Temesvári Hirlap, 1927. május (25. évfolyam, 96-120. szám)

1927-05-01 / 96. szám

XXV. ÉVFOLYAM, 90. SZÁM K­ojrum­^A­uxAp Változtatott-e az új lakbérleti törvény a bérfizetési határidőkön? Irta: KELL MÓR dr.­­ügy­véd. A­ törvényjavaslat lel­ángy­alá­sáinak­­gyors keresztelhajtása ter­mészetszerű­­leg az alaposság rovására ment. Már alkalmazásának első vonatkozásában, nevezetesen a bérleti időszakok és ez­zel a fizetési időpontok megállapítása a törvényszöveg hézagosságánál fogva vitára ad alkalmat. .­­Tény az, hogy a törvényhozás csakis a regáti iszonyokat tartotta szemi előtt, amidőn a törvény 47. szakaszában álti­­láru­s bérfizetési napokként április 23-át­­és október 26-át endíti, amelyeken a (félévi bérfizetést teljesíteni kell Ezzel­­szemben a mi jogviszonyainkról kifeje*­­petiten mitsem­ beszél. Annyi bizonyos (tehát, ’hogy :) a nálunk szabályrendeleten nyugvó ) negyedéves és hónapos fizetési ha- 1­­ás idők kimondott meszüntetéséről ) a törvényben szó sincs.­­Már­pe­dig egy ilyen meggy­ök­eresedet­t jogi állapot hallgatólagos hatályon kí­v­ül helyezését el sem képzelhetjük. Et­től eltekintve lássuk mégis, hogy a tör­vény betűszerinti és logikai értelmezése me­llett milyen jogi álláspontot vezethe­tünk le. A vitatott 47. szakasz vonatkozó­­ ré­sze szó szerint azt mondja: „A bérlő a bérösszeget a bérleti szerződésben meg­áll­apított időszakokban fizeti. 1927-ik évben azonban az áprilistól októberig terjedő 6 hónapra járó bért 1027 május­­5-ig fizetheti, míg a jelen törvény alap­jai:)­ megszabott emelés — eltekintve a választott bizottság által megállapítan­dó emeléstől — legkésőbb 1027 május 23-ra­ fizetendő”. ..A szóbeli szerződéses bérlők, vala­miit azok, akiknek fizetési határnap nélküli szerződésük van, a bért min­den év április 23. és október 26-ik napján fogják fizetni”. Eszerint elsősorban a bérleti szerző­dés intézkedései irányadók. Az 1927. év felső felére vonatkozó különleges fizetési módozatokat a törvény­hozás a bérlők ér­dekében vette fel, kitolván ezzel a ren­des határnapokat. Ezt a törvényjavas­latnak kamarai és­ szenátusi tárgyalásá­iól tudjuk.­­Már most a törvényszöveg melyik szer­ződés­ kategóriájába sorozzuk be a mi helyhatósági rendeleten nyugvó, rend­szerint házbérkönyvecskékkel tanúsít­ható bérleti jogviszonyainkat?­­ Jogosan véljük állítani, hogy a lak­­bérleti könyvecskéik a maguk egyszerűsé­gében a bérleti szerződések egy sui gene­ris formáját képezik, amelynek pontjait az 4894. évi 122. tan. számú temesvári hely­hatósági szabályrendeletben foglalt lak­­bérleti szabályok alkotják. Tényleg a" régi könyvecskékben függelékként bén­á lé ve­t a szabályrendelet teljes szövege. Ezen szabályrendelet 3. pontja mind­ekét bérszerződő felet feljogosítja, hogy „a másik szerződő féltől magánok­­m­ányú írásbeli bérszerződés kiállí­tását követelhesse”. (Ha tehát csak éppen egy formális írá­sos bérleti szerződésre van szükség ah­hoz, hogy az eddigi fizetési határidők­­fenntarthatók legyenek, ezen még eddig hatályon kívül nem­ helyezett satátumok erre is megadják a bérlőknek a lehető­séget. De felesleges volna ezen formai jog érvényesítése, ha ehelyett alkalmaz­zuk azt anyagi jogi vonatkozásban, le­szögezvén, hogy ezek alapján a bérfizetések