Textilmunkás, 1995 (90. évfolyam, 1-11. szám)

1995-01-01 / 1. szám

2 • Textilmunkás ♦ ♦ ♦ Ajánlás a közös meditációhoz A másodszori talpra állásért A szakszervezetek szerepe ma a belpoliti­kában épp olyan jelentős, mint a politikai pártoké - mondta egy érdekvédelmi fórumon Héthy Lajos munkaügyi államtitkár. Ez két­ségtelenül figyelmet érdemlő megállapítás. Kérdés, hogy így van-e, az érdekképviseletek ilyen felértékelése megfelel-e a valóságnak? Az igenlő választ számtalan jel erősíti. Ha megosztottak is a szakszervezetek, ha hat nagy konföderációt számolunk is - ami a plurális viszonyok között természetes -, a szakszervezetek az ország legnagyobb társa­dalmi szervezetei. Közismert, hogy csak az MSZOSZ-nek több tagja van, mint a parla­menti pártoknak és azon kívülieknek együtt­véve. Képviselőik újabban jelen vannak az Országgyűlésben is. A kormány és a munkál­tatók szociális partnereiként fontos tényezői az érdekegyeztetés rendszerének. Lényeges társadalompolitikai, gazdasági, szociális kérdésekben nem lehet őket megkerülni, nél­külük és ellenükre nemigen folytatható érde­mi társadalmi párbeszéd, aligha őrizhető meg a munkabéke. Kiiktathatatlan szereplői a konfliktusok kezelésének, egy sztrájk - mint ezt a legfrissebb példák (a vasutasoké is) mutatják - megrázhatja az egész országot. Mégis, a köznapi, munkahelyi tapasztala­tok ellentmondani látszanak az államtitkári véleménynek. Mindenfelé gondterhelt, szo­rongó érdekvédőkkel találkozunk. A bizony­talansággal átszőtt nyugtalanság oka: a szak­­szervezetek jelenlegi problematikus helyzete. Csökken a taglétszám, vele együtt a befolyt tagdíj. Kevés a felkészült szakértő, nincs elég pénz oktatásra, infrastruktúrára, kiadvá­nyokra, újságra. Belső nehézségek, válságje­lek gyötrik a vezető testületeket, veszélybe kerül az intézményi, szervezeti működőké­pesség, tisztázatlanok a tulajdoni, vagyoni viszonyok. Gyengíti a szakszervezetek pozí­cióit a szétforgácsoltság, az egészségtelen ri­valizálás is, jóllehet az utóbbi időben ellenté­tes tendenciákat is megfigyeltünk. Halljuk, látjuk mindezt akkor, amikor - a korábbi évekhez viszonyítva - most kedve­zőbb körülmények között dolgozhatnak a szakszervezetek. A szónak abban az értelmé­ben, hogy a jelenlegi kormánykoalíció nem szakszervezet-ellenes. Hogy szakszervezetba­­rát-e, arról megoszlanak a vélemények. Előd­jével ellentétben nem hoz szakszervezet-el­lenes törvényeket, intézkedéseket. A szocia­lista-liberális kormánykoalíció igényli, ösz­tönzi a társadalmi párbeszédet, biztosítja az érdekegyeztetés intézményes rendszerének működését. A kedvező körülmények közé so­rolhatjuk azt is, hogy a szakszervezetek túl vannak egy sikeres tb-önkormányzati és üze­­mitanács-választáson, amely biztosította le­gitimitásukat, tisztázta az erőviszonyokat, növelte társadalmi elismertségüket. Az 1993. májusi eredményes megmérette­tés (üzemitanács-választások) után tehát azt várhattuk volna, hogy javuljanak a szakszer­vezetek működésének belső feltételei. A sta­bilizálódás, a megerősödés, a felfelé ívelés helyett azonban a gondok szaporodtak, a működési