Temesvári Hirlap, 1924. július (22. évfolyam, 146-169. szám)

1924-07-04 / 146. szám

rjr A k.fjy­ntán) alkalm­aszodttc az uj francia politikához. (Saját tudósítónktól.)­­Az Inform­atiqn­­blgrádji tudósítója a kis­­ántánt és a N­­e­r­r­­­o­t kabinet viszonyát tárgyalva megállapítja, hogy az új kor­mány alakítása a Franciaországhoz való viszonyt n­em változtatta meg és a kis­írm­­ánt külpolitikája a firancia­i radikális politika visszahatására máris berendez­­kedik. B­e­n­o­s a lap tudósítójának már ,Szí­riájában bejelentette a balo­ldali pártok győzelmét Franciaországban, örömének adva kifejezést, hogy Franciaország a ■csehszlovák politika alapjaira helyezke­dik. Jugoszláviában és Romániában fél­tek a francia szocialistáknak a külpoliti­kára való befolyásától, másrészt örültek a Herriot kormány angol orientációjának, mert a kisántánt érdeke az angol-francia közeledés. Egyetlen zavaró momentum lehetne francia-orosz közeledés. A kisánánt­ak kebelében az eddigi konferenciákon ezt a kérdést inkább ki­küszöbölték, mint megoldották, de nem felejtették el Moltke mondását. Megoszt­va,­­menetelni, egyesülve lecsapni. Más­részt az Oroszországgal határos államok közül egyik sem zárkózhatik el­ az elől a szükség elől, hogy a szovjettel barátsá­gos viszonyt tartsa fenn és ezzel össz­hangba hozza külpolitikáját a Sierb­ot­­-ko­rm­ány irány­áva­l. A német válaszjegyzék kedvező hatása Angliában XXII. évfolyam, 146. szám. 1924 július 4. Kere­épeurópa új­jáépítése és Magyarország Ak­aplaialltóan f­él óra alatt tujjeg­yesszék­­ a magyar kölcsönt.­­ (S­a­j­á­t tudósítónktó­l.) Magyarország külföldi kölcsönügye már a legelőrehaladottabb stádiumba jutott, azaz a lejegyzés stádiumába. Úgy Magyarország, mint a többi európai ál­lamok nagyon bíznak a kölcsön sikeré­ben és ezt Speyer amerikai bankár az United Press című lapnak adott nyilat­kozatában kifejezésre is juttatja. A lap szerint Speyer kijelentette, hogy erő­sen bizakodik a magyar kölcsön gyors lejegyzésében és reméli, hogy ez a siker elő fogja majd mozdítani a német köl­­csönjegyzést is. A Speyer vezetése alatt álló amerikai bank felhívást bocsátott ki, melyben hangsúlyozta, hogy Közép­­európa rekonstrukciójára nézve végte­len fontossággal bír Magyarország pénz­ügyi helyzetének szanálása s ezért köte­lessége minden európai államnak, hogy abban részt vegyen. Angliában a kölcsönt H­aj­­Bar­­­n­g test­vérek, a R­o­t­s­c­h­i­l­d fiai és a Schroder cégek bocsátották ki. A magyar köl­csön jegyzésnek Angliában olyan sikere volt, amire nem is számítot­tak, mert a kölcsönt két óra alatt nem csak, hogy lejegyezték, hanem még bő­ségesen túl is jegyezték. Erre vonatko­zólag Kor­á­n­y­i magyar pénzügy­mii­­niszter Londonból, Rotschildtól­­a kö­vetkező táviratot kapta: — Örömmel értesítjük Nagymél­­tóságodat, hogy a kölcsön londoni részletét bőségesen felüljegyezték. Fogadja Nagyméltóságod a nagy siker alkalmából legjobb szerencse­­kívánataimat. R o t s c­h i­l­d. A londoni pénzpiacon elért sikernek a hírét tegnap este vette tudomásul a nem­zetgyűlés az esti ülésen a legnagyobb örömmel és a legnagyobb megelégedés­sel. Magyar kormánykörökben erősen remélik, hogy a kölcsön a többi kölcsön­­jegyző helyeken is hasonlóan meleg ér­deklődést fog kiváltani. Rómából érkezett jelentés szerint Olaszországban július tizedikén bocsát­ják ki a magyar kölcsön célait szolgáló háromszáznegyvenezer, egyenkint 1460 líra névértékű, hét százalékos kötelez­vényt, összesen százhetven millió Ura értékben. MJiAAAikAiAAAtk/UAAJkMAjMÜkJ^AA*ÁJLM*AAAAAÁAAAAAAAAAAAAJUk&AAU>AAA&A*A N­éxnetársasági c& n­opi c&rataisiet tökjei — A francia minissel©relnölc ssenssációs MI­­Jelentései egy uj szövetségről.