Tolnai Napló, 1951. január-június (8. évfolyam, 1-150. szám)

1951-06-12 / 134. szám

mi­ni­mus 12 NAPLÓ A bonyhádi járóm tanács négy nappal előbb teljesítette tervfelhő tervét Felemelt ötéves tervünk, sikeres és idő előtti befejezésének egyik döntő előfeltétele az 1961—52. évi állami be­gyűjtési terv maradéktalan teljesítése. A begyűjtési terv teljesítésének első és legfontosabb munkája a terv gazdákig való felbontása.­­Járási és községi ta­nácsainknak egyik legfontosabb mun­kája most, hogy ezt a feladatot június 15-ig feltétlenül befejezzék. A tervfelbontási munkáknál járá­saink és községeink előtt álljon pél­daképül a bonyhádi járási tanács és a já­rás községeinek jó munkája, akik a versenyszerződésben vállalták, azt, hogy 12-én 24 órakor be­fejezik ezen munkálatokat. A bonyhádi járás ezt határidő előtt 11-én reggel 8 órára teljesítette. Azzal, hogy­ ezt a fontos munkát a bonyhádi járási tanács és községei ha­táridő előtt­­ teljesítették, bebizonyítot­ták azt, hogy magukévá tették Pártunk és kormányunk célkitűzéseit és lelkes, becsületes, odaadó munkával teljesítet­ték vállalt kötelezettségeiket, hogy e­z­­zel is bebizonyítsák, hogy a tanácsok valóban a­ dolgozó nép érdekét szol­gálják és azt, hogy Pártunk segítségé­vel olyan eredményeket tudnak elérni, ami előre viszi 6 éves tervünk mielőb­bi megvalósítását. Külön ki kell emelnünk azokat az elvtársakat,­­ akik a munka jó meg­szervezésével és helyes irányításával előre vitték a munkák határidő előtt való teljesítését. Elsősorban Hunya Péter elvtársat, a járási tanács­­ végrehajtó bizottsá­gának elnökét és munkatársai kö­zül Bodzási Pál­ begyűjtési cso­portvezetőt és Burján János elv­­társat. Mi a­ helyzet a többi járásoknál?­ A bonyhádi járás után a legjobb ered­ményt a szekszárdi járás érte el. Har­madik helyen Dombóvár, negyedik he­lyen a tamási, ötödik­ helyen a gyönki járás áll.­Nézzük meg miért utolsó, mint mindenben, ebben a munkában is a paksi járás? A hibákat elsősorban ott kell keres­ni, hogy hogyan foglalkozik a munka megszervezésével és ellenőrzésével a járási tanács. Meg kell állapítani, hogy a lemaradás oka az, hogy Juhász elv­­társ, a végrehajtó bizottság­ elnöke libe­rálisan kezeli ezt a­­ kérdést, is. Elsősorban arra szeretnénk választ kapni a paksi járástól, hogy mikor akarják felszámolni munkájukból a lazaságot, a felületességet és a kényelmet, ami eddig nagy részben jellemezte a paksi járási tanács munkáját. Természetes, hogyha Juhász elv­­társék továbbra­ is így­ kezelik a fel­adatok végrehajtását, akkor nem le­het csodálkozn­i az olyan jelenségeken, mint pl. Dunaföldváron, ahol 10-én a megyei tanács dolgozói kimentek mun­­kafelajánlásként segíteni a lemaradó községekbe,’ így ’’ Dunaf­öld­várra is, ott az a „kellemes" meglepetés érte őket, hogy amíg ők az egyik szobában dol­goztak a terv felbontásán, addig a má­sik szobában a községi tanács dolgo­zói különböző megoldásokról tárgyal­­ga­ttak. Dolgozó népünk, amely bizalmát a tanácsokba helyezte, amikor reá sza­vazott, elvárja tőlük, hogy odaadó és lelkes munkát végezzenek a tanács dolgozói. Szeretnénk, ha a paksi járási tanács végrehajtó bizottsága