zavarok fokozódtak, a leépülés, a bénultság állandósult. Az okok összetettek. Nemcsak szubjektív eredetűek, nem pusztán a mozgalmon belül keresendők. Összefüggenek a munka világának problé­máival, az ország gazdasági nehézségeivel, erkölcsi, szellemi állapotával és a nemzetkö­zi környezettel is. A most zajló világátalaku­lás és az ezt kísérő tanácstalanság, zavaro­dott útkeresés nálunk is tapasztalható. Dup­lán, vagy sokszorosan is, hiszen egy rend­szerváltás közepén vagyunk, amikor minden változik körülöttünk és bennünk. A szocialista dominanciájú kormány libe­rális gazdaságpolitikát hajt végre, amelynek restrikciós megszorító intézkedéseit, a drasz­tikus áremelések életszínvonalat csökkentő, elszegényítő hatását a bőrünkön és zsebün­kön érezzük. A szociálkapitális viszonyok kemény, következetes, hatékony érdekvédel­met, a szakszervezetek szervezeti erejét, összefogását, működő szolidaritást tételez­nek fel. Ez azonban nem, vagy csak ritkán biztosított. Megoszlik a munkavállalói oldal véleménye az Érdekegyeztető Tanács ülé­sein, a legutóbbi megállapodásról például. Eltérőek a nézetek a társadalmi-gazdasági megállapodásról, különbözik az egyes szak­­szervezetek megítélése a parlamentbe került szakszervezeti tisztségviselők szerepéről, s nem utolsósorban a kormánykoalícióhoz fű­ződő viszonyokról is. Az utóbbi időben - az 1995. évi adórend­szer és költségvetés készítése, elfogadása kapcsán - felerősödtek a nézeteltérések a versenyszféra és a költségvetési intézmények érdekvédői között. Nehezíti a szakszerveze­tek tevékenységét, hogy a munka világára vonatkozó jogszabályok ellentmondásosak, nem harmonizálnak egymással. A napi konf­liktusok jelentős hányada ugyanis a törvényi szabályozatlanságra vezethető vissza. Szem­betűnő a munkatörvénykönyv hiányossága, a szakszervezeti jogosítványok megnyirbálása, a megoldatlan munkaügyi problémák és az elhúzódó munkaügyi perek nagy száma. Ezek az anomáliák természetesen érződ­nek a textiliparban is, ezekkel a dilemmák­kal kell megküzdenie a Textilipari Dolgozók Szakszervezete vezető testületeinek, alap­szervezeteinek, aktivistáinak és tisztségvise­lőinek is. Hogyan? - kérdezhetjük egymástól. Közös gondolkodással, a legjobb megoldások megtalálásával. El kell töprengenünk azon, hogy az MDF- kurzus idején a folyamatos és koncentráltan folytatott politikai támadásokkal sem tudták szétverni az MSZOSZ-t és tagszervezeteit. És most, a korábbinál kedvezőbb kormány­­váltás után az anyagi-pénzügyi gondok ele­gendőek lennének a szakszervezetek szétzi­lálódásához? Ezt nem lehet megengedni. Talpra kell állni másodszor is. Végre kell hajtani a szakszervezeti modernizációt, úgy, hogy a napi kérdések mellett a stratégiai kér­désekkel is - kormányhoz való viszony, ér­dekegyeztetés, struktúra, szakértők, sztrájk­alap, taglétszám, tagdíj, pénzügyek - érdem­ben foglalkozzunk. Az MSZOSZ közelgő kongresszusa, a ta­vasszal esedékes üzemitanács-választás egy­felől kötelezővé, másfelől lehetővé teszi, hogy a mindennapi gyakorlati érdekvédelmi munkát összekössük a szakszervezet-politi­ka stratégiai kérdéseivel. Olyan