Temesvári Hirlap, 1924. október (22. évfolyam, 219-246. szám)
1924-10-01 / 219. szám
Odareanu Pál képviselő a népre mondott felköszöntőt. A bankett után a miniszterek különvonaton Temesvárra utaztak, ahol szflonkocsijukat az aradi vonathoz kapcsolták , elutaztak Hátszegig. A guruló rubel — A bécsi bolseviki propagandairodát áthelyezik. — (Saját t u dódi t ön k tó 1). Napok óta tart Bécsben a fémmunkások sztrájkja, amely sok gondot okoz a kormánynak. A Neues Wiener Journal berlini munkatársa most azt a hírt közli, hogy a sztrájkot szovjetpénzzel szították és éppen azok, akik a leghevesebben a sztrájk mellettfoglaltak állást, bolseviki ügynökök voltak. A bécsi lap berlini tudósítója arról is tud,hogyMoszkvába elhatározták, hogy a közép európai bolseviki propaganda irodát, melynek székhelye eddig Bécs volt, vagy Triesztbe, vagy Szalonikibe helyezik át, mert a bécsi rendőrség egyre növekvő ébersége az iroda működését erősen akadályozza. Azt is tervbe vette a szovjet, hogy az erősen ellanyhult osztrák kommunista pártot megfelelő aranyrubel injekcióval újból talpra állítja. Mint látható, Moszkvában ugyancsak dolgoznak. A guruló rubel legendája újból valóság lett. És hogy mit tett eddig, legjobban bizonyítja a kínai polgárháború és a macedóniai vajúdás ANGOL-TÖRÖK ÖSSZEÜTKÖZÉS MOSSULBAN. Londonból táviratoztak. A Morning Post bagdadi értesülése szerint a török csapatok előnyomulnak Mossul felé. Az angol csapatok visszavonulnak. A hadműveletek azon a területen folynak, amelyre Anglia a Népszövetség döntését akarja provokálni, Törökország viszont népszavazást követel. A csapatok között állítólag kisebb összeütközések voltak. Macdonald miniszterelnök kijelentette a londoni török követnek, hogy az esetnek súlyos következményei lehetnek. A követ szerint a csapatok török területen voltak és a vitás határt nem lépték át. A svéd választások Stockholmból jelentik. A képviselőválasztásoknál a szociáldemokraták kilenc, a jobboldaliak hat és a liberálisok egy mandátumot nyertek. A kommunisták egyetlen stockholmi mandátumát a szocialisták elhódították. A megválasztottak között van Branting szociáldemokrata, Linn d'quijst és Hanssohn. Lindmann és az egykori Loefgren liberális igazságügyminiszter. Bajok az aradi salhăi körül — Kit illet az saşiei© hitköss^g Sissenser lele? — Fel&et^EfiM elvette £& város ©. rottaÉ*fáirátf. — me0xrtyift© elessadáks. (Aradi szerkesztőségünktől.) Az aradi színház sohasem ■fogy ki az érdekességekből Még ki sem nyitotta a kapuját, de azért bőségesen szolgál anyaggal. A zsidóság egy része, újév napjait,, az imaházizá átalakított nyári színházban tölti, így van ez, amióta a szellős múzsaház elkészült. A színházat a mindenkori igazgatók, legnagyobb jeletékenységgel díjmentesen engedték át a vallásszolgálatába. Az idén kissé problematikussá vált a helfigiziet. Róna Dezső szeptember 1-e óta nem színigazgató többé,Fekete Mihály pedig még nem tartózkodik rendszeresen Arasdon. A hitközség tehát elment a városhoz és kérte, hogy amint az előbbi években, ezúttal is bocsássák rendelkezésükre imaház céljaira a nyári színkört. A tanács eleget is tett a kérelemnek, de az ünnepnapokért tízezer lej bért számított fel. A zsidóság természettesen így, is igénybe fogja venni a tágas helyiséget, mert a mostani imaház nem tudja az összes híveket befogadni. A dolog érdekessége azonban csak ezután következett. Róna Dezső meghallotta, hogy a zsidóság pénzt fizet a színkörért, arra való tekintettel tehát, hogy neki a várossal kötött bérlete