Theologiai Szemle, 2009 (52. új évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 3. szám - TANÍTS MINKET, URUNK! - Németh Dávid: Szektásság és okkultizmus pasztorálpszichológiai megközelítésben

cselekvő átélés szintjén igen gazdag probléma-megoldá­si repertoár áll a rendelkezésére. A vallási szimbólumok közösségileg hagyományozott probléma-megoldási sémák, amelyekben nemzedékek sokaságának értelem találása fejeződik ki. Mai világunk­ban ezek vesztek ki a társadalmi kommunikációból, s a helyüket töltik be a különféle okkult praktikák. Látszólag ugyanazt a funkciót látják el, ugyanúgy átsegítenek vál­ságos élethelyzeteken, mint az egyházi rítusok és szim­­bolikus-hitvallásos megfogalmazások. Hogy a valóság­ban ez miért nincs mégsem így, annak megértése érdeké­ben Bukow három különbségre hívja fel a figyelmet.27 Az egyik az, hogy az okkult rítus a gyakorlatban szélső­ségesen individualizálódik, így a problémamegoldást ki­emeli a társas élet kontextusából, az egyént izolálja, a problémakezelést magánakcióvá teszi. Másodszor, az in­dividualizálódással együtt jár az önkényesség, vagyis az egyén arra használja a rítust, amire akarja. S végül ugyanezen okok miatt ki is vonódik a rítus a vitathatóság köréből. Nem kritizálható, nem kérdőjelezhető meg, így élettelen sémává válik. Bukow fejtegetéséhez hozzá kell tennünk, hogy a keresztyén szimbólumokkal és rítusok­kal ugyanez történik, ha privatizálódnak, azaz ha a ma­­gánspiritualitás, nem pedig a közösségi hitélet tartozékai lesznek.28 Sajnos a keresztyén hit is megélhető okkult módon. Egyes szociológiai vizsgálati eredmények azt mutat­ják, hogy a magukat nem vallásosaknak tartók jelentős része hisz bizonyos paranormális jelenségekben (pl. tele­pátiában a 35 év alatti magyar nem vallásos fiatalok 41,5%-a), illetve van kabalája (ugyanazok 20,4 %-ának). Ennél még feltűnőbbek azok az adatok, amelyek a magu­kat vallásosaknak tartók hasonló vonzódásairól szólnak. Ezek még erősebben hisznek a kabalákban, és nagyobb számban birtokolnak ilyen tárgyakat (28%), kétharma­duk hisz a reinkarnációban (jóllehet a megkérdezettek túlnyomó része keresztyén) és jelentős részük hisz a te­lepátiában is.29 Bármennyire szomorú, tényként kell ke­zelnünk, hogy az egyházias vallásosság sem tartja távol az embereket az okkult hiedelmektől és praktikáktól. Sok esetben úgy tűnik, hogy az okkultizmus a keresztyén hit kiegészítéséül szolgál, és fel sem vetődik az emberek­ben, hogy a kettő kizárja egymást. A vizsgálatok egy­részt azt bizonyítják, hogy a szekularizáció nem vallásta­­lanodást, hanem egyháziatlanodást okozott a társadalom­ban, másrészt viszont nem szabad belőlük arra következ­tetni, hogy az egyház után maradt űrt töltik ki az alterna­tív vallási, illetve pszeudo-vallási hiedelmek és gyakor­latok, hiszen ez utóbbi jelenségek mind az egyházzal kapcsolatot tartó, mind a kívülre került társadalmi cso­portok körében fellelhetők. Megerősödésüknek csak az egyik (bár nem lényegtelen) oka, hogy a keresztyénség nem tud eléggé meggyőző válaszokat adni az emberek­nek az életüket leginkább elbizonytalanító kérdésekre. Az általánosabb és hatásosabb ok valószínűleg az, hogy megrendült a modern ember önbizalma és megingott a technikai-tudományos lehetőségek korlátlanságába, illet­ve töretlen fejlődésébe vetett hite. A világ nem bizonyult maradéktalanul uralhatónak az ember