Temesvári Hirlap, 1925. március (23. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-02 / 49. szám

Romáid és Bulgária egy táborban a bolsevizmus ellen. (Saját tudósítónktól.) A­n­­­o n­o­s, a bécsi bolgár követség at­taséja az egyik bécsi lapban érdekes cik­ket írt a román-bolgár barátságról. Rá­mutat arra, hogy Románia és Bulgária között mindenkor igaz, szívélyes barát­ság volt. Mikor Bulgária még török ura­lom alatt nyögött, a bolgár politikai me­nekültek Romániában találtak menedé­ket. A hagyományos barátságot először az 1913-iki balkánháború zavarta meg, amikor az akkori bolgár kormány Tö­rökország által magát Szerbiával és Gö­rögországgal szemben ellensége® maga­tartásra ragadtatta. A háború után a jó viszony újból helyreállott. Jött azonban a világháború, amikor Bulgária ismét Szembe került Romániával. A világháború befejezése után Bul­gária volt az első a volt ellensége® ál­lamok közül, amellyel Románia a régi rokonszen­v alapján a barátságot felújí­­totta. Igaz ugyan, hogy támadt olyan körülmény, amely ezt a jó viszonyt meg­zavarással fenyegette meg. Ez Sztam­­i­b­u­l­i­n­s­z­k­i miniszterelnöksége ide­jén történt. Sztambulinszki ugyanis, hogy az ellene küzdő polgári pártokat sakkban tartsa, szövetkezett a kommunistákkal és kijelentette, hogy inkább ezeknek ad­ja át a hatalmat, ha távoznia kell, de semmiesetre sem más pártnak. Romá­nia ezt nem nézhette nyugodtan,­­mert nem akarta, hogy amiig északon egyik szov­­je­társam határolja, dél felől­ is keletkez­zék egy szovjetköztársaság. Sztambulinszki tragédiájával és a C­z­a­nkof­f kormány ural­omraju­tárával azonban ez a veszedelem­ is megszűnt. Bulgáriában ismét rend támadt­. A kom­munistákat elfogták, pártjukat felosz­latták. Czankoffnak bukaresti látoga­tása a jó viszonyt a két szomszédos ál­lam között iti,rá teljessé tette. Bulgária­­ éppen úgy küzd most a belsevizmus ellen, mint­ azt Románia teszi, miért mindkét ország kormányai tisztában vannak az­zal, hogy mit jelent a bolsevista, vesze­delem. Románia és Bulgária a bolseviz­mus ellen egységes frontot alkotnak. Az erre vonatkozó megállapodásokat Czan­­ Ka­ff miniszterelnökkel­ egyetértésben fikszírozták a román politikusok s azóta e tekintetben egyöntetű eljárást foly­tatnak. Argetoianu fenyegetőzik a kincstári bonok ügyével. (Bukaresti tudósítónktól.) A kamara ülésén Lupu dr. a vlascai prefektus visszaéléseiről beszél. I M­ad­i­gearu meginterpellálja a pénzügyim­­­nisztert, mikor hozza a parlament elé az” Argetoianu-féle kincstári bonok ügyét? B­ratianu Vintila pénzügyminiszter id jel­en­ti, hogy ezt nyomban a vizsgáló­­bizottság munkájának befejezése után megteszi. Madgearu szokatlannak talál­ja, hogy egy ilyen rendkívüli fontossá­gú ügyet n­e­m hoznak elég hamar nyil­vánosságra, mire Arge­toi­a­n­u köz­beszól: „Ha a kormány nem terjesztheti a kamara elé a kincstári bonok ügyét, kötelezem magam arra, hogy majd meg­teszem én.“ t-*r*vttrrjrtm'myr‘rr’'«n % ROMÁNIA NÉMETORSZÁGI KÖ­VETELÉSEIT A DAWES-FÉLE RÉSZLETEKBŐL FEDEZIK. Ber­linből táviratozzék: A párisi német ha­­diteher bizottság jegyzékben .javasolta a jóvátételi bizottságnak, hogy állapít­sák meg a román követeléseket, melyek a legutóbbi német-román nézeteltérések­re vezettek. A szakértői vélemény alap­ján megállapított összeg a Dawes-fél© részletekből fedezendők, amennyiben Németország köteles volna a követelése­ket kielégíteni. Nem iktatják törvénybe a Vatca Com­mercialt. Bukaresti tudósí­tónk távira­­tozza: A parlament folyosóin mint be­fejezett­­tényt tárgyalták, hogy sem a Vadul Comercial nem­ kerül a parla­ment elé, sem pedig olyan törvényjavas­lat, mely az üzlethelyiségek bérét