Textilmunkás, 1995 (90. évfolyam, 1-11. szám)
1995-01-01 / 1. szám
2 • Textilmunkás ♦ ♦ ♦ Ajánlás a közös meditációhoz A másodszori talpra állásért A szakszervezetek szerepe ma a belpolitikában épp olyan jelentős, mint a politikai pártoké - mondta egy érdekvédelmi fórumon Héthy Lajos munkaügyi államtitkár. Ez kétségtelenül figyelmet érdemlő megállapítás. Kérdés, hogy így van-e, az érdekképviseletek ilyen felértékelése megfelel-e a valóságnak? Az igenlő választ számtalan jel erősíti. Ha megosztottak is a szakszervezetek, ha hat nagy konföderációt számolunk is - ami a plurális viszonyok között természetes -, a szakszervezetek az ország legnagyobb társadalmi szervezetei. Közismert, hogy csak az MSZOSZ-nek több tagja van, mint a parlamenti pártoknak és azon kívülieknek együttvéve. Képviselőik újabban jelen vannak az Országgyűlésben is. A kormány és a munkáltatók szociális partnereiként fontos tényezői az érdekegyeztetés rendszerének. Lényeges társadalompolitikai, gazdasági, szociális kérdésekben nem lehet őket megkerülni, nélkülük és ellenükre nemigen folytatható érdemi társadalmi párbeszéd, aligha őrizhető meg a munkabéke. Kiiktathatatlan szereplői a konfliktusok kezelésének, egy sztrájk - mint ezt a legfrissebb példák (a vasutasoké is) mutatják - megrázhatja az egész országot. Mégis, a köznapi, munkahelyi tapasztalatok ellentmondani látszanak az államtitkári véleménynek. Mindenfelé gondterhelt, szorongó érdekvédőkkel találkozunk. A bizonytalansággal átszőtt nyugtalanság oka: a szakszervezetek jelenlegi problematikus helyzete. Csökken a taglétszám, vele együtt a befolyt tagdíj. Kevés a felkészült szakértő, nincs elég pénz oktatásra, infrastruktúrára, kiadványokra, újságra. Belső nehézségek, válságjelek gyötrik a vezető testületeket, veszélybe kerül az intézményi, szervezeti működőképesség, tisztázatlanok a tulajdoni, vagyoni viszonyok. Gyengíti a szakszervezetek pozícióit a szétforgácsoltság, az egészségtelen rivalizálás is, jóllehet az utóbbi időben ellentétes tendenciákat is megfigyeltünk. Halljuk, látjuk mindezt akkor, amikor - a korábbi évekhez viszonyítva - most kedvezőbb körülmények között dolgozhatnak a szakszervezetek. A szónak abban az értelmében, hogy a jelenlegi kormánykoalíció nem szakszervezet-ellenes. Hogy szakszervezetbarát-e, arról megoszlanak a vélemények. Elődjével ellentétben nem hoz szakszervezet-ellenes törvényeket, intézkedéseket. A szocialista-liberális kormánykoalíció igényli, ösztönzi a társadalmi párbeszédet, biztosítja az érdekegyeztetés intézményes rendszerének működését. A kedvező körülmények közé sorolhatjuk azt is, hogy a szakszervezetek túl vannak egy sikeres tb-önkormányzati és üzemitanács-választáson, amely biztosította legitimitásukat, tisztázta az erőviszonyokat, növelte társadalmi elismertségüket. Az 1993. májusi eredményes megmérettetés (üzemitanács-választások) után tehát azt várhattuk volna, hogy javuljanak a szakszervezetek működésének belső feltételei. A stabilizálódás, a megerősödés, a felfelé ívelés helyett azonban a gondok szaporodtak, a működési zavarok fokozódtak, a leépülés, a bénultság állandósult. Az okok összetettek. Nemcsak szubjektív eredetűek, nem pusztán a mozgalmon belül keresendők. Összefüggenek a munka világának problémáival, az ország gazdasági nehézségeivel, erkölcsi, szellemi állapotával és a nemzetközi környezettel is. A most zajló világátalakulás és az ezt kísérő tanácstalanság, zavarodott útkeresés nálunk is tapasztalható. Duplán, vagy sokszorosan is, hiszen egy rendszerváltás közepén vagyunk, amikor minden változik körülöttünk és bennünk. A szocialista dominanciájú kormány liberális gazdaságpolitikát hajt végre, amelynek restrikciós megszorító intézkedéseit, a drasztikus áremelések életszínvonalat csökkentő, elszegényítő hatását a bőrünkön és zsebünkön érezzük. A