Temesvári Hirlap, 1934. szeptember (32. évfolyam, 193-218. szám)

1934-09-01 / 193. szám

TV Szemüveg IC ÁL D O R látszerésztől való Jleudu-e-U Hius­ zá'i teuui... Utcáinkat átkeresztelik, átszámozzák, szép kék táblácskákat rak házainkra a városrendészet. Jól van ez így. Természetes, hogy egy városnak ha­ladnia kell a korral. Természetes, hogy számba kell venni azokat a nagyságokat, akik megérdemlik, hogy egy kék email­­tábla alakjában mosolyogjanak le a há­lás utókorra. Természetes, hogy rendnek muszáj lenni — hisz Timisoarán is van számos utca és minden utcán van sarok.. Ezt meg is értjük. (Holott nem mindent értünk meg, ami természetes.) Nem ért­­­jük azonban a város buzgóságát, amely­­lyel összevissza cserélgeti az utcaneveket, ide-oda dobálja a marsallokat, táborno­kokat, államférfiakat, egyik utcából a másikba tolja át a neveket és megemlé­kezéseket. Nem értjük a városnak ezen minden látszólagos célt és értelmet nél­külöző golfjátékát. Tudjuk, hogy híres ember, nagy éne­kes­ volt Caruso. Nem is kívánjuk kiku­tatni azt, hogy mi a szerves, vagy szer­vetlen összefüggés Timisoara városa és Caruso között. Tudjuk, hogy becsülnünk és tisztelnünk kell Focit, a világháború nagy győztesét. Nem is­­kívánjuk felfogni azt, hogy miért kell franciábbnak lenni a franciáknál és kétszer is — egyszer mint tábornokot, egyszer meg mint marsall — köszönteni őt utcáink végein. Nem kíván­juk mindezt megérteni — hisz Cosbuc, a nagy költő, már megmondta, hogy ne kutassuk a természet felderíthetetlen tör­vényeit. Nem próbáljuk megérteni, mert nem is fontos. Nem igyekszünk kikutatni, mert nem is érdemes. De szeretnék tudni, szeretnék megér­­teni, hogy miért kell kereskedelmet, for­galmat, levelezést akadályozni és béníta­ni azzal, hogy Joffret átviszik a Gyárvá­rosba, Bonnazot beültetik Joffre helyébe, Fröhlt ide-oda dobálják a város perifériái között, Focht (úgy mint generálist és úgy is mint marsallt) pedig testvériesen fel­osztják a Gyár­ és a Belváros között? Miért nem lehet azokat, akik már amúgy is a történelem glóriájával nyu­godnak szarkofágjaikban,­­r­ nálunk is nyugodni hagyni? Miért? Talán azt hiszi a kétségtelenül jóaka­ratú Városunk, hogy Franciaország, Pá­­ris, vagy bárki egyáltalán törődik azzal, hogy a világ térképén olyan ici-pici vá­roska az ici­pici Bega-kapális jobb, vagy baloldalán emlékezik-e meg a nyugati hadműveletek dicsőségének kimagasló képviselőiről. . . . kun János ÓVAKODJUNK AZ UTÁNZATOKTÓL. 1984 SZEPTEMBER 1. SZOMBAT 1 Lascu kapitány nyilatkozik vasúti incidenséről Nem volt egyetemi tanár rendreintett e­lenfele, ellenben goromba és modortalan ember volt... A tegnap reggeli fővárosi lapok egy helybeli katonatiszt súlyos vasúti affér­járól írtak. Szinte kivétel nélkül minden fővárosi lap kimerítően írt arról, hogy Lascu Pavel kapitány, a hadbírósági börtön parancsnoka súlyosan inzultált egy békésen utazó egyetemi professzort, a nagynevű Radulescu-Motrut, a targyb­­­cnai állomáson. A hír abban a beállí­tásban látott napvilágot, hogy Lascu Pa­vel igen támadóan viselkedett a békés egyetemi tanárral szemben, a­ki mind­össze annyi megjegyzést tett, hogy nem szokás annyi csomaggal utazni, mert akkor a többi utasoknak nem jut hely. Ugyanis beállítás további része szerint a kapitány az ártatlan megjegyzésen annyira feldühödött, hogy nekiesett a nagynevű egyetemi tanárnak, majdnem félholtra verte, sőt két fogát