­­­ (S­a­j­á­t tudósitónktó­l.) Normann Angell egyik cikke körül, amely a New Leaderben jelent meg és amely a Herriot francia miniszterel­­nö­kkel közölt intervjút tartalmazza, bo­nyodalom támadt. Herriot kijelentései oly váratlanok és annyira ellenkeznek az eddigi francia politikával, hogy maga a New­s Leader cikk le­közlése­­előtt táviratot intézett Herriothoz, nincs-e kifogása az ■ellen, hogy a lap a beszélget­és­t nyilvá­nosságra hozza. Herriot erre ugyancsak sürgönyileg azt válaszolta, hogy nem ad­hatja beleegyezését olyan cikk közlésé­hez, amelynek tartalmát nem tudja és amelynek közlésére nem adott felhatal­mazást. Ezzel szemben Normann Angell azt ál­lítja, hogy Herriottal vasárnap, délelőtt tíz órakor­­beszélt a londoni francia nagy­­­követségen. Herriot az újságíró csodál­kozó kijelentéseire megismételte az euró­pai paktumról szóló kijelentéseit. Nor­mann Angell kijelenti, eléggé értésére adta a francia miniszterelnöiknek, hogy nyilatkozatát a New Leadernek szánta.. Normann Angell ismételte is Herriot kijelentéseit, amelyek a francia és angol körökben­­nagy feltűnést keltettek. A francia miniszterelnök Franciaország há­borús szenvedéseiről beszélt. A háború leckéivel szemben az absztrakt elméletek miit sem érnek. Nehéz filozofálni, ha az ököl nyomását érezzük hátunkon. Mind­azonáltal én kész vagyok a régi ellen­szenvet félretenni, ha tudom, hogy jobb sidioket eredményez. Franciaország a biz­tonság elérésére nagy erőfeszítést tesz. Tudja-e, hogy az én tervem az, hogy a biztonságot a népek szövetségének alap­ján érjem el Azt ajánlom, hogy a szövet­ségesek közös és kölcsönös védsz­erződést kössenek és ha bizonyos létező nehézsé­gek megszűnnek, Németországot is fel­hívjuk, vegyen részt a szerződés előnyei­ben és kötelességeiben. (Normann Angell­­csodálkozott, a fran­cia miniszterelnök váratlan kijelentései felett. Meg is kérdezte, nem úgy értel­mezi-e a miniszterelnök, hogy Németor­ TEMESVÁRI HÍRLAP szág csak a Népszövetség tagja le­gyen !­s. — Nem — felelte Herriot —■ nemcsak a népek szövetségének tagja legyen Né­metország, hanem úgy értettem, hogyha lehetséges lesz, Németország belép szö­vetségünkbe. Normann Angell utóbbi csodálkozó ki­jelentésére, Herriot így válaszolt: — Tudom, hogy ön csodálkozik kije­lentésemen. De mondjak valamit, ami önt még nagyobb ámulatba ejti. Nollet tá­bornok, aki katona, kész arra, hogy ter­vemhez hozzájáruljon. Ez a nyilatkozat, — mint várható­ volt — óriási feltűnést keltett és is sokan nem is bíztak hitelességében. Herriot sietett is megcáfolni­­Normann Angellt, aki vi­szont fentartja a nyilatkozat minden egyes­­szavát, Hebet, hogy Herriot ké­ső­bb maga is megijedt ki­jelentéseinek merészségétől, amely­eke­t idtaszerű­tlennek ítélt, lehet, hogy Normann Angell téve­dett, senki sem tudja biztosan. Tény az, hogy ha Herriot megcáfolt kijelentései valóra válnának, Európa jövője biztosít­va volna. A vasúti sorompó le nem engedése csaknem emberáldozatot követelt Temesvárott. (Saját tudósítónktó­l.) A csodá­vall határosan menekült m­eg a biztos a haláltól. V­i­n­c­e­n­t­i Endre vul­­kanizátor és egy mosnicai Tornán paraszt­­gazda. Szerd­án délután fél hat óra táj­ban Vincentci kerékpárral