Tolnai Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-01 / 204. szám

2 A Szovjetunió kormányának jegyzéke az Egyesült Államok kormányához Moszkva (TASZSZ) Mint már a szovjet sajtó jelentette, a szovjet kormány július 30-án jegyzéket in­tézett az Amerikai Egyesült Államok kormányához, amelyben tiltakozását juttatta kifejezésre az Amerikai Egyesült Államok kormányánál amiatt, hogy július 29-én egy ameri­kai katonai repülőgép nem messze Vlagyivosztoktól, durván megsértet­te a Szovjetunió államhatárát. A szovjet sajtó azt is közölte, hogy július 31-én Ch. Bohlen, az Amerikai Egyesült Államok moszkvai nagykö­vete az Amerikai Egyesült Államok kormányának megbízásából emlék­iratot nyújtott át a Szovjetunió kül­ügyminisztériumának, amelyben vi­tatja azt az tényt, hogy amerikai kato­nai repülőgép megsértette a Szovjet­unió államhatárát és úgy tünteti fel, mintha az amerikai repülőgépet a Japán-tenger feletti megszokott re­pülése közben szovjet vadászgépek megtámadták volna. A Szovjetunió külügyminisztériuma augusztus 3-án az említett emlékirattal kapcsolatban jegyzéket küldött az Amerikai Egye­sült Államok moszkvai nagykövet­ségének, amelyben a szovjet kor­mány az emlékiratban foglalt tilta­kozást, — mint alaptalant — vissza­utasította és megerősítette július 30- án kelt jegyzékét. Augusztus 5-én az Amerikai Egye­sült Államok moszkvai nagykövetsé­ge az Amerikai Egyesült Államok kormányának megbízásából ebben a kérdésben új jegyzéket küldött a Szovjetunió külügyminisztériumának s ebben megismétlődik az a kijelen­tés, amelyet a fent említett emlékirat tartalmazott. Augusztus 26-án a Szovjetunió­ kül­ügyminisztériuma jegyzéket küldött az Amerikai Egyesült Államok mosz­kvai nagykövetségének. A jegyzék hangsúlyozza: Minthogy pontos meg­állapítást nyert az a tény, hogy az amerikai katonai repülőgép megsér­tette a szovjet állam­határokat,­ a szovjet kormány, mint minden ala­pot nélkülözőt, visszautasítja az Amerikai Egyesült Államok kormá­nyának jegyzékében foglalt tiltako­zást. A jegyzék végül leszögezi: a szov­jet kormány fenntartja a július 30-i és augusztus 3-i jegyzékében foglal­takat, újból hangsúlyozottan kíván­ja, vonják szigorú felelősségre azokat a személyeket, akik a szovjet határ megsértésében vétkesek és elvárja, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya intézkedéseket tesz, hogy a továbbiakban amerikai repülőgé­pek ne sérthessék meg a Szovjetunió államhatárait. Kim Ir-Szen elvtárs beszéde a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának teljes ülésén Phenjan (TASZSZ). A központi koreai lapok közölték Kim Ir-Szen­­nek, a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága e hó elején tartott hato­dik teljes ülésén mondott záróbeszé­det. Kim Ir-Szen elvtárs beszédében többek között foglalkozott a koreai kérdés békés rendezése felé első lé­pést jelentő fegyverszünet megköté­se után kialakult helyzettel és az or­szág egyesítése ügyének feladatai­val. Az ország gazdasági életének hely­reállítását és fejlesztését érintve Kim Ir­ Szen részletesen ismertette az ezen a téren felmerült feladatokat, majd foglalkozott az olyan kérdé­sekkel, mint az összes tartalékok mozgósítása, a munkaerő észszerű felhasználása, a munkafolyamatok gépesítése, harc az állam anyagi eszközeinek pazarlása ellen, a dol­gozók képzése színvonalának emelé­se. Kim Ir-Szen rámutatott, hogy mennyire szükséges a könnyűipar gyors fellendülése, a közszükségleti cikkek nagyobb méretű gyártásához. NAPLÓ Az ausztriai szovjet tájékoztató szolgálat közleménye Bécs (TASZSZ) Az ausztriai szov­jet tájékoztató szolgálat a következő jelentést adta ki: Ez év augusztus 29-én az Ausztriá­ban lévő szovjet javak igazgatóságá­nak földjét bérlő, Krems és Tulln­­vidéki kisparasztok küldöttsége — akiket elemi csapás