által. Mivel azon­ban az ember e kényszerű belátás ellenére sem képes le­mondani teljes kontrollálási és befolyásolási igényéről, nem marad más választása, minthogy megpróbál ember­feletti és természetfeletti erőket és hatalmakat mozgósí­tani a maga céljai érdekében, vagy legalább ezeknek az erőknek és hatalmaknak a megismerése révén reméli, hogy biztonsággal tájékozódhat átláthatatlanná vált élet­helyzeteiben. b) Egyéni indítékok:­­ Ha azokat az egyéni motívumokat vizsgáljuk, ame­lyek valakit az okkultizmus valamely formája felé hajta­nak, akkor azt találjuk, hogy a kutatók egybehangzóan a kíváncsiságot említik az első helyen. Fiataloknál elsősor­ban a titokzatosság izgalmának az átélése játszik szere­pet abban, hogy okkult szeánszokon vesznek részt, a kü­lönböző praktikák első kipróbálásánál pedig azt szeret­nék megtudni, hogy vajon „van-e benne valami”. Ezért nézik meg az aktuális horoszkópot, ez ösztönzi őket kár­tyavetésre, vagy inga használatára. Gyakran hozzájárul az érdeklődés felébredéséhez az unalom, az értelmetlen­ség-érzés elűzésének a vágya. Az okkult praktikák izgal­mas szórakozást, a hétköznapitól gyökeresen eltérő, kü­lönös élményt ígérnek. Mind a tartalmak, mind az élmé­nyek intenzitása elüt a megszokottól. Idősebbeknél a kí­váncsiság a túlhani, vagy a jövőbeni dolgokba való bete­kintés vágyát jelenti. Tudni akarják, mi van elhunyt hoz­zátartozójukkal, mi vár rájuk a jövőben, mire kell felké­szülniük, mi lenne a következménye egy-egy döntésnek az életükben.­­ Az indítékok között a második helyen szerepel az útbaigazítás, erő, vagy elhárítási lehetőség keresése megoldhatatlannak látszó életfeladatokban, döntési hely­zetekben, veszélyekkel kapcsolatos szorongások vagy bekövetkezett sorscsapások idején. Az ilyen problémák megoldására, illetve az ilyen nehézségekkel való meg­birkózásra nézve nagy reményeket táplálnak az emberek az okkult kínálattal kapcsolatban. Részint azért, mert ez a könnyebben járható út­­hiszékenynek lenni mindig egyszerűbbnek tűnik, mint hinni és vállalni a küzdel­met), részint pedig azért, mert már a hagyományos vallá­si lehetőségeket kipróbálták, de azok nem hoztak ered­ményt.­­ A harmadik fontos indíték a vallási, vagy a materia­lista világszemlélettel szemben alternatív gondolkodási és cselekvésirányító rendszer keresése. Ennek az alterna­tívának sajátos varázst ad, hogy kiélheti benne az ember a kutatási vágyát, elindulhat a valóság ismeretlen régiói­nak felfedezésére. Önállóan kell felépítenie egy komplett világképet, az okkult szemlélet mögül ugyanis hiányzik a töretlen hagyományozási láncolat, a mindenki által hozzáférhető és nemzedékről-nemzedékre továbbadott átfogó ismeretanyag (mint az a vallások és tudományok esetében természetes). Vonzó továbbá azért, mert erős identitásérzetet kölcsönöz, hiszen teljesen egyedi, a nagy többségétől eltérő az a látásmód és az az életgyakorlat, amit az okkultista ember a magáénak mondhat. Az indítékok különbözősége szempontjából figyelem­re méltó az a vizsgálati eredmény, miszerint az okkult praktikákban két-háromszor annyi nő vesz részt, mint amennyi férfi.30 Heinz Streib ezt is motivációs okokkal magyarázza. Szerinte a férfiaknak (illetve fiúknak) az ér­deklődése inkább a rendkívüli dolgokra irányul, míg a nők (illetve lányok) elsősorban kíváncsiságból, vagy döntéseikben való segítségül vesznek részt ilyen cselek­

Next