Tolnai Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)
1953-09-01 / 204. szám
2 A Szovjetunió kormányának jegyzéke az Egyesült Államok kormányához Moszkva (TASZSZ) Mint már a szovjet sajtó jelentette, a szovjet kormány július 30-án jegyzéket intézett az Amerikai Egyesült Államok kormányához, amelyben tiltakozását juttatta kifejezésre az Amerikai Egyesült Államok kormányánál amiatt, hogy július 29-én egy amerikai katonai repülőgép nem messze Vlagyivosztoktól, durván megsértette a Szovjetunió államhatárát. A szovjet sajtó azt is közölte, hogy július 31-én Ch. Bohlen, az Amerikai Egyesült Államok moszkvai nagykövete az Amerikai Egyesült Államok kormányának megbízásából emlékiratot nyújtott át a Szovjetunió külügyminisztériumának, amelyben vitatja azt az tényt, hogy amerikai katonai repülőgép megsértette a Szovjetunió államhatárát és úgy tünteti fel, mintha az amerikai repülőgépet a Japán-tenger feletti megszokott repülése közben szovjet vadászgépek megtámadták volna. A Szovjetunió külügyminisztériuma augusztus 3-án az említett emlékirattal kapcsolatban jegyzéket küldött az Amerikai Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének, amelyben a szovjet kormány az emlékiratban foglalt tiltakozást, — mint alaptalant — visszautasította és megerősítette július 30- án kelt jegyzékét. Augusztus 5-én az Amerikai Egyesült Államok moszkvai nagykövetsége az Amerikai Egyesült Államok kormányának megbízásából ebben a kérdésben új jegyzéket küldött a Szovjetunió külügyminisztériumának s ebben megismétlődik az a kijelentés, amelyet a fent említett emlékirat tartalmazott. Augusztus 26-án a Szovjetunió külügyminisztériuma jegyzéket küldött az Amerikai Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének. A jegyzék hangsúlyozza: Minthogy pontos megállapítást nyert az a tény, hogy az amerikai katonai repülőgép megsértette a szovjet államhatárokat, a szovjet kormány, mint minden alapot nélkülözőt, visszautasítja az Amerikai Egyesült Államok kormányának jegyzékében foglalt tiltakozást. A jegyzék végül leszögezi: a szovjet kormány fenntartja a július 30-i és augusztus 3-i jegyzékében foglaltakat, újból hangsúlyozottan kívánja, vonják szigorú felelősségre azokat a személyeket, akik a szovjet határ megsértésében vétkesek és elvárja, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya intézkedéseket tesz, hogy a továbbiakban amerikai repülőgépek ne sérthessék meg a Szovjetunió államhatárait. Kim Ir-Szen elvtárs beszéde a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának teljes ülésén Phenjan (TASZSZ). A központi koreai lapok közölték Kim Ir-Szennek, a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága e hó elején tartott hatodik teljes ülésén mondott záróbeszédet. Kim Ir-Szen elvtárs beszédében többek között foglalkozott a koreai kérdés békés rendezése felé első lépést jelentő fegyverszünet megkötése után kialakult helyzettel és az ország egyesítése ügyének feladataival. Az ország gazdasági életének helyreállítását és fejlesztését érintve Kim Ir Szen részletesen ismertette az ezen a téren felmerült feladatokat, majd foglalkozott az olyan kérdésekkel, mint az összes tartalékok mozgósítása, a munkaerő észszerű felhasználása, a munkafolyamatok gépesítése, harc az állam anyagi eszközeinek pazarlása ellen, a dolgozók képzése színvonalának emelése. Kim Ir-Szen rámutatott, hogy mennyire szükséges a könnyűipar gyors fellendülése, a közszükségleti cikkek nagyobb méretű gyártásához. NAPLÓ Az ausztriai szovjet tájékoztató szolgálat közleménye Bécs (TASZSZ) Az ausztriai szovjet tájékoztató szolgálat a következő jelentést adta ki: Ez év augusztus 29-én az Ausztriában lévő szovjet javak igazgatóságának földjét bérlő, Krems és Tullnvidéki kisparasztok