megjaví­taná a munkát és példát venne a bonyhádi járási tanács végrehaj­t­ 5bi­­zottságáról és nem feledkezne meg ar­­­ról, hogy erre a felelősségteljes mun­katerületre Pártunk és dolgozó né­pünk állította őket és a jövőben mun­kájukat a Párt és a dolgozó nép iránti szeretet és felelősség jellemezze. Kiváló eredmények a Tatarozó Vállalatnál A Győzelem-brigád 194, Schwebl Antal 243 százalékot teljesített Megváltozott dolgozóink helyzete a munkában, a termelésben. A munka termelékenységének emelésével élet­színvonalukat emelik a dolgozók és az egész társadalom javát szolgálják vele. Ezt a munkát jól végezni, min­den dolgozónak becsületbeli ügye. A munka becsület, dicsőség és hősiesség dolgává lesz s az ilyen munka, új vi­­szonyt teremt munkás és munkás kö­zött is. Ötéves tervünk ideje alatt 220.000 lakást, 341 új gyárat, új kul­­túrházat, iskolákat, csecsemőotthono­kat akarunk építeni. Ehhez pedig szükséges, hogy építőiparunk lemara­dását behozva, a lehetőségek és adottságok legmesszebbmenő kihasz­nálásával sikerre vigye termelési har­cát, tervünk sikere, a béke biztosí­­tás­a érdekében. A Tatarozó Vállalatnál is javult a munka. Nagy az igyekezet, hogy a hi­bák kijavításával, az eredmények fo­kozásával, tervük teljesítésével segít­­sék országépítésünk meggyorsítását. A harc eredménnyel járt. Kimagasló teljesítések születtek­ a vállalaton be­lül. A brigádok közül legjobb ered­ményt a dombóvári építésvezetőség­nél dolgozó brigádok érték el. A ,,Győzelem“-brigád tagjai, Blu_­men­ebem­ Ferenc, Krampaneczky Tamás, 194 százalékot értek el A „Villám“­brigád, Majdics Gyula, Fajcsi Ferenc, Balogh János, Balogh József kőművesek 185 százalékos tel­jesítményt értek el. A Vörös Csillag kőműves-brigád, Egyed János, Vida János, Horváth­ János és Cm­mermann Antal 171 százalékot teljesítettek. A ,,Béke"-brigád, amelyben egy tanuló, Berta Ferenc is dolgozik, 168 százalé­kot teljesített. A „Dózsa”-brigád 137, a „Rákosi" kőműves-brigád 135 száza­lékot teljesített. Számos brigád ért el még jó eredményt, amely bizonyít­ja, hogy a munkaverseny valóban a szocializmus építésének kommunista módszerévé válik a Tatarozó dolgo­zóinál is. A tolnai kirendeltségnél kimagasló egyéni teljesítmények születtek. Schwebl Antal 243, Rottler Fe­renc 225, Inhof István 188, Zsidó Ádám 200, Haselhuber Ferenc 200, Novák János 195, Straubinger Ferenc 191, Svéfeel Antal 167, Pobál József 167, Link József 185, Krozsán György 125 százalékos teljesítményt értek el­ a kőműves munkában. Ezek az ered­mények is bizonyítják, hogy dolgo­zóink nem ismernek lehetetlent, ami­kor a békéről, a boldog jövő építé­séről van szó. A vállalat vezetősége, a pártszervezet nyújtson még több se­gítséget a dolgozóknak, az anyag biz­tosításán, a verseny feltételeinek biz­tosításán keresztül. Karolja fel az alulról jövő kezdeményezés­eket és a tervszerű munka, a szilárd munkafe­gyelem új győzelmeket fog eredmé­nyezni és sikerre viszik tervük telje­sítését, Nagy segítségünkre van a Párt, a tanács és a tömegszervezetek Mi, a tamási földműve­sszövetkezet igazgatósága és dolgozói olvastuk a ér­cei f­öld­mű­vess­z­övet­ke­z­et .20 napos to­­j­ásbegyűjtési