a­eg­­hosszabbítaná. \ _. b ­ Cl/arrt Józan, szorgalmas nép lesz a tem­esmegyei telepeskolónia (Saját tudósítón­k t­ó 1.) Temes megye lakossága rövidesen több­­száz telepes családdal fog szaporodni. Jelentettük már, hogy a kormány a ro­mán határvidékeken intenzív telepítési akciót vezetett be, amelynek eredménye­képpen az ország különböző részeiből kiválogatott telepesek jutnak majd földhöz, házhelyhez Temes megyében is. Alkalmunk volt erről a kérdésről a p­es­­t­e Gyűlt dr. prefektussal beszélhetni, aki a nagy horderejű kezdeményezésiről a következőket volt szíves mondani: —­ A telepítés előmunkálatai és az akció keresztülvitelének módoza­tai befejezést nyertek.Bukarestből itt volt egy vezérfelügyelő, a megye részé­ről Pinea Cornel dr. főjegyző vett részt a kiküldött bizottságban, valamint M­i­le­van, megyei gazdasági tanács­nok. A bizottság első­sorban azt vizsgál­ta meg, hogy hol eszközölhető a megyé­ben eredményes telepítés. Jártak Rud­n­én, Szentesen, Vingán, Csosanádon, Bessenyőn és megállapították, hogy mennyi az a terület, amely erre a célra rendelkezésre áll. A megyében körülbe­lül huszonháromezer hold olyan alkalmas föld van,­­különböző részeken, amely a telepesek között szétosztható lesz. Van ezenfelül még tizenötezer holdnyi terü­let, amely azonban telepítési­­célokra nem előnyös, mert nem teremkép­es. Hiábavaló mezőgazdasági munkát pedig a hozzánk kerülő új családokkal nem akarunk végeztetni. Ezeknek a termé­ketlen területeknek a sorsáról majd ké­sőbb gondoskodunk, valószínűleg b­efási­­tás lesz a sorsuk. A telepesek között lesznek, a szomszédos Krassó megyéből valók, de jönnek majd távoli vidékekről is, így Erdélyből,­­Juj környékéről. Ter­mészetesen olyan helyek lakosságát te­lepítjük majd hozzánk, ahol az illetők­nek nincs földjük és így rendes gazda­sági egzisztenciához juttatjuk őket.­­ A kérdés gyakorlati megoldásánál első­sorban az a szempont lebegett sze­mem előtt, hogy békés, józan, rendes és­ szorgalmas nép kerüljön a megyébe. A telepes családok legyenek olyanok, hogy az itteni laikusság ambíciójához és mun­kásságához­ méltóan illeszkedjenek b­ele új otthonuk kereteibe. Azért egyes vi­dékekről esetleg számbajövő telepeseiket figyelmen kívül is hagytam. . Új csapáson a temesvári Arany János Társaság A temesvári­­Arany János Társaság tisztújító közgyűlés ellőtt áll. Síz­túr­a Szilárd dr., a társaság tevékeny és tör­hetetlen­­ szorgalmú ügyvezető elnökének halála azt a kötelezettséget rótja a tár­saságra, hogy a megüresedett elnöki székbe új embert ültessen, egyben pedig a tisztikar helyett, melynek mandátuma, díjárt, újat válasszon. ' """'r. Az elnökválasztás és a tiszt­újítás az egyszer túlnő adminisztrációs jelentő­ségén. Az élet új ütemet diktál a társa­ságnak, melyre fel kell figyelnie. Tiszta, véletlens­ége a c sárénak, hogy ez az irány­­vááltozás összeesik az uj elnök és az­ uj tisztikar működésével és­ bekövetkezett volna akkor is,­ha az Arany János Tár­saság kitűnő és nagytudásu­­elnöke, •kSztuxa Szilárd] dr. oly ■ váratlanul és oly idő előtt nem költözik el az élők Sá­ráiból. Az Arany János Társaság a román impérima átvétele óta csendben műkö­dött, amit sokan sérelmeztek. Ámde, ha rövid visszapillantást vetőink a romá­niai csatolt területeknek az impérhim­­vált­ozásig visszanyúló irodalmi megmoz­dulásaira, be kell látni, hogy az Arany János Társaság szerény és külső harso­gásoktól ment irodalmi működése nem­csak megfelelt az idők követelményei­nek, de az egyedüli helyes ii volt. Er­délyben, ahol krtrógenlávült­s sokkal több az író, mint a Bánságban, hatalmas len­dülettel indult neki a tíz irodalmi felbuz­dulás, amely azonban — nem szabad el­hallgatnunk —­ az egyéni tülekedés za­jába fultj, hogy azután végleg megreked­jen a közönyösségben. Mit eredményezett ez a­­lovagi torna? Azt, hogy­ a közönség megrettenve a túlzásba vitt modernizmustól, az öndi­­cséretek émelyítő lármájától, teljesen elfordult a lokális, — ebben az eset­ben „erdélyi“ — irodalomtól és passzivi­tásba sülyedt. Ennek tulajdonítható, hogy az irodalmi lapok nem tudtak ma­guknak közönséget szerezni és rövidebb­­hossza­bb kísérletezés után me­gszűntek. Bátran merjük ezt írni, mert ami 1919-től 1925-ig az erdélyi irodalom cé­gére alatt történt, már al­eiüt fő és egy hamar elvirult irodalmi rointinileizm­u­s rövid fejezetéhez tartozik. Az Arany Jánosi Társaság, mint a többi hivatalos irodalmi társaságok eb­ben a nagy felbuzdulásban a konzerva­tív megfigyelő szerepét játszotta. Pro­g­rammja az volt, hogy a társa­sá­g­a örülmények és viszonyok­­javulásával mindjobban hódítsa­ vissza a­ közönséget, amelytől ideiglenesen elválasztották. Várt és egyengette a társaság’ útjait és va­lm­ikor bizony nagy­­sikernek tűnt. fel, hogy a társaság alapszabályait jó­, ráhagyták és­ újból megkezdhette mű­ködését. A konzervativizmus, a sze­rénység és a tartózkodás­­ jogos volt, mert ha ma végigt­ekintünk a­ romániai csatolt­­területek magyar, irodalmi pusz-­ taságain, az egyedüli­­•remény, az egye­düli biztatás azoktól az irodalmi társa-' Ságoktól jő, amelyek­ okosan és későbbi hivatásuk tudatában gyűjtötték a­z erőt és­ készülődtek­ a munkához. Ilyen bizta-' tás az Arany János Társaság is. Elérkeztünk odáig, ahonnan ikiin­dúl­tunk. Újra kell kezdeni, hallatszik az­ erdélyi, elcsendesült irodalmi berkekből. Újra kezdeni,, mert ami ezen hat év alatt történt, nem volt konstruktív irodalmi munká, hanem rombolás. A magyar iro­dalmi ugar szántatlanul térül el a na­­pon­, szükség­ van magvetőkre. És az­­Arany János irodalmi társaságra a magvetés szerepe vár. Ez a szerep nem­csak kötelezettségeket ró a társaságra, de átszervezését is megköveteli, fiatalo­­sítását. A konzervativizmus, mely any­­agi szakadékon átsegítette, ma már nem­ helytálló, frissebb lendületieknek, irá­nyoknak kell ablakot, nyitni, érintke­zésbe kell lépni a való élettel. Arany János kulturza, nemes és szép kulturfel­adat, de­ a trár­saság működése ebben nem merülhet ki. Megkövesedett program­aink, amelyek egyáltalában nem­ tesznek koncessziót az életnek, megélik az életet és elvesztik létjogosultságukat. A való élet pedig csak meghajlást ismer a múlt nagyságai előtt, de nem áll meg örökre előttük, ájtatos szemléletben elmerülve. A Bánságnak mintes sok írója. Sőt, ha­ fukarabib mértéket alkalmazunk a szép­­irodalom művelőit az ujjakon, meg lehet számolni. De az irodalom­­ sem alakul csupán a sberellisztikból. A zeneiroda­lom, a történeti kutatások, a nyelvészet, a szobrászat és festészet gondorlati ki­vitele és elméleti magyarázata még mindig irodalom és ennek bajnokai­­ta­lán egyetlen erdélyi városban sem talál­hatók meg oly nagy szám­ban, mint Te­­mesvárott. Ezek az írók képezik imagvát a társaságnak, amely az irodalom és tu­domány minden ágában hasznos­­­műkö­dést fejthet ki. Ámde, nem szabad­ megfeledkeznünk azokról sem, akik ha nem is fejtetnek ki közvetlenül irodalmi működést, azzal mégis szoros összeköttetésben­­ állanak. Az irodalompártolók és a mecénások osztályát értjük. Felelevenedtek a régi idők, amikor az irodalom egyedül meg nem élhet, amikor széfcsége, van lánior­gatásra és biztatásra. A­­ mai könyv­kiadó viszonyok elevg l­i­etettenné­te­ TEMEsvxm mum* ’ szik,, hogy az, h­a a­­betű útján a közön­ség elé lépjen. A mecénások ideje újból elérkezett és ha egy könyv megjelenik, az olvasónak, mielőtt