Temesvári Hirlap, 1932. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1932-02-02 / 26. szám
2 1932 FEBRUAR – KEDD Csak a konvertálási javaslat megszavazása után bukik a kormány Nincs szakadás a néppártban • Tüntető melegséggel fogadták a Párisból hazatérő Bratianu Györgyöt Bukarest, febr. 1. Azon a banketten, melyet az Averescu-párt turnszevermi tagozata rendezett Averescu marsall tiszteletére, az ősz pártvezér nagy beszédet mondott, melyben vázolta a jelenlegi politikai helyzetet. Rámutatott arra, hogy az ország bajai a jelenlegi kormány uralma alatt csak súlyosbodtak azáltal, hogy hozzá nem értő emberek vették kezükbe az igazgatást és a gazdasági és a pénzügyi helyzet olyan, hogy a viszonyok már felborulással fenyegetnek. Ez a belátás késztette Jorga miniszterelnököt arra, hogy a lemondás gondolatával foglalkozott, azonban Argetoianu visszatartja őt ettől a gondolattól, mert még nem látja elérkezettnek az időt arra, hogy a hatalmat teljesen magához ragadja. Ezután cáfolta azokat a híreket, mintha az Averescu-pártban szakadás fenyegetne. — Egy családban lehetnek véleménykülönbségek, azonban a nagy dolgokban mégis megvan az egyetértés — mondotta a marsall, aki ezután kifejtette, hogy azok beszélnek a pártszakadásról, akik szeretnék, ha a néppárt egysége megbomlana. Averescu marsall ma délelőtt Bukarestbe utazik és Gogolval folytat tanácskozást, aki a király elé készül kihallgatásra. A marsall még a kihallgatás előtt tanácskozni kíván vele. Bratianu György tegnap Constantinescu és Cantacusino képviselők kíséretében hazaérkezett Párisból. Hívei nagy számban jelentek meg a pályaudvaron, ahol lelkesen tüntettek mellette. A tüntetők egy menete egészen a lakásáig kísérte a pártvezért, majd a francia követség palotája elé vonultak, ahol szimpátiatüntetést rendeztek. Bratianu György még ezen a héten kihallgatáson jelenik meg a király előtt Jorga miniszterelnök erősen meghalt és ezért személyesen nem vehet részt a folyó tanácskozásokon, azonban állandóan informáltatja magát és közli kívánságait. A liberális párt ma délelőtt tartja vezérlőbizottsági ülését Duca elnöklete alatt. Az ülésen a parlamenti munkarendet beszélik meg, valamint a követendő taktikát. Az egyes pártok között megbeszélések folynak az új parlamenti ülésszak alatt követendő magatartást illetőleg. Azt hiszik, hogy a pártok kormányellenes magatartása csak a mezőgazdasági adósságok törvényjavaslatának megszavazása után fog kialakulni, mivel a kormány arra kérte a pártokat, hogy a javaslat megszavazása elé az ország érdekében ne gördítsenek akadályokat. A néppárt és a nemzeti parasztpárt kivételével az összes pártok hajlandók is a javaslatot támogatni, azonban a javaslat megszavazása után megindul a legélesebb kampány a kormány ellen, így hát a kormány helyzete a konvertálási javaslat megszavazásáig biztosítottnak látszik. TH Ma folytatják a temesvári feketeszeszügy főtárgyalását Cismarescu szeszfelügyelőnek, a per fővádlottjának kihallgatását befejezték Temesvár, február . A temesvári törvényszék Varduca —Ganea-tanácsa szombaton reggel kezdte el a temesvári feketeszeszpanama tárgyalását, amely az előjelek szerint körülbelül egy hónapot vesz igénybe. A temesvári feketeszesz ügyének előzményei röviden a következők: Tavaly Cismarescu Marin szeszfelügyelő megjelent az Union temesvári szállítási vállalatnál és lefoglalt tizenegy hordó szeszt, amely a Mezőgazdasági és Ipari Szeszgyárból származott. A gyanú az volt, hogy a szesz feketeszesz. A felügyelő a szeszből mintát küldött a helybeli műegyetem laboratóriumába, ahol vegy vizsgálatot készítettek és ennek eredményeképpen megállapították, hogy nem adózatlan szeszről van szó. Később megérkezett, ide Varodia ezredes, aki szintén feketeszeszügyekben nyomozott Erdélyben és új vegyvizsgálatot készített, még pedig Schuller állami vegyészmérnöknél és ez a vizsgálat kimutatta, hogy tényleg feketeszeszt tartalmaztak a hordók. Ennek az alapján a vizsgálat Cismarescu Marin felügyelő, valamint a neki segédkező pénzügyi ellenőrök és a szóbanforgó szeszgyár vezetői ellen indult meg. Ezek is kerültek a tárgyaláson a vádlottak padjára. A tíz vádlott közül