sújtott — felke­reste I. I. Iljicso nagykövetet, a Szovjetunió ausztriai főbiztosát. A küldöttség a károsult parasztok ne­vében háláját fejezte ki a szovjet hatóságoknak, mert felmentették őket a soronkövetkező bérleti rész­let és a tartozások megfizetése alól. A hadifoglyok hazatelepítésére alakult bizottság szombati ülése Keszon (Új Kína) A hadifoglyok hazatelepítésére alakult bizottság szombati ülésén a koreai-kínai fél ismét sürgette, hogy az Egyesült Nemzetek parancsnoksága adjon ha­ladéktalanul és felelősségteljes mó­don választ két rendezetlen kérdés­re. Az első kérdés a Li Szin-Man ál­tal amerikai jóváhagyás mellett erő­szakosan visszatartott huszonhétezer hadifogolyra vonatkozik, a másik ar­ra a kétezer főnyi eltérésre, ami Mark Clark tábornok ez év májusá­ban és júniusában a nyilvánosság előtt elhangzott és a koreai-kínai fél közvetlenül hazatelepítendő hadifog­lyainak számára vonatkozó nyilatko­zatai között mutatkozik. Az ülésen a koreai-kínai fél hatá­rozottan követelte, hogy az ENSZ- parancsnokság a lehető legrövidebb időn belül telepítse haza a koreai­kínai fél haderőinek mindazon fog­ságba esett tagjait, akik hazatelepí­tésüket kívánják, de akiket az ENSZ parancsnokság túszként nyíltan vis­­­szatart. Az ENSZ-parancsnokság minded­dig nem adott felelősségteljes vá­laszt a koreai-kínai félnek arról a jelentős számú koreai és kínai hadi­fogolyról, akiket kényszerrel vissza­tart. Azt tervezi, hogy kényszerrel visszatartja a hadifoglyok egy másik csoportját is, bár e csoport tagjai is ragaszkodnak a hazatelepítéshez. Mark Clark egyébként 1953. má­jus 27-én kijelentette, hogy az ENSZ parancsnokság őrizetében huszonhat­­ezer olyan kínai-koreai hadifogoly van, aki gyakorolni kívánja hazate­­­­lepítésére vonatkozó jogát. Június­­ 29-én Clark azt közölte, hogy csak huszonnégyezer olyan koreai-kínai hadifogoly van az ENSZ parancsnok­ság őrizetében, aki hazatelepítését kívánja. Az ENSZ parancsnokság mindezideig nem adott felelősségtel­jes választ arra a kérdésre, miért csökkent egy hónap alatt kétezerrel a koreai-kínai fél azon hadifoglyai­nak száma, akik hazatelepítésükhöz ragaszkodnak. A francia rendőrség terrorjának újabb halálos áldozata van A temetés idejére Chaumont dolgozói szüneteltetik a munkát Páris (MTI) Mint ismeretes, a Seine-et-Marne megyei Chaumont­­ban a rendőrség pénteken gumibo­tokkal támadt a sztrájkban kitartó algíri munkásokra, hogy őket a mun­ka újrafelvételére kényszerítse. A vad rendőrrohamnak ötven sebesült­je van, hat munkást súlyos sérülések­kel kórházba kellett szállítani. A sebesültek egyike, Dasu Mes­­­szaud sérülésébe belehalt. A helybeli három szakszervezeti központ: a CGT, CFTC és Force Ouvriere együttes határozatára a szabadság­­jogokért vívott harc újabb áldozatá­nak holttestét felravatalozták és a helybeli munkások, valamint a la­kosság hétfőn hosszú menetben tisz­telettel adózott a szabadságjogok vé­delmében elesett munkás emlékének. A megyei szakszervezeti szövetsé­gek felszólították tagjaikat, hogy a temetés idejére szüneteltessék a munkát. 1953 SZEPTEMBER 1 Az élenjárt ipari patronázs-csoportvezetők budapesti értekezlete A nagyobb ipari üzemek patro­ 1 keretek mellé és biztosítani, hogy nála csoportjai már évek óta rend- termésátlagaik és közös állattenyész­­szetesen látogatnak egyes termelő­szövetkezetekbe. Egy-egy csoport és a patronált termelőszövetkezetek kö­zött állandó, szoros kapcsolat alakult ki. Az ipari patronázsmozgalomnak különösen nagy jelentősge van ma, amikor a kormányprogramok előte­rében a falu felemelése, a mezőgaz­dasági termelés fejlesztése áll, ezért a budapesti nagyüzemek ipari pat­­ronázscsoportjainak vezetői vasár­nap értekezletre jöttek össze, hogy megbeszéljék­ a termelőszövetkezetek megerősítésének időszerű kérdéseit. Részt