versenyfelhívását és ezért összevont igazgatósági felügyelőbizott­­ság és üzemi értekezleten megtárgyal­tuk a felhívás jelentőségét. Elhatároz­tuk, hogy mi is csatlakozunk a cecei felhíváshoz és házáagitációt­ szervez­tünk. A Párt segítségével az összes népnevelőket és jól teljesítő gazdákat belevontuk, hogy lemaradásunkat be­­hozzuk. Megindult a népnevelő munka, mely­nek az lett az eredménye, hogy né­hány na­p múlva a tojásbegyűjtést 8.000 darabról 21.000 darabra emeltük. A baromfibegyűjtéset is megkezdt­ük né­­­hány napja. Itt azonban a BARNEVAL súlyos hibát követett el, mert előbb nem vették át a baromfit ,,B“ vételi jegyre, csak „C" vételi je­gyre, holott a dolgozó parasztság nap mint nap hozta a baromfit, hogy eleget tegyen beadási kötelezettségének. Hiba még az is, hogy az évi baromfbeadási kötele­zettségnek csak 10 százalékát veszi át a BARNEVÁL, pedig sokan az egész évi beadási kötelezettségüknek szeretné­­nek eleget tenni. Most azonban minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a tojás- és baromf­be­­gyűjtési tervünket június 20-ra teljesít­sük. Nagy segítségünkre van a Párt, a tanács és tömegszervezetek, akiknek segítségével szervezzük tovább a be­gyűjtést. A vezetőség és az alkalmazot­tak párosversenyben állnak egymással, saját beadásuk teljesítésére jó, hogy ezzel is jó példát mutassanak, a többi dolgozóknak. A legjobban teljesítő gaz­dák neveit faliújságon és verseny­táb­lák­on­ népszerűsítjü­k, hogy­­ ezzel is lendületet adjunk a begyűjtésnek és a lemaradottakat arra serkentsük, hogy ők is siessenek eleget­ tenni­ beadási­ kö­­telezettségüknek. Fara József a tamási földművesszövet­k­ezetl­ ügyvezetője. s Az instruktor munkastílusáról és munkamódszereiről A­ párt­szervek csak akkor tudják sikeresen megoldani az eléjük tű­zött feladatokat, h­a munkájukban ál­landóan az a­­lapsze­r­vezetek­re támasz­kodnak. Az alapszerv­ezetek irányítá­sa a városi és járási pártbizottság te­­­vékenység­ének fontos része. A pártszervezetek vezetésében az instruktorok nyújtanak, segítséget­ek a Párt politikájának végrehajtói, a­ párthatározatok teljesítésének szervezői. Az instruktoro­k a helyszí­nen tanul­miány­ozzák a Párt szervezé­si és pártpolitikai munka helyzetét, segítsége­t nyújtanak a tapasz­talatok terjesztésében, a hibák feltárásában és kiküszöbölésében. Az instruktor egész tevékenységé­nek alapja, a pártszervezetekkel vétró élő kapcsolat. Az instruktornak nem­csak a párt- és gazdasági vezetőkkel kell kapcsolatban állnia, hanem az egyszerű munkásokkal is, ismernie kell­ kívánságaikat, hangulatukat, fi­­gyelm­tesen meg kell hallgatnia az emberek­ javaslatait, segítséget kell nyújtania az új káderek nevelésében és kiemelésében. A pártvezetők és így az instrukto­rok munkájában is nagy jelentősége van a jegyzőkönyvek, tájékoztatók, elszámolási adatok tanulmányozásának melyek a te­rme­lés helyzetét, az üzem és hivatal munkáját jellemzik. Eze­ket azonban fel­tétlenül ki kell egé­szíteni a Párt tömegeivel való köz­­vetlen érintkezéssel. Az instruktor a tömegek tapasztalataival gazdagodva maga is kezdeményez, megtanulja észrevenni a­z újat, feltárni a hibákat, elvi