továbbra is az eddigi határidőkben teljesítendők. Hogy a törvény második bekezdésé­ben említett szóbeli szerződésekre szóló rendelkezések a mi városi szabályrende­leten alapuló bérleti jogviszonyainkra nem érthetők, az annál is inkább nyil­vánvaló, mivel a nem közhivatalnok és nem nyugdíjas bérlőkre nézve a­ törvény 3-ik szakasza mindjárt az általános, te­hát a régi magánjogi uralmát állítja vissza. Ezalatt értendő a városi szabály­­rendelet és jogszokás is. Viszont a 49. szakaszban kimondja, hogy ott ahol a törvény nem intézkedik, a szó­fennálló általános magánjogi iályok alkalmazandók. Erre a megállapításra jutunk a nyelv­tani magyarázattal. A logikai magyarázat szintén a régi jogállapot fenntartása mellett szól, mert lehetetlen, hogy a törvényhozó még csak gondolt is volna a 37-ik szakasz meg­szerkesztésekor a mai fizetési­­ határ­időink megváltoztatására. Már­pedig nélkül nem tulaj­doní­thatunk a tör­vénynek ily­en gyökeresen megváltoz­tató célzatot. Egyébként az 1924. évi bérleti törvény 14. szakasza hasonló hézagot hagyott annak idején a fizetési terminusok te­kintetében, amidőn szintén­­csak a regáti fizetési határidőket említette. Mégis ,érintetlen maradt nálunk a régi jó ár­! Ezen jogi érvelés mellett nem lehet közömbös, azon gazdasági szükségszerű­­­­ség sem, amely szinte kizárja a hat­hónapos fizetési időszakok alkalmazá­sát. Ezzel ugyanis főképp a havidíja­sok olyan lehetetlen helyzetbe kerülné­nek, mely képteletnné tenné őket arra, hogy előre egy összegben hat havi ház­­bért lefizessenek. Ez azt jelentené, hogy a bérleti jogviszony meghosszabbítása által csak illúzió­rius jogot nyertek. Végered­ményiben kénytelenek lennének a törvény által megszabott házbéren túl­menő összegért megvásárolni a meghosz­­szabbítás kedvezményét. Erre őket­­kényszeríteni talán még­sem lehetett a törvényhozás célja. Mindezek alapján nem képzelhető el, hogy a bíróság az eléje kerülendő ilyen perben az eddigi jogtól eltérne. Viszont remélhető, hogy kevés lesz azon háztulajdonosok száma, akik a tör­vény erőltetett értelmezésével kényszer­­helyzetet igyekeznek teremteni meg­­­félemlített lakóikra csak azért, hogy túlzott igényeiknek érvényt szerezzenek, apót. Bírósági ítélet nélkül -ssem lakoztathat Igáo­us 5-ig kell letétbe helyezni az új házbért Az új lakbértörvény május elsejével aktuális rendelkezéseit lapunk tegnapi számában ismertettük. A tizenhatszoros bér május elsején esedékes és az legkésőbb május 5-én lefizetendő a háziúrnak, vagy letétbe helyezendő az adóhivatalnál. A házbér összege igen egy­szerűen ki­számítható; a lakás 1914. évi bérét min­denki szorozza meg tizenhattal, ennyi fizetendő ki lejben. A regáb­an félévre, nálunk negyedévre kell előre fizetni a bért. A háziúrnak nincs joga január el­­sejéig visszamenően követelni a fel­emelt házbért, avagy azt az összeget követelni, ame­lyet az állami adókivető bizottság a la­kás fiktív hozadéka gyanánt megálla­pított. A túl magasan megállapított állami adó kellemetlen következményei a háziurat terhelik. Ha a háztulajdonost sújtó terhek nem fedezhetők a lakbérek­ből, abban az esetben jogosult a bíróság útján megfelelő kiegészítést kérni lakó­jától. Bírósági ítélet nélkül senki sem lakoltatható ki. A háziurak