szociálkapitális viszonyok kemény, következetes, hatékony érdekvédelmet, a szakszervezetek szervezeti erejét, összefogását, működő szolidaritást tételeznek fel. Ez azonban nem, vagy csak ritkán biztosított. Megoszlik a munkavállalói oldal véleménye az Érdekegyeztető Tanács ülésein, a legutóbbi megállapodásról például. Eltérőek a nézetek a társadalmi-gazdasági megállapodásról, különbözik az egyes szakszervezetek megítélése a parlamentbe került szakszervezeti tisztségviselők szerepéről, s nem utolsósorban a kormánykoalícióhoz fűződő viszonyokról is. Az utóbbi időben - az 1995. évi adórendszer és költségvetés készítése, elfogadása kapcsán - felerősödtek a nézeteltérések a versenyszféra és a költségvetési intézmények érdekvédői között. Nehezíti a szakszervezetek tevékenységét, hogy a munka világára vonatkozó jogszabályok ellentmondásosak, nem harmonizálnak egymással. A napi konfliktusok jelentős hányada ugyanis a törvényi szabályozatlanságra vezethető vissza. Szembetűnő a munkatörvénykönyv hiányossága, a szakszervezeti jogosítványok megnyirbálása, a megoldatlan munkaügyi problémák és az elhúzódó munkaügyi perek nagy száma. Ezek az anomáliák természetesen érződnek a textiliparban is, ezekkel a dilemmákkal kell megküzdenie a Textilipari Dolgozók Szakszervezete vezető testületeinek, alapszervezeteinek, aktivistáinak és tisztségviselőinek is. Hogyan? - kérdezhetjük egymástól. Közös gondolkodással, a legjobb megoldások megtalálásával. El kell töprengenünk azon, hogy az MDF- kurzus idején a folyamatos és koncentráltan folytatott politikai támadásokkal sem tudták szétverni az MSZOSZ-t és tagszervezeteit. És most, a korábbinál kedvezőbb kormányváltás után az anyagi-pénzügyi gondok elegendőek lennének a szakszervezetek szétzilálódásához? Ezt nem lehet megengedni. Talpra kell állni másodszor is. Végre kell hajtani a szakszervezeti modernizációt, úgy, hogy a napi kérdések mellett a stratégiai kérdésekkel is - kormányhoz való viszony, érdekegyeztetés, struktúra, szakértők, sztrájkalap, taglétszám, tagdíj, pénzügyek - érdemben foglalkozzunk. Az MSZOSZ közelgő kongresszusa, a tavasszal esedékes üzemitanács-választás egyfelől kötelezővé, másfelől lehetővé teszi, hogy a mindennapi gyakorlati érdekvédelmi munkát összekössük a szakszervezet-politika stratégiai kérdéseivel. Olyan időben, amikor ismét a fennmaradás a tét, ezt a fáradságot nem takaríthatjuk meg. Azért sem, mert nem jó, ha mindig csak a földre nézünk és nem látjuk a tágabb horizontot, ám akkor meg arra bukunk, ha csak a távlatokra tekintünk és nem figyelünk a lábunk elé. Kárpáti Sándor DOL G 0 7 0 K Szükség lenne a munka alkotmányára - mondja Pataky Péter érdekvédelmi tanácsadó Az MSZOSZ Dózsa György úti székházában beszélgetünk Pataky Péterrel (43 éves), aki négy éve dolgozik az Érdekvédelmi Tanácsadó Szolgálat Egyesülésnél (ÉTOSZ), és két esztendeje annak igazgatója. Az üzemitanács-akadémiáról érkezett vissza irodájába, beszélgetésünk színhelyére. • Mi volt ott az út akadémián? - A mai programban három témakör szerepelt. A Munka Törvénykönyve módosításai közül az üzemi tanácsokat érintő kérdések, a munkavédelmi képviselők bizottságának ügyrendje, és tájékoztató a privatizációs törvénytervezet tartalmáról. Természetesen a munkavállalók nézőpontjából. • Milyen benyomásokat szerzett a tanácskozáson? - Kellemes érzésekkel jöttem a fórumról, mert ezek kiváló alkalmak az érdekvédelmi tanácsadók és az üt-elnökök személyes találkozásaihoz, eszmecseréihez. Jó az is, hogy nem egyes szakmákhoz, ágazatokhoz kötődik az összejövetel, hanem szinte reprezentatívan képviselik a versenyszféra üzemi tanácsait. • Mióta működik az üt-akadémia? - Nem ma kezdtük. 