szempontból értékelni a jelensé­­geket és esményeket. Az instruktornak széleskörű aktí­va hálózatra kell támaszkodnia, hogy kapcsolatát szorosabbra fűzhesse a különböző szervezetekkel. Kugym­ov elvtárs, aki Rosztov vá­rosában a­ SZK­b­P Kirov kerületi bi­zottsága, Párt, Komszomoil és szak­­­szervezeti osztályának instruktora, a­ kerületben egy sor üzemi és hivata­las alapszervvel­­ foglalkozik. Gondo­san tan­ulmányozza a szervezetek sa­játságait Az egyik pártszervezetben, ahol a titkár képzett, Kugyinov elv­­társ megvelegszik útmutatásokkal, a határozatok teljesítésének elrentőrzé­­sével, a másikban a pártmunka gya­korlat­ára oktatja­­ a kád­ereket, a har­madikban segít a­­ kortamun­istáknak 1 tertamexa*, mi a legfontosabb számuk fea az adott pillanatban. Kugyinov elvtárs időszakonként a részletes tanrulmányozásra választ ki egy-két pártszervezetet, látogatja a pártgyűléseket, s újabb kommm­unis­­­tákat von be aktívájának körébe. Golovi^ e’Jutáns, az Andrejev ko­rú ietű pártbizottság ipari osztályának instruktora a ro­szúrna központi táv., í­róhi­vattalban tanulmányozta a ká­derek káválasz­tásának, elosztásának­ és nevetésének kérdését Közben fi­­gyelembe vette a kommun­isták ja­­­vas­latait, feltárta, a hibákat és segí­tett a káderek műszaki oktatásának­ megszervezésében. Helyesen építi fel munkájá­t Koss* csákóvá elv­társnő, a­ki a Lenin ke­rületi pártbizottság Kom­szómét- és szakszervezeti osztályának instruk­­­tora. Rendszer­esen, lát­ogat­ja a párt­­gyűléseket, elemzi a terveket, jegyző­könyveket. A­ tömegekkel való ál­­landó érintkezés segíti Koncsakova elvtársnőt az elvi kérdések, felvetés seben. A g^-’ülések előkészítésébe Komcsakova elv­társnő 24 tagú aktéí­vát vont be, s ezen keresztül segí­tett az alapfokú pártszervezeteknek megjavítani a tömegmunkát. Osztousko elviére, az Ordzsonikid­­ze kerületi pártbizottság ipari osztá­­lya iInstruktorának kezdeményezésére a kerülti pártbizo­ttság megvitatta az élenjáró sztahanovista munkamód­szerek népszerűsítésének és az technika bevezetésének kérdését .■ Nagyszámú aktívát vontak be, és azz eredmény az volt hogy olyan rend­szabályokat foganatosítottak, melyek’ biztosítják a mérnökök és műszaki dolgozók alkotómunkájához szüksé­ges feltételeket, fokozzák szerepüket a sztahanovista tapasztalat pro­pagan­dájában, így építik fel munkájukat m­éreael járó instruktorok, így gondoskod­nak a káderek neveléséről mely ,min­den pártbizottság egyik legfontosabb feladata. Folytassunk elszánt harcot a gyomok ellen KaMnnövénye­ink egyik legvesze­delmesebb gyomnövénye a vadrepce. Magtermelési szerződésre termelt nö­vényeink minőségének fenntartása, javítása megköveteli, hogy az idegen beporzó növények vadonálló rokon változatait a­ maghozó kultúrnövény közeléből még a virágzás előtt eltá­­volítsuk. Az elhanyagolt átszőlek, árokpartok, kaszálók, rétek, sőt ga­bonatáblák is rengeteg vadrepcét, repcsényretket, termelnek ki, amelyek igen nagy mértékben, károsak a hó­napos, nyári-, őszi- és téli retek, tor­­lórépa meghozására. A cikória és endiviasaláta maghozó táblákat virágzáskor a vadcikória és katángkórótól meg kell tisztítani. Ezek a növények