Tolnai Napló, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-12 / 265. szám

1953. NOVEMBER 12 Ünnepi gyűlésen jutalmazták meg a Dombóvári Halom legjobb­ait November 6-án este szürke köd­felhő ereszkedett alá, s alig hihetett a dombóvári malom körvonalait lát­ni az esti szürkeségben. Csak a ha­talmas ötágú vörös csillag, mint vi­lágító fáklya hirdette, hogy a kö­zelben egy olyan üzem van, ahol a dolgozók teljesítik a tervet. Ugyanis ma már mindinkább szokássá válik üzemeinkben, hogy csak ak­kor gyújt­ják meg a vörös csillagot, ha a ter­vet teljesítik. Gyülekeznek a malom Iml­úrtermé­ben a dolgozók. Az üzem kultúrosai még egyszer elpróbálják táncukat és utána megkezdődik az ünnepi gyű­lés. Bánhelyi Béla elvtárs üzemi párttitkár megnyitó sza­vaival a Nagy Októbert méltatta. Beszélt arról, hogy milyen nagy jelentősége van az új, szebb élet építésében a szocia­lista m­unkaversenynak, melyet a Szovjetunió hős munkásosztályától tanultak. Ünnepi be­széde végén fel­hívta a dolgozók figyelmét, hogy to­vábbra is végezzék munkájukat a forradalmi műszak lendületével, ér­jenek el a termelésben új sikereket, vigyék győzelemre a párt és a kor­mány nagyszerű programmját. Bánhelyi elvtárs szavait lelkes taps követte, hosszan éltették a Szov­jetunió és a magyar kommunisták pártját, eddigi győzelmeink szerve­zőjét, lelkesítőjét és útmutatóját. Utána Wolf József, a malom igaz­gatója a forradalmi műszak legjobb­jainak jutalmat osztott ki. Olyanok kaptak pénzjutalmat, mint Marx Ká­roly koptatás, aki a forradalmi mű­szakon 103,2 százalékra teljesítette tervét, vagy mint Sajti Istvánné, Fazekas György, Takács József, Z. Kovács Pál, Kemény Gyula és Si­mon Ferenc, akik az elsők voltak a versenyben. Vándorzászlót is kaptak az élenjáró dolgozók, köztük Fábián Mária, Megyeri Lajos, Takács Jó­zsef. A jutalomkiosztás után, a ma­lom újonnan alakult kultúcsoportja mutatkozott be vidám műsorával, a kultúrműsor után pedig éjfélig szó­rakoztak, táncoltak a malom dolgo­zói. Másnap, november 7-én a fel­vonulók között büszkén tartották ma­gasra a transzparenseket, melyeken hírül adták a község dolgozóinak, hogy a dombóvári malom valamen­­­nyi dolgozója túlteljesítette novem­ber 7-i vállalását. N­A­P­E­ö Lelkes versengés a mözsi gépállomáson Az őszi kalászosok elvetése után a mözsi gépállomás traktoristái az őszi mélyszántás időbeni elvégzésé­ért indultak harcba. A mélyszántás gyorsan, s a minőségi követelmé­nyeknek megfelelően halad. A trak­toristák a gépállomás 26212 normál­hold éves tervét eddig 91,7 százalék­ra teljesítették. A munka lendületét méginkább fokozza a gépállomás ve­zetőségének az a határozata, amely leszögezi, hogy az a traktoros, aki az őszi mélyszántást és általában az őszi munkálatokat jól végzi, ter­vét teljesíti, illetve túlteljesíti és ki­fogástalan minőségi munkát is vé­gez, az jutalomban részesül. A ju­talmazás tárgyai: 1 néprádió, 1 pár bőrkesztyű, 1 darab cigarettatárca. Mindenki igyekszik, hogy társánál több és jobb munkát végezzen. Per­sze ez a gyors munka nem mehet a minőség rovására. Fej-fej mellett harcolnak a trak­torosok: Takács Ferenc őszi terve 220 normálhold, eddig teljesített 423 normálholdat, Hosnyánszky András őszi terve szintén 220 normálhold, de eddig már 422 normálholdat tel­jesített. Ircaszemcse tervez,a NEOYEVILL vérfez... Megszokott mozdulat­tal nyúlt a villanykap­csoló telé. Majd leern­gedi karját és szinte bocsánatkérően néz a sötét villanykörtére.­­­­Majd kijózanodva hom­lokára üt. Igaz még mindig nincs bekap­csolva. Hányszor meg­ismétlődik ez a jelenet­­regszemcsén, de csak azért, mert olyan áll­hatatosan várja az a 2.800 ember, hogy ki­gyulladjon a fény, hogy ne kelljen pislogó pet­róleumlámpa fényénél vakoskodni. Iregszem­­cse dolgozó népe ter­vez és a MEGYEVILL végez. 