Temesvári Hirlap, 1924. december (22. évfolyam, 271-293. szám)
1924-12-01 / 271. szám
évii 11124 december 1. hétfő Szerkesztőség és kiadóhivatal: | Temesvár-Belváros, ÎRa libertăţii (Jenőherceg-tér) 3 | Telefonszám 14—12 Sürgönyeim: Hírlap Timişoara | Az előfizetés ára Romániában egész évre 10-200 lei, félévre 450 lei, havonta 75 lei, helyben házhoz, vidékre postán. Az összes külföldi államokba havi 125 lei, negyedévre 375 lei, mely külföldi valutá-jan fizethető külföldi folyószámláinkra. Alapítottál POGÁNY MmitY I Az egyes szám ára 4 lei | 1 Csehszlovákiában 1 c. korona, Magyar-r országon 2500 korona, Ausztriában 2506 | 1 c. korona, Amerikában 1 cent, Olaszor- | ■ szágban valamint Fiumében 1/3 óra | 1 Bukarestben bel 4*50 | 271 szám. 1 Nyomda: Hunyadi grafikai minintézet, a Temesvári Hírlap nyomdája. Temesvár-Belváros, Haţa Ţepeş Vodă (Lenau-tér) 2 Telefonszám 14 —14 Wpm Jorgalsmi írta: JAKABFFY ELEMÉR dr. Különös gondolataim támadtak, amikor az utóbbi napokban a nagy román lapok hasábjait végig néztem. Alig akadt ki, amely nagy cikkekben ne foglalkozott volna a Magyar Párt intéző bizottságának legutóbbi ülésén történtekkel. Ennek három eseménye az, amely nemcsak a magyar, de a román sajtóban is élénk visszhangra talált. Az egyik az elnökjelölés ügye, a másik az én felszólalásom Jorga Miklós tanai megnyilatkozása kapcsán, a harmadik az intézőbizottság azon határozata, hogy minden ötezer magyar lélek után egy-egy delegálna vehet részt, a brassói nagygyűlésen és az ötezer lélek számításánál az 1910. évi statisztikai adatok vétetnek irányadóul. Jól emlékszem, hogy amikor Bertsády György az általános választások alkalmával mint egyetlenmagyarpárti képviselő került a kamarába és ott ízvízbeszédjét elmondotta, a román lapok néhány sorral értesítették olvasókat ezenfelszólalásról, több lap a liberális párt tagjaként jelölvén meg Bernády Györgyöt. Ez a jelenség fájdalmasan mutatta, mennyire jelentéktelennek látták akkor a bukaresti nagy román lapok a magyar kisebbségi problémát _Ts ha ma, ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy pártunk egy intéző bizottsági ülésén történtek a bukaresti lapoknál is nagy érdeklődést váltanak ki, ez csak et omitecionfntel"tölthet el és mégis mánk azt mutatja, hogy munkánk valamelyes eredményt hozott. Az intéző bizottság ülése azonban nem nyilvános fórum. Éppen ezért az ott mondottak legtöbb esetben és legnagyobb részt tévesen kerülnek a nyilvánosság elé és ezen téves beállítások adnak tápot, a meg nem álló, teljesen helytelen kritikához. És mégis, ha ezeket a súlyos, legtöbbször,tévés kritkákat olvasom, örülök,mert hiszen ez érdeklődés jelét, látom bennük és azt, hogy a román közvélemény is érzi, hogy a magyar kisebbségi megnyilatkozásoknak valamely és parlamentáris fórumra szükségük van és így mintegy a román lapok teszik az intéző bizottsági üléseket azzá, amikor a kormány brutális választása miatt nem lehet a bukaresti parlament az. Ami már most a cikkeket illeti, amelyeket a román lapokban olvasunk a legutóbbi üléssel kapcsolatosan, ezekhez volna néhány szavam. A nemrégmegindított „Cuvântul“* például vezércikkben és ezetn kívül ,még egy nagy hasábos cikkben foglalkozik azzal, ami Jorga Miklós szavai kapcsán és az én felszólalásom következtében ott történt, valamint a bizottság azon határozatával, hogy az ötezer lélek megállapításánál az 1910. évi statisztika adatai vételnek irányul. Ami mindenek előtt az