elsősorban Cismarescu Marint, a tulajdonképpeni fővádlottat hallgatják, akit háromszoros közokirathamisítással és hivatalos hatalommal való visszaéléssel vádolnak. A vádlott kihallgatása három órán keresztül tartott. Elmondotta, hogy 1931 február 19-én Aradról Temesvára érkezett és Ádám pénzügyi ellenőrtől hallotta, hogy az Union szállítási vállalatnál tizenegy hordó pálinka van elraktározva, amelyeknek nincs szállítási igazolványuk. Elmondta azután, hogy Stoica és Baton ellenőrök kíséretében elment a raktárba, próbát vett az üvegekből, amelyekből a politechnikumi laboratóriumban analízist készítettek. A törvényszék asztalára a tárgyalás alatt négy üveget helyeztek. Az egyik üvegből annyi folyadék hiányzott, amennyi a műegyetemi vegyvizsgálathoz volt szükséges, míg a másik három színültig tele volt. Cismarescu kijelentette, hogy rejtély előtte, miből analizálhatott Schuller állami vegyészmérnök, amikor a három üveg itt áll lepecsételve a törvényszék előtt. Az ellenpróba üvegeit ki sem nyitották. Az elnök kérdései nyomán kiderül, hogy Cismarescu nem vette bele a jegyzőkönyvbe, hogy az analízis céljából a mintát a 11 hordó valamelyikéből vette. Különben is a felügyelő azt vitatta a törvényszék előtt, hogy Schuller, állami vegyésznek nem volt joga analízist készíteni. Ha ilyen esetekben nézeteltérés van, akkor szerinte egy háromtagú ve- gyészbizottságnak kellene döntő véleményt mondani. A mai tárgyalást reggel negyed tízkor nyitotta meg Varduca elnök. Ismét Cismarescu felügyelőt szólította maga elé, az ő kihallgatását folytatta a bíróság. A felügyelő bőbeszédűen védekezett, úgyhogy a tárgyalás nagyon vontatottan haladt előre. Hosszabb vita indult meg az elnök és a felügyelő között, hogy milyen mértékben kellett a felügyelőnek a gyárak ellenőrzését végezni. Az elnök kérdéseire Cismaresen elmondotta, hogy a temesvári vizsgálat ügyében felvett jegyzőkönyvét a minisztérium nem fogadta el azzal az indokolással, hogy a vizsgálatot még nem fejezték be. Ezután a Danciger-féle szeszfőzőkazán ügye kerül szóba, amelyre vonatkozólag Cismarescu annyit közöl, hogy a kazán működését a minisztérium engedélyezte. Varduca elnök: A temesvári próbaüvegeket ki pecsételte fel Cismarescu: Ez egy évvel ezelőtt történt, erre nem emlékszem. Csak azt tudom, hogy jelen voltunk valamennyien, akik az ügyben dolgoztunk. Cismarescu kihallgatása után az elnök szünetet rendelt el. Valószínű, hogy ezzel Cismarescu kihallgatását be is fejezték és ezután a második vádlott, a 11 e a Eugen szeszellenőr kerül a törvényszék elé. A Baumgarten-díjas Szabó Lőrinc A Kalibán és A sátán műremekei. Szabó Lőrincet itt még a műveltebb közönség sem ismeri, pedig már négy értékes verskötete és öt kötet kiváló műfordítása jelent meg. A Baumgarten-alapítvány díjával fémjelezve, most már bizonyára azoknak a figyelme is feléje fordul, akik rendesen megvárják, amíg egy-egy költő vagy író műveire valamely tekintély üt bélyeget, megkímélvén magukat a keresés kényelmetlenségeitől. Az író és az olvasók egymásratalálásának a legtöbbször szövevényes és nehezen sikerülő útjában nálunk még a szokottnál is nehezebb a helyzet, pedig bízvást állíthatjuk, hogy mi itt minden igazi irodalmi érték felé sorsunkból eredő külön meghatottsággal közeledünk, mi itten óhajtva várjuk az igazi szépség fel-felragyogását, mi itt tisztábban halljuk azt a magyar szót vagy éneket, amelyet áthat és megnemesít a nyugati szellem, tudás és műveltség. Kár, hogy épp most, amikor ködbeburkoltságunk szakadozik, az anyagi eszközök sikkadnak el az igényesebb magyar olvasó kezéből. Nagy öröm így is, mégis, irodalmunk új lendülete, új semehangja és ereje. Ha csak a Baumgarten-alapítvány jutalmazottjait vesszük, a három első év negyvenhétje között oly neveket találunk, amelyek komoly művelődési értéket és megmaradó jót jelentenek, pedig tudnunk kell, hogy ez az alapítvány nem jelenti meg a sikert és dicsőséget, a kész és ragyogó pályát, inkább az ezekhez vezető úton az elindítást és a lehetőséget a tehetség jobb kibontására. De az alapítvány értékjelző szerepe kétségtelen és mert a díjazás szigorú kritikai elvek szerint történik, az évi díjazás és