Természet Világa, 1978 (109. évfolyam, 1-12. szám)

1978-11-01 / 11. szám

3. táblázat­ tól alkoholos motiváltsággal is szá­molni kell. Az öngyilkossági kísér­letek megelőzése társadalmi kérdés és ennek megoldása össztársadalmi feladat.” Saját beteganyagunk Békés megyének a hazai ranglis­tán elfoglalt helye miatt a kérdés­sel közel húsz év óta behatóan fog­lalkozunk. Kórházunkban az öngyil­kosságot elkövetőket a mentők bel­­osztályunkra szállítják, itt történik vizsgálatuk, ellátásuk. Amint álla­potuk megengedi, ideg­psychiátriai vizsgálat és szükség szerint kezelés­be vétel történik. Az elbocsátható betegeket ideggondozónk veszi párt­fogásba, s kéri időszakonként ellen­őrzésre. Mint említettük, osztálya­inkra zömmel gyógyszermérgezéses betegeket szállítanak, akik öngyil­kossági kísérletüket gyógyszerrel, vagy ezek kombinációjával vitték végbe. Feldolgozásunkban két peri­ódus betegei szerepelnek, összesen 1184-en. Az első beteganyag a hat­vanas évek elejéről, a második a het­venes évek elejéről származik. Úgy gondoltuk, hogy az így kialakított periódusok feltehetően tükrözni fogják azokat a változásokat, ame­lyek az évek folyamán bekövetkez­hettek akár a kor és nem szerinti megoszlást, akár a felhasznált gyógy­szerek milyenségét, akár az öngyil­kossági kísérlet motivációját illető­en. A számos hazai közlés hasonló szempontok figyelembe vételével igyekszik megközelíteni e súlyos problémát, s választ nyerni arra az égető kérdésre, miért áll hazánk a világranglista élén. Következő táblázataink e szem­pontokat taglalják. 3. táblázatunk adatai szerint a két periódus beteg­anyaga nem különbözik lényegesen egymástól sem nemben, sem korban. A nők túlsúlya és a 21—30 évesek korosztálya jellemző. Ezek az ada­tok teljesen megegyeznek más hazai felmérések adataival (Cselkó, Szűcs és munkatársai, Tass és Balogh). A lehetséges okokat illetően utalunk a később elmondandókra (4. táblá­zat). A két periódust e helyen ösz­­szevontan tárgyaljuk, mert nem láttuk indokoltnak éles szétválasz­tásukat. Természetesen itt is vannak különbségek, ezek az újabb gyógy­szerek forgalomba hozatalával kap­csolatosak. Korábban vezettek az al­tatószer mérgezések, napjainkban ezek mellett egyre több az idegrend­szerre ható ún. psychopharmakonok csoportjába tartozó szerekkel (Hi­bernal, Frenolon, Andaxin, Seduxen stb.) való öngyilkosság, ill. kísérlet. Megyénk még mindig agrármegyé­nek tekinthető, ezért a növényvédő szerekkel történő nagyobb számú mérgezés jól érthető. Ebben a cso­portban számos véletlen mérgezés is előfordult a nem megfelelő módon, az előírások be nem tartásával vég­zett permetezések során. Amennyi­ben az ilyen mérgezés pontosan ki­deríthető volt, természetesen nem számítottak az öngyilkossági kísér­letek közé, s jelen tárgyalásunkban sem szerepelnek ilyen esetek. Mások is utalnak arra, s a ma­gunk tapasztalatai is bizonyítják, hogy igen sokan a gyógyszerek kom­binációjával kísérelnek meg öngyil­kosságot. Ezekben az elkövetésekben közös, hogy döntő többségben egy altatószer biztosan szerepel a bevett gyógyszerek között és az, hogy igen sokan isznak alkoholt is a gyógy­szer bevétele előtt. Az öngyilkossá­gi kísérletek elemzésének egyik szakértője (Cselkó) külön is foglal­kozott az alkoholfogyasztás és az ön­gyilkossági kísérletek kapcsolatával, s egy 500 főből álló anyag elemzése során az alkoholt fogyasztók arányát 61,6%/o-ban adja meg. Feltűnően ma­gas az arány a két legfiatalabb kor­osztályban (20 év alattiak között 40—60%-os!) Megemlíti azt is, hogy a rendszeresen alkoholt fogyasztók között az ismételt öngyilkossági kí­sérlet gyakoribb. 4. táblázatunk adatai ugyancsak nem térnek el az ismert egyéb hazai adatoktól, s talán magyarázatot ad­nak arra a kérdésre is, amelyet fen­tebb már feltettünk. Anyagunkban is a „családi viszály” megjelölés szerepel az okok között az első he­lyen. A fiatalon, s igen gyakran meggondolatlanul kötött házasságok, a sokszor nem a lakóhelyen levő munkahely (agrármegyéből gyakori az ingázás, a hétvégi vagy ritkább hazautazás) el­hidegüléshez, családi konfliktusokhoz vezethet, s a fiatal, magára hagyott, az otthon gondjait egyedül vállaló feleség kiadói és egyre gyakoribbá váló torzsalkodá­sok, veszekedések után nem lát más kiutat mint az öngyilkosságot, vagy ennek kísérletét. Gyakran a de­monstratív karakter dominál, az öngyilkos nem gondolja komolyan élete kioltását, inkább csak hozzá­tartozójára, környezetére igyekszik hatni. Ezen állításunkat többek kö­zött azzal is bizonyítottnak látjuk, hogy eszméletlen állapotban a be­szállított betegeknek mintegy negye­de került csak felvételre, a többi enyhébb eset. Betegség, ezen belül ideg és elmebetegség ugyancsak je­lentős tényező az okok sorában. Gondos elmeorvosi vizsgálattal az öngyilkosságot (és ebbe beletartozik a kísérlet is) elkövetők között karak­­teropathia az esetek többségében megtalálható. Maga az a tény, hogy az egyén életkörülményeit nem ké­pes tolerálni, hogy magát az öngyil­kosságot választja, elsősorban kóros alaptermészetének a következménye. Ezek az emberek tehát betegnek te­kinthetők, és ezért gondozásra szo­rulnak. Gondozói munkánkról a to­vábbiakban kívánunk még szólni, előbb azonban felvetnénk még azt a jogos kérdést, megyénkben miért gyakoriak az öngyilkosságok, van-e erre elfogadható magyarázat, feldol­gozott beteganyagunk elemzése alap­ján. Hangsúlyoztuk, hogy anyagunk mutatói zömmel megegyezést mu­tatnak az ország más területein fel­dolgozott beteganyaggal, s a két pe­riódus adatai sem térnek el jelentő­sebben egymástól. Így tehát biiztos választ adni a felvetett kérdésre nem tudunk, az urbanizálódás ha­sonló mértékben érvényesül más megyékben is, önmagában biztosan nem ez az oka a jól határolt föld­rajzi megoszlásnak és a gyakoribb öngyilkosságnak. Jobb Sándor kitű­,­nő tanulmányában fejtegetéseit a következőképpen zárja be: „A társa- Kor és nem szerinti megoszlás Kor 15 — 20 21-30 31-40 41-50 51-60 41-70 71 4v fölött 1960— Férfi 16 39 27 16 13 10 2 1966 Nő 78 118 68 45 21 10 5 Összes 94 157 95 61 34 20 7 468 1970— Férfi — 38 68 40 34 30 4 1975 Nő 10 160 102 82 90 51 7 Összes 10 198 170 122 124 81 11 714 1184

Next