én felszólalásomat illeti, melyért a Keleti Újság is megpirongat, ezt szívesen ismétlem meg a nagy nyilvánosság előtt. A Keleti Újságnak november 15-iki száma interjút hozott, melyben Jorga Miklóst szólaltatta meg. Ebben Jorga tanára többek között azt kérdezte, miért nem választottak a magyarok maguknak megfelelő demokratikuis gondolkozásai, munkás képviselőket a választások alkalmával? Azután már túlságos ,hízelgő kifejezésekkel illeti Sándor Józsefet, majd azt mondja,jön Nagy Károly püspök és azt mondja, ő a magyarság nevében beszél, azután jönnek a többi püspökök és mind azt mondják, ők a magyarság nevében szólnak.“ Jorga pedig kijelenti, hogy ő a püspököket csak egyháziügyek reprezentánsainak tekinti, akik nem képviselhetik, a magyarságotnak. Majláth Gusztáv gróf, Nagy Károly ésFerencz József püspököket, akik az utóbbi napokban politikai nyilatkozatokat tettek, hogy ők a magyarságot képviseljék. Jorga Miklós, mint a történelem tanára nagyon jól tudja, hogy a kisebbségi egyházak főpásztorai mindenkor az elnyomott kisebbségek érdekeinek szószólói is voltak. Ez becsületbeli kötelességük volt a múltban ég-az lesz a jövőben is. Jorga Miklós nagyon jól tudja, hogy az erdélyi románság küzdelmeinél mindenkor a panaszok legmérvadóbb kifejezői a görög keleti és görög katolikus püspökök voltak, Micu-Kleintől, Bobon Adamovicin, Sagunán,Reményin át véges-végig egészen Mangráig, akit a román akadémiából is eltávolítottak Iorgáék, azért, mert ennek akötelességének, politikai pályafutása végén, kellőképpen eleget nem tett. Hogyan vonhatja tehát kétségbe Jorga tanár, ha a legkisebb fokú jóhiszeműség él benne, főpapjainknak azt a jogát, hogy a kisebbségek sérelmét, a nekik adott legitim helyen, a szenátusban képviselhetik? De ettől eltekintve, Jorgáról fel sem tehető, hogy ne ismerje a parlamenti kis alkotmányokat és így komolyan higyje, hogy aszenátus bármelyik tagja nem jogosult arra, hogy előterjessze mindazt, amit az állami üdvére károsnak tart. Nehogy, a qui taeet, ecuson,re vide, tur elv alapján úgy tűnjék fel, hogy a Magyar Párt, vagy annak egy része Jorga álláspontját elfogadja, azt az indítványt tettem az intéző bizottság előtt, hogy abájm(ám főpásztosnak politikai nyilatkozataikért mondjunk köszönetet és jelentsük ki, hogy minden szavukkal a Magyar Párt intéző bizottsága, most az egész magyarság egyetlen hivatott képviselője, ■ magát azonosítja. ő, ezt megfelelő formában a kamarának is tudomásul hozza. Nem Jorga ellen akartam tahár panaszt emelni a parlament előtt, mint ahogy ezt az egyik vezető román lap írja, ilyen naivitást talán mégsem szabad itt feltételezni az intéző bizottság egy tagjáról sem, hanem azt akartam, hogy egyszer és mindenkorra vegye tudomásul a román közvélemény is, hogy ezeket a főpásztorainkat mi, a magunk ügyeinek legilletékesebb szószólóinak tartjuk és hálásak vagyunk, hogy ezt a keresztet is kitartóan viselik. A másik határozat, amely szintén súlyos kritika alá esik az, hogy miért az 1910. évi statisztikai adatokat vesszük irányadóul akkor, amikor az ötezer telkenkénti megbízott küldést határoztuk. Annak dacára, hogy az 1920. évi összeírás kétségtelenül sok súlyos tévedéssel bír, amikre az azóta meg nem cáfolt statisztikai munkámban, megdönthetetlenül reá is mutattam, bizonyára mégis ezt vettük volna irányadóul, ha ez a zsidóságot nem külön nemzetté teszi. Így azonban ha az 1920. évit vettük volna irányadóul, minden zsidót