Textilmunkás, 1979 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

sítménykövetelményeket állít­sanak fel az üzemekben. A teljesítménybér-rendszernek nem a mennyiségre, hanem végre a minőségre kell ösz­tönöznie. Végezetül dr. Bíró Györgyné hangsúlyozta, hogy a közös erőfeszítések eredmé­nyeként előbb-utóbb számot lehet majd adni az összefogás értelméről. Határozatok és állásfoglalás Brezovszki Endréné, a Pa­muttextilművek központi ap­parátusának szb-titkára a cé­lok és az eszközök összhang­jának megteremtését emelte ki. Majd arról beszélt, hogy a vállalatoknál a szocialista bri­gádvezetők tanácskozása őszin­tén feltárta a gazdálkodás nehézségeit, s ennek alapján elemezték a tennivalókat. A brigádvezetők tanácskozása ál­lást foglalt a munka minő­ségének mielőbbi javításáért. Rámutattak a hatékonyabb munkavégzést gátló körülmé­nyekre, amelyeknek egy ré­sze fegyelmezetlen munka­végzésből adódik. Fontos fel­tételként említették az ütemes anyagellátást, ennek nyomán az árukibocsátást. A Pamut­textilműveknél sikeresen be­vezették a fonodai és szövődéi művezetői mintarendszert. A hatékonyabb termelésirányí­tást oldja meg a vállalat 1979-ben az Unido szervezési rendszerrel. Szeretnénk mások tapasztalatait is hasznosítani, így például a Kőbányai Tex­tilben az SZTB-gépeken meg­honosodott munkamódszert. A belső tartalékok feltárása a minőség javítása révén 1979- ben mintegy 3 százalékos bér­­fejlesztésre lesz lehetőség. Mindannyian érezzük és tud­juk — mondotta —, hogy job­ban kell dolgoznunk ahhoz, hogy a népgazdaság és a vál­lalat céljai valóra váljanak. A vitában elhangzott kérdé­sekre, felvetésekre dr. Szabó Imre miniszterhelyettes és Tu­ráni József titkár válaszolt. Mind a ketten hangsúlyozták, hogy a vita jól alátámasz­totta az ágazat irányításának elképzeléseit, és segítette a szakszervezeti állásfoglalás ki­alakítását. Bebizonyosodott, hogy valamennyien egy cél érdekében kívánnak tevékeny­kedni, s a teljesítés a nehézsé­gek ellenére is valószínű, hi­szen mindenki tudja, mi a fel­adata. A válaszadások, a vita­összefoglalók után a központi vezetőség egyhangúlag elfo­gadta az előterjesztést és a lapunk más helyén közölt ál­lásfoglalást. A kibővített központi veze­tőségi ülés ezután elfogadta a Központi Vezetőség 1979. évi és­­az elnökség első féléves mun­katervét. Jóváhagyta a Köz­ponti Vezetőség 1979. évi költ­ségvetését, majd dr. Biró Györgyné főtitkár előadásában jelentést hallgattak meg a leg­utóbbi ülés óta végzett mun­káról. Timmer József, a SZOT titkára: A magyar szakszervezeteknek a világ majd minden­zakszervezetével van kapcsolatuk A központi vezetőségi ülés második napján jelentést fo­gadtak el a Textil-, Ruházati, Bőr- és Szőrmeipari Dolgozók Nemzetközi Szövetségének VI. konferenciájáról, s elfogadták az 1979-es év nemzetközi de­­legációs tervét. E napirend keretében szólalt fel a köz­ponti vezetőségi­ ülés második napján részt vevő Timmer József, a SZOT titkára és tá­jékoztatta a testületet a nem­zetközi szakszervezeti mozga­lom időszerű kérdéseiről. A szakszervezetek — mon­dotta a többi között a SZOT titkára — világszerte bonyo­lult, nehéz feladatok megol­dásán fáradoznak. A nemzet­közi szakszervezeti mozgalom szerepe megnőtt, megerősö­dött. Ma már minden ország­ban van szakszervezet, s sze­repük megnőtt a társadalom­ban, a dolgozók érdekképvise­letében. Egyre jobban védik a dolgozók érdekeit, s nagyobb beleszólásuk van mindenbe. A tőke integrálódik, nemzet­közi méretűvé válik, s ezáltal fokozódik a dolgozókra nehe­zedő nyomás. Megindult