Természet Világa, 1998 (129. évfolyam, 1-12. szám)
1998-05-01 / 5. szám
ÚJ KÖNYVEK Nem akarták a „semmiből”, a „levegőből” belógatni a torziós szálat, ezért egyszer egy lehajló fali karra, másszor a földön álló meghajlított drótszálra teszik azt. Ha már szükségét érzik a Földdel való kapcsolatnak, akkor ugyanannyi vonallal masszív, rezgésmentes állványt is rajzolhattak volna. Egyetemi tankönyvről lévén szó, használják a differenciál- és integrálszámítást, de ezt is ugyanolyan tanáros gondossággal, jól érthetően, mint az elemi matematikai eszköztárat. Kitűzött feladatok, azok végeredményei, a matematikai ismereteket összefoglaló függelék, és névmutató teszi teljessé a tankönyvet. Tanárok és diákok, ha nem is veszik meg e kemény táblás, vaskos, drága könyvet, jó ha tudnak létezéséről, mert élvezettel olvashatják a könyvtárak csendjében. KOVÁCS LÁSZLÓ KULIN GYÖRGY MUNKÁSSÁGA ÉS A MAGYARORSZÁGI AMATŐRCSILLAGÁSZMOZGALOM. Összeállította Bartha Lajos, Ponori Thewrewk Aurél és Sragner Márta közreműködésével. (Magyar Csillagászati Egyesület, 1996) A Természet Világa olvasói számára nyilván nem ismeretlen Kulin György neve. Korábban a Közlönyben számos cikke jelent meg, de országszerte több ezer előadást tartott, így személyesen is sokan ismerhették. Ismeretterjesztő munkássága - mivel a nyilvánosság előtt zajlott - viszonylag jól ismert. Szépen induló tudományos pályafutása azonban már kevésbé, ezért ennek nagyobb teret szentel a könyv. Szintén részletesen olvashattunk az ötvenes években történt félreálltásáról, illetve az 1946-ban alakult Magyar Csillagászati Egyesület korai történetéről és megszűnésének körülményeiről. A könyv szerzői igyekeznek elfogulatlanul tárgyalni az eseményeket. Mivel e sorok írójára is nagy hatással volt Kulin György, ezért ez az objektivitás túlzottnak tűnik, de ez nem a szerzők hibája, hiszen Kulint mint embert jó tulajdonságaival és emberi gyengeségeivel együtt mutatják be. A modern magyarországi amatőr csillagászat és csillagászati ismeretterjesztés, népszerűsítés megteremtője rengeteg cikket, könyvet írt, így az emlékfüzetbe is csak a jelentősebb írások válogatott jegyzéke szerepelhet, az viszont a megjelenés sorrendjében. A függelékben néhány jellemző cikk és kevésbé ismert dokumentum is helyet kapott. A kiadvány Kulin György születésének 90., illetve az MCSE megalakulásának 50. évfordulójára jelent meg a Magyar Amatőr Csillagászok XVII. Országos Találkozója alkalmával. (Kiskunhalas, 1996. június 20-23.) Az emlékfüzet megrendelhető a Magyar Csillagászati Egyesület címén: 1461 Budapest Pf. 219. (EZ.) GAZDA ISTVÁN (ÖSSZEÁLLÍTÓ): SZÁZHUSZONÖT ÉVE NYÍLT MEG A KOLOZSVÁRI TUDOMÁNYEGYETEM, I-II. (Magyar Tudománytörténeti Intézet, Piliscsaba, 1997.) Ez a két kötet érdekes adatok közreadásával teszi közkinccsé az erdélyi művelődéstörténetben oly fontos szerepet játszó Kolozsvári Egyetem életének dokumentumait. Az első kötet az előtörténet kronológiájával kezdődik. Egészen 1525-ig nyúlik vissza, amikor a domonkosok Nagyszebenben egy általános felsőfokú tanintézet, a Studium Generale felállításának gondolatával álltak elő. Ennek folyományaként kezdte meg működését Erdély első nyomdája Nagyszebenben (1529), amit Hontels János szász papé követett (1539), majd a román közösségé (1544). A kronológia figyelemre méltó megállapításai egy 1959. július 2-án kelt határozat említésével zárulnak. Ekkor történt ugyanis az, hogy az 1945-ben újraindított magyar egyetemet megszüntették, összeolvasztották a román tannyelvű Babes Tudományegyetemmel. Ezt követi a professzorok seregszemléje, amelyben először alfabetikus felsorolásban azok neve szerepel, akik 1872 és 1919 (a Ferenc József által elrendelt egyetemalapítás és a trianoni határozat) között, majd 1940 és 1944 között, a „visszacsatolás” idején az egyetemen tanítottak. Már maga a névsor is mutatja, mennyire szerves része volt Kolozsvár szellemi teljesítménye az egyetemes magyar kultúrának, hát még milyen mély benyomást kelt az, amikor a nevek mellett különféle forrásokból származó méltató szemelvények világítják meg a személyiségeket. A dokumentumok sorában a rektorok névsora és a tanszékvezető professzorok felsorolása következik. Végül irodalomjegyzék szolgál a Kolozsvári Egyetem történetének tanulmányozásához és néhány, már-már fotó- és építészettörténeti értékű fénykép idézi fel az egyetem dicső napjait. Az igényes, de mégis aránylag mértéktartóan szerény kiállítású kötetek jelentőségét abban látjuk, hogy pont most mutatják be e központ fontos kulturális