Temesvári Hirlap, 1930. július (28. évfolyam, 145-171. szám)
1930-07-01 / 145. szám
2 1930 JÚLIUS 1. KEDD fosztottak meg olyanokat, akik e nélkül nem belogulhatnak, amíg a külföldön úgy tudják, hogy a demokrata TH részt azért tervezik, hogy kisebbségi kérdéseikben érdekeinek megfelelően tájékoztassák Európa közvéleményét, legyen szabad nekünk Mit jelent a kisántánt Bármilyen meglepően hangzik, azon véleményen vagyok, hogy nekünk semmi kifogásunk a kisántántkormányok ilyen sajtótitkársága ellen nem lehet, legfeljebb a reá fordított pénzt sajnálhatnánk, ha nem sejtenénk, hogy végeredményben ez a propaganda is a mi hasznunkra lesz. Ez év első napjaiban Benes dr. csehszlovák külügyminiszter jónak látta „Van-e haladás Európában?“ címmel a Basler Volksblattban cikket írni. Ebben magától érthetődően rózsás színiben tünteti fel a bábom utáni középeurópai helyzetet, amely szerinte egyenesen ideálisnak tekinthetőés amelyben a kisántant államai valósággal apostoli munkát végeznek a fajok és a nemzetek kibékítése körül. A lap már a közlés alkalmával megjegyezte, hogy nem nagyon ért egyet a külügyminiszter úr fejtegetéseivel, január 16-iki számában pedig olyan választ adott Benes doktornak, amelyet — hogy egy kissé népiesen fejezzem ki magam — aligha tűz a kalapja mellé. Noha az egyik kisántánt állam minisztere ilyen leckét kapott, megtörtént, hogy ugyanennek a lapnak 117. számában Maniu Gyula miniszterelnökünk is cikket írt „Románia és a kisebbségek“ címén, melyre hamarosan szintén olyan választ kapott, amellyel aligha dicsekszik párthívei előtt. Ez az egy eset is mutatja, milyen fontos a kisántántkomnányok részére, hogy egységes propagandaszervezetük legyen. Ennek a szervezetnek kell majd nyilvántartania azt, hogy melyik lapban készítettek elő valamelyik kisántánt államférfinek hatalmas blamázst, nehogy aztán a másik állam miniszterelnöke vagy külügyminisztere ugyanilyen csapdába essen. Ámde ez mutatja nekünk kisebbségieknek is, mennyire nem kell tartanunk attól a propagandától, melyet kormányaink külföldön ellenünk folytatnak. Hiszen közreműködésünk nélkül is cáfolatot adnak az ilyen propagandacikkekre azok a nagy külföldi lapok, melyek túlentiul jól ismerik szomorú helyzetünket és ennek előrelátható még szomorúbb következményeit. Egy másik példa: A csíki magánjavak panasza a Népszövetség elé került. A Genfben a Népszövetségnél Romániának külön megbízott minisztere van és mégis amikor a panaszügy a hármas tanács elé jutott, a svájci sajtó vezető orgánumainak nagy része felháborodott hangon tárgyalta azokat az igazságtalanságokat és jogtalanságokat, melyeknek a székelyek szenvedő alanyai lettek. Ebben a sajtóban a következő című cikkeket olvashattuk: „Die in Elend geratenen Szekler- Bauern vor dem Völkerbunde”, (Basler Volksblatt, április 23-iki száma), „25.000 ihres Bodens beraubte Szekler Bauernfamilien vor dem Völkerbunde” (Neue Züricher Nachrichten ápr. 28. száma), „Das unbeschreibliche Elend der 25.000 _ Szekler Bauernfamilien Siebenbürgens“ (Schaffhauser Zeitung ápr. 29-ik száma), „Die soziale Not des Herren Dobrescu und Vornic und die beraubten Szekler Bauern vor dem Völkerbund (Schaffhauser Zeitung május 6-ik szám) és igy tovább ... Románia külügyi képviselői nem akadályozhatták meg, hogy ezek a cikkek napvilágot lássanak, ezekről egyszerűen jelenteniük kellett és az ilyenféle jelentéseik érlelhették meg a központosított kisántánt propagandaszerv gondolatát. Kormányunk is