Természet Világa, 2002 (133. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / II. Különszám
Gaius Cilnius Maecenas római lovag az időszámításunk előtti évtizedekben a művészetek pártfogásával hívta fel magára kortársai figyelmét. Korának költői: Horatius, Vergilius, Propertius az ő támogatásával szentelhették mindennapjaikat a költészetnek. Maecenas birtokot, házat adományozott nekik, bemutatta őket Augustusnak, és bevezette őket a társasági életbe, így tette lehetővé, hogy pártfogoltjai minden energiájukat csak a művészeteknek szentelhessék, és műveik széles körben ismertté váljanak. A hálás utókor több mint kétezer évvel a lovag halála után is a művészeteket, a kultúrát és a tudományt önzetlenül támogatókat mecénásnak nevezi. A XIX. század a magyar történelemben nemcsak a polgárosodás, a gazdasági és társadalmi átalakulás, hanem a művészetek és a tudományok látványos fejlődésének időszaka is volt. A kulturális és tudományos élet modern intézményhálózatának kiépítése pontosan kétszáz évvel ezelőtt, a Nemzeti Múzeum megalapításával vette kezdetét. A múzeumhoz hasonlóan a legtöbb tudományos intézmény létrejötte és a gazdasági fejlődés a század haladó gondolkodású vagyonos főnemeseinek támogatásával valósult meg. Az évszázad elején a Széchényiek közül Ferenc a Magyar Nemzeti Múzeum megalapításával, fia, István, a „legnagyobb magyar” az Akadémia létrehozásával, a Lánchíd felépítésével mutattak példát, melyet az adományozók hosszú sora követett. A kiegyezést követő időszak és a XX. század első negyedének legnagyobb mecénása egy, a politikai és a társadalmi életben jelentéktelennek tűnő, szinte senki által nem ismert személy, Semsey Andor volt. A leggyakrabban névtelenül maradó adományozó jóvoltából fejlődött a fővárosi állatkert, épült fel benne a madárház, írtak ki a tudományos intézetek pályadíjakat, fizettek kutató- és gyűjtőutakat, fejlesztettek könyvtárakat és kutatólaboratóriumokat. Az ő támogatásával zajlottak a földmágnesség-mérési, torziósinga-kísérletek és a Nemzeti Múzeum természettudományi gyűjteménye is rendkívüli módon gyarapodott Semsey Andor jóvoltából. Sokan osztják Lázár István publicista véleményét, aki azt írta: „Semsey Andor... minden jövedelmét tudományos célokra fordította. Összesen alighanem többet juttatva az Akadémiának, a Nemzeti Múzeumnak és iskoláknak, mint az egész Széchényi család - amit nem az utóbbiak kisebbítésére, hanem az ő javára említünk...”. Semsey Andor születésének századik, halálának tizedik évfordulóján Ilosvay Lajos, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja, emlékbeszédében mondta róla: „a Maecenas értelme kevesebb, mint amennyi Semseyt megilleti. A Maecenas az írót, a művészt, a tudóst pártfogolja, akik díszei lehetnek a nemzetnek is, Semsey mindig a nagy egységet, a nemzetet látta maga előtt.” Vajon ki volt, honnan származott, hogyan élt Semsey Andor, a természettudományok legnagyobb magyar mecénása? Egy meleg tekintetű, szikár, szinte törékeny öregúr, aki nemcsak a Földtani Intézet Múzeumának tanácstermében díszhelyen kiállított, hanem a róla elnevezett balmazújvárosi múzeum állandó kiállításán lévő portréjáról is „az örökkévalóság nyugalmával figyeli, hogy az általa teremtett birodalom késői helytartói miképpen küzdenek meg a mindennapok gondjaival” - mondta róla Kordos László a balmazújvárosi múzeum névadó ünnepségén. Kevesen tudták róla életében és a halála óta eltelt több mint hét évtizedben is, hogy Semsey Andor Magyarország egyik legősibb nemesi családjának a sarja. Nemes volt ő nemcsak a születés és az előjogok miatt a szó szűkebb, közjogi értelmében, hanem tettei és egész életútja alapján is. Semsey Andor régi nemesi családból származott. Őseit a XIII. század közepétől ismeri a genealógia. Egyenes ági leszármazója volt Frankfia Tamás, szepesi alispánnak, Szepes vár alvárnagyának, Károly Róbert kardhordozójának. A családnak címert szerző ős, Semsey János harcolt a nikápolyi csatában, ahol testvére, László, Zsigmond király főpohárnoka hősi halált halt. A csatában tanúsított vitézségükért az uralkodó minden leszármazójuknak címert adományozott, amely ágaskodó, mellső lábai között pajzsot tartó, agancsai között aranykeresztet viselő szarvast ábrázol. A címerábra Krisztust, a feltámadást, az újjászületést ábrázolja - utalva arra, hogy a címerszerzők a keresztyén Európa védelmében áldozták vérüket. A későbbi leszámlázók közül többen a törökök elleni küzdelemben, a Thököly-, a Rákóczi- és az 1848-as szabadságharcban küzdöttek hazánk függetlenségéért. Semsey Andor (a mineralógus Andor unokaöccse) részt vett a trianoni békét előkészítő titkos tárgyalásokban, és ő volt az ún. Semsey-Halmos-Csákyterv egyik kidolgozója. Az elmúlt évszázadokban a Semsey családnak több olyan tagja is volt, aki nemcsak fegyverrel, hanem szellemi tehetségével, a tudományok ápolásával és a tudományok napszámosainak támogatásával szerzett érdemeket. Semsey Pál 1671-ben ezer aranyforinttal járult hozzá a kassai ferences növendékek teológiai és filozófiai könyvszükségletének beszerzéséhez és kettőezer aranyforinttal a ferencesek kassai kolostora templomának építéséhez. Semsey Gábor is tetemes összeggel segítette a rendet a kassai és a bártfai kolostorok építésében 1682- ben. Semsey András, Abaúj és Ugocsa vármegyék főispánja, a mecénás Andor nagyapja a XVIII. század végén a Szirmay-féle vármegye-monográfiák elkészítését és megjelenését támogatta. Semsey Gusztáv - a későbbi ellentengernagy - részt vett a bécsi természettudományi múzeum számára kétéves gyűjtőútra indított „Novara-expedíció”-ban. Semsey László országgyűlési képviselő, aki a gyermektelenül elhunyt Semsey Andor örököse volt, a millenniumi rendezvények ceremóniamesteri tisztségét viselte, és a parlamentben II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatalát szorgalmazta, az 1920-as években sokat áldozott a rákgyógyítás elősegítésére. Az elődök és a kortárs rokonok adományai azonban mind-mind eltörpülnek Semsey Andor nagylelkűsége mellett. POZSONYI JÓZSEF Mecénások mecénása: Semsey Andor Semsey Andor, a magyar tudományos élet egyik legnagyobb mecénása 48 A természet múzeuma