csak szeptember végével jár le, most azt követeli a várostól, hogy ne éljen az egy rókáról két bőrlehúzás elvével és elégedjék meg a színigazgató által fizetett összeggel, a tízezer lejt pedig, mint jogos tulajdonosának, neki juttassa. Annál is inkább, miért mint koncesszió nélküli színigazgató, nincsen abban a helyzetben, hogy tekintélyesebb összegekért nélkülözhessen.. A vita nem lehetetlen, hogy pert idéz elő a város és volt színigazgató között. Arad városa különben most azon van, hogy a színházából miinél több jövedelmet sajtoljon ki. Nem fellegszik meg a jegyek megadóztatásával, hanem elvette az új színigazgatótól a ruhatárat is és a következő szezonra egy vállalkozónak 150.000 lejért bérbe adta. Fekete Mihályt kellemetlenül érintette a városnak ez a kapzsisága, annál is inkább, miért eddig, egyetlen színigazgatóval, szemben sem jutott küszébe ez a helyzetkiaknázás és különbénni sem szokásos , a színháziaknál, hogy a ruhatár felett más rendelkezzék, mint a direktor. Meg is fellebbezte a határozatot azzal, hogy ha már a ruhatárért is fizetni kell, úgy azt ő kaphassa meg. A felsőbb hatóságok mindenesetre Fekete medilre fognak állani és megértetik Arad városával, hogy elégedjék meg a (Százalék mint a színházbér szedéssel, mert az is igen tekintélyes összeget tesz ki. Igen közelről érinti a temesváriakat egy román színtársulat játszási engedély iránti kérvénye. Ez aszíntársulat december 2-án a Bánság székhelyén akarja kezdeni előadásait, tehát épp nem akkor, mikorra Feketének van Temesvárott játszási engedélye. A tanács már értesítette is erről a magyar színigazgatót. A román iszintársulat ezt megelőzőleg Aradon játszaná. Fekete most mind a két városhoz azzal a kéréssel fordult, hogy a vendégtársulat a sorrendet cserélje meg, mert részben az amúgy is nagyon megrövidített temesvári szezont még rövidebbre szabja és Aradon is a megengedettnél hamarabb kerül évadzárót csinálni. Fekete színigazgatónak október 2-iki szerópnyitása, egy kedves megemlékezéssel kezdődik. Az aradi színház ötven éves. Azelőtt is játszottak színészek Aradon, csakhogy egy szűk, cseppet is nen modern, alkalmilag átalakított helyiségben. Az 1874. szeptember 23-iki színháznyitót a budapesti nemzeti színház tagjai tartották meg és azon Ferenc József, az akkori uralkodó is megjelent. Fekete küllőmn alkalmi előadás keretében készül a nagy nap emlékezetének áldozni, biztonsága szempontjából vizsgálja felül, de hogy avult gondolatokkal „narkotizálom a lelkemet“, vagy hypermodern könyveket olvasok, igazán nincs köze semmiféle cenzúrának. Lehet, hogy a cenzúraosztály alfőnöke tisztában van az irodalommal, de a kötelességével egész bizonyosan nincs tisztában. De ehelyett, ő tudja, milyen érdekből, egy magánembert ajánl az erdélyi és bánsági könyvkereskedők figyelmébe, aki, szerinte, bizonyára eredményeket fog elérni . . . Végül foglalkozni kellene a levél hangjával is, ahol hátbarugásról és ugatásokról énekel az alfőnök úr. Erre azonban csak egy mód volna, ha követnénk a levelének hangját és ennek megfelelőtílust alkallmaznánk, kioktatnék a hátbarugás és az ugatás lényegéről... De nem tesszük, rábízzuk közvetlen főnökére, a belügyminiszter úrra, aki bizonyára van az államnak olyan hűséges oszlopa, hogy szívesen oktatja az alantasait. Asztalos Sándor. tózkodtak, észrevétlenül ültem meg az asztal végén. .. ■ Szívesek,voltak hozzám, mint mindig. — Nogy esemény történhetett, ahogy téged is itt látunk, — mondta az iskolaigazgató. — Igenis, hebegtem lelkendezve,, fiam