Tolnai Napló, 1955. november (12. évfolyam, 256-280. szám)

1955-11-02 / 257. szám

i Világ proletárjai egyesüljetek XIlIJEEN­ A MAI SZÁMBAN: Szovjet javaslatok az európai biztonság és a kelet—nyugati kapcsolatok kérdéséről (2—3. o). — A DISZ egyik legfon­tosabb feladata most, a tagkönyvcsere előkészítése (3. o.) — Menetrend szerint érkezett (3. o.) — Több, mint 11 ezer holdat permeteztek szövőlepk­e ellen (4. o.) AZ M­DP M­EGYEI PÁ­­RTBI­ZOTT­S­ÁG­Á­ NAK LAPJA J XII. ÉVFOLYAM, 257. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR. SZERDA, 1955. NOVEMBER 2. Széleskörű nyilvánosságot a versenynek Hagyományossá vált már ná­lunk az a jó szokás, hogy na­gyobb ünnepeinkre munkaver­sennyel készülünk, azokat ki­emelkedő munkasikerekkel ün­nepeljük meg. Munkasikerek­kel teszünk hitet az ünnepek eszméi mellett A munkaverseny lázában született meg nálunk a Sztahá­­nov-mozgalom és az a sok jó újítás, technikai ésszerűsítés, amely sok millió forint megta­karítást, többszörös termelé­­kenységemelkedést eredmé­nyezett népgazdaságunknak. A munkaverseny a dolgozók meg­változott munkaviszonyából fa­­­­kad, s benne jut kifejezésre az a nagy igazság, hogy a munkás ma már saját gyárában, ön­magának dolgozik. Napról napra olvashatjuk a sajtóban, hallgathatjuk a rá­dióban, hogy országunkban a dolgozók munkaversennyel készülnek november 7-ének, a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 38. évfordulójának méltó megünneplésére. Me­gyénk ipari üzemei is sorban jelentették, hogy október 24-én forradalmi műszakot indítot­tak, vállalások születtek az éves tervek határidő előtti tel­jesítésére, a termelékenység emelésére, önköltségcsökken­tésre, a minőség megjavításá­ra. Azóta több mint egy hét telt el, és az elmúlt idő elégsé­ges arra, hogy értékelni lehes­sen a forradalmi műszak eddi­gi eredményeit. Idenekelőtt meg kell álla­podni abban, hogy a verseny csak akkor verseng igazán, ha azt szervezik és az elért ered­ményeket napról napra nyil­vánosságra hozzák. E téren azonban komoly hibák vannak­ megyénk ipari üzemeiben. Ami a vállalásokat illeti, ar­ról csak jót mondhatunk! Üzemeink munkássága példás vállalásokkal tett hitet a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom eszméi mellett. A legna­­gyobbtól a legkisebb üzemig lelkes légkörben tartották meg a röpgyűléseket és kiemelkedő vállalások születtek. Brigádok, egyes dolgozók tettek konkrét számokkal és forintban kife­jezhető, lemérhető vállalásokat a normák túlteljesítésére, az anyagtakarékosságra, a minő­ség megjavítására. A dolgozók nagy többsége teljesíti is nap­ról napra, illetve sok esetben túlteljesíti vállalásait. Azonban ha erről értesülést akar valaki szerezni, akkor fel kell keres­nie a versenyfelelőst, akinek távollétében — mint például a Dombóvári Vasipari KTSZ-nél történt — még a párttitkár sem tud tájékoztatni a verseny ál­lásáról. Tihanyi elvtárs a Dombóvári Vasipari KTSZ párttitkára csak annyit tudott: „voltak röpgyűlések, vállalá­sok is születtek,“ de hogy mi­lyen vállalások, arról már nem volt képes felvilágosításokat ad­ni munkatársunknak. Ahol szerencsénk van és megtaláljuk a versenyfelelőst, ott hosszas keresés után az író­asztal mélyéről előkerül a min­dentudó kimutatás és arról az ember kiböngészheti amire kí­váncsi. Sok helyen azonban csak azt lehet kiböngészni, ami a kimutatáson rajta van, és nem azt, amire kíváncsiak vagyunk. A Simontornyai Bőr­gyárban például hiába kíváncsi az ember arra, hogy mit telje­sítettek eddig vállalásaikból, vagyis: hogyan áll a verseny, ott csak azt tudhatja meg, hogy sajnos, szakszervezeti választá­sokra kell készülni, így nem jutott idő a verseny kiértéke­lésére. így van ez a KISZÖV-nél is azzal a