A Természet, 1918 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1918-01-15 / 1. szám

1. képen), előbbi sáncszerű, utóbbi barázdás taraj, mindkettőnél a szőrök a vonalhoz képest derék , vagy hegyes alatt állhatnak, a taraj nem mindig egyenes lefutású, lehet hullámos is. A szőrforgó, örvény, vortex pilorum, önálló szőrterület, melyen a szőrök lefutása nem egyezik a szomszédokéval, a szomszédságba vagy fokozatosan megy át, vagy pedig szőrlécek útján attól élesebben elhatárolódik. A szőrök lefutása szerint van összetérő, konvergáló szőrforgó, melyen a szőrök a forgó középpontja felé irányulva összetérnek és széjjeltörő, divergáló szőrforgó, melyben a szőrök a forgó középpontjából irányulnak kifelé (1. az 1. képen), lovakban ilyenek gyakoribbak. Kidd megállapította, hogy a Andris járt ? Isten nyugasztalja békén ! Megszentem ám én akkor annak a kölyöknek, hogy éntőlem ugyan kificamíthatja mind a két lábát, vagy akár ki is törheti, ha úgy jobban esik neki, de nekem a kis Lojzira vigyázzon azért, mint a szeme fényére. Hiszen tetszik emlékezni, hogy akkoriban ott volt a hillsplacc a kastélyban a tiszttartó lakásán és az állatok annak a muszka grófnak az istállóiban laktak. Közel volt neki, hát szépen utána nézhetett. Nem igaz ? — De igaz ! — Nahát ! Nem is mondhatom, hogy úgy tapasztaltam volna, mintha a Lojzi valamiben is hiányt szenvedett volna. Ámbátor nem lehessen azt tudni, hiszen ő szegény akkor sem nyithatta volna panaszra a száját, ha éppenségesen koplaltatta volna is a Vrábel Andris, akiről ugyan nem tudom az ilyent föltenni, mert hiszen az apjának is van odahaza lova. Ismertem még cibilből, azért is őt kommendáltam stellvertreternek főhadnagy úr Kleinnál. Mégis, hogy otthagyta a kis okos, amikor a stellungból mentek visszafelé az éjjeli szállásukra. Hiszen tetszett hallani az esetet. — Hogyne, hogyne. — Hát nem okos egy ilyen állat ? Ahogy megérezte, hogy nem fogják, menten galoppba fogott s meg sem állott hazáig. Utóbb beszélte az a regruta, hogy csak nem bírta elképzelni, hogy mi is történhetett, hogy a Lojzi egyedül érkezett vissza, mikor még a többiek sem voltak otthon, meg az Andris sem jött. Azt mondta a Gabi, hogy majdnem könnyezett, ahogy látta, hogy simul hozzája és nyihog hozzá halkan és megértően. Az esetet ugyan nem hallottam, de azért mégis elfogadhatónak találtam. Azután meg olyan jól esett visszaemlékezni a kis lovacskára, amelyet még Bécsből hoztunk magunkkal, a helyre, a személyekre és meleg szeretettel nézegettem a mellettemhaladóra, aki most hirtelen elhallgatva jött mellettem. — Min gondolkoztál úgy el, pajtás, hogy hirtelen szavadat sem lehet venni? — Hát úgy eszembe jutott megint, hogy ha még soká tart ez a háború, akkor mibelőlünk, akik még az elejét is láttuk, lovon állandóan előfordul a homlokon egy, a szügyön két, a haskorcs táján pedig szintén egy szőrforgó (vortex frontalis, pectoralis, inguinalis); ezeken kívül csaknem állandóan, az esetek túlnyomó többségében, találni szőrforgót a ló köldöktáján (vortex umbilicalis) és a horpasz táján (vortex paralumbalis). Kevésbbé gyakoriak, bár szintén sokszor fordulnak elő szőrforgók a nyak oldalán (1. a 2. képen) a felső nyakélhez közelebb (vertices cervicales), a gerincoszlop mentén, a nyeregtájon, az arclécen, lábszáron, stb. még csak hírmondó sem fog maradni, ha egyszer vége lesz. Igaz, hogy csak az emberek tudnak beszélni... De én biztosan hiszem, hogy van egy lónyelv is, amit mi emberek nem értünk ugyan, de hát ők azért egymás között csak elbeszélgetnek, azt már sokszor észrevettem. Van úgy, hogy szeretik egymást, van úgy, hogy ellenségei egymásnak, mint az oktalan ember. A mi kis Lojzunk például nagyon beszédes állat volt és galambepéje volt. Szegény, ő sem fogja már elmesélni egy pajtásának sem, hogy ő hol járt, mit csinált, hogy ő milyen nagy hős is volt. Elesett! Ahogy ezt mondta, erélyes vonásai meglágyultak és két lassú könycsepp gördült végig az arcán. Nem is törülte le. — Úgy esett el, mint egy hős, tette hozzá csendesen. Jöttek föl a szerpentinen , sötét, borús éjszaka volt és odaátról nem is mozogtak valami nagyon. Hát ahogy jönnek, csak végigtapogatódzik egy fényszóró a sziklákon. Oda is lapultak valamennyien a sziklafalhoz; azt nem lehet éppen mondani, hogy valami hiba esett volna. De azok a gazok valamit észrevehettek. Vagy lehet, hogy csak éppen találomra lőttek egy gránátot. Volltreffer volt. Közibük vágott. A 7. századtól a Zsák beszélte nekem utóbb a földspitálban, hogy egy egész csomó menten ottmaradt; ahogy igaz is, a Kotrász Gabiből semmi sem maradt, amiről meg lehetett volna tudni, hogy ő az, másokat is agyonvágott, betemetett, vagy a mély szakadékba lökött a szikla lovastul, munícióstul, ételestül. A kis Lojzink, a mi drága, hűséges kis lovunk azonban vérző oldalakkal, kiforduló belekkel vágtatott fölfelé a szerpentinen, míg nem messze tőlünk összeesett és meghalt. Úgy mondta csendes megilletődéssel és a szót hangsúlyozva, hogy : meghalt. — A muníciót azonban utolsó erejével is hűségesen elhozta. Nem igazság, hogy nincs valami kitüntetés, amivel az ilyen jó hősiességet jutalmazni lehetne ... Mikor elváltunk, még soká eszemben járt a kis Lojzi hősi halála. Kettős szőrforgó ló homlokáról. Lebegó szőrforgó (a) és körforgó (b) , kettős szőrforgó.