már most kérhetik lakóik kilakoltatásának elrendelését s a 400.000 lejen felüli jövedelműeknél és a tör­vényben felsorolt speciális esetekben 1927 november elsejére, köztisztviselők­nél és nyugdíjasoknál 1929 május elsejé­re, a többi lakóknál pedig 1928 május 1- ére, de — ha a lakó nem védekezik — a perköltség ilyen esetben a háziurat ter­­h­eli, dacára annak, hogy a bíróság helyt ad a keresetnek. A bérmegállapító bizottsághoz a ház­tulajdonosok június 15-ikéig nyújthat­ják be kérvényeiket. Bizonyítékul csak oldhatók szolgálnak, tanuk nem. Ha a bérlő nem tudja igazolni, hogy mennyi volt 1914-ben a házbér, neki kell a kér­vényt beadnia a ktkbérm­egállapító bi­zottsághoz, máskülönben azonban min­dig a háztulajdonosnak. „SZSS ar.t&r vmmv em­b­er Mi történt a turnuseverini menhelyen a temesvári gyermek­­­menhelyi leány növendékeivel! Nemoianu főorvos megcáfolja a gyermekrontásról szóló híreket . Az orvosi vizsgálat eredménye IP Temesvár, ápr. 30. A bukaresti „Universul“ és ennek nyo­mán az egyik kolozsvári újság azt a szenzációt röpítette világgá, hogy a temesvári gyermekmenhely által Tarnu-Severinbe kihelyezett fiatal­korú leányok közül nyolc 12—13 éves leány ott egy romlott ideg­rendszerű­ embernek esett áldozatul. A megrontott leánykákat a hír szerint betegen hozták volna vissza Temes­várra. A szenzációs hír Temesvárott is nagy feltűnést keltett, ám­ ide szerencsére nem bizonyult igaznak. A temesvári gyer­­mekmenhely szimpatikus igazgatója, N’ e­­m p i a n u dr. azt határozottan megcá­folta és a következőkben ismertette az­ ügy hátterét: — A vezetésem alatt álló temesvári gyermekmenhely a nagyobb gyermeke­ket, akik gondozása alá tartoznak, a többi menőhelyek szokása szerint ki­helyezi tanoncok gyanánt Temestoron­­tál, Krassó, Szörény és Mehedinţi me­­­­gyék különböző helyeire, így többek közt Turnu-Severinbe is. Ha valahol több mint tizenöt ilyen gyermek él, ott úgynevezett telepet létesítünk,­ vagyis egy helyi felügyelőbizottság alá rendel­jük őket, melynek külön orvosa és fel­ügyelőnője is van. Mikor én ezelőtt két évvel átvettem az itteni gyermekmen­hely igazgatását, első ellenőrző utam alkalmával megállapítottam, hogy a turnuseverini telep felügyelőnője nem áll hivatása magaslatán, mert túlságos szabadságot engedélyezett a felügyelete alá tartozó tanoncok­nak, akik feltűnő sűrűn változtatták munka­helyüket is. Ezért az említett, felügyelő­­nőt elbocsátottam és Turnu-S­ever­inben egy ellenőr­zőbizottságot létesítettem, melynek elnökségét Mardareseu ottani gazdag kereskedő vállalta el, teljesen díjtalanul, önzetlenül dolgozva a nemes cél érdekében. Én felkértem Mardares­­eut, hogy szigorúan ellenőrizze a gyer­mekek viselkedését, miután az komoly kifogásokra adott okot. Mardarescu így is cselekedett és bizony szigorúsága ré­vén nem örvendett valami népszerűség­nek a tanoncok között, akiket csavargá­sokért és egyéb kihágásokért gyakran meg is büntetett. Egy ízben névtelen panasz érkezett hozzáim, hogy Mardareseu brutálisan bánik a gyer­mekekkel, mire kiküldtem Turnu-Severinbe a roen­­belg női ellenőrét és orvosnőjét, akik azonban a névtelen feljelentést alaptalannak találták, így hogy azt­ bosszú művének tartották. Időközben Mardareseu összeveszett