különbséggel, hogy ott túlságosan nagy adminiszt­rációt igényelne a verseny fo­lyamatos figyelemmel kísérése. Nincs olyan üzem a megyé­ben, ahol a bejárattal szemben vagy más feltűnő helyen ne találna a látogató versenytáb­lákat. De kevés olyan üzem van, ahol a versenytáblákat rendeltetésüknek megfelelően használnák. A Tolnai Textil­gyárban, vagy a Simontornyai Bőrgyárban és másutt is üre­sen, vagy elavult eredmények­kel teleírva állnak ezek a ver­senytáblák ahelyett, hogy nap­ról napra, műszakról műszakra tájékoztatnák a versenyző dol­gozókat arról, hogy ki milyen eredményeket ért el. Érzi-e az a dolgozó a felelősséget adott szavának valóra váltásáért, aki azt sem tudja, hogy vezet-e, avagy lemaradt a versenyben? A másik tapasztalat, ami az írásos agitáció és a szervezés vérszegénységét tükrözi: leg­több üzemünkben nincs egyet­len plakát, vagy felírás, ami a forradalmi műszak legfonto­sabb célkitűzéseiről, vagy egy­­­általán magáról a forradalmi műszakról hírt adna, vagy fel­hívná rá a figyelmet. Sok he­lyen arra hivatkoznak, hogy erre nincs „keret“. Nem ártana, ha ezek elmen­nének a Dunaföldvári Kender­gyárba és megkérdeznék, hogy ott milyen „keretből“ festették ki az üzem homlokfalára a forradalmi műszakra mozgósító felhívást. Akár hirdetik, akár nem hirdetik, azért van forradalmi műszak. A Bonyhádi Cipőgyár­ban, a Kölesdi Tejüzemben párosversenyre keltek egymás­sal a DISZ fiatalok november­i tiszteletére a minőségi mun­ka megjavításáért, az anyagta­karékosságért, a termelés fo­kozásáért. Lázas verseny fo­lyik a Bonyhádi Cipőgyárban az „Üzem legjobb ifjúmunká­sa“ cím elnyeréséért is. És nap­ról napra születnek a szebbnél szebb eredmények. A Dombó­vár II. Téglagyár például 67 százalékkal, a Paksi Téglagyár 27 százalékkal teljesítette túl nyers gyártási vállalását a ked­vezőtlen időjárás ellenére. A Tolnai Selyemgyárban Felker Mihályné és ifj. Morvai Jó­­zsefné az eddigi 124 százalékos teljesítményüket 129 százalék­ra emelték és 4 dekával csök­kentették a renditát. Nem kell ezeket a szép eredményeket­­ véka alá rejteni. Elő kell venni a versenyfelelős íróasztalából a különböző kimutatásokat és rö­viden, közérthető módon a dolgozók tudomására kell hozni az eredményeket. Pár nap választ el bennünket a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepétől, a forra­dalmi műszak végétől. Ne egy hét múlva, hanem még az ünnep napjának előestéjén lásson már napvilágot a ver­seny eredménye, a dolgozók harcának győzelmi jelentése! I­ legfoszosabb feladat a vetés gyors befejezése! November 7-re befejezik a vetést Megyénkben több termelő­­szövetkezet tett felajánlást, hogy november 7-re befejezik a búza vetését. Ezek közé a termelőszövetkezetek közé tar­­tozik a szedresi Petőfi és a sár­pilisi Sarló-Kalapács Termelő­­szövetkezet. A gondosan előké­szített talajba napokon belül elvetik a kenyérgabona vetés­terv teljesítéséhez szükséges vetőmagmennyiséget Segít a kombájn A faddi termelőszövetkeze­tekben, a Szabadság Földjében a Kossuthban és az Új Életben kombájn vágja a kukoricás sa­­rat. A gép megkíméli a tagsá­got az egyik legnehezebb mező­gazdasági munkától. Emellett a kombájn gyorsabban dolgozik, többet végez, mint az emberi erő és lehetségessé válik, hogy a faddi termelőszövetkezetek néhány nappal előbb befejez­hessék a kenyérgabona vetését. 