küldöttsége — akiket elemi csapás sújtott — felkereste I. I. Iljicso nagykövetet, a Szovjetunió ausztriai főbiztosát. A küldöttség a károsult parasztok nevében háláját fejezte ki a szovjet hatóságoknak, mert felmentették őket a soronkövetkező bérleti részlet és a tartozások megfizetése alól. A hadifoglyok hazatelepítésére alakult bizottság szombati ülése Keszon (Új Kína) A hadifoglyok hazatelepítésére alakult bizottság szombati ülésén a koreai-kínai fél ismét sürgette, hogy az Egyesült Nemzetek parancsnoksága adjon haladéktalanul és felelősségteljes módon választ két rendezetlen kérdésre. Az első kérdés a Li Szin-Man által amerikai jóváhagyás mellett erőszakosan visszatartott huszonhétezer hadifogolyra vonatkozik, a másik arra a kétezer főnyi eltérésre, ami Mark Clark tábornok ez év májusában és júniusában a nyilvánosság előtt elhangzott és a koreai-kínai fél közvetlenül hazatelepítendő hadifoglyainak számára vonatkozó nyilatkozatai között mutatkozik. Az ülésen a koreai-kínai fél határozottan követelte, hogy az ENSZ- parancsnokság a lehető legrövidebb időn belül telepítse haza a koreaikínai fél haderőinek mindazon fogságba esett tagjait, akik hazatelepítésüket kívánják, de akiket az ENSZ parancsnokság túszként nyíltan visszatart. Az ENSZ-parancsnokság mindeddig nem adott felelősségteljes választ a koreai-kínai félnek arról a jelentős számú koreai és kínai hadifogolyról, akiket kényszerrel visszatart. Azt tervezi, hogy kényszerrel visszatartja a hadifoglyok egy másik csoportját is, bár e csoport tagjai is ragaszkodnak a hazatelepítéshez. Mark Clark egyébként 1953. május 27-én kijelentette, hogy az ENSZ parancsnokság őrizetében huszonhatezer olyan kínai-koreai hadifogoly van, aki gyakorolni kívánja hazatelepítésére vonatkozó jogát. Június 29-én Clark azt közölte, hogy csak huszonnégyezer olyan koreai-kínai hadifogoly van az ENSZ parancsnokság őrizetében, aki hazatelepítését kívánja. Az ENSZ parancsnokság mindezideig nem adott felelősségteljes választ arra a kérdésre, miért csökkent egy hónap alatt kétezerrel a koreai-kínai fél azon hadifoglyainak száma, akik hazatelepítésükhöz ragaszkodnak. A francia rendőrség terrorjának újabb halálos áldozata van A temetés idejére Chaumont dolgozói szüneteltetik a munkát Páris (MTI) Mint ismeretes, a Seine-et-Marne megyei Chaumontban a rendőrség pénteken gumibotokkal támadt a sztrájkban kitartó algíri munkásokra, hogy őket a munka újrafelvételére kényszerítse. A vad rendőrrohamnak ötven sebesültje van, hat munkást súlyos sérülésekkel kórházba kellett szállítani. A sebesültek egyike, Dasu Messzaud sérülésébe belehalt. A helybeli három szakszervezeti központ: a CGT, CFTC és Force Ouvriere együttes határozatára a szabadságjogokért vívott harc újabb áldozatának holttestét felravatalozták és a helybeli munkások, valamint a lakosság hétfőn hosszú menetben tisztelettel adózott a szabadságjogok védelmében elesett munkás emlékének. A megyei szakszervezeti szövetségek felszólították tagjaikat, hogy a temetés idejére szüneteltessék a munkát. 1953 SZEPTEMBER 1 Az élenjárt ipari patronázs-csoportvezetők budapesti értekezlete A nagyobb ipari üzemek patro 1 keretek mellé és biztosítani, hogy nála csoportjai már évek óta rend- termésátlagaik és közös állattenyészszetesen látogatnak egyes termelőszövetkezetekbe. Egy-egy csoport és a patronált termelőszövetkezetek között állandó, szoros kapcsolat alakult ki. Az ipari patronázsmozgalomnak különösen nagy jelentősge van ma, amikor a kormányprogramok előterében a falu felemelése, a mezőgazdasági termelés fejlesztése áll, ezért a budapesti nagyüzemek ipari patronázscsoportjainak vezetői vasárnap értekezletre jöttek össze, hogy megbeszéljék a termelőszövetkezetek megerősítésének