időben, ami­kor ismét a fennmaradás a tét, ezt a fáradsá­got nem takaríthatjuk meg. Azért sem, mert nem jó, ha mindig csak a földre nézünk és nem látjuk a tágabb horizontot, ám akkor meg arra bukunk, ha csak a távlatokra tekin­tünk és nem figyelünk a lábunk elé. Kárpáti Sándor DOL G 0 7 0 K Szükség lenne a munka alkotmányára - mondja Pataky Péter érdekvédelmi tanácsadó Az MSZOSZ Dózsa György úti székházában beszélgetünk Pataky Péterrel (43 éves), aki négy éve dolgozik az Érdekvé­delmi Tanácsadó Szolgálat Egyesülésnél (ÉTOSZ), és két esztendeje annak igazgatója. Az üzemitanács-akadémiáról érke­zett vissza irodájába, beszélge­tésünk színhelyére. • Mi volt ott az út­ akadémi­­án? - A mai programban három témakör szerepelt. A Munka Törvénykönyve módosításai kö­zül az üzemi tanácsokat érintő kérdések, a munkavédelmi kép­­viselő­k bizottságának ügyrend­je, és tájékoztató a privatizációs törvénytervezet tartalmáról. Természetesen a munkavállalók nézőpontjából. • Milyen benyomásokat szerzett a tanácskozáson? - Kellemes érzésekkel jöttem a fórumról, mert ezek kiváló al­kalmak az érdekvédelmi tanács­adók és az üt-elnökök személyes találkozásaihoz, eszmecseréi­hez. Jó az is, hogy nem egyes szakmákhoz, ágazatokhoz kötő­dik az összejövetel, hanem szin­te reprezentatívan képviselik a versenyszféra üzemi tanácsait. • Mióta működik az üt-aka­­démia? - Nem ma kezdtük. 1993 szeptemberében indult e fórum­­sorozat. Ez a 80-100 fős társaság már összeszokott, együtt gon­dolkodó csapattá kezd válni. Itt tulajdonképpen egy szellemi cserefolyamatról van szó. Ők hozzák az üzemi tanácsok mű­ködésének napi tapasztalatait, mi pedig - tőlük is tanulva - próbáljuk feltölteni őket a szük­séges ismeretekkel, informá­ciókkal. Kölcsönös tanulás ez, nem pusztán panasznap; olyan, ahol a gondokkal együtt az eredményekről is szó esik, és a tanulságok is összegződnek. • Feltételezem, az új-akadé­­mián kívül vannak másfajta ke­retei és formái is az érdekvédel­mi tanácsadó szolgálatnak. - Többféle oktatási progra­mot készítünk és szervezünk az üt-k tisztségviselőinek. Konkrét helyszíni segítséget nyújtunk munkájukhoz. A munkahelyi szakszervezetek számára javas­latokat adunk a kollektív szer­ződések elkészítéséhez, módosí­tásához. Szakértői támogatást biztosítunk a privatizációhoz, mind a szakszervezeteknek, mind az üzemi tanácsoknak. • Ezek után hogyan össze­gezné az ÉTOSZ tevékenységét? - Az ÉTOSZ egyedülálló szakértői, tanácsadói szervezet. Ez egy gazdasági társaság, egye­sülés, amelyet az MSZOSZ, a vegyészszakszervezet, a közúti, közlekedési szakszervezet ho­zott létre 1990 nyarán. Azóta tá­mogatónk a Villamosipari Dol­gozók Szakszervezeti Szövetsé­ge is. Az országos érdekegyeztetés­ben a szakértői háttérmunká­ban tevékenykedünk. Segítjük az egyes szakszervezetek ágaza­ti szintű döntéseinek előkészíté­sét. Első számú terepünk a mun­kahely, az alapszervezet. A ve­zető témakörök: kollektív szer­ződés, bértárgyalások, privati­záció. A másik jelentős terület az oktatás, képzés, főként mun­kajogi, szervezeti kérdésekben. Munkánk jelentős része az alap­szervezetek