1951-ben a MEGYE­VILL azt a kötelezett­séget vállalta hogy a község villanyhálózatát kibővíti, hogy az egész község élvezhesse a tény hatását. Lassan múlnak a napok, hetek hónapok, évek, már el­érték az 1953-as évet, a villanyhálózatot azon­ban még most sem bővítették ki. A köz­ség dolgozói azonban mégsem csüggednek, re­mény még mindig van, ugyanis a megyei ta­nács azt az ígéretet tet­te ,megnyugtatáskép­pen hogy 1954 első negyedévben egész biz­­toan kibővítik a vil­lanyhálózatot. 9 Az őszi mezőgazdasági munkák állása A Tolnamegyei Tanács V. B. Mező I őszi mezőgazdasági munkákban, a gazdasági Osztálya az alábbiakban a november 4-i értékelés szerint: közli a járások helyzetét az egyes­­ ISTÁLLÓ TRAGYÁZÁSBAN : Törvényszerű-e a szocialista társadalom létrejötte? Az SZKP története paksi I. éves tanfolyam hallgatóinak konzultációs kérdése: I. A burzsoá társadalmat szolgáló ideológusok azt hirdetik, hogy a kapitalista társadalom örök, min­dig volt és mindig lesz. Ezzel az a céljuk, hogy védjék a kapitaliz­must, a rendszerbe való belenyug­vást hirdessék. A történelmi körül­mények, a gyakorlat is azt bizonyít­ja, hogy nem örök a kapitalista tár­sadalom (élő példa erre a Szovjet­unió, az európai, ázsiai népi demo­kráciák.) A marxizmus-leninizmus azt ta­nítja a történelem tapasztalatai alap­ján: a társadalom fejlődésének tör­vénye az, hogy egyik társadalmat egy haladottabb társadalmi forma váltja fel. Törvény az, hogy akkor fejlődik a társadalom, a termelés, ha a ter­melőerő és a termelési viszony össz­hangban van egymással. Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy a társadalmi termelésnek két oldala van, amelyek bár kapcsolatban van­nak egymással, mégis különbözőek. A termelőerők tükrözik az ember­nek a természethez való viszonyait (milyen hatással vannak a termé­szetre), míg a termelési viszonyok Amíg a kapitalizmus kialakulása után egy ideig összhangban van a termelőerő a termelési viszonnyal, addig a kapitalizmusnak egy újabb szakaszában, az imperializmusban, megszűnik ez az összhang, összeüt­közésbe kerülnek egymással. A ka­pitalista rendszer ebben a szakaszá­ban már túlélte önmagát és át kell adja helyét egy új rendszernek, amely a társadalmi haladást segíti. Mi a bizonyíték arra, hogy tör­vényszerű a bukása? A termelés, a technika fejlettsé­ge és fejlődése vonalán a kapitaliz­mus a termelésnek, a technikának olyan magas fejlettségét hozza lét­re, amire eddig még nem volt pél­da. Az imperializmus idején, amikor a monopóliumok már az egész vi­lágot uralják, a tőkések a technika fejlesztése terén reakcióssá válnak, nem fejlesztik a technikát, sőt nem ritkán kézi munkára térnek át, megmutatják az embereknek egy­máshoz való viszonyait a termelési folyamatban. (Milyen az embereknek egymáshoz és a termelőeszközökhöz való viszonya). A fejlődés megköveteli, hogy a termelési viszony segítse a termelő­erők fejlődését és ne akadályozza. Úgy a rabszolgatársadalomban, mint a feudalizmus kialakulása után egy­­ideig összhangban volt a termelési viszony a termelőerővel, de egy idő múlva a termelési viszony gátjává vált a termelőerő fejlődésének. A feudalizmus fejlettebb szakaszán, amikor a technika nagymértékben fejlődött (gőzgép feltalálása, stb.) és a nagy felfedezések eredményeként kiszélesedett a nemzetközi kereske­delem, a termelőerők további fejlő­dését akadályozták a meglévő feu­dális termelési viszonyok, feudális kötöttségek. Az emberek a régi mó­don nem akartak és nem tudtak él­ni, forradalommal megdöntötték a feudalista termelési viszonyokat és