alighanem azt hiszi, hogy ez a szervtöbb eredménnyel járhat majd el. D De nemcsak a sajtó, a nemzetközi is véleményünket kifejezésre juttatnánk, várjon mi is tiltakozunk-e az ilyen propagandaszervezet ellen vagy sem? sajtópropagandája Ha nem előfizetője a lapnak, akkor ezeket a kockákat vágja ki és gyűjtse össze, MERZ 1. egyugyanazon hónap öszszes szelvényeiért kap egy ingyenregényt szervezetek is szolgálatára állanak az európai politikai gondolatoknak. Ezen szervezetek között első helyen áll a Népszövetségi Ligák Uniója, amely XIV. közgyűlését éppen e hó első napjaiban tartotta. Ebben a testületben is minduntalan olyan felszólalások hangzanak el, amelyek a kisántánt kormányainak igen kellemetlenek és bár ezen felszólalások után a kisántáni államok egyes delegátusai csodálatos összhangban nyilatkoznak meg, véleményeikkel és tiltakozásukkal majd mindenkor izoláltan maradnak és a nagy többség helyeslően veszi tudomásul az olyanféle jelentéseket, mint amilyent legutóbb Backer van Bosse asszony terjesztett elő a mi közállapotainkról. Láthatjuk tehát, hogy a kisántant kormányainak valóban komoly okuk van, hogy a hangulatváltoztatás érdekében valamit tegyenek. Miután pedig a kisebbségiek jogegyenlősítésétől egyformán irtóznak, megszervezik a központi sajtótitkárságokat, hogy ez a jogegyenlőségről és más demokratikus berendezésekről nap-nap után írjon és helyezzen el cikkeket és más eszközökkel is propagandát végezzen Mi pedig feltesszük a kérdést: Ha Benes külügyminiszter az ő saját cikkére olyan gúnyos választ kapott ugyanazon lap hasábjain, ha Maniu miniszterelnök ugyanígy járt, ha Stoica népszövetségi delegátus a Backerné előterjesztette javaslatnál használt tiltakozásával egyedül maradt, vájjon akkor az európai publicisták nagyobb tisztelettel adóznak majd az olyan bécsi központi titkárságtól kapott cikkeknek, melyeket egyszerű tisztviselők talán soronkénti honoráriumért írnak? Aki ezt elhiszi, azt csak sajnálni lehet. A világ közvéleménye ma már meg nem téveszthető. Egyeseket időlegesen félrevezethetünk, de jaj a félrevezetőknek, ezeknek keservesen bünhödniök kell. És ép ezért, mert ez így van, nekünk az ilyen központi propagandaszerv csak hasznunkra lehet, mert kormányaink bűnös politikájának diszkreditálását segítik elő. A bécsi központi sajtótitkárság hiába küldi majd a világ minden tája felé tudósításait arról, hogy Benes szerint Csehszlovákiáiban a magyarok jobban élnek, mint Magyarországon, hiába Vaida belügyminiszterünk néhány nap előtti pompás megállapítja, hogy Romániában a kisebbségek megelégedetten élnek, az ilyen hírek majd csak mosolyt kelthetnek és olyan válaszokat, eredményezhetnek, amilyeneket legutóbb még Scotus Viator- tollából is olvashattunk a Pátria hasábjain. Amíg a külföldön úgy tudják és ezt tényekkel meg nem cáfolják, hogy itt agrárreform címén százados kultúrintézményeket tettek tönkre, telepes kisgazdákat juttattak koldusbotra, csak azárt mert magyarok, évszázados közvagróktól Új tagok az elnöki tanácsban és intéző bizottságban Ezután a pénztári és ellenőri jelentések felolvasására kerül a sor. Páll György dr.: Előterjeszti az alapszabályok módosítását oly értelemben, hogy az elnöki tanács tagjainak számát héttel emeljék fel. Ajánlja ennek következtében, hogy alelnöknek Kakuk János dr., főpénztárosnak Kakuk dr. helyébe Bogma Miklóst válasszák meg. Az új elnök tanácstagok pedig ezek legyenek: Tóth Sándor, Rech K. Géza, Aczél Oszkár dr., Nikolics