időszerű kérdéseit. Részt vettek az értekezleten több termelőszövetkezet elnökei, illetve párttitkárai, számos nagyüzem vállalatvezetője és pártbizottságának titkára és a budapesti kerületi pártbizottságok képviselői. Szűcs Lajos elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja budapesti pártbizottsága titkárságának tagja megnyitó szavai után Hegedűs András elvtárs, földművelésügyi miniszter, a minisztertanács első elnökhelyettese, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja beszámolójában ismertette a patronázs csoportok feladatait a termelőszövetkezeti mozgalom megszilárdításában. A miniszter beszámolóját sok hozzászólás követte. A beszámoló és az elhangzott hozzászólások többi között a következőkben jelölték meg a patronázscsoportok feladatait: A patronázs csoportoknak a következő hetekben elsősorban is a termelőszövetkezetek termeléséhez kell segítséget nyújtaniuk. A termelőszövetkezetekben a legfontosabb feladat most az, hogy termelési színvonaluk a jövő évben magasan az országos színvonal fölé emelkedjék. Az elmaradott termelőszövetkezeteket, amelyeknek száma sajnos nem kicsi, fel kell zárkóztatni az élenjáró szövettesük hozama lényegesen nagyobb legyen az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokénál. A patronázscsoportoknak mindenekelőtt segíteniük kell a termelőszövetkezeteket a munkaerőkérdés megoldásában, hogy a szövetkezet idejében tudja elvégezni az őszi betakarítási munkákat és az őszi szántásvetést. Támogatni kell a termelőszövetkezetekben a kimagasló terméseredmények eléréséért folyó versenyt és segíteni kell az alapvető agrotechnikai és állattenyésztési szabályok pontos betartását. A termelőszövetkezetekben a termelési színvonal emelése teremti meg az alapját a szövetkezetek megszilárdítása másik fontos alapkérdésének, a termelőszövetkezeti tagok jövedelme növelésének. Ezen a téren a legfontosabb a jövedelem helyes elosztása. A jövedelemelosztás alapvető szempontja, hogy mind a természetbeni, mint a pénzjövedelmet a munkaegységek arányában osszák szét a tagok között. A termelőszövetkezetek jövedelemelosztása ez évben a kedvező termés és az állam által a termelőszövetkezeteknek adott hatalmas segítség következtében jelentősen több lesz a múlt évinél. Az ellenséges elemek elleni harcban is komoly szerepük van a patronázscsoportoknak. Sokat segíthetnek elsősorban a tagság közötti felvilágosító munkával. A termelőszövetkezet megvédéséért az ellenséges elemek ellen folytatott harcból minden patronázscsoportnak ki kell vennie a részét. Az ellenséges elemek elleni harc szívós és nagyon türelmes felvilágosító munkát igényel. Az értekezleten felvetett kérdésekre Hegedűs András elvtárs miniszter részletesen válaszolt, majd Szűcs Lajos elvtárs hangsúlyozta, hogy a patronázs-mozgalom egyik láncszeme a munkás-paraszt szövetség megszilárdításának. Adenaueré’i „keleti menekültje“ és a valóság Düsseldorf (ADN): A „Freies Volk“ Németország Kommunista Pártja központi lapja vasárnap leleplezte Adenauer pártjának, a CDU-nak szemérmetlen képhamisítását. A CDU egyik választási plakátján egy szegényesen öltözött és kiéhezett házaspárt „keleti övezetből menekültek“-nek jelölt meg. A valóságban a fényképhez egy nyugatnémet házaspár állt modellt. A Freies Volk leleplező cikke megállapítja: „A Német Demokratikus Köztársaságból származó állítólagos menekültek a valóságban: Johann Bier és felesége sieglari, Hauptstrasse 241 szám alatti lakosok. Hat héttel ezelőtt felkereste őket az Adenauer-párt főhadiszállásának Buserath nevű fényképésze. A Bier-házaspárt, amely igen ínséges viszonyok között él, ,genekültként" lefényképezte. A férj és a feleség tíz márkát kapott a fényképezésért, anélkül hogy megmondták volna, mire