szerepét. Ha főleg az elmúlt egy-két évszázadot dokumentálja is, mégis közvetlenül nekünk, hozzánk szól, a jelen időre is vonatkozik üzenete. Egy nép lehet többségben, lehet kisebbségben, nem kérdéses, hogy joga van a saját felsőoktatási intézményeihez, melyek döntő szerepet játszanak nemzeti létének fenntartásában, így vagy úgy, ezt mindenki érzi, és ehhez kombinálódnak politikai céljai. S mert ez kétoldalú megállapítás, a létért küzdeni kell. (AMI) TÚRI ISTVÁN: AZ ÉLET KORLÁTAI (Planétás Kiadó, Budapest, 1996) Az alkatbiológia, amit a szerző az élőlények múltját, jelenét és jövőjét is meghatározónak tart és az élet korlátait összegző tudományterületnek tekint, korántsem új témakör. Egy növény, állat vagy akár ember megpillantása során annak megjelenési formáját végigmérjük, és szinte ösztönösen véleményt formálunk róla. A felmérés az általunk korábban ismert vagy vélt ideális megjelenési formával való összehasonlítással történik anélkül, hogy tudatosulna bennünk, hogy az alkat tulajdonképpen az élőlényben és annak elődjeiben lezajlott alapvető életjelenségek összegeződése és megjelenési formája. Az alkat (konstitúció) fogalmában a külső megjelenés mellett benne foglaltatik az élőlény valamennyi öröklött és a környezetének hatásrendszere által kialakított alapvető tulajdonsága is. Minden élőlény megjelenési formáját, lassú, közepes vagy gyors növekedésű alkatát az öröklés és a környezet határozza meg. Régóta vitatott és sokat vizsgált kérdés többek között, hogy egy adott faj egyedei alkatának kialakulásában milyen mértékben vesznek részt az öröklött adottságok és mennyiben a környezeti hatások. Ezért a fenti, zsebkönyv méretű, 150 oldalas kiadvány első fejezete az öröklött alkatokról szól, részletezve annak vad és háziasított (kultúr) típusát. Mivel az öröklődés és a környezeti hatások egymástól el nem választható fogalmak, az élőlény végső megjelenési formáját a manifesztálódott genetikai adottságok és a környezet változásaihoz való alkalmazkodottság határozzák meg. Ezért a következő fejezet a környezeti alkatokról és életlehetőségeikről szól. Az ezt követő fejezetekben az alkattípusokat meghatározó képességeket (szaporodóképesség, túlélés, ellenálló képesség és egészség) tárgyalja a szerző. Emberi vonatkozásként itt szó esik a fizikaipszichológiai teljesítőképesség és boldogság kapcsolatáról is. Az alkatok billegése és az öregedés c. fejezet az alkat kialakulásában és változásában észlelhető ritmusjelenséget, ill. kiegyenlítődést tárgyalja. Míg a háziasított növény- és állatfajoknál az ember a kiegyenlítődöttségre törekszik, addig a természetben az optimális alkat nem jöhet létre billegés nélkül. Társadalmi szinten sem küszöbölhető ki az alkatbeli billegés, amely lehet hamar múló és enyhe mértékű, de lehet hosszú távú, öröklődő jellegű is. Az egyedek életében bekövetkező, előbbiekben tárgyalt „billegés” mellett a fajok életében a lassú és gyors növekedésű alkatoknak a szükséges mértéken túli jelenléte, majd megszűnése jellegzetes hullámzást mutat. Az egyre erősbödő fajoknál az egyedszám növekedése révén növekszik az optimális alkatúak aránya. Ha azonban a lassú vagy gyors növekedésű alkatok elszaporodnak a populációban, egyedszám-csökkenés következhet be (ami esetleg a faj kihalásához is vezethet). A mértéken túli lassú vagy gyors növekedés egyaránt hullámvölgyet okozhat, míg felfelé ívelést csak az optimális alkat elszaporodása képes létrehozni. E hanyatlásból és felvirágzásból álló hullámzás kisebb-nagyobb mértékben a fajok egymást követő generációnál mindig megfigyelhető. Az utolsó fejezet a mikroklíma alakulását és ennek ember általi befolyásolhatóságát joggal állítja párhuzamba a jelen és a jövő alakulásával és az emberiség sorsával. Korunk egyik legnagyobb kihívását jelenti az ipari technikai fejlődés, ami klímabeli és életmódbeli változásokat von maga után. Ezt súlyosbítja a demográfiai robbanás. Ahhoz, hogy optimális alkatúak maradhassunk, szükségünk van az évezredes mikro- és makroklíma megőrzésére és állandó újratermelésére. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha az ember nem veszélyezteti bioszféránkban a már ingadozó, de szerencsére Földünk nagy részén még fel nem borult viszonylagos ökológiai stabilitást. Mivel az alkatbiológiai fejtegetések a könyvecske végén ilyen komoly konklúziókhoz vezetnek, e kiadványt minden hivatásosként vagy laikusként Földünk, bioszféránk és az emberiség sorsáért aggódó olvasóink figyelmébe ajánlhatjuk. (Sz. R) Természet Világa 1998. május 24.