megfosztottunk volna attól, hogy a maga képviselőjét a brassói nagygyűlésre elküldhesse. Márpedig a zsidóság nagy része ma is magyarnak vallja magát és a Magyar Párt a legnagyobb hibát akkor követné el, ha ön fényével tenné lehetetlenné hogy a zsidóság a magyar kisebbség közéletében szerepet vigyen. Az utóbbi napokban a magyar sajtó egy részében is nagy Jorga kultusz észlelhető. Nem kutatom sennek okát. Én volnék legboldogabb, ha Jorga kormánya kerülne és tettekkel bizonyítaná, hogy valóban másképpen gondoskodik a kisebbségek sorsáról, mint a Britianukormány. Amíg azonban tetteké: nem látok, csak nyilatkozatokat, amelyek egyszer simogatnak, másszor pedig cinikusan gúnyolnak, addig mindig lelki szemeim előtt áll az a nagy hangverseny,amely az 1906. évi bukaresti kiállítás alkalmával olyan feltűnést keltett. Ezen a hangversenyen részt vett a Bukarestben élő németeknek „Transilvania“ nevű dalárdája is. Gyönyörű német dalt adott elő, a közönség lelkes tapsba fogott, de egyszerre fölállott Jorga Miklós páholyában és gúnyosan kiáltott oda: „Nagyon szép volt, énekeljetek most már törökül is!“ A Jorgát imádó fiatalok erre a koncertteremben vállukra vették a kulturliga akkori főtitkárát, diadalmenetben körülvitték, Jorga pedig ennél a teatrális szeriánál a következőket kiáltotta oda. „Annyira izgatott vagyok, hogy mást nem mondhatok. Éljen falunk és adja Isten, hogy mindannyian egyek legyünk.“ Istenség fogalma Elmondta-. VÉRTES ADOLF dr. a reképleleplezési ünnepélyén Most azután a tudomány, amely a viágegyetemnek, a nagy végtelennek titkait régebben már annyira megfejtette, hogy törvényeit megalkothatja, napainkban behatolt a kicsinyben valló végtelemiek még csodálatosabb világába, az atomok birodalmába, amelyek ütegághatatlan, parányi térpontocskákban íz összetalálkozás és együtthatás millió változatában végzik a teremtés világalkotó és világromboló munkáját. A tudomány határozott bizonyítékokat solgáltat ahhoz, hogy az összes elemek szám szerint kilencven egynéhány, amegekből az összes világtestek és teremet fogok állanak, eddig oszthat a tárnokiak vélt atomokból vannak összetéve, műi éveket egy közös ősszubsztanciára ehet visszavezetni. Ennek az őslónyagiak megszámlálhatatlan atomtrilliói izok, amik az egész világűrt kitöltik és pitiden testet és minden, lényt áthatnak és átszőnek. Az én problémámhoz ■ azomban ezen tudományos bizonyosságból ém nyernénk semmit, ha az atomok nini világi alkatrészek csak anyagszenek volnának. A nagy vívmány azonban éppen ama felfedezésben - -rejlik. Arra a kérdésre, hogy miért nem választottunk magunknak a kamara számára demokratikusan gondolkozó, munkás képviselőket, az intéző bizottságban feleletet nem adtam, most sem teszem, hiszen nincsen Erdélyben gondolkozó ember, aki ezt netudná.Biztosítem azonban Jorgát és mindenkit, aközül a harminchárom közül, akiket mint jelölteket állítottunik és akik közül iszonnyolcat a jelölésnél visszautasítottak, harminchárom demokratikusan gondolkozó munkás férfiú volt. Még kevésbé tartottamhivatásomnak, hogy Sándor József védője legyek. De ahhoz már szólnom kellett, hogy Jorga tanár nem tartjA havat otthogy a világanyag legparányibb atorre részecskéjében is állandóés elpusztítha- tatlan energiák rejlenek, amelyek nemcsak az anyagiakkal egyesülten, hanem bizonyos befolyások és behatások következtében azoktól szétváltani is léteznek és talányszerű közel- és távhatásokat és kisugárzásokat