használják fel a képet. Mennyire megijedt azonban Bier papa és mama, amikor az utcán hirtelen felfedezte fényképét a CDU-plakátot! Sieglar lakossága — amely gyorsan felismerte a csalást, — fel volt háborodva. Az ifjúság csoportosan sietett a plakáthoz, hogy fényes nappal leszaggassa. A CDU szükségesnek találta, hogy Sieglatból visszavonja a plakátokat. Most megkísérelték hogy Bier papát további negyven márkává; hallgatásra bírják,1' Meghalt N. Sz. Golovanov, a Szovjetunió népművésze Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió Minisztertanácsa mély gyásszal jelenti, hogy meghalt Nyikolaj Szeiijonovics Golovanov Sztálin-díjas kiváló orosz karmester-tanár, a Szovjetunió népművésze. ■ - dülést. Ion Brehus elvtárs például akkor érzett életében először valami édes szédülést, amikor az ocnitai kőolajmező munkásai üzemi bizottsági tagnak választották meg. Azelőtt sohasem érzett ehhez hasonlót. Szorgalmas munkás volt, olyan ember, akinek a szíve mindig nyitva áll a többi munkás öröme és bánata előtt. Mindenki szerette és becsülte. — Dolgozz továbbra is olyan jól, mint eddig és törődj úgy a dolgainkkal, mint ahogy eddig tetted, amíg velünk egy műhelyben dolgoztál! — köszöntötték a munkások megválasztásának napján. Ion Brehus akkor kezdett másodszor szédülni, amikor nemsokára az üzemi bizottság elnökévé választották meg. Felejthetetlen pillanat volt számára, amikor először lépett az emelvényre, hogy beszéljen. Vörös drapériával bevont emelvény ... zászlódíszbe öltözött terem... tapsoló ^ és éljenző tömeg ... virágok ... És mindezek között ő, Ion Brehus az újdonsült üzemi bizottsági elnök. Úgy érezte, hogy valami hallatlan dolog történt az életében. Mintha már nem is lenne olyan, mint a többi munkás, akik előtte ülnek a padokon. Ő most már „elnök" volt, a teremben ülő munkások, már nem voltak mindennapi társai, hanem a „tömeg", amely mától kezdve őrá hallgat, őt figyeli, tucatnyi alkalommal megtapsolja. Brehui elvtárs nagy gyönyörűséggel látott új munkájához. .Először is megbeszélésre hívta össze a műhelybizottságok vezetőit. — Láttátok, milyen lelkesen választottak meg engem a munkások? Mától kezdve apjuk vagyok és minden problémájukat ismernem kell. Éppen ezért minden héten jelentéseket fogtok készíteni mindarról, ami a műhelyekben történik. Ti lesztek az én fülem és szemem. Ettől kezdve aztán Brehut elvtárs irodájában kezdtek ám szaporodni a jelentések és az üzemi bizottsági elnök kezdte „megismerni" a tömegek problémáit. Lapozgatta, rendezgette, osztályozgatta a jelentéseket és valóságos szenvedéllyel készült újabb és újabb beszédeire, amelyekkel majd tovább fokozza a tömegek csodálatát és bizalmát. Minden úgy rancsolat, ment mint apa A jelentések rendszeresen érkeztek és Ion Brehut egyre elégedettebb volt munkájával. Ha szólásra emelkedett és különösen, amikor felcsattant a teremben a taps, Brehust csodálatos boldogság töltötte el. „Ezt nevezem én kapcsolatnak a tömegekkel" — gondolta magában ilyenkor. Egy idő múlva azonban kiderült, hogy nemcsak szép, de igen nehéz is ez a feladat, amit Brehus elvtárs kapott. Több apróbb kellemetlensége támadt, amelyek megzavarták őt abban, hogy minden percét a tömegek érdekeinek szentelje, így például van az olajmezőn Timoftei Badulescu hegesztő, aki egyik nap a kollektív szerződésben előírt tej helyett savanyú, zavaros löttyöt kapott, amelyet még savónak sem lehetett nevezni. A hegesztő fogta a kérdéses üveget és az üzemi bizottsághoz ment vele. — A hegesztőknek, elnök elvtárs, — kezdte, — minden nap fél liter tej jár védőételként. De . .. — Ne zavarj! — szakította félbe kurtán az elnök, aki éppen néhány friss jelentést tanulmányozott. — Nem zavarlak, de már legalább egy hete savót küldenek nekünk