idegen beporzók és virágzás alatt szél, főleg a rovarok útján a vadrepce, repcsény, retek, il­letve vadcikória virágporától termé­ken­yünnek meg és ezáltal káros­ak Kí­nák, elvesztik fajta­ jellegeiket és ezt a magtermés fajtiszta, faju azonos garantált vetőmagként nem hozható forgalomba. A szántóföldi növények között fellépő búzafejlődésű gyom a kultúrnövény elől elvonja a táplálé­kot,­­ káros beporzást végez. Elt­artós­ítása szükséges. Az út széleken, árok­partokon ■ vadon tenyésző vadrepcét, repcsényrétkét, vadcikóriát kaszáljuk le még a­­ virágzás előtt. Az általános gyomirtást miniszter­­tanácsi rendelet is előírja. A­­ mag­­exportot tekintve népgazdasági szem­pontból, de a termelő egyéni érde­keit szem előtt tartva is fontos, hogy tisztán tartott gyommentes táblán idegen, káros beporzástól mentes, fajtiszta, fajtaazonos vetőmagot, állít­­­sunk­­ elő és gondos, jó­­ munkával já­ruljunk az ötéves terv sikeréhez. NEMZET­K­ÖZI RÉSEK Összeérikülés a f?e**e­e$?ei* Herbert Morrison, Nagybritannia új külügyminisztere nemrégiben ellátoga­tott Bonnba. Miután elődje, Bevin, a nemzetközi helyzet súlyosbodására való tekintettel az elmúlt év végén el­halasztotta tervbe vett nyugat-német­országi utazása, Morrison látogatása s szenzáció erejével hatott. Az angol külügyminiszter mosolyogva szorított meg minden feléje nyúló kezet az el­dugott kis rajnai városban, mely gő­gösen viseli a „Szövetségi köztársaság fővárosa“ címet, úgy látszott, mintha semmi sem árnyékolná be a „szocia­lista“ Brit Birodalom jóltáplált képvi­selőjének derűs életét. Pedig az ame­rikaiak által pórázon vezetett Labour­­-árti kormány egyre mélyebbre ássa alá a birodalom létalapját. Az „erősebb partner“ nemcsak angol zászlóaljak­nak parancsol Koreában, de angol gyarmatoknak i­s Távol-Keleten. Az amerikai „barát“, melynek mohó keze már a nagy nyereséget hozó közel-ke­leti olaj után is kinyúlt, a múlt év vé­gén Európában is megkezdte támadá­sát az angol érdekek ellen. A Ruhr a vidéki nagyiparosok bekapcsolásával tervezett európai hadiipari csúcskar­­tell, amelytől Anglia egészen a leg­utóbbi időkig távoltartotta magát, ugyancsak a Brit Birodalom ellen irá­nyul. A Schuman-terv értelmében Washington már azt követeli London­tól, hogy az európai csúcsk­artell javá­ra mondjon le nyugat-németországi jo­gairól. Vagyis az amerikai üzletembe­rek, akik Anglia helyett a bonni re­­varisiszták harcias klikkjét választot­ták tiszttartójukul, egyedül akarják­­ uralni a nyugat-európai piacot. Az Aachener Nachrichten így magya­rázza Morrison feltűnést keltő bonni látogatását: „Úgy látszik, az ,­erők egyensúlyának“ hagyományos politi­kája komoly veszélybe kerül, ha L­on­don továbbra is kívül marad a Paris és Bonn között lejátszódó eseménye­ken. Az efölött való aggodalom indo­kolja elsősorban, hogy most már Lon­don is közvetlen tárgyalásokat kíván folytatni Bonnal.