is kiütötte. Mindehhez még hozzá kell tenni azt, hogy a fővárosi lapok ily vasúti inciden­seknél szokatlan terjedelemben tárgyal­ták az esetet és nem mulasztották el megjegyezni, a közbecsült és türelmes­­ségéről közismert tanár súlyos megve­­retése a legnagyobb felháborodást vál­totta ki a főváros társadalmában. Amily gyorsan bejárta a fővárosi saj­tót ez a hír, éppen olyan gyorsan inefficient cáfolata is, hogy az egész ügy másként­­játszódott le, hogy a kapitány fellépésének oly előzményei voltak , hogy végül szó sincs Radulescu egyetemi tanárról. Egy Radulescu nevű fővárosi lakost in­zultált a kapitány, így természetesen elültek a hirtelen támadt viharok is az ügy körül, egyszerű vasúti összekapás maradt a dolog, bár részünkről nem te­kintjük lényegesnek, hogy egyetemi ta­nár az, vagy sem, akit a vonaton meg­vernek. Az időközben Hazaérkezett Lascu ka­pitánnyal is közöltük véleményünket, nekünk mindegy, egyetemi tanár volt-e akit megvert, vagy sem, szeretnénk tőle magától hallani, mi történt a targul-oc­­nai vasúti állomáson­ Lascu Pál kapi­tány a legnagyobb előzékenységgel vá­laszolt kérdésünkre: — Mindenben osztom véleményüket, magam is azt vallom, hogy utas és utas, ember és ember között nincs különbség és hogy semmivel sem volna más a helyzet lelkiis­meretem előtt, ha az a modortalan úr, akit kissé megfenyítettem, tényleg egyetemi tanár lett volna. — De nem volt az és amikor hallot­tam, hogy annak mondotta magát, vagy annak tartották, nem tudtam elképzelni, hogy egy egyetemi tanár így viselkedett volna, mint ez az ember viselkedett ve­lem szemben. A dolog úgy történt, hogy Targul-Ocnán átszállottam feleségem­mel egy más vonatra, ahol azonban a másodosztályú helyek mind el voltak foglalva. Minthogy második osztályú je­gyem volt és minthogy előre láttam, itt nem tudunk utazni, magam elsőosztályu jegyért a pénztárhoz siettem, csomagjai­mat pedig az első osztályba küldtem. Feleségem a csomagokkal maradt én pedig mikor visszaérkeztem az elsőosz­tályos jegyekkel, már messziről hallottam felesé­gem sírását és zokogását és hallot­tam, hogy valami férfiember ve­szekszik vele. — Érthető felháborodással nyitottam be a szakaszba, ahol egy idegen úr do­bálózott csomagjainkkal, gorombásko­dott feleségemmel és szitkozódott, hogy nem hagyunk az ő csomagjainnak helyet. Elsősorban is felelősségre­­vontatta,akikár mer ilyen hangon beszélni a feleségem-­­ mel, aztán megkérdeztem, hogy milyen jegye van? Tovább gorombáskocsottt és folytatta durva hangú megjegyzéseit ,de megmutatta jegyét is, mely másodlagos 2* .álya volt. Én ismételt gorombaságaira és durva hangjára, melyhez még az se járult, hogy jogtalanul jött az első osz­tályba, feleségem sírásától is felzafoló­d­va, izgalmamban egyszerűen kitettem az ajtó elé, de hogy tovább is átkozódott és szidal­mazott mindkettőnket, adtam neki egy kis útravalót is. Aztán persze jegyzőkönyvet vettek fel az esetről, ahol elmondtam az egész in­cidenst, melynek természetesen nem én voltam a kirobbantója, bár utólag sajná­lom is, hogy ennyire heves voltam, de nem tehettem mást . . . A román szárazföldi hadsereg, légi haderő és hajchad nagyszabású közös hadgyakorlata Október közepén a hadvezetőség nagyszabású katonai gyakorlatokat rendez. A hadgyakorlatokon részt­ vesz, a román légi haderő is, azonkívül a gyakorlatok kiterjednek ama védekezési módokra, amelyeket légi támadások esetén kell