60 hold búzát vetettek keresztsorosan A bátaszéki Búzakalász Ter­melőszövetkezetben nem újke­letű dolog a keresztsoros veti­ A tavalyi gazdasági évben már foglalkoztak ezzel, de tavaly csak árpát vetettek keresztso­rosan. A betakarításnál tapasz­talták, hogy milyen előnnyel jár, mert a holdankénti árpa­termésük jóval meghaladta a húsz mázsát. Ennek eredmé­nyeképpen határoztak úgy az idén a Búzakalász tagjai, hogy búzából 60 holdat vetnek lee­­resztsor­osan, amit már meg is cselekedtek. Ezzel az eljárással jövőre ismét bő termésre szá­míthat a termelőszövetkezet tagsága. A szúrópróba eredménye E héten a Szekszárdi Járási Tanács Mezőgazdasági Osztá­lya több községben szúrópró­bát tartott. Fejős elvtárs, a já­rási mezőgazdasági osztály fő­­agronómusa Sárpilisen és De­csen ellenőrizte a vetésterv pontos teljesítését. Munkája közben azt tapasztalta, hogy Takács István és Bálint János kulákok nem tettek eleget a kö­telezettségüknek, mert Takács István a kötelező ezer négy­szögöl helyett csak 819-et, míg Bálint János az egy hold és ezer négyszögöl helyett csak egy hold és 350 négyszögölet vetett el. A községi tanács kötelezte a két kalákot a vetésterv pontos teljesítésére. A kistormási Dózs­a Népe TSZ tagjai ezen a héten befejezik az őszi mezőgazdasági munkákat Az elmúlt hetek szeszélyes időjárása a kistormási Dózsa Népe Termelőszövetkezet tagjait is hátráltatta a mezőgazdasági munkák elvégzésében. Ezért napjainkban az eső nélküli idő­járás minden percét ésszerűen, jól szervezett munkával ki kell használni. A termelőszövetkezet tagjai ezt teszik. Kora reggeltől, késő estig a határban vannak, mert mindenképpen teljesíteni akarják a november­i tiszteleté­re tett vállalásukat. Fáradságos munkájukat siker koronázta. A burgonya és napraforgó betaka­r­rását teljesen, a kukorica beta­karítását pedig túlnyomó rész­ben befejezték. Az őszi vetésterv teljesítésében sem utolsó a ter­melőszövetkezet. Hétfőn 15 hold hiányzott a kenyér- és takarmány­gabona vetésterv teljesítéséből. De amint a szövetkezet növény­­termesztési brigádvezetője mon­dotta, a még visszalévő mezőgaz­dasági munkákat november 7-ig, — az őszi mélyszántás kivételé­vel — mindenképpen befejezik. A szekszárdi AKÖV segítsége A bátaszéki Búzakalász Ter­melőszövetkezetet a szekszárdi 25-ös sz. Autóközlekedési Váll. patronálja és hogy jól patro­nálja, az is bizonyos. Az elmúlt vasárnap az AKÖV dolgozói brigádot alakítottak és 22-et­ elmentek a termelőszövetkezet­be szüretelni. De ezen a napon még a Szekszárdi Járási Ta­nács dolgozói is felajánlották segítségüket. A termelőszövet­kezetnek jól jött ez a kétszeres segítség A megkezdett da­rabot leszüretelték a tsz-tagok és a patronálok együttesen. A jó munka után a szövetkezet tagsága az AKÖV és a tanács dolgozóit vendégül látta: jó ebéddel és jó borral viszonoz­­ták a segítők szívességét. Az Autóközlekedési Vállalat dolgozói kedden úgy határoz­tak, hogy ismét brigádot alakí­tanak és szerdán délután (dél­előtt dolgoznak) ismét kiutaz­nak Bátaszékre és ezen a na­pon segítenek a termelőszö­vetkezetnek a kukoricatörés­ben. Ezzel a segítséggel a ter­melőszövetkezet előbb földbe tudja tenni a még hátralévő búzáját, mert a letakarított te­rületen azon nyomban szánthat­nak és vethetnek a traktorok. Egy-két nap kérdése és ... A faddi Új Élet ,a tengelici Petőfi ás a fácánkerti Vörös Hajnal Termelőszövetkezet már régóta versenyeznek a kenyér­­gabona elvetésének elsőségé­ért. Az elsőség kérdése már nem vitás: a fácánkerti Vörös Hajnal lett az első, ők fejezték be elsőnek a kenyérgabona földbetételét, október 31-ével. Most az a kérdés, hogy a három termelőszövetkezet közül me­lyik lesz a második. Mind a két tsz-nek, a faddi Uj Életnek és a tengelici Petőfinek is alig van már vissza néhány hold gabo­na vetése. A faddi Uj Életben 20, a tengelici Petőfiben 25 hol­dat kell még elvetni, hogy tel­jesítsék a kenyérgabona vetés­tervét. Még egy-két nap kérdése és választ kapunk arra a kérdésre, hogy a faddi Új Élet, avagy a tengelici Petőfi lett-e a máso­dik. Egy napi munka.