Textilmunkás, 1979 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
sítménykövetelményeket állítsanak fel az üzemekben. A teljesítménybér-rendszernek nem a mennyiségre, hanem végre a minőségre kell ösztönöznie. Végezetül dr. Bíró Györgyné hangsúlyozta, hogy a közös erőfeszítések eredményeként előbb-utóbb számot lehet majd adni az összefogás értelméről. Határozatok és állásfoglalás Brezovszki Endréné, a Pamuttextilművek központi apparátusának szb-titkára a célok és az eszközök összhangjának megteremtését emelte ki. Majd arról beszélt, hogy a vállalatoknál a szocialista brigádvezetők tanácskozása őszintén feltárta a gazdálkodás nehézségeit, s ennek alapján elemezték a tennivalókat. A brigádvezetők tanácskozása állást foglalt a munka minőségének mielőbbi javításáért. Rámutattak a hatékonyabb munkavégzést gátló körülményekre, amelyeknek egy része fegyelmezetlen munkavégzésből adódik. Fontos feltételként említették az ütemes anyagellátást, ennek nyomán az árukibocsátást. A Pamuttextilműveknél sikeresen bevezették a fonodai és szövődéi művezetői mintarendszert. A hatékonyabb termelésirányítást oldja meg a vállalat 1979-ben az Unido szervezési rendszerrel. Szeretnénk mások tapasztalatait is hasznosítani, így például a Kőbányai Textilben az SZTB-gépeken meghonosodott munkamódszert. A belső tartalékok feltárása a minőség javítása révén 1979- ben mintegy 3 százalékos bérfejlesztésre lesz lehetőség. Mindannyian érezzük és tudjuk — mondotta —, hogy jobban kell dolgoznunk ahhoz, hogy a népgazdaság és a vállalat céljai valóra váljanak. A vitában elhangzott kérdésekre, felvetésekre dr. Szabó Imre miniszterhelyettes és Turáni József titkár válaszolt. Mind a ketten hangsúlyozták, hogy a vita jól alátámasztotta az ágazat irányításának elképzeléseit, és segítette a szakszervezeti állásfoglalás kialakítását. Bebizonyosodott, hogy valamennyien egy cél érdekében kívánnak tevékenykedni, s a teljesítés a nehézségek ellenére is valószínű, hiszen mindenki tudja, mi a feladata. A válaszadások, a vitaösszefoglalók után a központi vezetőség egyhangúlag elfogadta az előterjesztést és a lapunk más helyén közölt állásfoglalást. A kibővített központi vezetőségi ülés ezután elfogadta a Központi Vezetőség 1979. évi ésaz elnökség első féléves munkatervét. Jóváhagyta a Központi Vezetőség 1979. évi költségvetését, majd dr. Biró Györgyné főtitkár előadásában jelentést hallgattak meg a legutóbbi ülés óta végzett munkáról. Timmer József, a SZOT titkára: A magyar szakszervezeteknek a világ majd mindenzakszervezetével van kapcsolatuk A központi vezetőségi ülés második napján jelentést fogadtak el a Textil-, Ruházati, Bőr- és Szőrmeipari Dolgozók Nemzetközi Szövetségének VI. konferenciájáról, s elfogadták az 1979-es év nemzetközi delegációs tervét. E napirend keretében szólalt fel a központi vezetőségi ülés második napján részt vevő Timmer József, a SZOT titkára és tájékoztatta a testületet a nemzetközi szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről. A szakszervezetek — mondotta a többi között a SZOT titkára — világszerte bonyolult, nehéz feladatok megoldásán fáradoznak. A nemzetközi szakszervezeti mozgalom szerepe megnőtt, megerősödött. Ma már minden országban van szakszervezet, s szerepük megnőtt a társadalomban, a dolgozók érdekképviseletében. Egyre jobban védik a dolgozók érdekeit, s nagyobb beleszólásuk van mindenbe. A tőke integrálódik, nemzetközi méretűvé válik, s ezáltal fokozódik a dolgozókra nehezedő nyomás. Megindult a különböző