Természet Világa, 1998 (129. évfolyam, 1-12. szám)

1998-05-01 / 5. szám

ÚJ KÖNYVEK Nem akarták a „semmiből”, a „levegőből” beló­gatni a torziós szálat, ezért egyszer egy lehajló fali karra, másszor a földön álló meghajlított drót­szálra teszik azt. Ha már szükségét érzik a Föld­del való kapcsolatnak, akkor ugyanannyi vonallal masszív, rezgésmentes állványt is rajzolhattak volna. Egyetemi tankönyvről lévén szó, használják a differenciál- és integrálszámítást, de ezt is ugyan­olyan tanáros gondossággal, jól érthetően, mint az elemi matematikai eszköztárat. Kitűzött feladatok, azok végeredményei, a ma­tematikai ismereteket összefoglaló függelék, és névmutató teszi teljessé a tankönyvet. Tanárok és diákok, ha nem is veszik meg e ke­mény táblás, vaskos, drága könyvet, jó ha tudnak létezéséről, mert élvezettel olvashatják a könyvtá­rak csendjében. KOVÁCS LÁSZLÓ KULIN GYÖRGY MUNKÁSSÁGA ÉS A MA­GYARORSZÁGI AMATŐRCSILLAGÁSZ­­MOZGALOM. Összeállította Bartha Lajos, Po­­nori Thewrewk Aurél és Sragner Márta közremű­ködésével. (Magyar Csillagászati Egyesület, 1996) A Természet Világa olvasói számára nyilván nem ismeretlen Kulin György neve. Korábban a Köz­lönyben számos cikke jelent meg, de országszerte több ezer előadást tartott, így személyesen is so­kan ismerhették. Ismeretterjesztő munkássága - mivel a nyilvánosság előtt zajlott - viszonylag jól ismert. Szépen induló tudományos pályafutása azonban már kevésbé, ezért ennek nagyobb teret szentel a könyv. Szintén részletesen olvashattunk az ötvenes években történt félreáll­­tásáról, illetve az 1946-ban alakult Magyar Csillagászati Egyesü­let korai történetéről és megszűnésének körülmé­nyeiről. A könyv szerzői igyekeznek elfogulatla­nul tárgyalni az eseményeket. Mivel e sorok írójá­ra is nagy hatással volt Kulin György, ezért ez az objektivitás túlzottnak tűnik, de ez nem a szerzők hibája, hiszen Kulint mint embert jó tulaj­donságaival és emberi gyengeségeivel együtt mu­tatják be. A modern magyarországi amatőr csillagászat és csillagászati ismeretterjesztés, népszerűsítés meg­teremtője rengeteg cikket, könyvet írt, így az em­lékfüzetbe is csak a jelentősebb írások válogatott jegyzéke szerepelhet, az viszont a megjelenés sor­rendjében. A függelékben néhány jellemző cikk és kevésbé ismert dokumentum is helyet kapott. A kiadvány Kulin György születésének 90., il­letve az MCSE megalakulásának 50. évfordulójá­ra jelent meg a Magyar Amatőr Csillagászok XVII. Országos Találkozója alkalmával. (Kiskun­halas, 1996. június 20-23.) Az emlékfüzet meg­rendelhető a Magyar Csillagászati Egyesület cí­mén: 1461 Budapest Pf. 219. (EZ.) GAZDA ISTVÁN (ÖSSZEÁLLÍTÓ): SZÁZHU­SZONÖT ÉVE NYÍLT MEG A KOLOZSVÁRI TUDOMÁNYEGYETEM, I-II. (Magyar Tudo­mánytörténeti Intézet, Piliscsaba, 1997.) Ez a két kötet érdekes adatok közreadásával teszi közkinccsé az erdélyi művelődéstörténetben oly fontos szerepet játszó Kolozsvári Egyetem életé­nek dokumentumait. Az első kötet az előtörténet kronológiájával kezdődik. Egészen 1525-ig nyúlik vissza, amikor a domonkosok Nagyszebenben egy általános felsőfokú tanintézet, a Studium Genera­le felállításának gondolatával álltak elő. Ennek folyományaként kezdte meg működését Erdély első nyomdája Nagyszebenben (1529), amit Hon­tels János szász papé követett (1539), majd a ro­mán közösségé (1544). A kronológia figyelemre méltó megállapításai egy 1959. július 2-án kelt ha­tározat említésével zárulnak. Ekkor történt ugyanis az, hogy az 1945-ben újraindított magyar egyetemet megszüntették, összeolvasztották a ro­mán tannyelvű Babes Tudományegyetemmel. Ezt követi a professzorok seregszemléje, amelyben először alfabetikus felsorolásban azok neve szerepel, akik 1872 és 1919 (a Ferenc József által elrendelt egyetemalapítás és a trianoni hatá­rozat) között, majd 1940 és 1944 között, a „vissza­csatolás” idején az egyetemen tanítottak. Már maga a névsor is mutatja, mennyire szerves része volt Kolozsvár szellemi teljesítménye az egyete­mes magyar kultúrának, hát még milyen mély be­nyomást kelt az, amikor a nevek mellett különfé­le forrásokból származó méltató szemelvények vi­lágítják meg a személyiségeket. A dokumentu­mok sorában a rektorok névsora és a tanszékveze­tő professzorok felsorolása következik. Végül iro­dalomjegyzék szolgál a Kolozsvári Egyetem törté­netének tanulmányozásához és néhány, már-már fotó- és építészettörténeti értékű fénykép idézi fel az egyetem dicső napjait. Az igényes, de mégis aránylag mértéktartóan szerény kiállítású kötetek jelentőségét abban lát­juk, hogy pont most mutatják be e központ fontos kulturális