hozzákezd az olva­sáshoz, először az ismeretlen mecénás­nak kell hálát mondania. Az irodalom­pártolók azok, akik, mint a közönség közvetlen megbízottai, fenntartják a kapcsolatot az író és a közönség között. Az Arany János Társaságnak ú­j programmja szükségszerűen m­agáva­l hozza, hogy tagjai, akik az írók sorai­ból kerülnek ki, irodalompártolókká­­ gyarapodjanak. Természetesen a cél is változás szenved,, amennyiben az irodal­mi térről átsiklik a magyar kulturális élet minden problémáját felölelő­­ társa­sággá, amely mindent egyforma szere­tettel ölel fel, aminek a tiszta magyar kultúrához és műveltséghez köze van, így azután az Aranyi János Társaság állandóan a magyar szellemi élet ütő­erén tartja kezét és ha magasztos cél pártolni és fejleszteni a magyar szépiro­dalmat, nem kevéssé magasztos cél támogatni a történetírást, a festészetet, a­ szobrászatot, a tr­onografiairást, hogy többet ne említsünk. Ki az életbe, és együtt az élettel! Ez legyen a­z Arany János Társaság jel­szava és mi bizalommal te­kintünk a tár­saság működése elé, amely ha nemi is lesz oly hangos és nagyratartó, szalma­­lángosan felbuzduló mint az­­ erdélyi volt, több eredményt fog elérni és mé­lyebb­­hatást fog kiváltani a bánsági magyar közönség lelkében. b. gy. A kölni zóna stűk­ítése a garanciaszerződéstől függ (S­a­j­á­t t­u­d­ó­s­í­t­ó­n­k­t­ó­l.) Londonból jelentik, hogy az angol par­lamentben a jövő héten nagy vita kez­dődik, a leszerelésről és a kölni zóna ki­­titésér­ől. Kedden Asquith,­­csü­törtökön Lloyd George beszélnek. A Daily Nerys ezzel kapcsolatban­ azt írja, hogy a verran­leri ellenőrző bizottság a német birodalomnak oly követeléseket '.Hit fel, melyeket hat, legfeljebb nyolc hónap alatt tartozik­ teljesíteni. A köve­telések összefüggésben­ vannak Eraz­­eiaország területi biztonságával, ami azt jelenti, hogy a biztonsági szerződés­ lstrejövetele előtt nem lehet a kölni zóna katonai kiürítésén­ számítani. Állí­tólag Németországot is meghívják a március 17-én Brüsszelben, vagy Lon­donban tartandó konferenciára, azzal a­ feltétellel, hogy a németek állonodjanak meg egymás..­közötti követelése­ikre­­néz­ve, de azt nem­­engedik meg, hogy azuv ■rn­etek szövetségközi katonai ellenőrző bizottság jelentését vitassák, Németor­szág tartozik megjelölni ama módszere­ket, amelyek alapján a szövetségközi követeléseket teljesíteni kívánja. kell a hóhémerterréghez. (B­u­d­apes­ti tud­­ósí­t­ón­k­t­ó 1.) A holnapi hivatalos lap közli a pályáza­tot Báli Mihály megüresedett állására. A meghirdetett hóhéri állásra az előírás szerint, csak feddhetetlen előéletű, a pro­letárdiktatúra­kor­­hazafias magatartást tanusított egyének pályázhatnak. Meg­követelik, hogy a kivégzésben jártas le­gyen. Az állás másodosztályú műszaki, altiszti fizetéssel jár. Az állásra­­máris tömegesen jelen­tkeztek. ROMÁNIA BELEEGYEZÉSE KELL, A WRANGEL-FLOTTA ÁTADÁSÁHOZ. Pá­risi jelentés szerint Harriot után­ össszorelnfik kijelentette, hogy a Wrangel-flottát m­ind­­­­addig nem áll­ják át Oroszországnak, míg az előző francia kom­ány követeléseit neki tel­jesíti és a Fekete tenger melletti hatalmak kifogásaik­ak eleget nem tett A temesvári kórház két új pavillonja. Temesvár városa annak idején feltév­­­jesztette a kormányhoz azokat a terve­ket, jóváhagyás végett, amelyek a kór­ház két új pavillonjára vonatkoznak. A minisztérium az átdolgozott terveket­­most vissszíiküldötte és a városi újabb fe­lülvizsgálat után a belügyminiszter rré visz azokat véglegges jóváhagyás célj­á­­b­ól. A Mt vtj payn­hmban, am­ely a Va­dászerdő ifM pse­rró-.pux g jánvakig’ koll­áz, a fertőtlenitő­ és a felvételi iro­da sxyA. , j i . ^ !. ijL^

Next