Természettudományi Közlöny 1932 (64. évfolyam, 947-970. füzet)

1932-01-01 / 947-948. füzet

ŐSI VADÁSZATOK, mindaddig, míg ott is élt az elefánt (2. kép). A nagy fáradsággal megásott vermeket állandóan jókarban, fogásra készen tartották. Végül is az ilyan régi vermes helyeket a tapasztalt öreg ele­fántok is jól ismerték és gondosan el­kerülték ; legfeljebb csak tapasztalat­lan, fiatal elefántok estek a verembe. Hogy a vermeket ezután is kihasznál­ják, a vermek felé hajtották, terelték az állatokat s az utolsó pillanatokban valamilyen módon megvadítva, fu­tásra késztették őket. A vakon rohanó, menekülő állat könnyebben esett a verembe. Szinte hátborzongató hatást kelt an­nak az állattömegfogó veremnek a képe (3. kép), amelyet LIVINGSTON örökített meg az utókornak. BERGER­ szerint hasonló állattömegfogást ren­deztek egyszer Dél-Afrikában egy an- 1 BERGER A. : Die Jagd aller Völker im Wandel der Zeit. Berlin, 1928. gol herceg feleségének a tiszteletére, amely alkalommal 40.000 darab külön­féle vadállat esett zsákmányul. Haj­tás előtt egy meglehetősen széles te­rületen, sakktáblaszerűen, igen sok vermet ástak, amelyekhez élő sövény­kerítéssel határolt út vezetett. 30.000 hajtó hajtotta a töménytelen állatot a sövények közé és az esetleg oldalt ki­törni akarókat, a sövények mögött el­rejtőzött emberek fülsiketítő ordíto­zása zavarta vissza és késztette vad ro­hanásra a vermek felé, a biztos pusz­tulásba , a hátrafelé kitörni akarókat a hajtók lándzsája kergette előre. Végül is az elsőket a hátulsók nyomták a ver­mekbe, illetőleg a vermek fenekén levő hegyes cölöpökbe. Azok, amelyek mégis áttörték a fősövényt, újabb sö­vénnyel bekerített területre jutottak, amelynek végén több, még üres verem várta áldozatát. Ma már hasonló vadpusztítás atig lehetséges, mert a gyarmatok állat- 2. kép. Délafrikai elefántvermek, Koi.n P. nyomán: 31

Next