vettek az értekezleten több ter­melőszövetkezet elnökei, illetve párt­titkárai, számos nagyüzem vállalat­­vezetője és pártbizottságának titkára és a budapesti kerületi pártbizottsá­gok képviselői. Szűcs Lajos elvtárs, a Magyar Dol­gozók Pártja budapesti pártbizottsá­ga titkárságának tagja megnyitó sza­vai után Hegedűs András elvtárs, földművelésügyi miniszter, a minisz­tertanács első elnökhelyettese, a Ma­gyar Dolgozók Pártja Politikai Bi­zottságának tagja beszámolójában ismertette a patronázs csoportok fel­adatait a termelőszövetkezeti moz­galom megszilárdításában. A miniszter beszámolóját sok hoz­zászólás követte. A beszámoló és az elhangzott hoz­zászólások többi között a követke­zőkben jelölték meg a patronázscso­­portok feladatait: A patronázs­ csoportoknak a követ­kező hetekben elsősorban is a ter­melőszövetkezetek termeléséhez kell segítséget nyújtaniuk. A termelőszö­vetkezetekben a legfontosabb feladat most az, hogy termelési színvonaluk a jövő évben magasan az országos színvonal fölé emelkedjék. Az elma­radott termelőszövetkezeteket, ame­lyeknek száma sajnos nem kicsi, fel kell zárkóztatni az élenjáró szövet­tesük hozama lényegesen nagyobb legyen az egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztokénál. A patronázscsoportoknak minde­nekelőtt segíteniük kell a termelő­­szövetkezeteket a munkaerőkérdés megoldásában, hogy a szövetkezet ide­jében tudja elvégezni az őszi betaka­rítási munkákat és az őszi szántás­vetést. Támogatni kell a termelőszö­vetkezetekben a kimagasló termés­eredmények eléréséért folyó versenyt és segíteni kell az alapvető agro­technikai és állattenyésztési szabá­lyok pontos betartását. A termelőszövetkezetekben a ter­melési színvonal emelése teremti meg az alapját a szövetkezetek meg­szilárdítása másik fontos alapkérdé­sének, a termelőszövetkezeti tagok jövedelme növelésének.­ Ezen a téren a legfontosabb a jövedelem helyes elosztása. A jövedelemelosztás alap­vető szempontja, hogy mind a ter­mészetbeni, mint a pénzjövedelmet a munkaegységek arányában osszák szét a tagok között. A termelőszövet­kezetek jövedelemelosztása ez évben a kedvező termés és az állam által a termelőszövetkezeteknek adott ha­talmas segítség­ következtében jelen­tősen több lesz a múlt évinél. Az ellenséges elemek elleni harc­ban is komoly szerepük van a pat­­ronázscsoportoknak. Sokat segíthet­nek elsősorban a tagság közötti fel­­világosító munkával. A termelőszö­vetkezet megvédéséért az ellenséges elemek ellen folytatott harcból min­den patronázscsoportnak ki kell ven­nie a részét. Az ellenséges elem­ek elleni harc szívós és nagyon türel­mes felvilágosító munkát igényel. Az értekezleten felvetett kérdések­re Hegedűs András elvtárs minisz­ter részletesen válaszolt, majd Szűcs Lajos elvtárs hangsúlyozta, hogy a patronázs-mozgalom egyik láncszeme a munkás-paraszt szövetség megszi­lárdításának. Adenaueré’i „keleti menekültje“­ és a valóság Düsseldorf (ADN): A „Freies Volk“ Németország Kommunista Pártja köz­ponti lapja vasárnap leleplezte Ade­nauer pártjának, a CDU-nak szemér­metlen képhamisítását. A CDU egyik választási plakátján egy szegénye­sen öltözött és kiéhezett házaspárt „keleti övezetből menekültek“-nek je­lölt meg. A valóságban a fényképhez egy nyugatnémet házaspár állt mo­dellt. A Freies Volk leleplező cikke meg­állapítja: „A Német Demokratikus Köztársaságból származó állítólagos menekültek a valóságban: Johann Bier és felesége sieglari, Haupt­stras­­se 241 szám alatti lakosok. Hat hét­tel ezelőtt felkereste őket az Ade­­nauer-párt főhadiszállásának Buserath nevű fényképésze. A Bier-házaspárt, amely igen ínséges viszonyok között él, ,g­enekültként" lefényképezte. A férj és a feleség tíz márkát kapott a fényképezésért, anélkül hogy meg­mondták volna, mire használják fel