tej helyett. Az elnök felsóhajtott: — Nem látod, ember, hogy dolgom van? Ha nem hagysz dolgozni, nem tudok foglalkozni a ti problémáitokkal. Itt vannak a jelentések a munkavédelmi intézkedésekről és te egy üveg ... tejjel zaklatsz. Timoftei Badulescu nem hagyta annyiban a dolgot: — Ha legalább tej lenne, de nem az! Itt van, elhoztam, kóstold meg. Az üzemi bizottsági elnök azonban nem olyan ember, aki egykönnyen hagyja magát befolyásolni. Különben sem volt kedve megkóstolni azt a gyanús folyadékot, így hát a tömegek felsőbbrendű érdekében felkérte Timoftei Badulescut, hogy a tejesüveggel együtt menjen dolgára... Más alkalommal néhány fúrómunkás érkezett. — Ki az üzemi bizottság elnöke? Erre a tapintatlan kérdésre Ion Brehui bizony megsértődött egy kissé. — Mi? Hát nem ismeritek üzemi bizottságotok elnökét? — Nem ismerjük — válaszolták nyugodtan a fúrómunkások, — mivel még egyszer sem láttuk nálunk az olajkutak környékén. Mikor aztán megtudták, hogy éppen „elnökükkel" beszélnek, elpanaszolták, hogy nem kapnak védőruhát, pedig a kollektív szerződés szerint már rég ki kellett volna osztani azokat. — No, de mit tehetnék én ennek érdekében? — kezdte méltatlankodva Brehus. — A védőruhákat az igazgatóság adja, nem a szakszervezet. — De kinek kell őrködni a kollektív szerződés betartása felett, nem a szakszervezetnek? Hogyan védelmezi a szakszervezet a mi érdekeinket, ha nem törődik vele, megkapták-e a munkások a védőruhákat, vagy sem? Ez aztán alaposan kihozta sodrából az elnököt. — A szakszervezet a tömegek érdekeit védi, nem az egyénekét! — ütött az asztalra Brehui. — Nem érek rá mindenkivel külön-külön foglalkozni, menjetek az igazgatósághoz Sajnos az ocnitai ola mezőn több hasonló perlekedő természetű ember van, s szegény elnöknek ugyancsak nehéz a helyzete. Hanem azért mégis kemény ember ő és különbséget tud tenni az egyéni kívánságok és a „tömegek" problémái között, — amelyeket jól ismer az iratrendezőben csodálatos rendben sorakozó jelentésekből. Pedig igen sokszor háborgatják holmi apróságokkal: a labdarúgó csapat például felszerelést követel, az énekkar vezetője azért jár a nyakára, hogy varrassák meg végre azokat a blúzokat, amelyekhez 8 hónappal ezelőtt vették meg az anyagot. Egyesek az ebédidő pontos betartását követelik, mások panaszkodnak, hogy az étlap nem elég változatos. Külön ember kellene már ahhoz, hogy mindezeket számontartsa. Egy értekezleten aztán, — ahol Ion Brehus ismét ragyogó beszédet tartott, — valami furcsa dolog történt. Először is az ünneplés és a tapsvihar nem volt olyan erős, mint máskor, aztán pedig a hozzászólások nem voltak olyanok, amilyeneket az elnök várt. Egyéni panaszok hangzottak el, sőt bírálatok, kemény bírálatok az elnök felé. — Hogy nem törődik a dolgozók érdekeivel, hogy nem ismeri az emberek problémáit és így tovább. Brehut ijedten próbált védekezni, de ekkor felszólalt a vállalat pártbizottságának titkára is, s alaposan fémjére olvasta Brehutnak összes hibáit. „Elszakadt a tömegektől, amelyet annyiszor emlegetett, s hogy fikarcnyit sem törődött a párt tanításaival, a dolgozók szükségleteiről való gondoskodás terén" —mondta a párttitkár. Azt is mondta, hogy minden bírálat helyes, ami ezzel kapcsolatban Brehust érte. Brehut dermedten hallgatta ezeket a szavakat. Próbált magyarázkodni, de nem sikerült. Magának is be kellett vallania, hogy ez mind így igaz, s nincs más feladata, mint kijavítani a hibáit. Iittől kerdve aztán minden megváltozott Brehut munkája körül. S aki látta őt türelmesen tárgyalni a fúrómunkásokkal a védőruhák ügyében, az szédült a csodálkozástól, hogy tudja az építő kritika így megváltoztatni az embert? ... (Megjelent a Scanteia július 18-i számában.) Az elnök elvtárs és a „tömegek”*