Természettudományi Közlöny 1891 (23. évfolyam, 257-268. füzet)
1891-05-01 / 261. füzet
236 lendlaholt mindig sávoltak a csibék. A vadon élő tyúkfélék , a fajdok, a fáczánok, a fürjek és foglyok csibéi általában sávosak. Hasonló eredményekre jutottak a természetvizsgálók a gyíkok tanulmányozásával is.* Leginkább a közönségesebb gyíkfajokra terjedt ki figyelmükLacerta muralis, agilis, viridis, továbbá Scineus és Gecko-félékre) és tapasztalták, hogy eredeti rajzaik a hosszant vonuló sávok, a pettyek, foltok vagy más rajzok pedig csak ezek elváltozásainak tekintendők. Azért a fiatal gyíkok általában sávosak, ami kisebb-nagyobb mértékben feltűnő. És nevezetes az is, hogy e fajok nőstényei az eredetibb állapoton maradnak inkább, ellenben a hímek előbbre haladnak elváltozásaikban ; ez annyiban szintén bizonyít, amennyiben a hímek általában minden sajátságaikban előrehaladottabbak ; tehát amely rajzok a nőstényeken láthatók, azok csakugyan az eredetibbek. E gyíkokon is az említett szabályszerűségek szerint következik be az elváltozások egymásutánja. 13. rajz: A tavi fövenyfutó (Totanus stagnatilis) fiókája. * E i m e r, Untersuchungen über das Variiren der Mauereidechsen, etc. T r o s c h e l's Archiv, 1881. — D ü s i n g, Über die Färbung u. Zeichnung der Thiere. Kosmos, 1886.