a képet. Mennyire megijedt azonban Bier papa és mama, amikor az ut­cán hirtelen felfedezte fényképét a CDU-plakátot! Sieglar lakossága — amely gyorsan felismerte a csa­lást, — fel volt háborodva. Az ifjúság cso­portosan sietett a plakáthoz,­ hogy fényes nappal leszaggassa. A CDU szükségesnek találta, hogy Sieglat­­ból visszavonja a plakátokat. Most megkísérelték hogy Bier papát to­vábbi negyven márkává; hallgatásra bírják,1' Meghalt N. Sz. Golovanov, a Szovjetunió népművésze Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió Minisztertanácsa mély gyásszal je­lenti, hogy meghalt Nyikolaj Szei­i­­jonovics Golovanov Sztálin-díjas ki­váló orosz karmester-tanár, a Szov­jetunió népművésze. ■ - dülést. Ion Brehus elvtárs például akkor érzett életében először valami édes szédülést, amikor az ocnitai kő­olajmező munkásai üzemi bizottsá­gi tagnak választották meg. Azelőtt sohasem érzett ehhez hasonlót. Szor­galmas munkás volt, olyan ember, akinek a szíve mindig nyitva áll a többi munkás öröme és bánata előtt. Mindenki szerette és becsülte. — Dolgozz továbbra is olyan jól, mint eddig és törődj úgy a dolgaink­kal, mint ahogy eddig tetted, amíg velünk egy műhelyben dolgoztál! — köszöntötték a munkások megválasz­tásának napján. Ion Brehus akkor kezdett másod­szor szédülni, amikor nemsokára az üzemi bizottság elnökévé választot­ták meg. Felejthetetlen pillanat volt számá­ra, amikor először lépett az emel­vényre, hogy beszéljen. Vörös dra­périával bevont emelvény ... zászló­díszbe öltözött terem... tapsoló ^ és éljenző tömeg ... virágok ... És mind­ezek között ő, Ion Brehus az újdon­sült üzemi bizottsági elnök. Úgy érezte, hogy valami hallatlan dolog történt az életében. Mintha már nem is lenne olyan, mint a többi munkás, akik előtte ülnek a pado­kon. Ő most már „elnök" volt, a teremben ülő munkások­, már nem voltak mindennapi társai, hanem­ a „tömeg", amely mától kezdve őrá hallgat, őt figyeli, tucatnyi alkalom­mal megtapsolja. Brehui elvtárs nagy gyönyörűség­gel látott új munkájához. .Először is megbeszélésre hívta össze a műhely­bizottságok vezetőit.­ — Láttátok, milyen lelkesen vá­lasztottak meg engem a munkások? Mától kezdve apjuk vagyok és min­den problémájukat ismernem kell. Éppen ezért minden héten jelenté­seket fogtok készíteni mindarról, ami a műhelyekben történik. Ti lesztek az én fülem és szemem. Ettől kezdve aztán Brehut elvtárs irodájában kezdtek ám szaporodni a jelentések és az üzemi bizottsági elnök kezdte „megismerni" a töme­gek problémáit. Lapozgatta, rendez­gette, osztályozgatta a jelentéseket és valóságos szenvedéllyel készült újabb és újabb beszédeire, amelyekkel majd tovább fokozza a tömegek cso­dálatát és bizalmát. Minden úgy rancsolat, ment mint a­pa­ A jelentések rend­szeresen érkeztek és Ion Brehut egy­re elégedettebb volt munkájával. Ha szólásra emelkedett és különösen, amikor felcsattant a teremben a taps, Brehust csodálatos boldogság töltötte el. „Ezt nevezem én kapcso­latnak a tömegekkel" — gondolta magában ilyenkor. Egy idő múlva azonban kiderült, hogy nemcsak szép, de igen nehéz is ez a feladat, amit Brehus elvtárs ka­pott. Több apróbb kellemetlensége támadt, amelyek megzavarták őt ab­ban, hogy minden percét a töme­gek érdekeinek szentelje, így pél­dául van az olajmezőn Timoftei Ba­­dulescu hegesztő, aki egyik nap a kollektív szerződésben előírt tej he­lyett savanyú, zavaros löttyöt ka­pott, amelyet még savónak sem lehe­tett nevezni. A hegesztő fogta a kér­déses üveget és az üzemi bizottság­hoz ment vele. — A hegesztőknek, elnök elvtárs, — kezdte, — minden nap fél liter tej jár védőételként. De . .. — Ne zavarj! — szakította félbe kurtán az elnök, aki éppen néhány friss jelentést tanulmányozott. — Nem zavarlak, de már leg­alább egy hete savót küldenek ne­künk tej