kapitalista termelési viszonyokat te­remtettek. Azonban a kapitalizmus létrejötte is csak úgy volt lehetsé­ges, hogy a burzsoázia a termelő­erők és termel­ési viszony összhang­jának törvény­ét felhasználta a ré­gi termelési viszonyok megdönté­sére. Mi ennek a magyarázata? A maximális profit biztosítása ér­dekében teszik ezt. Akkor, amikor a technika fejlesztése busás profit­tal kecsegtet, fejlesztik a technikát, ha az ne­m hozza meg a legnagyobb profitot, akkor nem fejlesztik. A ka­pitalizmus pusztulásra ítéltségének legnagyobb bizonyítéka, hogy a ter­melés és technika fejlesztése nem a társadalom érdekében történik, va­gyis ellentétbe kerül a társadalom érdeklével (például az USA költ­ségvetésének 70 százaléka közvetlen háborús célokat szolgál). Pusztulásra költségének lényeges bizonyítéka az is, hogy a kapitalista országokban a termelési kapacitást még akkor is csak 50—60, legfeljebb 70 százalék­ban használják ki, amikor nincs válság.­­A kapitalizmus fejlődése során kitermeli,s létrehozza saját sírásóját, a proletariátust. A termelés és tőke koncentráció következtében a mun­kások nagy üzemekben, nagy válla­latoknál tömörülnek. A nyomor­, az elnyomorítás, a nélkülözés, a mun­kanélküliség, teljes jogtalanság lét­rehozza és fokozza elégedetlensé­gü­­ket és harcolnak egyre szervezetteb­ben, céltudatosabban. A forradalmi elmélet segítségével a marxista-le­ninista párt az, amely irányítja, szer­vezi, neveli őket a harcra a kapi­talizmus megdöntésére. A proletáriá­tus történelmi feladata: „a kisajátí­tók kisajátítása*'. (Marx) A technika, a termelés fejlődése és a társadalmi munka­megoszlás kö­vetkeztében olyan magasfokú a ter­melés, miszerint elérték azt, hogy annyit lehet termelni ,hogy az a tár­sadalom tagjának elég volna és a termelőerők fejlesztésére is marad­na termékfelesleg. Ugyanakkor ez a nagy termékbőség azt hozza a dolgozóknak, hogy ezrével halnak éhen, mert a tőkések nem képesek, de nem is akarják kielégíteni a társadalom többségét, főleg azokat nem, akik ezt a nagy termékbőséget létrehozzák. Nem bizonyítéka ez is e társadalom halálraítéltségének, hogy ennek a társadalomnak meg kell buknia? A kapitalizmust megelőző társa­dalmakban nem volt annyi terme­lés, olyan magas a technika, hogy a társadalmat ki lehetett volna a termelvényekből elégíteni. Eddig a magántulajdon, mint olyan, nem vált a társadalom béklyójává, csu­pán új termelési viszony kellett, amely megfelelt a termelőerők fej­lettségének. A kapitalizmusnak eb­ben a szakaszában szükségessé vá­lik a tőkés magántulajdon, a tőkés kizsákmányolás megszüntetése, mert éppen a tőkés magántulajdon, a tő­késeknek a maximális profitért va­ló harca eredményezi azt, hogy a tömegnyomor elviselhetetlenné válik, hogy a társadalmi rendben, a gazda­sági életben állandósulnak a zűrza­varok, válságok. Ebben a helyzetben a termelőerő és termelési viszony összhangjának törvénye követeli meg azt, hogy a tőkés magántulajdon helyébe közös­ségi tulajdont kell létrehozni vagyis a kapitalista termelési vi­szony helyébe szocialista termelési viszonyt kell megteremteni. Az eddigiekből következik az, hogy nemcsak a kapitalizmus buká­sa törvényszerű, de törvényszerű a szocialista társadalom létrejötte is. Törvényszerű azért, mert a terme­lőerők és a termelőviszony a szo­cializmusban az összes társadalmak közül a legteljesebb összhangban van. Ez az a társadalom melyben nem kerül soha összeütközésre sor. Ez az a társadalom, amely a tőkés ma­gántulajdon helyébe a társadalmi tulajdont teremti meg, ahol nincs válság, nincs nyomor, munkanélküli­ség, ahol a társadalom sem kerül válságba, hanem állandóan fejlődik törésmentesen. A mai történelmi korszak