A Természet, 1898. szeptember - 1899. augusztus (2. évfolyam, 1-24. szám)

1898-09-01 / 1. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRA egy évre 1’ forint. Állattani, Vadászati ás halászati foliyóirat. Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. Szerkesztik: DK- LENDL ADOLF és csikszentsimonyi és ernyesi LAKATOS KÁROLY. Budapest, II., Donáti­ utcza 7. II. ÉVFOLYAM sen -тгл&етт-г*—г,- 7 'DK?' Я Képőd2Ők I. Az aljóslatu hangzavar veri fel az ős­pagony csöndjét .... Zörög a haraszt s ropog az ág, kopók csaholása elől menekül a megriadt vad, —• ki erre, ki arra . . . A rigónak torkán akad legédesebb dala, félénken lapul meg az erdő jókedvű kalapácsa, ijedt vijjogással rebben fel a vércse s a vörösbundája is lába közé kapja bozontos farkát és sietve lobog valami odú felé, — fut, ki merre tud, ki merre lát. Csak az erdők királya áll még mozdulatlan, daczos némaságban,­­ mintha a földbe gyökereztek volna lábai. Kihívó daczczal veti fel büszke fejét s átható tekintettel kémlel a hangos sűrűbe. Majd ideges remegés fut végig pompás szügyén, orrczimpái viharosan hullám­­zanak, meg-megrándulnak karcsú lábainak aczélos inai, azután még egy pillantást vet a közelgő riadalomra s nekivág a sűrűnek, mint az ij­járól elpattant nyíl. Remek állat. Tizenkét tavasz növesztette pompás fejeékességét, hatalmas agancsát; kosara legalább mé­ternyi széles, súlya sem kevesebb tíz kilogrammnál, de azért oly könnyedén s büszkén hordja homlokán, mint az indián-kaczika tollbokrétás vezéri süvegét. Száguld, rohan, koronájával egész utczát bont a sűrűségben, rohantában tör, tép, levág vele minden aka- Tejeéhessége, agancs, dályt.................Mind hiába! Az álnok ólom lágyékába fúródik s piros vércsík serked nyomában. A kétségbeesés űzi, hajtja, de hajh ! büszke koronája súlyos teherré vá­lik, beleakadozik ágakba, indákba s nyűgözi, békázza futását. Ha elhajíthatná ezt a sokágú, széles alkotmányt, játszva szabadulhatna ül­dözőitől, de ereje lankad, orrlyukai forró párát tö­vetnek, melle zihál, térde megcsuklik, .... végsőt imbolyog s mihamar egy pár gyors kopó üvölti rajta győzelmi énekét. * Minek is a nemes gím­­nek ez a súlyos és alkal­matlan korona ? Sokan kérdezték már ezt s ke­veseket elégített ki a tu­domány felelete, mely sze­rint az agancs­­fegyver A muntyák szarvas (Cervulus muntjae Zimm.) feje. A Nemzeti Múzeumnak ajándékozta Xantus János. Irta: MÉHELY LAJOS.

Next