Dániel, Hartner László dr. Brieger József, Szabolcska László dr., Rosenthal Marcell dr. az alábbi tagokat ajánlja kooptálni: Sebestyén Béla írógépkereskedő, Kriván Gyula dr., Litsek Ákos dr. ügyvédek, Somolik Károly banktisztviselő, Jancsó kereskedő, Kovács Ödön dr. orvos, Rudas Jenő tanár, Bakos László banktisztviselő, Földváry Fülöp kereskedő, Hladnik Sándor kereskedő, Szántó László iparművész, Szeiler Róbert tisztviselő, Paál László tisztviselő, Tóth Benjámin ny. tisztviselő, Garai Adolf tanár, Tietze Vilmos tisztviselő, Sztranaik András festőmester, Novák Károly iparos, Bakos János földműves, Dóczy Árpád asztalosmester, Vörös György művezető, Gulyás László tisztviselő, Imre Árpád ref. lelkész (Csávos), Jäger Sándor ny. ezredes, Jäger Endre földbirtokos, Polgár Sándor dr. ügyvéd, Schäffer Dezső ny. főszolgabíró (Detta), Mátyás Miklós r. k. plébános (Vojtek), Krecsmáry Sándor, ny. fcr intéző, ifj. Tóth Kálmán tisztviselő (Giroda), Gyertyánffy Andor földbirtokos, Gyertyánffy László dr. földbirtokos (Győr), Pálur István ref. lelkész (Lippa), Erős János r. fc. plébános (Magyarszentmárton), Kiss Imre ref. lelkész, D. Nagy Ferenc telepesgazda (Mosnica), Schreyer Viktor földbirtokos (Nagyszentmiklós), Farkas János r. k. plébános (Ótelek), Kecskeméty Péter telepesgazda (Békás), Fekete Imre fakereskedő (Újkissoda), Bechnitz Sándor dr. ny. főorvos (Vinga), Kalmusz Andor mérnök (Zsombolya), Nikolics Dániel volt országgyűlési képviselő (Lugos), Dudás Mihály szabómester (Orsova), Wesztermayer Frigyes kereskedő (Facsád), Szakmáry Lajos dr. kereskedő (Oravica), Szabó József dr. (Oravica), Barics Emanuel (Oravica), Kopasz Péter (Rónác). (A cikk folytatása a 3. oldalon.) It Veszélybenaz Életünk1 mittet meg ketl védenünk! Ítöbb itta*«* deltínkÖDF végigsénUta^ st&sass&n WlaaegSH asjjegy ekeV veket, molyokat, hangyát és elpdeatítlattetókiat la foltot • fűlt fám ffSs4 Sárga kana^w fekete «Aggat Kizárólagos képviselet Románia részére Drogheria Standard, Bucureşti kis választások jelszava mellett szinmagyar vármegyéket állandóan olyan, interimár bizottságok által kormányoztatják, amelyekben egyetlen magyar sincs, vagy legfeljebb egy-egy kétségbeesett renegát akad, amíg a külföldön az állami költségvetésből megálapíthatják, hogy Románia a külállamokban élő néhány százezer román iskolábra több pénzt költ, mint amennyit itthon ötmillió kisebbsége sokszáz felekezeti iskolájának juttat, amíg a román sajtóból és parlamenti felszóalásokból is nap-nap után rendőrbrutalitásokat és hivatali sikkasztásokat tudhat meg, de a tettesek példás megbüntetéséről a legritkább esetekben kap hírt, addig, nos addig hiába állat Románia kormánya a másik két állammal együtt akár minden nagyvárosiban sajtótitkárságot. A mi feladatunk ellenben, akár lesz központi kisántánt sajtótitkárság, akár nem, mindig ugyanaz marad. Becsületesen teljesítenünk kell állampolgári kötelességünket, dogoznunk kell, de sorba nem téveszthetjük, szem elől, hogy nemcsak állampolgárok, hanem nemzettagok is vagyunk. Soha sem feledhetjük, hogy nemzeti kultúránk biztosítása és fenntartása legalább is annyira kötelességünk, mint a pénz- és véráldozat az államért. És ha nemzetünnk iránti kötelességteljesítésünkben bennünket gátolni igyekszik egy sovén és önző kormányrendszr, úgy továbbra is kötelességünk marad minden rendelkezésünkre álló törvényes eszközzel és így a külföld helyes tájékoztatásával is ezzel szemben harcba állani. (Nagy taps és éljenzés.)