társadalmi berendezkedésű országok közötti kapcsolatfelvétel. _ Különösen a hatvanas évektől vált egyre erőteljesebbé a kapcsolatok keresése, s ma már a magyar szakszervezeti mozgalomnak a világ majd minden szakszervezetével van kapcsolata. Ugyanakkor megteremtődtek az egységes regionális szervezetek is Európában, Afrikában. Teljesen érthető, hogy a szakszervezeti egység először az azonos társadalmi berendezkedésű országok szakszervezetei között jön létre, mert itt a legnyilvánvalóbb az érdekek azonossága. De az együttes érdekek most már kontinentális és világméretekben is jelentkeznek, hatnak. Minden szakszervezet közös problémája, hogy új utakat kell keresniük. A szocialista országok még nem érkeztek el történelmi feladataik magaslatára, a tőkés országok szakszervezeti mozgalma pedig nem birkózott meg a nemzetközi kapitalizmus új problémáival, az egykor hasznos régi sémáik ma már nem használhatók többé, merev dogmákká váltak, amelyek akadályozzák a szakszervezetek akcióképességét. A fejlődés mellett persze vannak, akik a haladás fékjét tapossák — mondotta Timmer József. — Vannak, akik a kapcsolatfelvételt szívesen leegyszerűsítenék csak a kétoldalú érintkezésre. A jobb nemzetközi szakszervezeti együttműködésre vonatkozóan elmondotta, hogy még nagyobb alázattal, még kevesebb önhittséggel kell a munkásmozgalom ügyét képviselni, s fel kell adni a csalhatatlanságba vetett hitet. A munkásosztály szolgálata nem bírja el a nemzeti korlátoltságot, az önzést. A Textilipari Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetőségének állásfoglalása a textilipar 1979. évi tervének megvalósítására A textilipar 1978-ban a folyó áron számított termelésű értékét az előző évihez képest 3,5—4 százalékkal növeli. A külkereskedelmi értékesítés ennél kisebb mértékben növekszik. A belföldi igényeket az iparág nagyobb mennyiségben, jobb választékkal, korszerűbb termékekkel elégíti ki. A tervezettnél némileg gyorsabban folytatódtak a vállalati beruházások, befejeződött két kiemelt — Budapesti Finomkötöttárugyár Mátészalkai Gyára, Halasi Kötöttárugyár — beruházás. A rekonstrukció hatásaként tovább javultak a textiliparban dolgozók élet- és munkakörülményei. Kedvezően alakultak a bérek. A foglalkoztatottak havi átlagbére az előző év azonos időszakához képest, a szocialista ipar átlagbérfejlődését meghaladó mértékben, 10 százalékkal növekedett, 11 százalékkal emelkedett a fizikai dolgozóiké. A termelékenység 3/4 év alatt csak 2,5 százalékkal nőtt, amely az előző évek növekedésének felét sem teszi ki. A textilipar az 1978. évre előirányzott feladatait csak részben teljesíti. Várhatóan 2,7 százalékkal — a kötszövőipar 8,5 százalékkal — kevesebb terméket állít elő a tervezettnél. A rubel exportterv túlteljesítése mellett, szakágazatonként eltérő mértékű, de összességében jelentős, 12—13 százalékos elmaradás várható a nem rubel elszámolású exporttervtől. A népgazdasághoz hasonlóan a textiliparban is nagymértékű a készletek növekedése. A termelési érték tervtől való lemaradása, a megfelelő hatékonyság hiánya és a közgazdasági szabályozók változásának következményeként a textilipar nyeresége alacsonyabb lesz a számítottnál. A végrehajtott bérintézkedések és a vállalati erőfeszítések mérsékelték a létszámcsökkenés ütemét. A fizikai dolgozók száma a korábbi évek átlagos 3—4 százalékával szemben csak mérsékeltebben csökkent. A túlórák aránya változatlanul magas, 2,5 százalékos. A TEXTILIPAR FŐ FELADATAI 1979. ÉVBEN A textilipar a