helyett. Az elnök felsóhajtott: — Nem látod, ember, hogy dol­gom van? Ha nem hagysz dolgozni, nem tudok foglalkozni a ti problé­máitokkal. Itt vannak a jelentések a munkavédelmi intézkedésekről és te egy üveg ... tejjel zaklatsz. Timoftei Badulescu nem hagyta annyiban a dolgot: — Ha legalább tej lenne, de nem az! Itt van, elhoztam, kóstold meg. Az üzemi bizottsági elnök azonban nem olyan ember, aki egykönnyen hagyja magát befolyá­solni. Különben sem volt kedve meg­kóstolni azt a gyanús folyadékot, így hát a tömegek felsőbbrendű érdeké­ben felkérte Timoftei Badulescut, hogy a tejesüveggel együtt menjen dolgára... Más alkalommal néhány fúrómun­kás érkezett. — Ki az üzemi bizottság elnöke? Erre a tapintatlan kérdésre Ion Brehui bizony megsértődött egy kissé. — Mi? Hát nem ismeritek üzemi bizottságotok elnökét? — Nem ismerjük — válaszolták nyugodtan a fúrómunkások, — mivel még egyszer sem láttuk nálunk az olajkutak környékén. Mikor aztán megtudták, hogy éppen „elnökükkel" beszélnek, elpanaszolták, hogy nem kapnak védőruhát, pedig a kollektív szerződés szerint már rég ki kellett volna osztani azokat. — No, de mit tehetnék én ennek érdekében? — kezdte méltatlan­kodva Brehus. — A védőruhákat az igazgatóság adja, nem a szakszerve­zet. — De kinek kell őrködni a kollek­tív szerződés betartása felett, nem a szakszervezetnek? Hogyan védel­mezi a szakszervezet a mi érdekein­ket, ha nem törődik vele, megkap­ták-e a munkások a védőruhákat, vagy sem? Ez aztán alaposan kihozta sodrá­ból az elnököt. — A szakszervezet a tömegek ér­dekeit védi, nem az egyénekét! — ütött az asztalra Brehui. — Nem érek rá mindenkivel külön-külön foglalkozni, menjetek az igazgatóság­hoz Sajnos az ocnitai ola­ mezőn több hasonló perlekedő ter­mészetű ember van, s szegény el­nöknek ugyancsak nehéz a helyzete. Hanem azért mégis kemény ember ő és különbséget tud tenni az egyé­ni kívánságok és a „tömegek" prob­lémái között, — amelyeket jól ismer az iratrendezőben csodálatos rend­ben sorakozó jelentésekből.­­ Pe­dig igen sokszor háborgatják holmi apróságokkal: a labdarúgó csapat például felszerelést követel, az ének­kar vezetője azért jár a nyakára, hogy varrassák meg végre azokat a blúzokat, amelyekhez 8 hónappal ez­előtt vették meg az anyagot. Egye­sek az ebédidő pontos betartását kö­vetelik, mások panaszkodnak, hogy az étlap nem elég­ változatos. Külön ember kellene már ahhoz, hogy mind­ezeket számontartsa. Egy értekezleten aztán, — ahol Ion Brehus ismét ragyogó beszédet tartott, — valami furcsa dolog tör­tént. Először is az ünneplés és a tapsvihar nem volt olyan erős, mint máskor, aztán pedig a hozzászólások nem voltak olyanok, amilyeneket­­ az elnök várt. Egyéni panaszok hang­zottak el, sőt bírálatok, kemény bí­rálatok az elnök felé. — Hogy nem törődik a dolgozók érdekeivel, hogy nem ismeri az emberek problémáit és így tovább. Brehut ijedten próbált védekezni, de ekkor felszólalt a vállalat pártbi­zottságának titkára is, s alaposan fém­jére olvasta Brehutnak összes­ hi­báit. „Elszakadt a tömegektől, ame­lyet annyiszor emlegetett, s hogy fi­karcnyit sem törődött a párt taní­tásaival, a dolgozók szükségleteiről való gondoskodás terén" —mondta a párttitkár. Azt is mondta, hogy minden bírálat helyes, ami ezzel kapcsolatban Brehust érte. Brehut dermedten hallgatta ezeket a szavakat. Próbált magyarázkodni, de nem sikerült. Magának is be kel­lett vallania, hogy ez mind így igaz, s nincs más feladata, mint kijaví­tani a hibáit. Iittől ke­rdve aztán minden megváltozott Brehut munkája körül. S aki látta őt türelmesen tár­gyalni a fúrómunkásokkal a védőru­hák ügyében, az szédült a csodálko­zástól, hogy tudja az építő kritika így megváltoztatni az embert? ... (Megjelent a Scanteia július 18-i számában.) Az elnök elvtárs és a „tömegek”*

Next