A Természet, 1920 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1920-06-01 / 11-12. szám
Előfizetési ára egy évre 48 K, félévre 24 K. ♦ Egyes szám 3 K. ♦ Megjelen minden hó 1- és 15-én SZERKESZTI: RAJTSITS EMIL KIADJA: BUDAPEST FŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJE XVI. ÉVFOLYAM XI.-XII. SZÁM 1920. VI. 1.—15. AZ ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERT IGAZGATÓSÁGÁNAK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL A nagyvárosi fasorokról. Különös tekintettel a fővárosi fasorokra. Irta : Rade Károly fővárosi kertészeti igazgató. A városi zajtól, füsttől és romlott levegőtől menekülő polgár jó időjáráskor különös szeretettel felkeresi az ózondús erdőket vagy annak hiányában a befásított árnyékos helyeket, mert ott a fák zöld lombja alatt az árnyékban üdülést és pihenést talál. A lombos fákkal kapcsolatos gyönyörűség és kellemesség magával hozta azt a régi és szép szokást, hogy az erdőink gyermekeit — a fákat — minél nagyobb számban a városba is ültessék. így keletkeztek annak idején a városi parkok, befásított terek és fasorok, amelyeknek egyúttal még az a feladatuk is, hogy a város merev architecktúráját harmonikusan ellensúlyozzák, ami által az erdőknek az emberi lelkületre ható kellemes tulajdonságait bizonyos mértékben a város háztengere közé is behozzák. A városi fák, mint eredetileg a szabad természetnek a gyermekei, azonban a városban olyan akadályokat találnak, hogy egészségük és fejlődésük már eleve is kérdéses, válságos. A legnehezebb sorsuk van a városi fasorok sorsára kerülő fáknak, különösen pedig azoknak, amelyek a modern belváros aszfaltburkolata közé kényszerítünk. A következő szerény soraim tehát csakis a városi sorfák sorsát ismertetik. A sorfák mint élő és lélegző növények természetüknél fogva por- és füstmentes tiszta levegőben gyarapodnak, a városba való elhelyezésükkel azonban éppen az ellenkező helyre kerülnek. Az erdőben vagy a szabad természetben növekedő fák termő anyaföldjükben akadály nélkül gyökeresedhetnek és szabad fejlődésükhöz szükséges tápanyagot kereshetnek és találhatnak. A városi utak mellé ültetendő fáknak szánt földet ugyan szintén javítják egy néhány köbméternyi területen, de mivel a fa gyökere a földben körülbelül ugyanolyan körben és határban iparkodik szerteszét nőni, mint a fa koronája a levegőben, könnyen érthető, hogy a korlátolt mértékű fagödörbe hordott termőföld csakis a fa fiatal éveiben elegendő. A javított földgödör határain túl fejlődő és távolabb elágazódó gyökerek legtöbbnyire csak építőtörmelékbe, murvába vagy ami még rosszabb, feltöltés idejében oda került mérges, ártalmas szénsalak stb. anyagokba kerülnek, miáltal természetes fejlődésük, sőt egészségük is veszélyben forog. A fák ilyenkor vagy nem fejlődnek, vagy pedig megsárgulnak megbetegednek. Az erdőben növekedő fák gyökerei az erdő szabad talajában a természetes csapadéknak jóságát, legyen az eső, hóvíz vagy harmat, teljes mértékben élvezik, de a föld szellőztetése is biztosítva van az erdő porhanyós és laza földjében. A fák ellenségeinek, a rovarok, hernyók és peték pusztításáról pedig a számtalan erdei madár gondoskodik. Az említett természetes előnyöket a városi sorfák nélkülözik. A keményre taposott vagy aszfaltozott utakba ültetett fák nem élvezhetik a talajszellőztetésnek jó hatását, sem pedig a még szükségesebb természetes csapadékot. A természetes esővíz a keményre taposott úttesten vagy pedig a fa közvetlen környékén az aránylag igen kis vasrácson keresztül oly csekély mértékben juthat a fa gyökeréhez, hogy az egyáltalában nem számít. A téli havat pedig a