a kü­lönböző társadalmi berendez­kedésű országok közötti kap­csolatfelvétel. _ Különösen a hatvanas évektől vált egyre erőteljesebbé a kapcsolatok keresése, s ma már a magyar szakszervezeti mozgalomnak a világ majd minden szakszer­vezetével van kapcsolata. Ugyanakkor megteremtődtek az egységes regionális szerve­zetek is Európában, Afriká­ban. Teljesen érthető, hogy a szakszervezeti egység elő­ször az azonos társadalmi be­rendezkedésű országok szak­­szervezetei között jön létre, mert itt a legnyilvánvaló­bb az érdekek azonossága. De az együttes érdekek most már kontinentális és világméretek­ben is jelentkeznek, hatnak. Minden szakszervezet közös problémája, hogy új utakat kell keresniük. A szocialista­ országok még nem érkeztek el történelmi feladataik ma­gaslatára, a tőkés országok szakszervezeti mozgalma pedig nem birkózott meg a nem­zetközi kapitalizmus új prob­lémáival, az egykor hasznos régi sémáik ma már nem használhatók többé, merev dogmákká váltak, amelyek akadályozzák a szakszerveze­tek akcióképességét. A fejlődés mellett persze vannak, akik a haladás fék­jét tapossák — mondotta Tim­mer József. — Vannak, akik a kapcsolatfelvételt szívesen leegyszerűsítenék csak a két­oldalú érintkezésre. A jobb nemzetközi szakszervezeti együttműködésre vonatkozóan elmondotta, hogy még na­gyobb alázattal, még kevesebb önhittséggel kell a munkás­­mozgalom ügyét képviselni, s fel kell adni a csalhatatlan­­ságba vetett hitet. A munkás­­osztály szolgálata nem bírja el a nemzeti korlátoltságot, az önzést. A Textilipari Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetőségének állásfoglalása a textilipar 1979. évi tervének megvalósítására A textilipar 1978-ban a folyó áron számított terme­lésű­ érté­két az előző évihez képest 3,5—4 százalékkal növeli. A külkereskedelmi értékesítés ennél kisebb mér­tékben növekszik. A belföldi igényeket az iparág nagyobb mennyiségben, jobb választékkal, kor­szerűbb termékekkel elégíti ki. A tervezettnél némileg gyorsabban folytatódtak a vállalati beruházások, befeje­ződött két kiemelt — Budapesti Finomkötöttárugyár Mátészalkai Gyára, Halasi Kö­töttárugyár — beruházás. A rekonstrukció hatásaként tovább javultak a textiliparban dolgozók élet- és munkakörülményei. Kedvezően alakultak a bérek. A foglalkoztatottak havi átlagbére az előző év azonos időszakához képest, a szocialista ipar átlagbérfej­lődését meghaladó mértékben, 10 százalékkal növekedett, 11 százalékkal emelkedett a fizikai dolgozóiké. A termelékenység 3/4 év alatt csak 2,5 százalékkal nőtt, amely az előző évek növekedésének felét sem teszi ki. A textilipar az 1978. évre előirányzott feladatait csak részben teljesíti. Várhatóan 2,7 százalékkal — a kötszövőipar 8,5 százalékkal — kevesebb termé­ket állít elő a tervezettnél. A rubel exportterv túlteljesítése mellett, szakágazatonként eltérő mértékű, de összességében jelentős, 12—13 százalékos elmaradás várható a nem rubel elszámo­lású exporttervtől. A népgazdasághoz hasonlóan a textiliparban is nagymértékű a készletek növe­kedése. A termelési érték tervtől való lemaradása, a megfelelő hatékonyság hiánya és a közgazdasági szabályozók változásának következményeként a textilipar nyeresége alacsonyabb lesz a számítottnál. A végrehajtott bérintézkedések és a vállalati erőfeszítések mérsékelték a lét­számcsökkenés ütem­ét. A fizikai dolgozók száma a korábbi évek átlagos 3—4 száza­lékával szemben csak mérsékeltebben csökkent. A túlórák aránya változatlanul magas, 2,5 százalékos. A TEXTILIPAR FŐ FELADATAI 1979. ÉVBEN A