áthajtatott a Dózsa­ utcai vasúti átjárónál. Ámbár eb­ben az idő­ben szokott a Temesvárról el­indult személyvonat arra haladni­, Vin­cent­ mégis nyugodtan folytatta útját, miután a sorompó nem volt leeresztve és igy azt hitette, hogy a vonat még távol van. Abban a pillanatban, amikor Vin­­centi az átjáró közepére ért, robogott ar­ra a személyvonat. Ha a vonat egy pilla­nattal elébb érkezik, elgázolja Vincentit. Ugyanakkor egy mosnicai parasztgazda is át akart hajtatni kocsijával­ az átjárón, lovai már ráléptek az átjáróra, de a gaz­da idejekorán észrevette a veszedelmet és visszarántotta a lovakat. A kocsiban ülő felesége az izgalmaktól elájult. Az esettel kapcsolatban felhívjuk a vasút figyelmét erre a hanyagságra, s­u­­­lyos könnyelműség az átjáró sorompói­nak kezelésével megbízott alkalmazottaik­­tól, hogy olyan, ekszponált helyen, mint a Dózsa­ utcai átjáró, ahol állandóan nagy a forgalom, ennyi nemtörődömség­gel végzik munkájukat. Annyit megkö­vetelhetünk tőlük, hogy ne aludjanak nappal, ráérnek arra éjjel is. nal 'személyesen intézkedtem, hogy­ a kül­dött összeg­ értékének megfelelő kötélszál- jáitmány mielőbb birtokába jusson s az er­ (Saját tudósí­t­ó­n­k­t­ó­l.) A párisi német nagykövet — amint már jelentettük — átadta a német kormány válasz jegyzékét a nagykövetek tanácsá­nak, amely nemcsak a június 28-iki­ jegyzékre, hanem M­a­c­d­o­n­a­l­d és H­e­r­r­i­o­t leveleire is válaszokat tartal­maz. Ál rendkívül terjedelmes jegyesés­ben a német kormány visszautasítja azt a­ vádat, hogy Németország képes volna fegyveres konfliktusra. A német nép nem akar háborút és nem akar Európá­ban konfliktusokat előidézni. Éppen ezért Németország beleegyezik abba, hogy a szövetségesek katonai ellenőrzé­sét Németország területére újból kiter­jesszék. Londoni jelentések szerint angol poli­tikai körök a jegyzéket kielégítőnek ta­lálják és azt olvassák ki belőle, hogy Németország hajlandó a béke fen­tartá­sa és Európa újraépítése érdekében együttműködni a szövetségesekkel. Jat, de erre s­e­m jött válasz. Csak amikor már fenyegető hangon kezdett felgete­­lődizni K. d­r.., akkor jutott eszébe a há­látlan gyárosnak, hogy ezzel az emberrel nem jó lesz ujjat húzni.. (Kiutalta hát ré­szére a tíz százalékot kitevő egyszázöt­­venezer forintot, de nem állhatta meg, hogy­ valamely bosszantó megjegyzést ne tegyen a sürgetésért.. Kitérő sorok gya­nánt röviden ennyit­ int oda: — Vegyen érte kötelet!... Isszonyu haragra lobbant K. dr., ami­kor e három szót olvasta. Vérben forgó szemeikkel járkált fel és alá szobájában s valahányszor az íróasztalához ért, sze­meivel mindannyiszor rámeredt arra az írásra. Egyszerre csak egy hirtelen gondolat villant im­eg agyában s a következő pil­lanatban ar­ca mosolyra derült. Még­­­egyszer megvizsgálta a­ három szó min­den egyes tagját s aztán egy percig elé­gedetten dörzsölte kezeit. Azután gyorsan átöltözött, egy nagy csomó pénzt zsebrevágott és megnyomta a csengő gombját. A belépő szolgának már egészen jó­kedvűen mondta: — Hozzon egy kocsit. Elutazom! ... (Másnap délelőtt érkezett meg Buda­pestre, ahol rögtön egy kötélgyár képvi­seletéhez hajtatott s a főnököt kereste. Az bent volt a szobájában s­­szívélyesen fogadta az idegent, aki bemutatkozván,­­nyomban előadta, hogy nem mindenna­pos üzletről van szó. — Méltóztassék helyet foglalni — ud­­variasakodott a főnök, — állok szolgála­tára!