fejtenek ki épp úgy, mint a nagy égitestek a smp és bolygórendszerekben. Az atomok eme hatásai adja és magyarázza úgy a fizikai és mekhanikai, mint pedig a kémiai és lelki jelenségek titokzatosságait. Végül mind több és több támpont bukkan fel ama felt elveihez, hogy az atomok szövetrésze, tehát, az ősanyag maga szintén nem más, mint az energia megvalószolási alakja, így azután fejtegetéseimben elénkez- t ám pont bukkan fel ama feltevéshez, hoz, mert ha az egész nagy világegyetem és vele együtt az ember, — aki nem más, mint az egésznek egy kis univerzumba leválása és elkülönítése — keresztül-kasul, a mindenütt és örökkézig működő teremtő őserőtől, az isteni energiától áthatott és telitett, úgy ezzel az istenfogalomminden jellegével mai felvilágosodottságunkkal összhangban adva van: az isten egyetlen, mert nem más, mint a Minden éscsak egyetlen mindenség lehet. Isten mindenütt van és volt örök óta, nemcsak felettünk és körülöttünk, hanem bennünk is, a szónak betű szerint való s nemcsak képletes értelmében és éppen csak azért mindentudó, mert bennünk is mint lelkiismereti él. Amikor legszentebb imáinkban dicsőségéről beszélünk, mely az egész világot betölti, tulajdonképpen kevesebbet mondunk, mint ami fogalmának megfelel, mert a valóságban a világ isten lényével van telve; végül isten mindenható is, mert minden történés nemi egyéb mint lényének kibontakozása. Az isten fogalom így felismert jellegéhez alkalmazkodva az istenben való hit, a lelkiismeret vallása lesz, az áhitat a magunkbaszállás, az elmélyedés lényünk legbensőbb misztériumaiban és az istenfélőséin nem más, mint állandó törekvésünk, hogy kibéküljünk a saját lelkiismeretünkkel. Minden vallásnak a tisztult istenfogalommal lépést kell tartania, mivel a vallások is történeti alakulások. Az ember igazságot szomjúhoz. A lelke frissítések után epekedik, ha a már megszokott forrásoknál nem tud felüdülni. Jóllehet a népek, minden időben isteni Úi fogásunk alapjául a lejobbat és a legtökéletesebbet tették meg, amit felismertek, de éppen felismerési képességük volt, fejletlenebb, mint a mai emberé. Ezért is estek abba a tévedésbe, hogy a felismert istent a saját istenüknek tekintették, ami pedig az isten egyedülvalóságával is ellenkezik. Ennek a népi isten eszmének az a morálja azonban, amely a véres világtörténelem folyamán megengedte és még ma is megengedi, hogy háborúba vonuló csapatok gyilkos fegyvereire isten áldását kérjük, hogy az ellenséges haderőket — az egyisten teremtéseit — felőröljék és megsemmisítsék, bennünket. A világbékét sóvárgó embert már nem elégíthet ki. Mi, egy általános emberi hit erkölcs után vágyakozunk és ez — miként a gyöngy a tenger mélységéből — csak isten legmélyebb lényegéből meríthető és vethető felszínre. Ha valóban eltölt minket az istenség lénye, vagy egyszerűbben kifejezve, ha magunkban érezzük istent, akkor ennek az istennell való álandó és benső együttlétnek tudata, oly meghittséget és szentséget kölcsönöz nekünk, amely nemcsak az áhitat ritka órádban tölti el keblünket, hanem a köznapi élet minden cselekedetében is és az igaz, lelkiismeretes ember bélyegét nyomja ránk. A saját istennel telitett,ségünk tudata viszont embertársaink istennel telítettségének elismerését is maga után vonja és ezzel legbiztosabb talpköve lesz nemcsak a felebaráti és emberszeretetnek és az ezekkel kapcsolatos humanitárius erényeknek, hanem, alapja lesz embertársaink méltósága és jogai