textilipar a népgazdasági céloknak megfelelően a korábbinál mérsékeltebb ütemű, 1,5—2 százalékos termelésnövekedéssel, hatékonyabb gazdálkodással, az iparág tartalékainak hasznosításával járuljon hozzá a gazdasági egyensúly javításához. Ennek érdekében szükséges, hogy — a fogyasztói igényekhez igazodó, nagyobb választékú és jobb minőségű termékek­kel lássuk el a belföldi piacot; — a szocialista országokba irányuló exportkötelezettségek ütemes és maradéktalan teljesítése mellett, az erők jobb összpontosításával, dinamikusabban növekedjen a gazdaságos, nem rubel elszámolású export; — bővüljön a gazdaságos exportszerkezet kialakításával, valamennyi piacon egyaránt értékesíthető termékek köre és mennyisége; — a gyártmány- és gyártásfejlesztés irányozza elő a tőkés import csökkentését; — az ésszerű anyag- és energiatakarékosság mellett a munkaerővel az eddigieknél jobban kell gazdálkodni, ez egyúttal a termelékenység jelentős növekedését is eredményezi; — a rendelkezésre álló készlettöbbletek a gyártási folyamatban kerüljenek haszno­sításra; a vállalatok a feleslegessé vált, elfekvő anyag- és félkésztermékeiket, se­gédanyagokat és alkatrészeket ajánlják fel más vállalatoknak; — a szerződéses fegyelem megszilárdításával, a kooperáció szélesítésével javuljon a vállalatok együttműködése; — a vállalati bérintézkedések, az alapvetően helyes fizikai és nemfizikai dolgozók közötti bérarány fenntartása mellett erőteljesebben ösztönözzenek a jobb mun­kára, a teljesítménybéres munkahelyek bővítésére; — a termékek jobb minőségben való gyártásával csökkenjenek a vállalati költségek; — a közgazdasági szabályozásban kifejezésre jutó magasabb követelményeknek meg­felelően az irányítás és végrehajtás szervezettsége lényegesen emelkedjen, a tech­nológiai és munkafegyelem javuljon. A Központi Vezetőség úgy ítéli meg, hogy 1979-ben a textilipar feladatainak meg­oldásához­ és a népgazdasági érdekkel összhangban történő fejlődéséhez a legfonto­sabb feltételek a vállalatoknál adottak. Ezek a feltételek azonban csak a lehetősége­ket jelentik. A korszerű, nagy hatékonyságú gépek és berendezések kihasználását javítani kell. Erősítsük a gazdaságossági szemléletet és a felelősséget a tervek készítésében és végrehajtásában minden munkahelyen. A dolgozók képzettségi szintjének növeléséhez a vállalati szakmunkásképzés be­vezetése is csupán a lehetőséget teremti meg. Az elmúlt évek kedvező bérfejlesztése nem oldotta meg az egyes rétegek indo­kolatlan bérelmaradását. Továbbra is elmaradt a közvetlen gépes­­kulcs-munkahe­­lyeken­ dolgozók, a termelésirányítók, a hosszú gyakorlati idővel rendelkező ügyvi­teli dolgozók és ügyintézők bére. A nagyobb szakképzettség, a magasabb iskolai vég­zettség nincs kellően figyelembe véve a bérintézkedések során. A vidéki új létesítmények, telepek elvárt ütemű fejlődése csak akkor következ­het be, ha az eddigieknél több segítséget kapnak a helyes munkamódszerek kialakí­tásához, a begyakorlottság fokozásához, a­z állásidők csökkentéséhez, felhasználva en­nek elősegítésére a nevelő munka, bérek ösztönző szerepét A SZAKSZERVEZETI FELADATOK A szakszervezeti testületek az iparág előtt álló feladatok megoldásához elsősor­ban a termelést jobban segítő politikai felvilágosító, mozgósító tevékenységükkel já­rulhatnak hozzá. E tevékenységet — a reszortmunkajelleget mindenütt megszüntetve ■— össz-szakszervezeti feladatként kezeljék. A szakszervezet segítse elő olyan közvélemény kialakítását, mely az újra törek­vő, hatékony munkát követelő és elismerő vezetőket támogatja, akik nem tűrik a fegyelmezetlenséget, lazaságot, fellépnek a hiányosságok ellen. A mintegy 20 ezer választott szakszervezeti tisztségviselő határozottabban segítse az ilyen vezetői törekvéseket. A bizalmi csoportok a bizalmi jog- és hatáskör teljes körű alkalmazásával segítsék a magasabb követelmények teljesítését.