segélyezés esemény a magyar irodalmi és tudományos élet munkásai és a hozzájuk szorosan tartozó olvasók soraiban. Ez az 1932. évi esemény azzal kezdődött, hogy az eddigi nyolc díjat ötre kellett leszállítani az alapítvány vagyonát is csökkentő gazdasági állapotok miatt. Annál nehezebb volt a válogatás és talán azért van az, hogy a romániai magyar írókra nem került a sor ebben az évben. Az évi díjjal jutalmazottak között van Szabó Lőrinc. Megkíséreljük, hogy képet adjunk róla, hogy ezzel rámutassunk irodalmunk gazdagodására és hogy író és olvasók közelebb jussanak egymáshoz. Szabó Lőrinc már évtizedet meghaladó irodalmi múltra tekinthet viszsza. Eddigi munkásságának javarésze az 1920—1926. évekre esik. Nem egészen ismeretlen nálunk sem, egy-egy verse csak eljutott hozzánk, sőt egy temesvári előadás is elhangzott már róla régebben. Azoknak, akik csak a tekintélyek előtt hajlanak meg, meg kell említenünk, hogy Baudelaire-fordításaiban nem kisebb költők, mint Babits Mihály és Tóth Árpád voltak munkatársai. Hogy elismerten legkiválóbb műfordítóink egyike, az nemcsak költői képességein fordul meg, hanem azon is, hogy nyelvezete csodálatosan hajlékony és kifinomodott, amiért az új nagy francia lírikusok fordítására például egyenesen hivatott. Költészete egészen sajátos, újszerű, megkapó és tartalmas. A föld fia. Az anyaföld az ösztönzője, annak az imádója. A tavaszi eső épp oly termékenyítően záporoz lelkére, mint a földre és augusztusi fényzuhatagban boldogan zárja magába a nyár kincseit. Nem látott soha szebbet a hajnalnál, az erdőnél, a pataknál. Ila szénásszekér megy át a városon, lelke visszaszáll az őstermészet képei közé. Úgy szeretni lenni, élni, mint kis tanyai ház előtt az akác. Úgy lenne jó: lenni titokban, csöndben, fölsziva a föld nedveit és illatban, ízben élni tovább vagy „rothadni ázott bokrok alatt“. Ám sorsa a kőrengeteghez köti, sorsa pedig a robot, a hajsza a pénz, a kenyér után. A szörnyű és bűnös városban kell lennie, melyet pedig jobb volna megátkozni és elmenekülni belőle hegyekbe, mezőkre, kristálypatakokban kimosni a test és lélek szennyeit. Ó, szörnyű a város, ahol vannak, akik csak nevetnek, míg mások üres kézzel jutnak a halálig. És nem segít a „gyémánt agyvelők mágneses és nehéz sugara“ sem, nem a hazug eszmék játéka: el kell égetni a könyveket, váljunk szerkezetikké, hiszen emberisteiként élni már úgyse tudunk. A tengelyeiből kivetett világ szörnyű zűrzavarában a költő szava mindig keserűbbé válik. Fellázad a pénz ellen, amely testetlen, de mindent átfogó iszonyú szervezettségében nyomorulttá teszi az életet. A mai fiatalokét például, akiknek jobb lenne reménykedés helyett a revolver, a méreg vagy a vonat. És mit ér ma a munka?! Irtja az embereket, fegyencekké teszi őket a kényszer szigorú puskacsöveinek erejével, így nem menekülünk a szegénység elől, amelyolyan súlyos, hogy nincs is időle más menekülés, mint „az egyedül irgalmas halál“. És ebben a szegénységben ma nem hazák, hanem világok vonaglanak és „roppant viharban bőg a nyomor“. És ezt a Sátán művét a jól fegyelmezett önzés tartja össze, az egész emberi élet a Sátán műremeke „a halál pompázó keretei között“. Elbír-e hazája, amely alatt az egész keresztény Európát érti, egy új megváltást? Mert „a Megcsúfolt és Megfeszített jósága, szíve, imája“ minket megváltani nem tudott. Ilyen és még döbbenetesebb gondolatait ritkán szövi át a megnyugvás és a lecsendesedés, de énekli mégis, hogy koldusán is lehet boldog az ember, mert megvan a föld és akad szerelem. De szerelemről szóló versei is teljesen különös, meglepő felfogást mutatnak. Ugyanaz a bátor, sőt megdöbbentő hang, őszinte, mélységekről jövő. Szabó Lőrinc versei a modern lélek hullámzásait szólaltatják meg, a kétségeket, gyötrődéseket, mindig erővel. Egyszer csipkeszerű finomsággal és könnyedséggel, máskor néptribunok hevével zúg és árad. Kár, hogy utóbb szabadverselő lett. Költészete nem a megszokott és általános ízlés jegyeiből áll, de tehetségét és értékét vitatni nem lehet. Századunk harmadik évtizedének megkínzott, de szépségre még mindig vágyó lelke szól. A művelt magyarság sokat vár tőle. ------ Puhala Sándor dr.