• • A mözsi Úttörő Termelőszövetkezet tagsága is azon van, hogy november 7-ét már úgy ünnepelhessék, hogy végeztek a búza vetésével. A termelőszövetkezet tagsága éppen ezért még vasárnap is dolgozott. Két traktorvontatta vetőgép vezette a búzát. A sáros és esős idő ellenére ezen a­ napon földbe tet­­tek 11 hold kenyérgabonát. De a traktorvontatású vetőgépeken kívül még a fogatok is munkába voltak állítva. A tagság segí­tett a szár lehordásában, hogy a traktorok szánthassanak és hogy készíthessék a talajt a búza alá. A gépállomás két traktora egész nap szántott. Mindössze egynapi munka és a mözsi Úttörő Termelőszö­vetkezet is büszkén jelentheti,­ hogy befejezték a búza vetését. A termelőszövetkezetek késlekedése a betakarítással sok helyen akadályozza a gépállomások munkáját Elmúlt már október s le­járt a kenyérgabonave­­tés határideje is. Ennek tudatá­ban kétszeres szorgalommal kellene pótolni az elmaradt munkát a szántóföldeken. Leg­több helyen így is van, azon­ban ennek fordítottjával is bő­ven találkozunk. Különösen a szedresi és teveli gépállomás körzetében, ahol egyes termelő szövetkezetek rossz munkaszer­vezése miatt nem haladnak a traktorosok a munkával. A sió­agárdi Béke Termelőszövetke­zetben például még harminc, hold kenyérgabona vetése van hátra s a gépek nem tudnak dolgozni, mert nincs terület bi­tosítva. Tizenöt hold kukorica még lábon áll, és földben van hat hold burgonya is, amely után pedig búzát kell vetni. S a tagság? Délelőttönként 10 órakor megy ki a földekre, mintha csak azért tenné, hogy felfrissüljön a hosszú­­ pihenés után, ugyanakkor délután már három-négy órakor sietnek ha­zafelé. Hivatkoznak az esőre is, pedig bőven találhattak volna alkalmas időt a betakarításra Például a vasárnapokat. Igaz, hogy ezeken a napokon is „akadt” elfoglaltsága minden tagnak, hisz október 30-a már a negyedik vasárnap volt, ame­lyet lakodalommal ültek meg. Szép és örvendetes az ilyen esemény mindenütt, különösen termelőszövetkezeteinknél, de azt éppenséggel nem lehet szó nélkül hagyni, hogy amikor a vetéssel megkéstek s a termé­nyek kint vannak, nem fordí­tották meg a sorrendet, hagy­ták volna az esküvőket a beta­karítás utánra, úgy hisszük, akkor talán még tisztább lelki­­ismerettel, nyugodtabban vi­gadhattak volna, mint abban a tudatban, hogy nincs biztosítva a jövő évi kenyérgabonater­més jó feltétele .. . Ilyen körül­mények mellett a gépállomás tehetetlenségre kényszerült mert bár kiküldte a szárvágás­ra átalakított kombájnt és a szántó traktorokat, de amíg le nem törik a kukoricát és fel nem szedik a burgonyát a tsz tagjai, addig nem tud munká­hoz látni. H­asonló a helyzet a medi­nai Béke Termelőszövet­kezetben is. Itt szintén mintegy harminc hold kenyérgabonave­téssel úsztak ki a határidőből a tsz tagjai, s még most sem igyekeznek a terület letakarí­­tásával, hogy a gépállomás megkezdhesse a szántást. A kétyi Alkotmány TSZ-nél dol­gozó traktorosoknak maguk­nak kell elhordaniuk a kuko­ricaszárat gépeik elől, hogy szánthassanak. Az pedig naponta minimá­lisan is egy holdnyi ki­esést jelent a szántásban. Ugyanakkor az egyhelyben gyakorta megálló traktorok fe­leslegesen emésztik az üzem­anyagot, ami drágítja a gép­állomás önköltségét. De nem­csak a gépállomásoknak, a traktorosoknak okoznak kárt a termelőszövetkezetek akkor ha késlekednek a betakarítással, hanem önmaguknak is, hiszen mindennapi késedelem a vetés­ben, a jövő évi kenyérgabona­termésben üt vissza, mert ha később kerül földbe a vetőmag kevesebb lesz a termés. Helye­sen tennék, ha mindezt meg­gondolnák azok­ a termelőszö­vetkezetek, akik rossz munka­­szervezésükkel, vagy hanyag hozzáállásukkal akadályozzák a gépállomásokat a szántás, ve­tési terv teljesítésében.

Next