Természettudományi Közlöny 1932 (64. évfolyam, 947-970. füzet)
1932-01-01 / 947-948. füzet
ŐSI VADÁSZATOK, mindaddig, míg ott is élt az elefánt (2. kép). A nagy fáradsággal megásott vermeket állandóan jókarban, fogásra készen tartották. Végül is az ilyan régi vermes helyeket a tapasztalt öreg elefántok is jól ismerték és gondosan elkerülték ; legfeljebb csak tapasztalatlan, fiatal elefántok estek a verembe. Hogy a vermeket ezután is kihasználják, a vermek felé hajtották, terelték az állatokat s az utolsó pillanatokban valamilyen módon megvadítva, futásra késztették őket. A vakon rohanó, menekülő állat könnyebben esett a verembe. Szinte hátborzongató hatást kelt annak az állattömegfogó veremnek a képe (3. kép), amelyet LIVINGSTON örökített meg az utókornak. BERGER szerint hasonló állattömegfogást rendeztek egyszer Dél-Afrikában egy an- 1 BERGER A. : Die Jagd aller Völker im Wandel der Zeit. Berlin, 1928. gol herceg feleségének a tiszteletére, amely alkalommal 40.000 darab különféle vadállat esett zsákmányul. Hajtás előtt egy meglehetősen széles területen, sakktáblaszerűen, igen sok vermet ástak, amelyekhez élő sövénykerítéssel határolt út vezetett. 30.000 hajtó hajtotta a töménytelen állatot a sövények közé és az esetleg oldalt kitörni akarókat, a sövények mögött elrejtőzött emberek fülsiketítő ordítozása zavarta vissza és késztette vad rohanásra a vermek felé, a biztos pusztulásba , a hátrafelé kitörni akarókat a hajtók lándzsája kergette előre. Végül is az elsőket a hátulsók nyomták a vermekbe, illetőleg a vermek fenekén levő hegyes cölöpökbe. Azok, amelyek mégis áttörték a fősövényt, újabb sövénnyel bekerített területre jutottak, amelynek végén több, még üres verem várta áldozatát. Ma már hasonló vadpusztítás atig lehetséges, mert a gyarmatok állat- 2. kép. Délafrikai elefántvermek, Koi.n P. nyomán: 31