1993 szeptemberében indult e fórumsorozat. Ez a 80-100 fős társaság már összeszokott, együtt gondolkodó csapattá kezd válni. Itt tulajdonképpen egy szellemi cserefolyamatról van szó. Ők hozzák az üzemi tanácsok működésének napi tapasztalatait, mi pedig - tőlük is tanulva - próbáljuk feltölteni őket a szükséges ismeretekkel, információkkal. Kölcsönös tanulás ez, nem pusztán panasznap; olyan, ahol a gondokkal együtt az eredményekről is szó esik, és a tanulságok is összegződnek. • Feltételezem, az új-akadémián kívül vannak másfajta keretei és formái is az érdekvédelmi tanácsadó szolgálatnak. - Többféle oktatási programot készítünk és szervezünk az üt-k tisztségviselőinek. Konkrét helyszíni segítséget nyújtunk munkájukhoz. A munkahelyi szakszervezetek számára javaslatokat adunk a kollektív szerződések elkészítéséhez, módosításához. Szakértői támogatást biztosítunk a privatizációhoz, mind a szakszervezeteknek, mind az üzemi tanácsoknak. • Ezek után hogyan összegezné az ÉTOSZ tevékenységét? - Az ÉTOSZ egyedülálló szakértői, tanácsadói szervezet. Ez egy gazdasági társaság, egyesülés, amelyet az MSZOSZ, a vegyészszakszervezet, a közúti, közlekedési szakszervezet hozott létre 1990 nyarán. Azóta támogatónk a Villamosipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége is. Az országos érdekegyeztetésben a szakértői háttérmunkában tevékenykedünk. Segítjük az egyes szakszervezetek ágazati szintű döntéseinek előkészítését. Első számú terepünk a munkahely, az alapszervezet. A vezető témakörök: kollektív szerződés, bértárgyalások, privatizáció. A másik jelentős terület az oktatás, képzés, főként munkajogi, szervezeti kérdésekben. Munkánk jelentős része az alapszervezetek segítése lett, a másik meg az oktatási tevékenység. És ide tartozik az üzemi tanácsok felkarolása is, hiszen velük nem foglalkozik senki. Ezt a tevékenységet még nem fejeztük be, mert újabb igényekkel találkozunk, vagy mi találunk újabb fehér foltokat. Ilyen például a felügyelőbizottságok dolgozói küldöttei munkájának támogatása. Erre nagy szükség van, mert ezen a területen nem eléggé tisztázottak a jogosítványok, jelentősek az értelmezési, működési zavarok. • Ismereteim szerint itt nem pusztán a felügyelőbizottságok problémáiról van szó. A munkavállalói részvétel egyik fontos lehetősége a dolgozói küldöttek tevékenysége a felügyelőbizottságokban. Amikor arról beszélünk, hogy segítjük a munkájukat, akkor azon gondolkozunk, milyen információkra van szükségük, milyen a kapcsolatuk a munkavállalói érdekképviseletekkel, a szakszervezetekkel, az üzemi tanácsokkal. Figyelnünk kell tehát az egész munkavállalói részvételi és érdekvédelmi tevékenységet meghatározó környezetre és összefüggésekre. Ezen egyaránt értjük a törvényi, jogszabályi hátteret, valamint a gazdasági, politikai, hatalmi viszonyokat is. • És mit lát az érdekvédelmi figyelőszolgálat? - Mindkét területen elég sok gonddal találkozunk. A napi konfliktusok jelentős hányada a törvényi szabályozatlanságra, a nem egyértelmű törvényi szabályozásra vezethető vissza. Számos kérdésben egymásnak ellentmondó jogértelmezéssel találkozunk például az üt-k hatáskörében, vagy a privatizációs jogosítványokban. A „végeken” dolgozó kollégáknak gondot okoz a jogalkalmazásban, hogy a munka világára vonatkozó - nem kisszámú - jogszabályok ellentmondásosak, nem harmonizálnak egymással, néhol nem azonos fogalomrendszerrel dolgoznak. Érik a helyzet arra, hogy gyökeresen új szabályozása legyen a munka világának. • Ez, úgy hírlik, folyamatban van. A jelenleg meglévő, nem túl jó Munka Törvénykönyvének legszükségesebb módosítása csakugyan napirenden van, de az amolyan toldozás-foltozás. Azt érjük el vele, hogy a legkényesebb helyzeteket, amelyek kilógnak a nadrágból, eltakarjuk, ám ma már minden szereplő tudja, új nadrágra lenne szükség. Vagy inkább új öltönyre. A jövő évben elodázhatatlan feladatnak látszik a munka világát átfogó törvénycsomag elkészítése. Ennek során kellene