­­K. dr. letelepedett, az előtte álló asz­talkára leolvasott ötvenezer forintot, az­után szőkében kényelmesen hátradőlve, beszélni kezdett: — Egy svájciő ismerősöm, azzal bízott meg, hogy számára százötvenezer forint­ért kötelet vásároljak s a vételárat el is küldte. Annak egyharmadr­észét tettem le most ide foglalóul s első részlet gya­nánt; a második részletet a szállításkor fizetem, az utolsót ped­ig az áru odaér­­keztének igazolásakor. Magamnak ötven százalék províziót kötök ki. Áll az alku? A főnök szemei túlvilági fényiben ra­gyogtak az örömtől, mialatt kérdezte: — Szabad tudnom, milyen kötelekről van szó? — Akármilyen, csak kötél legyen! Házicérnától kezdve a legvastagabb ha­jókötélig minden szállítható; sem méret,­­sem minőség nem határoz. Megpenésze­­dett, melyette, avagy másként tönkre­met áru is lehet közte, a fő csak az, hogy kötél legyen! — De hát kérem... — „S­em­­i ellenvetés! Az üzlet meg van kötve és a szállítás sürgősen megtör­té­nik. Az egész­­szállítmánynak egyszerre, kell mennie. Ha nincs elég, vegyen más­tól. A vasúti fuvar ott lesz fizetve! Ezzel átadta a svájci kliens címét s az­tán — nehogy őrültnek tartsák — meg­magyarázta, ho­gy mi értelme van e ren­delésnek. Bosszút akar állni a sértés­ért. A főnök hangos kacajra fakadt és bol­dogan gratulált az ügyvédnek a fényes ötlethez. its mert ötvenezer forint már ott feküdt az asztalán, nem volt veszíteni valója. Az üzlet megkötését írásba fog­lalták s az ügyvéd hazautazott. Mosolyogva gondolt a következm­é-­­nyekre. Ő nem fizethet rá, mert kliense, határozottan azzal bízta meg, hogy „ve­gyen érte kötelet,“ s nemi azt, hogy „ve­gyen érte magának kötelet“. Az utóbbi esetiben egyszerű sértésnek venné, úgy azonban a kapott utasítás­ban megbízatást lát, amelynek eleget tesz.. Két hét múlva a svájci gyáros nagyot nézett, amikor neki egy elmó vasúti fu­varlevelet kézbesítettek, amelyekből­ ki­tűnt, hogy címére egy egész tehervonat kitevő kötélszállítmány érkezett. Feltétlen­ tévedést látott ebben, annál is inkább, mivel a feladó cég előtte tel­jesen ismeretlen s nem is volt hajlandó átvenni az árut, amelyet ilyként a vas­út visszajelentett. Másnap azonban kiderült minden s a gutaütés környékezte, amikor postája átnézése közben K. dr. egy ajánlott ekszpresis levelére akadva, elolvasta an­nak tartalmát: Igen tisztelt uram! B. megbízatásának eleget teendő, azon-­ re vonatkozó és általam már kifizetett századát tisztelettel mellékelten küldöm. Saját érdekében kell azonban arra kérjem, hogy a jövőben, ha ismét lesz szüksége kötelekre, szíveskedjék mást bízni meg ,azok beszerzésével, mivel e té­ren nem vagyok sokkember.Ez adott eset­ben csakis a sürgősség tudatában vállal­tam el s e címen fáradságomért, valamint útim járási és egyéb költségeim fejében tizenötezer forintot vagyok bátor felszá­mítani, kérve, hogy úgy ez­en összeget, valamint a jogérvényes bírósági végzés folytán, birtokaiba került hagyatéki ösz­­szegnek a tíz százalékban történt megál­lapodásunk szerint engem megillető ré­szét most már haladéktalanul elmemre megküldeni szíveskedjék. Egyébként maradtam kiváló tisztelet­tel ,szolgálatára mindenkor kész hive: Z ... város, 1892 okt. 4. Dr. (K. J. ügyvéd. "Csak a gyorsan alkalmazott jeges bo­rogatás mentette meg a svájci gyárost a gutaü­téstől, mely őt kerülgette e levél nyomán. Alapos gondolkodás után azonban másnap már megküldte „tehetséges“ ügy­védjének az őt megillető összeget, de ez­úttal­ semmiféle „kívánságot“ nem mert oda írni... . *

Next