született. Derék emberek, kérem, azok mind, egyszerre fölkapták a poharukat, éljeneztek, szerencsét kívántak. Én meghatottan jártaim köribe koccintani, amiig végre Tóth Balázshoz értem. Ült mozdulatlanul, hiába hajlongtam előtte. — Tóth, az adótiszt úr koccintani akar, figyelmeztette az igazgató. — Jól van, ha akar, mondta sárgasképű ember, csakhogy én nem iszom akármilyen fattyú egészségére. — Fattyú? Miért fattyú? — kérdeztem én halálsápadtan.Tóth Balázs arcára a rendesnél is több epe ült ki. — Ne tőlem kérdezze, ott az anyja, tudakolja attól Tekintetes törvényszék, kérdezzék meg az egész várost, merte-e valaki csak gyanúval is illetni az én szegény, gyönge, igénytelen asszonykámat? Abban a pillanatban azonban, mikor a sárga ember tehetetlen becstelensége, amely nem tudna örömét nézni, ő hozzá is elérkezett, s velem elsötétült a világ. Igenis, azzal a szándékkal sújtottamhalántékon, hogy lássam az ő arcán is a halálkint. Hogy ne mosolyogjon, hanem vergődjön kétségbeesve , ha nem halt volna meg akkor, megölném most. XXII. évfolyam, 219. szakad. " AAAÂÂtAAAAAAâAAAâAAAAAAAAAAAAAAÂAÂAAâAÂAA/kAAAA'^AAAAAAAAA,.AAMâ,AAAA/ Ass olfoncil var mik.t£&t Intéz - Újra sa magyar könyvek IseS^oasaifaiSai. — Dre$9 essasorayor« sIráiitiSc©5K,áEátura nem lehet rendeleteket vissssáavormS. — A censauirafíSEtíSit profeaaséj®. — (Saját tudósítónktól). A Temesvári Hírlap hosszabb ideje foglalkozik a magyar könyvek behozatalának problémájával. Egyik cikkünkben elítélően nyilatkoztunk a cenzúraosztály azon intézkedéséről, hogy egyes könyvikereskedőknek monopóliumként biztosítja a könyvek behozatalát. Erre a cikkünkre a belügyminisztérium sajtóosztályától levelet kaptunk, melyben közüikt, hogy a magyar könyvek behozatala teljesen szabad és úgy bármelyik könyvkereskedő, mint magánember részére, a megfelelő előírások betartása mellett. Ezt a levelet annak idején le is közöltük. Az ügynek most az ad újra aktualitást, hogy a nagyváradi könyvkereskedők felterjesztéssel fordultak a sajtóosztályhoz, melyben kifogásolták, hogy minden egyes könyvet be kell küldeni a sajtóosztályhoz, ami teljesen lehetetlenné teszi, hogy a kiskereskedelem behozhasson könyveket, egyedül a nagykereskedő, akinek módjában van a nagytömegű könyvekből egy-egy példányt a sajtóosztály rendelkezésére bocsájtani. A nagyváradi lap, amelyik ezt a felterjesztést közli, közzéteszi egyúttal a választ is, ami — a lap szerint — a cenzúraosztály alfőnökének a válasza magánlevélben a hivatalos felterjesztésre. Ez a levél klasszikus példa arra, hogy néz ki egy főtisztviselő, akinek se a közönség, isemi pedig az állammal szembeni kötelességéről halvány sejtelme sincs. "Amellett valószínűnek tartjuk, hogy az alfőnök úr leveléről a belügyminiszternek sincs tudomása, tehát leközöljük a nagyváradi lap nyomán a belügyminiszter úr szíves figyelmének felhívására a levélnek ott közölt részleteit. Imré. . .. ..Az államnak legális érdeke, önöknek és a nagykereskedőknek üzleti érdeke, úgyszintén a kultúrának sem: érdeke, hogy nem aktuális, avult izű gondolatmásolatok telítsék a könyvtárak polcait és narkotizálják a lelkeket. Meg kell végre békülni azzal a ténnyel, hogy Romániába szivárogtunk át és így alkalmazkodni kell a viszonyokhoz“.A Temesvári Hírlap múlt heti számában informálatlan informátor foglalkozik a magyar könyvek árusításával, behozatalával és cenzurálásával — és gyengéden hátraragja a sajtóosztályt, mintha egyes cégeknek e tekintetben monopóliumot adna. Eltekintve attól, hogy a T. Hr. teljesen egyoldalúan és helytelenül bírálja a dolgokat, a tényeket kiforgatja, mégis tekintettel kell lennie a központi sajtóosztálynak az ilyen irányú megingatásokra és nem szabad eltérni a helyes és jogos iránytól...