“ Morrison tehát ezért utazott a Rajna-vidékre, hogy elejét vegye a brit politika soron következő kudarcának. Amikor arra szám­ított, hogy mély benyomást kelt megjelené­sére­, nagyot tévedett. Londonban már megtanulták, hogy a tiszttartó ugyan­olyan hangot­ beszélhet a cselédséggel, mint maga a gazda. Adenauer személyes szócsöve, a Thei­­nischer Merkur, kárörvendve adta hí­rül Morrison érkezése előtt, hogy: „Úgy látszik, eljött az idő, amikor Anglia sem táncolhat a körön kívü­l“. Majd oktató hangon szemrehányást tesz Angliának azért a makacsságáért, melyet a Kínai Népköztársaság diplo­máciai elismerése és a Schuman-terv kérdése terén tanúsít. A német nagyiparosok lapja, a Deutsche Zeitung und Wirtschaftszei­­tung figyelmeztette Morrisont, hogy szigorúan ragaszkodjék a tárgyilagos tónushoz és ne próbálkozzék „szenti­mentális szólamokkal“. A Kein-Neckar Zeitung arra hívta fel az angol kül­­ü­gym­iniszter figyelmét, hogy "a háború után elsősorban Anglia igyekezett megsérteni a világpiacokon a német konkurrenciát. Majd kijelentette, hogy ezután csak úgy hajlandó szóba á­llni az angolokkal, ha azok „egyenrangú partnereknek“ ismerik el a németeket. A Morrison és Adenauer közt lefolyt tárgyalások anyagának csak egyes részleteit ismerjük. Adenauer, mint a s­ajtó közvéleményéből kitűnik, azt kö­vetelte Morrisontól, hogy Anglia szün­tesse meg a nyugat-németországi hadi­ipar mindennemű ellenőrzését és két­oldali szerződéssel készítse elő a meg­szállási javaslat mielőbbi eltörlését. Másik követelése az volt, hogy Morri­son ne gördítsen akadályt a szénbá­nyászat­­ és a kohászat igazgatásának az európai csúcskartell szervei részére való átadás elé. Ha — ennek értelmé­ben — a Ruhr-vidék szénmedencéjé­­nek igazgatását átadják a Schuman­­terv szervezőinek, a Ruhr-vidék telj­hatalmú urai a Wall­ Street nyugat-né­met szövetségesei lesznek. Adenauer ezenfelül piacokat kért a sterling­­blokk országaiban és azt követelik­, hogy nyugat-német cégek fiókvállala­­tokat létesíthessenek Angliában, az an­gol kormány pedig vállalja el a német szabadalmak, valamint a német tulaj­don védelmét Angliában Adenauer revansiszta követelései vi­lágosak. Csak azt fedi sűrű homály, hogy mit ígért cserébe Morrisonnak. Az újságok ugyan beszámoltak róla, hogy a tárgyalások folyamán tekintet­be vették Németország háborús előké­születekben való részvételét és az biz­tos, hogy nem ajándékoznak ingyen német ágyútöltelékeket az angolszá­szoknak. Morrison ugyanazzal dicse­kedett egy sajtófogadáson, hogy elér­te célját, de valószínű, hogy a kölcsö­nös viszony megjavításának ígéretén kívül semmit sem visz haza Adenauer azt mondotta az újságíróknak, hogy csaknem minden pontban teljes meg­egyezés jött létre közöttük, majd be­­jelentette, hogy Morrison meghívásá­ra rövidesen Londonba utazik, hogy folytassák a megkezdett tárgyalásokat. „Chamberlain volt az utolsó angol külügyminiszter — írta a Bonnban megjelenő General. Anzeiger — aki el­­látogatott Németországba. Ő is Bonn környékére érkezett. Lehet, hogy ez a visszaemlékezés nem szívderítő, de le­hetőséget nyújt az összehasonlításra.•­ Anglia új külügyminisztere, úgy lát­szik, nem talál megfelelőbb eszközt a birodalom összekuszált ügyeinek rend­behozatalára, mint hogy békejobbot nyújtson a német militarizmusnak. Morrison látogatásából ezenkívül az is kiviláglik, hogy a háborús gya­foga­tok táborában kiengesztelhetetlen el­lentétek vannak. 1

Next