bizo­nyítja, hogy a szocializmus győzel­me a különböző országokban korunk legyőzhetetlen törvényszerűsége, s ezt a törvényszerűséget maga az élet, a gyakorlat igazolta és igazolja fé­nyesen. III. Több helyen felvetik azt a kérdést is, hogy a kapitalizmus bukása ob­jektív törvény-e? A marxizmus-leninizmus olyan választ ad, hogy igen, objektív tör­vény. Tudjuk azt, hogy az objektív törvény az emberek akaratától füg­getlenül létezik és hat. Mi bizonyítja azt, hogy a kapita­lizmus bukása is objektív törvény? A kapitalizmus egy szakaszán a termelőerő és termelési viszony el­lentétbe kerülnek egymással, új ter­melési viszony szükséges. Ezt a ter­melőerő és termelési viszony között meglévő ellentmondást nem a tőké­sek, nem is a munkások hozták lét­re, hanem a társadalom adott hely­zetéből, a kapitalizmus kialakulásá­ból törvényszerűen bekövetkezett, a kapitalizmus velejárója, objektív tör­vénye. Hiába akarnák egyesek, vagy egyes csoportok a régi társadalmat megszüntetni és helyébe újat létre­hozni, ha a helyzet nem érett meg arra, nem lehetséges az. (Úgy a ka­pitalizmus, mint a szocializmus ki­alakulására érvényes ez.) A proletariátus pártjának meg kell ismerni az objektív törvényeket és tudatos tevékenységüket a tör­vényre támaszkodva kell kifejteni. A törvényt megváltoztatni nem tud­juk, csupán felhasználni lehet azt. Sztálin elvtárs „A szocializmus köz­­gazdasági problémái a Szovjetunió­ban­* című művében azt tanítja, hogy a szovjet hatalom is csak azért tudta a szocialista gazdaság új formáit megteremteni, mert arra a gazdasági törvényre támaszkodott, hogy a termelési viszonyoknak fel­tétlenül összhangban kell lenniök a termelőerők jellegével. IV. Bár a kapitalista társadalom bu­kása és a szocialista társadalom lét­rejötte törvényszerű, ez nem jelenti azt,­ hogy önmagától, automatikusan meg fog szűnni a kapitalizmus és lét­rejön a szocializmus. Bár objektív törvény a társadalom fejlődése és objektív feltételek szabják azt meg, a fejlődés segítésében, meggyorsítá­sában igen nagy szerepe van az el­méletnek, a pártnak. A termelőerők és termelési vi­szony összhangjának törvénye a ka­pitalizmusban már hosszú idő óta igyekszik utat törni magának, ér­vényesülni. Hogy ez eddig, a mai kapitalista országokban nem sikerült, annak oka a kapitalista társadalom önmagukat túlélt erőinek erős ellen­állása Látjuk azt, hogy az imperia­listák hogyan igyekeznek letiporni a munkásmozgalmat, terror, fasiszta módszereket alkalmazva, vagy ho­gyan igyekeznek „kilábolni" a tár­sadalom válságából, a túltermelési válságból, a háborúval, háborús elő­készületekkel. Ez mind erős ellen­állásukat mutatta a törvény érvé­nyesülésével szemben, a kapitalista társadalom a kizsákmányolás vé­delmében. A marxizmus-leninizmus bebizo­nyítja, hogy a törvények megisme­résével és felhasználásával a világ megismerhető és megváltoztatható. Éppen ezért az eszmének, a törté­nelmi helyzet felismerésében, az események irányításában a törvé­nyek érvényesülésében elsőrendű sze­repe van. A marxista-leninista elmé­let felvértezi a munkásosztályt, hogy felismerje történelmi hivatását, hogy megdöntse a kapitalisták uralmát, hogy felépítse az új, szocialista tár­sadalmat. ” A feltett konzultációs kérdésre összefoglalóul idézem Sztálin elv­társat: „A marxizmus elmélete, amely a kapitalizmus objektív fo­lyamatait fejlődésükben és elmúlá­sukban tanulmányozza, arra a kö­vetkeztetésre jut, hogy a burzsoázia bukása elkerülhetetlen, s a prole­tariátus elkerülhetetlenül meghódítja a hatalmat, hogy a kapitalizmust el­kerülhetetlenül felváltja a szocializ­mus."* Somi Benjáminná II. Miért törvényszerű a kapitalista társadalom bukása?

Next