szerepét. Ha főleg az elmúlt egy-két év­századot dokumentálja is, mégis közvetlenül ne­künk, hozzánk szól, a jelen időre is vonatkozik üzenete. Egy nép lehet többségben, lehet kisebb­ségben, nem kérdéses, hogy joga van a saját fel­sőoktatási intézményeihez, melyek döntő szere­pet játszanak nemzeti létének fenntartásában, így vagy úgy, ezt mindenki érzi, és ehhez kombinálód­nak politikai céljai. S mert ez kétoldalú megálla­pítás, a létért küzdeni kell. (AMI) TÚRI ISTVÁN: AZ ÉLET KORLÁTAI (Planétás Kiadó, Budapest, 1996) Az alkatbiológia, amit a szerző az élőlények múltját, jelenét és jövőjét is meghatározónak tart és az élet korlátait összegző tudományterületnek tekint, korántsem új témakör. Egy növény, állat vagy akár ember megpillantása során annak meg­jelenési formáját végigmérjük, és szinte ösztönö­sen véleményt formálunk róla. A felmérés az ál­talunk korábban ismert vagy vélt ideális megjele­nési formával való összehasonlítással történik anélkül, hogy tudatosulna bennünk, hogy az alkat tulajdonképpen az élőlényben és annak elődjei­ben lezajlott alapvető életjelenségek összegező­dése és megjelenési formája. Az alkat (konstitú­­ció) fogalmában a külső megjelenés mellett ben­ne foglaltatik az élőlény valamennyi öröklött és a környezetének hatásrendszere által kialakított alapvető tulajdonsága is. Minden élőlény megje­lenési formáját, lassú, közepes vagy gyors növe­kedésű alkatát az öröklés és a környezet határoz­za meg. Régóta vitatott és sokat vizsgált kérdés többek között, hogy egy adott faj egyedei alkatá­nak kialakulásában milyen mértékben vesznek részt az öröklött adottságok és mennyiben a kör­nyezeti hatások. Ezért a fenti, zsebkönyv méretű, 150 oldalas kiadvány első fejezete az öröklött al­katokról szól, részletezve annak vad és háziasított (kultúr) típusát. Mivel az öröklődés és a környe­zeti hatások egymástól el nem választható fogal­mak, az élőlény végső megjelenési formáját a ma­nifesztálódott genetikai adottságok és a környe­zet változásaihoz való alkalmazkodottság hatá­rozzák meg. Ezért a következő fejezet a környe­zeti alkatokról és életlehetőségeikről szól. Az ezt követő fejezetekben az alkattípusokat meghatá­rozó képességeket (szaporodóképesség, túlélés, ellenálló képesség és egészség) tárgyalja a szerző. Emberi vonatkozásként itt szó esik a fizikai­pszichológiai teljesítőképesség és boldogság kap­csolatáról is. Az alkatok billegése és az öregedés c. fejezet az alkat kialakulásában és változásában észlelhető ritmusjelenséget, ill. kiegyenlítődést tárgyalja. Míg a háziasított növény- és állatfajok­nál az ember a kiegyenlítődöttségre törekszik, addig a természetben az optimális alkat nem jö­het létre billegés nélkül. Társadalmi szinten sem küszöbölhető ki az alkatbeli billegés, amely lehet hamar múló és enyhe mértékű, de lehet hosszú távú, öröklődő jellegű is. Az egyedek életében bekövetkező, előbbiek­ben tárgyalt „billegés” mellett a fajok életében a lassú és gyors növekedésű alkatoknak a szüksé­ges mértéken túli jelenléte, majd megszűnése jellegzetes hullámzást mutat. Az egyre erősbödő fajoknál az egyedszám növekedése révén növek­szik az optimális alkatúak aránya. Ha azonban a lassú vagy gyors növekedésű alkatok elszapo­rodnak a populációban, egyedszám-csökkenés következhet be (ami esetleg a faj kihalásához is vezethet). A mértéken túli lassú vagy gyors nö­vekedés egyaránt hullámvölgyet okozhat, míg felfelé ívelést csak az optimális alkat elszaporo­dása képes létrehozni. E hanyatlásból és felvi­rágzásból álló hullámzás kisebb-nagyobb mér­tékben a fajok egymást követő generációnál mindig megfigyelhető. Az utolsó fejezet a mik­roklíma alakulását és ennek ember általi befo­lyásolhatóságát joggal állítja párhuzamba a je­len és a jövő alakulásával és az emberiség sorsá­val. Korunk egyik legnagyobb kihívását jelenti az ipari technikai fejlődés, ami klímabeli és élet­módbeli változásokat von maga után. Ezt sú­lyosbítja a demográfiai robbanás. Ahhoz, hogy optimális alkatúak maradhassunk, szükségünk van az évezredes mikro- és makroklíma megőr­zésére és állandó újratermelésére. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha az ember nem veszélyezte­ti bioszféránkban a már ingadozó, de szerencsé­re Földünk nagy részén még fel nem borult vi­szonylagos ökológiai stabilitást. Mivel az alkat­biológiai fejtegetések a könyvecske végén ilyen komoly konklúziókhoz vezetnek, e kiadványt minden hivatásosként vagy laikusként Földünk, bioszféránk és az emberiség sorsáért aggódó ol­vasóink figyelmébe ajánlhatjuk. (Sz. R) Természet Világa 1998. május 24.

Next