Természet Világa, 1978 (109. évfolyam, 1-12. szám)
1978-11-01 / 11. szám
3. táblázat tól alkoholos motiváltsággal is számolni kell. Az öngyilkossági kísérletek megelőzése társadalmi kérdés és ennek megoldása össztársadalmi feladat.” Saját beteganyagunk Békés megyének a hazai ranglistán elfoglalt helye miatt a kérdéssel közel húsz év óta behatóan foglalkozunk. Kórházunkban az öngyilkosságot elkövetőket a mentők belosztályunkra szállítják, itt történik vizsgálatuk, ellátásuk. Amint állapotuk megengedi, idegpsychiátriai vizsgálat és szükség szerint kezelésbe vétel történik. Az elbocsátható betegeket ideggondozónk veszi pártfogásba, s kéri időszakonként ellenőrzésre. Mint említettük, osztályainkra zömmel gyógyszermérgezéses betegeket szállítanak, akik öngyilkossági kísérletüket gyógyszerrel, vagy ezek kombinációjával vitték végbe. Feldolgozásunkban két periódus betegei szerepelnek, összesen 1184-en. Az első beteganyag a hatvanas évek elejéről, a második a hetvenes évek elejéről származik. Úgy gondoltuk, hogy az így kialakított periódusok feltehetően tükrözni fogják azokat a változásokat, amelyek az évek folyamán bekövetkezhettek akár a kor és nem szerinti megoszlást, akár a felhasznált gyógyszerek milyenségét, akár az öngyilkossági kísérlet motivációját illetően. A számos hazai közlés hasonló szempontok figyelembe vételével igyekszik megközelíteni e súlyos problémát, s választ nyerni arra az égető kérdésre, miért áll hazánk a világranglista élén. Következő táblázataink e szempontokat taglalják. 3. táblázatunk adatai szerint a két periódus beteganyaga nem különbözik lényegesen egymástól sem nemben, sem korban. A nők túlsúlya és a 21—30 évesek korosztálya jellemző. Ezek az adatok teljesen megegyeznek más hazai felmérések adataival (Cselkó, Szűcs és munkatársai, Tass és Balogh). A lehetséges okokat illetően utalunk a később elmondandókra (4. táblázat). A két periódust e helyen öszszevontan tárgyaljuk, mert nem láttuk indokoltnak éles szétválasztásukat. Természetesen itt is vannak különbségek, ezek az újabb gyógyszerek forgalomba hozatalával kapcsolatosak. Korábban vezettek az altatószer mérgezések, napjainkban ezek mellett egyre több az idegrendszerre ható ún. psychopharmakonok csoportjába tartozó szerekkel (Hibernal, Frenolon, Andaxin, Seduxen stb.) való öngyilkosság, ill. kísérlet. Megyénk még mindig agrármegyének tekinthető, ezért a növényvédő szerekkel történő nagyobb számú mérgezés jól érthető. Ebben a csoportban számos véletlen mérgezés is előfordult a nem megfelelő módon, az előírások be nem tartásával végzett permetezések során. Amennyiben az ilyen mérgezés pontosan kideríthető volt, természetesen nem számítottak az öngyilkossági kísérletek közé, s jelen tárgyalásunkban sem szerepelnek ilyen esetek. Mások is utalnak arra, s a magunk tapasztalatai is bizonyítják, hogy igen sokan a gyógyszerek kombinációjával kísérelnek meg öngyilkosságot. Ezekben az elkövetésekben közös, hogy döntő többségben egy altatószer biztosan szerepel a bevett gyógyszerek között és az, hogy igen sokan isznak alkoholt is a gyógyszer bevétele előtt. Az öngyilkossági kísérletek elemzésének egyik szakértője (Cselkó) külön is foglalkozott az alkoholfogyasztás és az öngyilkossági kísérletek kapcsolatával, s egy 500 főből álló anyag elemzése során az alkoholt fogyasztók arányát 61,6%/o-ban adja meg. Feltűnően magas az arány a két legfiatalabb korosztályban (20 év alattiak között 40—60%-os!) Megemlíti azt is, hogy a rendszeresen alkoholt fogyasztók között az ismételt öngyilkossági kísérlet gyakoribb. 4. táblázatunk adatai ugyancsak nem térnek el az ismert egyéb hazai adatoktól, s talán magyarázatot adnak arra a kérdésre is, amelyet fentebb már feltettünk. Anyagunkban is a „családi viszály” megjelölés szerepel az okok között az első helyen. A fiatalon, s igen gyakran meggondolatlanul kötött házasságok, a sokszor nem a lakóhelyen levő munkahely (agrármegyéből gyakori az ingázás, a hétvégi vagy ritkább hazautazás) elhidegüléshez, családi konfliktusokhoz vezethet, s a fiatal, magára hagyott, az otthon gondjait egyedül vállaló feleség kiadói és egyre gyakoribbá váló torzsalkodások, veszekedések után nem lát más kiutat mint az öngyilkosságot, vagy ennek kísérletét. Gyakran a demonstratív karakter dominál, az öngyilkos nem gondolja komolyan élete kioltását, inkább csak hozzátartozójára, környezetére igyekszik hatni. Ezen állításunkat többek között azzal is bizonyítottnak látjuk, hogy eszméletlen állapotban a beszállított betegeknek mintegy negyede került csak felvételre, a többi enyhébb eset. Betegség, ezen belül ideg és elmebetegség ugyancsak jelentős tényező az okok sorában. Gondos elmeorvosi vizsgálattal az öngyilkosságot (és ebbe beletartozik a kísérlet is) elkövetők között karakteropathia az esetek többségében megtalálható. Maga az a tény, hogy az egyén életkörülményeit nem képes tolerálni, hogy magát az öngyilkosságot választja, elsősorban kóros alaptermészetének a következménye. Ezek az emberek tehát betegnek tekinthetők, és ezért gondozásra szorulnak. Gondozói munkánkról a továbbiakban kívánunk még szólni, előbb azonban felvetnénk még azt a jogos kérdést, megyénkben miért gyakoriak az öngyilkosságok, van-e erre elfogadható magyarázat, feldolgozott beteganyagunk elemzése alapján. Hangsúlyoztuk, hogy anyagunk mutatói zömmel megegyezést mutatnak az ország más területein feldolgozott beteganyaggal, s a két periódus adatai sem térnek el jelentősebben egymástól. Így tehát biiztos választ adni a felvetett kérdésre nem tudunk, az urbanizálódás hasonló mértékben érvényesül más megyékben is, önmagában biztosan nem ez az oka a jól határolt földrajzi megoszlásnak és a gyakoribb öngyilkosságnak. Jobb Sándor kitű,nő tanulmányában fejtegetéseit a következőképpen zárja be: „A társa- Kor és nem szerinti megoszlás Kor 15 — 20 21-30 31-40 41-50 51-60 41-70 71 4v fölött 1960— Férfi 16 39 27 16 13 10 2 1966 Nő 78 118 68 45 21 10 5 Összes 94 157 95 61 34 20 7 468 1970— Férfi — 38 68 40 34 30 4 1975 Nő 10 160 102 82 90 51 7 Összes 10 198 170 122 124 81 11 714 1184