megszületnie a munka alkotmányának, a részvételt szabályozó törvénynek. Úgy, hogy végig kell gondolni a részszabályozásokat - a foglalkoztatási törvényt, a sztrájktörvényt stb. amelyek hiányosak, nem kapcsolódnak megfelelően a gazdaságot szabályozó alaptörvényhez. Természetesen számunkra is nyilvánvaló, hogy a legtökéletesebben megalkotott törvények sem tudják jobb helyzetbe hozni a munkavállalókat, ha nincs erős, szervezett érdekképviseletük, szakszervezetük. Erre azért is figyelmeztetni kell, mert - a félelem, a bizonytalanság, a szolidaritáshiány miatt - a meglévő jogaikat sem tudják sok helyütt érvényesíteni a hatalmi helyzetből intézkedő munkáltatókkal szemben. Ezért bátran kell kezdeményezni és vállalni a dolgokat. Aki így tesz, annak tudunk segíteni, de senki helyett nem oldhatjuk meg a konfliktusokat. K. S. Elsődleges: a foglalkoztatás biztonsága „Csak” második helyre kerülhet a bér - (Folytatás az 1. oldalról) került vállalatok, amelyeknek használható üzleti tervük volt, s esélyesek voltak a kilábalásra. Az Országos Foglalkoztatási Alapítvány pályázati rendszere is a munkahelymegtartást szolgálta. A pályázat elbírálásánál - amelyben részt vettek az ágazati szakszervezetek is - elsődleges szempont volt a gazdaságos, a piacképes termelés lehetősége, hiszen a veszteség újratermelése nem lehet cél. A nyertes félnek, a munkaadónak viszont vállalnia kellett a foglalkoztatási kötelezettséget. (Itt jegyezzük meg, hogy a Fővárosi Munkaügyi Központ információja szerint 1994-ben növekedett azoknak a munkáltatóknak a száma, akik munkanélkülieket foglalkoztatnak, és így bértámogatást vehetnek igénybe.) S mi lesz 1995-ben? Szigorúbb követelmények 1994-ben a költségvetés 24,7 milliárdot biztosított az aktív munkáltatás eszközeire. De miután a privatizációs bevétel nem a tervezettnek megfelelően alakult, a költségvetési támogatás is csökken. ’95-re 12 milliárd forint fordítható az aktív munkáltatás eszközeire. A felhasználást szigorúbb követelményekhez kötik. Mindebben felelősségteljes szerep vár a szakszervezetekre. Az „intervenciós alap” eddigi működési formája, tartalma megszűnik. Kormányrendelet szabályozza majd a hozzájutást. Az Országos Foglalkoztatási Alapítvány tevékenységét az Állami Számvevőszék vizsgálta. A törekvés az, hogy a foglalkoztatási törvény módosításához igazodva az OFA-pályázat „normál” pályázat legyen. Az már ma is bizonyos, hogy a jövőben kevesebb összeg áll az OFA rendelkezésére. Az állam elsődleges feladata ma nem az „állami munkahely” teremtése, hanem olyan feltétel, olyan szabályozórendszer biztosítása, amely elősegíti a vállalkozások megvalósítását, ösztönöz a munkahelyteremtésre. Bizonyos, hogy ’95-ben előtérbe kerülnek a helyi érdekegyeztetések, és a szakszervezeteknek nagy körültekintéssel sorolni kell a jogos követeléseket. Mindenekelőtt a foglalkoztatás biztonságát kell előtérbe helyezni, s - bármennyire fontos - „csak” második helyre kerülhet a bér, illetve megfelelő arányának kialakítása. Mert ’95-ben is a legnagyobb értéke a biztos munkahelynek lesz... (marsi) A TDSZ tájékoztatta a vállalatok vezetőit és az alapszervezeteket a Munkaügyi Minisztérium által meghirdetett lehetőségekről, és felajánlotta segítségét is a pályázat elkészítéséhez. Sőt vállalta, hogy a lehetőségeken belül a rendelkezésre álló információk és kapcsolatok révén , segíti a pályázatok kedvező elbírálását. Tizenkét vállalat pályázata ismert. Ezek közül több elfogadásra került. Az elbírálásnál elsődleges szempontként azt vették figyelembe, hogy a dolgozók továbbfoglalkoztatására, illetve a létszám megtartására szükséges garanciák hosszabb távon biztosíthatóak-e. Eredményesen pályázott többek között a Békéscsabai Kötöttáru Rt., a Soproni Szőnyeggyár Rt., a Putnoki Pamutipari Kft., a Tolnai Textilfeldolgozó Műszakiszövet-gyártó Kft....