Mladiáta János szerk.: A Tenger 34. évfolyam 1944
1-3. szám - v. Barabás E.: Az angolszász hadak partraszállása Szicíliában és Délolaszországban
3 Az 1942. augusztus 18/19-én Dieppenél végrehajtott angol partraszállás, melyet Londonban előszeretettel „főpróbának" neveznek, példája a mindinkább kifinomult harcászati eljárásnak. A partraszállási viszonyok itt rendkívül kedvezőek voltak; széles, tág kikötő, melyet mindkét oldalt lapos, homokos part szegélyez. A csapatok első lépcsőjének partratételére, rohamalakulatokként sekélyjáratú, különleges építésű dereglyéket alkalmaztak, melyek könnyű tüzérséget és páncélosokat is szállítottak, illetve partra tettek. Az első támadó hullám, a kanadai 2. hadosztály, 25 km, szélességben 6 helyen szállt partra. Mögötte jöttek a középnehéz szállítóeszközök és ezek mögött sorakoztak fel a nehéz szállítóhajók, a nehéz hadianyaggal és 26, csapatokkal megrakott szállítóhajóval. A szállítóhajórajt könnyű és közepes tengerészeti egységek biztosították, míg a légibiztosítást és a támadás légi előkészítését 100 bombázógép és 1000 vadászgép látta el. Partra csak az első hullám részei jutottak, mert a hatásos német védelem a további partraszállásokat megakadályozta, a partraszállt erőket pedig a legrövidebb időn belül felmorzsolta. 2. A hatalmas balsiker által kísért Dieppe-i partraszállási kísérlettől már egyenes út vezet a szicíliai partraszállásig mind a harcászati, mind a műszaki végrehajtás vonalán. Szicíliában nagy szélességben léptek angol és amerikai csapatok partra; többszáz különböző mintájú sekélyjáratú dereglye — részben páncélozva is— került alkalmazásra; megszámlálhatatlan rohamcsónak 12—24, sőt 60 fő befogadóképességgel vitte a csapatok első lépcsőjét. A biztosítást a levegőben lényeges fölényben lévő légierő látta el, míg a tengerről csatahajók és más nehéz egységek tüze biztosította a partraszállási műveletet. A védelem előterének veszélyeit, mint aknákat, tengeralattjárókat, gyorsnaszádokat és a légierőt a támadó nem vette kellően figyelembe; az angolszászok azt a módszert követték, melyet csak a fölényben lévő légi és tengeri biztosító erőkkel rendelkező fél engedhet meg magának. Ma már tudjuk, hogy az olasz árulás itt előrevetette árnyékát. A német és olasz védelem mind erőviszonyok, mind utánpótlási lehetőségek tekintetében alárendelt szerepre volt kárhoztatva és csak arra szorítkozhatott, hogy halogató védelemmel az ellenfélnek oly súlyos veszteségeket okozzon, melyek az egész háborúra kihatással legyenek. A tengeralattjáró háború egyidejű felélénkülése, a Csendes-óceánban elszenvedett angolszász hajóveszteségek, a szicíliai partraszállásnál alkalmazott szállítóhajóraj súlyos veszteségei és végül a salamonszigeti csaták veszteségeinek kellett a szicíliai partraszállásnál elért angolszász sikert tompítani. 1943. július 10-ére virradó éjszaka kb. 160 km, szélességben ellenséges hadi- és partraszállító hajókból álló flották közeledtek Szicília délkeleti és déli partvidéke felé. A hadihajók közepes és nehéz tüzérsége oldalállásból lőni kezdte a partot, majd repülők erős kötelékei indultak támadásra. Hajnalban azután először a kanadai csapatok szálltak különleges partraszállító kis naszádokkal partra, egyidejűleg pedig ejtőernyősök a védelmi vonalak mögé ereszkedtek le. Az USA-csapatok Patton táb. parancsnoksága alatt Marsala, Gela és Licata térségében.