segítése lett, a má­sik meg az oktatási tevékenység. És ide tartozik az üzemi taná­csok felkarolása is, hiszen velük nem foglalkozik senki. Ezt a te­vékenységet még nem fejeztük be, mert újabb igényekkel talál­kozunk, vagy mi találunk újabb fehér foltokat. Ilyen például a felügyelőbizottságok dolgozói küldöttei munkájának támoga­tása. Erre nagy szükség van, mert ezen a területen nem elég­gé tisztázottak a jogosítványok, jelentősek az értelmezési, mű­ködési zavarok. • Ismereteim szerint itt nem pusztán a felügyelőbizottságok problémáiról van szó.­­ A munkavállalói részvétel egyik fontos lehetősége a dolgo­zói küldöttek tevékenysége a felügyelőbizottságokban. Ami­kor arról beszélünk, hogy segít­jük a munkájukat, akkor azon gondolkozunk, milyen informá­ciókra van szükségük, milyen a kapcsolatuk a munkavállalói ér­dekképviseletekkel, a szakszer­vezetekkel, az üzemi tanácsok­kal. Figyelnünk kell tehát az egész munkavállalói részvételi és érdekvédelmi tevékenységet meghatározó környezetre és összefüggésekre. Ezen egyaránt értjük a törvényi, jogszabályi hátteret, valamint a gazdasági, politikai, hatalmi viszonyokat is. • És mit lát az érdekvédelmi figyelőszolgálat? - Mindkét területen elég sok gonddal találkozunk. A napi konfliktusok jelentős hányada a törvényi szabályozatlanságra, a nem egyértelmű törvényi szabá­lyozásra vezethető vissza. Szá­mos kérdésben egymásnak el­lentmondó jogértelmezéssel ta­lálkozunk például az üt-k hatás­körében, vagy a privatizációs jo­gosítványokban. A „végeken” dolgozó kollégáknak gondot okoz a jogalkalmazásban, hogy a munka világára vonatkozó - nem kisszámú - jogszabályok el­lentmondásosak, nem harmoni­zálnak egymással, néhol nem azonos fogalomrendszerrel dol­goznak. Érik a helyzet arra, hogy gyökeresen új szabályozása legyen a munka világának. • Ez, úgy hírlik, folyamatban van.­­ A jelenleg meglévő, nem túl jó Munka Törvénykönyvének legszükségesebb módosítása csakugyan napirenden van, de az amolyan toldozás-foltozás. Azt érjük el vele, hogy a legké­nyesebb helyzeteket, amelyek kilógnak a nadrágból, eltakar­juk, ám ma már minden szereplő tudja, új nadrágra lenne szük­ség. Vagy inkább új öltönyre. A jövő évben elodázhatatlan fel­adatnak látszik a munka világát átfogó törvénycsomag elkészíté­se. Ennek során kellene megszü­letnie a munka alkotmányának, a részvételt szabályozó törvény­nek. Úgy, hogy végig kell gon­dolni a részszabályozásokat - a foglalkoztatási törvényt, a sztrájktörvényt stb. amelyek hiányosak, nem kapcsolódnak megfelelően a gazdaságot szabá­lyozó alaptörvényhez. Természetesen számunkra is nyilvánvaló, hogy a legtökélete­­sebben megalkotott törvények sem tudják jobb helyzetbe hozni a munkavállalókat, ha nincs erős, szervezett érdekképvisele­tük, szakszervezetük. Erre­ azért is figyelmeztetni kell, mert - a félelem, a bizonytalanság, a szo­lidaritáshiány miatt - a meglévő jogaikat sem tudják sok helyütt érvényesíteni a hatalmi helyzet­ből intézkedő munkáltatókkal szemben. Ezért bátran kell kez­deményezni és vállalni a dolgo­kat. Aki így tesz, annak tudunk segíteni, de senki helyett