népgazdasági céloknak megfelelően a korábbinál mérsékeltebb ütemű, 1,5—2 százalékos termelésnövekedéssel, hatékonyabb gazdálkodással, az iparág tartalékainak hasznosításával járuljon hozzá a gazdasági egyensúly javításához. Ennek érdekében szükséges, hogy — a fogyasztói igényekhez igazodó, nagyobb választékú és jobb minőségű termékekkel lássuk el a belföldi piacot; — a szocialista országokba irányuló exportkötelezettségek ütemes és maradéktalan teljesítése mellett, az erők jobb összpontosításával, dinamikusabban növekedjen a gazdaságos, nem rubel elszámolású export; — bővüljön a gazdaságos exportszerkezet kialakításával, valamennyi piacon egyaránt értékesíthető termékek köre és mennyisége; — a gyártmány- és gyártásfejlesztés irányozza elő a tőkés import csökkentését; — az ésszerű anyag- és energiatakarékosság mellett a munkaerővel az eddigieknél jobban kell gazdálkodni, ez egyúttal a termelékenység jelentős növekedését is eredményezi; — a rendelkezésre álló készlettöbbletek a gyártási folyamatban kerüljenek hasznosításra; a vállalatok a feleslegessé vált, elfekvő anyag- és félkésztermékeiket, segédanyagokat és alkatrészeket ajánlják fel más vállalatoknak; — a szerződéses fegyelem megszilárdításával, a kooperáció szélesítésével javuljon a vállalatok együttműködése; — a vállalati bérintézkedések, az alapvetően helyes fizikai és nemfizikai dolgozók közötti bérarány fenntartása mellett erőteljesebben ösztönözzenek a jobb munkára, a teljesítménybéres munkahelyek bővítésére; — a termékek jobb minőségben való gyártásával csökkenjenek a vállalati költségek; — a közgazdasági szabályozásban kifejezésre jutó magasabb követelményeknek megfelelően az irányítás és végrehajtás szervezettsége lényegesen emelkedjen, a technológiai és munkafegyelem javuljon. A Központi Vezetőség úgy ítéli meg, hogy 1979-ben a textilipar feladatainak megoldásához és a népgazdasági érdekkel összhangban történő fejlődéséhez a legfontosabb feltételek a vállalatoknál adottak. Ezek a feltételek azonban csak a lehetőségeket jelentik. A korszerű, nagy hatékonyságú gépek és berendezések kihasználását javítani kell. Erősítsük a gazdaságossági szemléletet és a felelősséget a tervek készítésében és végrehajtásában minden munkahelyen. A dolgozók képzettségi szintjének növeléséhez a vállalati szakmunkásképzés bevezetése is csupán a lehetőséget teremti meg. Az elmúlt évek kedvező bérfejlesztése nem oldotta meg az egyes rétegek indokolatlan bérelmaradását. Továbbra is elmaradt a közvetlen gépeskulcs-munkahelyeken dolgozók, a termelésirányítók, a hosszú gyakorlati idővel rendelkező ügyviteli dolgozók és ügyintézők bére. A nagyobb szakképzettség, a magasabb iskolai végzettség nincs kellően figyelembe véve a bérintézkedések során. A vidéki új létesítmények, telepek elvárt ütemű fejlődése csak akkor következhet be, ha az eddigieknél több segítséget kapnak a helyes munkamódszerek kialakításához, a begyakorlottság fokozásához, az állásidők csökkentéséhez, felhasználva ennek elősegítésére a nevelő munka, bérek ösztönző szerepét A SZAKSZERVEZETI FELADATOK A szakszervezeti testületek az iparág előtt álló feladatok megoldásához elsősorban a termelést jobban segítő politikai felvilágosító, mozgósító tevékenységükkel járulhatnak hozzá. E tevékenységet — a reszortmunkajelleget mindenütt megszüntetve ■— össz-szakszervezeti feladatként kezeljék. A szakszervezet segítse elő olyan közvélemény kialakítását, mely az újra törekvő, hatékony munkát követelő és elismerő vezetőket támogatja, akik