alkalmaz* * ni. A hadgyakorlatok eme részébe be­­vonják a falusi lakosságot is, hogy egyrészt megismerhessék annak ma­­gatartását, másrészt pedig a falusi la­­kosokat kellő kioktatásban részesít­­sék. A hadgyakorlatok során száraz*­földi és légi csapatokkal együttműkö­­dik a haditengerészet is. A hadügyminiszter kívánságára ezen a hadgyakorlaton vesznek részt első ízben a katonai szolgálatra előkészítő alakulatok, amelyek a gyakorlatozó sorkatonaság mögött sorakoznak fel. ­ Vata dejos(Alváca) kénes és szénsavas tene hőgyógyfürdő Csuz, rheuma, köszvény, ischias és különféle női bajoknál szenzációs gyógy­hatás zene. konyha. Pormentes hegyi levegő. Orvosi ellenőrzés. Panzió-rendszer. Teljes napi ellátás L. 100-től Prospektust készséggel küld az igazaaló&úg 50 «£­ t«ule&os vct&uu jícdtesnicu.v reö°xc»óV* 0*6#*te Állandó Kitűnő Beszarábiai német titkos egyesületek pénzt kapnak Németországból A csendőrség leleplezte a hitlerista agitáció szerveit Storojinetiből jelentik: Adaneata városkából névtelen feljelentést ka­­pott a storojinetii ügyészség. A név e­lesen feljelentő, aki magát jó német­­nek mondja, bejelenti, hogy a megye területein több, látszólag feloszlatott német egyesület működik, amelyek titokban szervezkednek és földalatti hitlerista izgatást készítenek elő egész Besszarábiában. A feljelentés nyomán Cosm­n T. Traian csendőriőr­­nagy kiszállt a helyszínre és megálla­­pította, hogy a névtelen feljelentő adatai teljesen fedik a­ valóságot. De Cosma őrnagy még tovább nyomozott és megdöbbentő adatra bukkant. Nyo­­mozás közben ugyanis rájött arra, hogy a titkos egyesület az elmúlt héten 150.000 lej kész­pénzt kapott Németországból, hogy a besszarábiai hitlerista izgatást annál nagyobb hatással folytathassa. Az őrnagy lepecsételte az egyesület minden kézhez keríthető va­si vonat, a százötvenezer lejt elkobozta és az ese­­tét jelentette a storojinetti ügyészsé­­gén. Cosma őrnagyot az ügyészség különleges megbízatással látta el és működésétől a besszarábiai német agi­­táció letörését várják. — Rosca dr. vezérfelügyelő váro­sunkban. Tegnap Timisoara (Temes­várra) érkezett R­o­s­c­a Péter dr. belügyminisztériumi vezérfelügyelő, akit I­n­c­u­r­e­t­i belügyminszter a piarista ingatlanok átírása ügyében lefolytatandó közigazgatási vizsgálat­­tal bízott meg. A vezérfelügyelő azon­nal érintkezésbe lépett Coman Ágost ideiglenes bizottsági elnökkel, aki el­mondta, hogy a város Onisifor Gh­ihu tanár jelentése alapján kere ez­­t kivezettette a telekkönyvben a város tulajdonjogát a piarista­­telekre vo­natkozólag. Később a város jogügyi osztályától áthozatták a főpolgármes­ter irodájába a piarista-ügy iratait, amelyet a vezérfelügyelő és a főpol­gármester együttesen tanulmányoz­tak. A vezérfelügyelő, aki több napon keresztül marad városunkban, meglá­­­­togatta Nistor Demeter dr. vármegyei prefektust is. * Gyomor- és bélhurut, az emész­tés hiányossága, erős bomlási és erje­dési folyamatok a gyomorbélhuzam­­b­an, bélbaktérium- és gyomorsavtúl­­tengés a­z enyhe természetes „Ferenc József“ keserűviz használata által legtöbbször rövidesen megszűnnek. * A beiratások a IV. ker. róm. kat. elemi fiúiskolába az 1984—35. tanévre szeptember 1—10-ig lesznek az új is­kolaépületben délelőtt 9—12 óráig és délután 4—7 óráig. Az I. osztályba iratkozóknak a keresztlevelet, az anyakönyvi kivonatot és az oltási bi­zonyítványt kell bemutatniuk.

Next