gyík konkurensével, aki történetesen, iz U­n­i­versal, turnuseverini tudósí­tója, s ez megfenyegette 5t , hogy a lap­ban meg fogja hurcolni, mert állítólag a nála szolgáló egyik gyer­mekmenhelyi leánnyal, aki Ifjú 17 éves, viszonyt kezdett volna. Fi a leány azonban egy harmincezer lejes lopást követett el gazdája kárára, amit a bűnügyi eljárás során be is is­mert, úgyhogy Mardareseu ellen irá­nyuló vallomása nem látszik megbízha­tónak, mert hiszen hosszú műve is lehet. A leány tényleg vádaskodott Marda­reseu ellen, mire a turnuseverini királyi ügyészség lefolytatta a tényállás tisztá­zására a bűnügyi nyomozást, mely azon­ban . . .­­ semmi terhelő adatot sem tudott megállapítani ellene, úgyhogy a bűnvádi eljárás úgy a turnuseverini ügyészség, mint a craiovai főügyészség által meg lett szüntetve. Az egész felfújt esetnek tehát mind­össze ennyi a tényleges magva. — Miután Mardarescu lemondott tiszt­ségéről és a gyermekek turnuseverini elhelyezkedésével nem voltam megelé­gedve, visszahozattam őket Temesvárra. Három leányról van szó, akik már tizen- h hat-tizennyolcévesek, akiket a most el­hangzott vádak alapján orvosilag is megvizsgáltattam a közkórház venerikus osztálya által. Ebben a pillanatban kap­tam kézhez az orvosi vizsgálat ered­ményét tartalmazó bizonyítványt, mely szerint egyik leány sem beteg, kettő közülök azonban defloreált. Tiizenhat-tizennyolcéves, tanoncokn­a­k ,al­­kalnazott leányoknál idegen városban ez bizony előfordul, amit a gyermek­­m­enhely megakadályozni nem tud.­­• Megjegyzem, a törvény szerint a mi felügyeletünk a gyermekek tizenötö­dik évének betöltésével véget ér. Ember­baráti szempontoktól vezettetve azon­ban tovább is törődünk védenceink el­helyezkedésével, miután nem akarjuk őket a legteljesebb bizonytalanságba az utcára lökni. A gyermekmenhely ellen­őre, R­e­i­c­h­e­l Irén kisasszony magán­­buzgalmának köszönhető, hogy­ a tizenöt évet betöltött leányok elhelyezésével is foglalkozunk. Másképp csak a törvény­szék árvaügyi osztálya volna az, amely bizonyos felügyeletet kellene gyakorol­jon ezen elhagyatott fiatalkorúak fölött. Miután az árva­ügyi osztály tudomásom szerint egyetlen bíróból áll, el lehet kép­zelni, milyen abtezurdum azt kívánni, hogy ez a bíró 1600 gyermekmenhelyi felügyelet alatt volt gyermek sorsával törődjék. Sajnos, ezen a téren a törvény­hozási intézkedések nagyon hiányosak, mert az állam és a társadalom megfelelő összműködése az elhagyatott gyermekek kellő védelmére egyáltalában nincs biz­­tosítva. A régi magyar törvények is el­avultak, mert csak tizenötéves korukig védik az elhagyott gyermekeket. Ami tő­lünk telik, mi a legjo­bb akarattal min­dent megteszünk az érdekükben. Orbán-bútorok BuLT&esrtlheííof (IKösswiíln isit;«.)- ft«. ii. !*W«a»*»«***»fflM**l»*M*í»**líí ■ . Májis 2-íkí kezdettel I u­jra megnyílik a [Kobert_-bar Fröhlich Ba a»m a » m M®W*«»«»liÖt®a3SK**S80 legjobb zongora-humoristával, Bécs és Budapest társadalmának kedvencével. 3 STM SS Mielőtt bútort vásárol tekintse meg kész bútoraimat, ahol a legegyszerűlentol a lagfinonsabbig kap melyen leszállított űrben* Részletre és készpénzárban. 11 Ki © © II műasztalon, II., FS-utca 35—38. Tataion SC-7!­ű, II, NévtsWc 6-*-8.TsL 10-70. Qm­arv&ttm %

Next