nem tűrik a fegyelmezetlenséget, lazaságot, fellépnek a hiányosságok ellen. A mintegy 20 ezer választott szakszervezeti tisztségviselő határozottabban segítse az ilyen vezetői törekvéseket. A bizalmi csoportok a bizalmi jog- és hatáskör teljes körű alkalmazásával segítsék a magasabb követelmények teljesítését. Az üzemi demokrácia fejlesztésével érjük el, hogy a vszt és bizalmiak együttes ülésére a magasabb feladatoknak megfelelő tervek készüljenek, a végrehajtáshoz pedig biztosítsák a feltételeket. A fórumok hatáskörüknek megfelelően tárják fel a gazdálkodás hiányosságainak belső okait és ne fogadják el a magyarázkodást az intézkedések helyett. Ellenőrizzék, hogy minden reális, a gazdálkodást javító észrevétel, javaslat hasznosításra kerüljön. A szakszervezeti testületek a határozatok végrehajtását kísérjék rendszeresen figyelemmel, késlekedés esetén ne újabb határozat szülessen, hanem a felelősség megállapítása és intézkedés. Sajátos eszközeikkel segítsék az új, korszerű eljárások bevezetését, adjanak továbbra is hatékony segítséget a gazdasági vezetésnek. A munkaverseny szervezésében tükröződjenek a magasabb igények. A munkaverseny eredményeit rendszeresen ismertessék, népszerűsítsék, ösztönözzenek a munka hatékonyságának és minőségének további emelésére. Olyan célokat tűzzenek ki, amelyek jobban elősegítik a dolgozók munkával való azonosulását. Az általános műveltség, a szakmai ismeretek fejlesztése érdekében felvilágosító munkával segítsék meggyőzni a dolgozókat szaktudásuk növelésének, a továbbképzésnek, az átképzésnek fontosságáról. Gondoskodjanak arról, hogy az érdekvédelem és érdekképviselet továbbfejlődjön, a dolgozókat érintő rendelkezések maradéktalanul érvényesüljenek. Kísérjék rendszeresen figyelemmel és elemezzék az egyes rétegek, csoportok helyzetét, hogy a bérek és jövedelmek a végzett munkával megfelelő arányban változzanak és a szükséges intézkedéseket hatáskörüknek megfelelően tegyék meg. Továbbra is valósuljon meg a gazdálkodás eredményeivel párhuzamosan a szociális ellátottság és a munkavégzés feltételeinek folyamatos javítása. A munka biztonságát állandóan és lényegesen javítsák. E kérdésben a testületek és tisztségviselők nem fogadhatnak el semmiféle elnéző magatartást. Minden testület a gazdasági vezetőkkel és a pártszervezetekkel, a KISZ-szel öszszehangoltan dolgozza ki a termelés segítésének olyan munkaprogramját, melyben a vállalati sajátosságokat figyelembe véve, kis egységek, csoportok számára is meghatározzák a feladatokat. Ez legyen az alapja az üzemekben, a munkahelyeken a feladatok megismertetésének és megértetésének. Az agitációs és nevelő munka színvonalát a különböző fórumok, tanácskozások mellett írásos kiadványokkal és főleg az élőszó agitációs erejével, közvetlen személyhez szóló meggyőzés módszereivel javítsák. Használják fel erre a tömegpolitikai és tisztségviselői oktatások rendszerét is. A Központi Vezetőség változatlanul számít a szocialista közösségek kezdeményezésére. Bízik abban, hogy a munkaverseny-mozgalomban tovább erősödnek a minőségi jegyek, a szocialista brigádok az eddig elért eredményeikhez méltóan elősegítik a hatékonyabb munkát. Kéri, hogy elsősorban önmaguk legyenek bírái tevékenységüknek, önkritikusan elemezzék munkájukat és határozzák meg tennivalójukat Példamutatásukkal még erőteljesebben hassanak környezetükre, serkentsenek a jobb munkára és járuljanak hozzá ahhoz, hogy még többen tömörüljenek a brigádmozgalomba. TEXTIOIOIKÁS 1979. JANUÁR 3 I