nem oldhatjuk meg a konfliktusokat. K. S. Elsődleges: a foglalkoztatás biztonsága­ ­ „Csak” második helyre kerülhet a bér - (Folytatás az 1. oldalról) került vállalatok, amelyek­nek használható üzleti tervük volt, s esélyesek voltak a kilá­balásra. Az Országos Foglalkozta­tási Alapítvány pályázati rendszere is a munkahely­megtartást szolgálta. A pá­lyázat elbírálásánál - amely­ben részt vettek az ágazati szakszervezetek is - elsődle­ges szempont volt a gazdasá­gos, a piacképes termelés le­hetősége, hiszen a veszteség újratermelése nem lehet cél. A nyertes félnek, a munka­adónak viszont vállalnia kel­lett a foglalkoztatási kötele­zettséget. (Itt jegyezzük meg, hogy a Fővárosi Munkaügyi Központ információja szerint 1994-ben növekedett azok­nak a munkáltatóknak a szá­ma, akik munkanél­külieket foglalkoztatnak, és így bértámogatást vehetnek igénybe.) S mi lesz 1995-ben? Szigorúbb követelmények 1994-ben a költségvetés 24,7 milliárdot biztosított az aktív munkáltatás eszközei­re. De miután a privatizációs bevétel nem a tervezettnek megfelelően alakult, a költ­ségvetési támogatás is csök­ken. ’95-re 12 milliárd forint fordítható az aktív munkál­tatás eszközeire. A felhaszná­lást szigorúbb követelmé­nyekhez kötik. Mindebben felelősségteljes szerep vár a szakszervezetekre. Az „intervenciós alap” ed­digi működési formája, tar­talma megszűnik. Kormány­­rendelet szabályozza majd a hozzájutást. Az Országos Foglalkoztatási Alapítvány tevékenységét az Állami Számvevőszék vizsgálta. A törekvés az, hogy a foglalkoz­tatási törvény módosításához igazodva az OFA-pályázat „normál” pályázat legyen. Az már ma is bizonyos, hogy a jövőben kevesebb összeg áll az OFA rendelkezésére. Az állam elsődleges felada­ta ma nem az „állami munka­hely” teremtése, hanem olyan feltétel­, olyan szabályozó­­rendszer biztosítása, amely elősegíti a vállalkozások meg­valósítását, ösztönöz a mun­kahelyteremtésre. Bizonyos, hogy ’95-ben előtérbe kerülnek a helyi ér­dekegyeztetések, és a szak­­szervezeteknek nagy körülte­kintéssel sorolni kell a jogos követeléseket. Mindenekelőtt a foglalkoztatás biztonságát kell előtérbe helyezni, s - bármennyire fontos - „csak” második helyre kerülhet a bér, illetve megfelelő arányá­nak kialakítása. Mert ’95-ben is a legnagyobb értéke a biz­tos munkahelynek lesz... (marsi) A TDSZ tájékoztatta a vál­lalatok vezetőit és az alap­­szervezeteket a Munkaügyi Minisztérium által meghirde­tett lehetőségekről, és fela­jánlotta segítségét is a pályá­zat elkészítéséhez. Sőt vállal­ta, hogy a lehetőségeken be­lül a rendelkezésre álló infor­mációk és kapcsolatok révén , segíti a pályázatok kedvező elbírálását. Tizenkét vállalat pályázata ismert. Ezek közül több el­fogadásra került. Az elbírá­lásnál elsődleges szempont­ként azt vették figyelembe, hogy a dolgozók továbbfog­lalkoztatására, illetve a lét­szám megtartására szükséges garanciák hosszabb távon biztosíthatóak-e. Eredménye­sen pályázott többek között a Békéscsabai Kötöttáru Rt., a Soproni Szőnyeggyár Rt., a Putnoki Pamutipari Kft., a Tolnai Textilfeldolgozó Mű­­szakiszövet-gyártó Kft....

Next