­ Az üzemi demokrácia fejlesztésével érjük el, hogy a vszt és bizalmiak­ együttes ülésére a magasabb feladatoknak megfelelő tervek készüljenek, a végrehajtáshoz pe­dig biztosítsák a feltételeket. A fórumok hatáskörüknek megfelelően tárják fel a gazdálkodás hiányosságainak belső okait és ne fogadják el a magyarázkodást az intézkedések helyett. Ellenőrizzék, hogy minden reális, a gazdálkodást javító észrevétel, javaslat hasz­nosításra kerüljön. A szakszervezeti testületek a határozatok végrehajtását kísérjék rendszeresen figyelemmel, késlekedés esetén ne újabb határozat szülessen, hanem a felelősség meg­állapítása és intézkedés. Sajátos eszközeikkel segítsék az új, korszerű eljárások bevezetését, adjanak to­vábbra is hatékony segítséget a gazdasági vezetésnek. A munkaverseny szervezésében tükröződjenek a magasabb igények. A munka­verseny eredményeit rendszeresen ismertessék, népszerűsítsék, ösztönözzenek a mun­ka hatékonyságának és minőségének további emelésére. Olyan célokat tűzzenek ki, amelyek jobban elősegítik a dolgozók munkával való azonosulását. Az általános műveltség, a szakmai ismeretek fejlesztése érdekében felvilágosító munkával segítsék meggyőzni a dolgozókat szaktudásuk növelésének, a továbbkép­zésnek, az átképzésnek fontosságáról. Gondoskodjanak arról, hogy az érdekvédelem és érdekképviselet továbbfejlőd­jön, a dolgozókat érintő rendelkezések maradéktalanul érvényesüljenek. Kísérjék rendszeresen figyelemmel és elemezzék az egyes rétegek, csoportok helyzetét, hogy a bérek és jövedelmek a végzett munkával megfelelő arányban változzanak és a szükséges intézkedéseket hatáskörüknek megfelelően tegyék meg. Továbbra is valósuljon meg a­ gazdálkodás eredményeivel párhuzamosan a szo­ciális ellátottság és a munkavégzés feltételeinek folyamatos javítása. A munka biz­tonságát állandóan és lényegesen javítsák. E kérdésben a testületek és tisztségviselők nem fogadhatnak el semmiféle elnéző magatartást. Minden testület a gazdasági vezetőkkel és a pártszervezetekkel, a KISZ-szel ösz­­szeh­angol­tan dolgozza ki a termelés segítésének olyan munkaprogramját, melyben a vállalati sajátosságokat figyelembe véve, kis egységek, csoportok számára is megha­tározzák a feladatokat. Ez legyen az alapja az üzemekben, a munkahelyeken a fel­adatok megismertetésének és megértetésének. Az agitációs és nevelő munka színvonalát a különböző fórumok, tanácskozások mellett írásos kiadványokkal és főleg az élőszó agitációs erejével, közvetlen személy­hez szóló meggyőzés módszereivel javítsák. Használják fel erre a tömegpolitikai és tisztségviselői oktatások rendszerét is. A Központi Vezetőség változatlanul számít a szocialista közösségek kezdeménye­zésére. Bízik abban, hogy a munkaverseny-mozgalomban tovább erősödnek a minő­ségi jegyek, a szocialista brigádok az eddig elért eredményeikhez méltóan elősegítik a hatékonyabb munkát. Kéri, hogy elsősorban önmaguk legyenek bírái tevékenységüknek, önkritikusan elemezzék munkájukat és határozzák meg tennivalójukat Példamutatásukkal még erőteljesebben hassanak környezetükre, serkentsenek a jobb munkára és járuljanak hozzá ahhoz, hogy még többen tömörüljenek a brigádmozgalomba. TEXTIOIOIKÁS 1979. JANUÁR­­ 3 I

Next