“ „A könyvkereskedők az egész nyári fürdőzésük alatt tudatában voltak annak, hogy nincs rendben a szénájuk, ■miért halasztották? Egyes öreg síróaszszonyok érdekében nem lehet jogos rendeleteket visszaszívni. Ajánlom az erdélyi és bánsági könyvkereskedőknek, hogy bízzák meg Wohl Márkus dr. urat a, függő ügyek radikális elintézésével, bizonyára többet fognak elintézni, mint sírással . . .“ Amint látjuk, ebben a levélben egy sor sincs arról, hogyan intézze el az a könyvbehozatalt, akinek egy példányra van szüksége egy magyar nyelvű könyvből; mit tegyek, ha venni akarok egy lekszikont? Vegyek rögtön még egy példányt a sajtóosztály részére is? Viszont az alfőnök úr tiltakozik az ,avait izó gondolatmásolatok ellen. . .“ Tudtunkkal az alfőnök úrnak csak ahhoz van joga, hogy a könyvet az állany — .............—— temesvári hírlap Revolver a cukorkák között — A bíróság felmentette a diákot, ki le akarta lőni barátját. — (Saját tudósítónktól). A bukaresti esküdtszék mástt foglalkozott .Mióta som egyetemi hallgató perével, aki ebben szándékos emberölési kisérlet miatt indult meg az eljárás. IMotia hónapokkal ezelőtt nyolc diáktársával együtt a vacansti fogházba került, mert a rendőrség nyomára jött egy általuk szőtt, miniszterek és zsidó pénzemberek élete ellen irányuló összeesküvésnek. Matat a fogházban meglátogatta egy Vianichescu Alexandru nevű barátja, kit Mota revolverrel suillyosan megsebesített. Vletmichescu a kórházba került és hosszú vajúdás után meggyógyult. Miután a revolvert Vladi Leomida egyetemi hallgató szerezte meg, az ledljárás bűnpártolás címén ellene is megindult. A tárgyalásra szigorú biztonsági rendszabályokat foganatosítottak, így a tárgyalótermet kordonnal elzárták és csak belépőjeggyel engedték meg a részvételt. Mota a tárgyaláson kijelentette, hogy meg akarta ölni Vernichescut, mert kész tervüket besúgta a rendőrségnek. Az elnök megjegyzésére Mota megjegyzi, hogy Vernichescu nemi erkölcsi kényszerből árulkodott, hanem perverzitásból. Nem sajnálja bűnét. Vlad, a vádlott társa kijelenti, nem tudta, mi célja van Motának a velvolverrel. Teljesítette Mota kívánságát és a revolvert bonbonok közé rejtve juttatta a fogháziba. Az ügyész a vádlottak megbüntetését kérte, míg a védő azok felmentését kérte azzal, hogy az árulás szörnyű ibűn. Hasonló kijelentést olvasott fel Rapeanu egyetemi hallgató a kolozsvári hallgatók nevében, a vádlottak felmentését kérve. A bíróság késő éjjeli órákban meghoza ítéletét és felmentette a két vádlottat. A tárgyalás utolsó óráiban kisebb incidensek történtek. Az elnök kiürítette a termet, mert a közönség zajongott, a bírósági épület előtt pedig több személyt letartóztattak, mert át akarták törni a kordont. DUNAI KONFERENCIÁT AKARNAK A NYUGATI HATALMAK. Prágából jelentik: Hír szerint, a nyugati hatalmak fölkérték Benest, hogy részletes tervet dolgozzon ki arra nézve, hogy az utódállamok, tehát Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia, Ausztria és Magyarország között gazdasági együttműködés, hogy volna lehetséges. Ennek az együttműködésnek középpontja Prága volna. Azt hiszik, hogy ezzel a cseh politika, amely eddig Nyugat felé orientálódott, ezentúl keleti és délkeleti orientációba fog. Ilyen értelemben fogja majd Csehszlovákia a kereskedelmi szerződéseket is megkötni. 1