Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-12 / 36. szám

1989. FEBRUÁR 12. Mi történt szombaton a rendőrségen? cigányok előállítása, razzia A Perese nem mindent akarunk meg­­írni, ami ez alatt a 24 óra alatt tör­tént, mert ak­kor regényt kellene írni... A rendőrség délelőtt hozzáfogott Szekszárd egyik régi problémájának megoldásához. A városnak régi pro­­blémája, hogy egyes helyeket mint például az autóbuszváróterem, a Garay­ téri népbüffé, valósággal elle­pik a cigányok. Hasonló a helyzet a piacon is. Ezeken a helyeken nem mint vásárlók, fogyasztók utazók tartózkodnak. Az utóbbi időben már odáig fajult a dolog, hogy a cigány­ i tanyák szinte valamennyi lakója­­ ide­települt ezekre a helyekre. Ez pedig nyilván nem tűrhető, annál is in­kább, mert ezeken a helyeken vala­mennyien tiltott, törvényellenes dol­gokkal foglalkoznak. A legapróbb gyerekek és a legidősebb asszonyok kéregetnek, ha valaki bemegy mond­juk a büffébe, egymásután négyen­­öten is pénzt kunyerálnak tőle. Ha nem ad,­­^kiátkozzák” még a rokonait is... A pénz azonban arra kell ne­kik, hogy amikor összeszedtek egy fröccsrevalót, odaviszik a sarokban kuporgó apjukhoz aki azonnal hasz­nosítja is a forintokat a pultnál... Ha valaki eszik, odaállnak eléje és lesik, mikor hagyja abba, hagy-e a tányérban. Talán mondani sem kell, ilyen körülmények között mindenki sokat hagy a tányérban. A 10—12 éven felüliek lopnak. A zsebekből, a­­ vidéki asszonyok kosaraiból egyaránt kilopják a „kilophatót”. A bűnügyi osztály kimutatása szerint az utóbbi időben az autóbuszmegállónál, büffé­­ben és hasonló szekszárdi helyeken minden lopást, zsebtolvajlást a cigá­nyok követtek el. Nem egyszer meg­történik, hogy együtt esznek, isznak kiszemelt áldozatukkal és utána ki­lopják zsebükből a pénzt. A fiatalabb cigánylányok, asszo­nyok pénzért kínálgatják magukat. Egészségi szempontból sem tűrhető meg, hogy a cigányok ilyen helyeken tanyázzanak. (Az ellen nem szól sen­ki, hogy bárhol, bármit vásárolhassa­­nak, de mint ahogyan más ember, s nem a büffében „lakik’’ reggeltől es­tig, úgy nekik sincs ehhez „joguk”.) Szombaton a razzia során előállítot­tak körülbelül negyven cigányt. Ezek közül mindössze négyben nem talál­tak tetűt. Ezenkívül különféle fertő­ző betegségek tünetei is észlelhetők egynémelyiknél. A legnagyobb fele­lőtlenség lenne hatóságainktól, ha mindezt tűrnék, elnéznék, hogy a betegséget terjesszék úton-útfélen tűrnék, hogy korlátlanul lopkodják az emberek személyi tulajdonát. Mint ahogyan annak idején Buda­pesten örömmel fogadták az Ifkovics­­féle büffé feszámolását, mint a bűnö­­zés egyik főfészkének megsemmisíté­­sét nem kétséges, hogy örömmel fo­gadják Szekszárdon is a rendőrség­nek ezt az intézkedését, amely igyek­­szik kordába szorítani a cigányok társadalomellenes tevékenységét. Az esti órákban rajtaütésszerű iga­zoltatást tartottak a különféle nyilvá­nos helyeken. Az újságíró végigkí­séri az egyik ilyen igazoltató csopor­tot, amely a bűnügyi osztály és a kar­­hatalom tagjaiból tevődött össze. Az első állomás: Az újvárosi vendéglő. Az ajtó bezárva, egy kis résen azon­ban világosság szűrődik ki. Bezörget­nek. Egy asszony nyit ajtót. A pa­rancsnok bemutatkozik, megmondja mi járatban vannak. Az asszony közli: Elfogyott az ital, így aznap előbb zártak, most pedig takarít. A csoport tovább megy. A következő ál­lomás: a Kiskulacs étterem. „Jó es­tét” köszön a parancsnok, miközben a karhatalom tagjai, a biztosítás miatt odaállnak, a bejáratok­hoz megmondja miért jött a hatóság. Pár percre megszűnik a zene. Min­denki előszedi az igazolványát (a sze­mélyi igazolványt), a nyomozók sorra ellenőrzik a nőknél, férfiaknál egy­­aránt. Nincs senkinél semmi differen­cia. A parancsnok „további jó mula­­tást” kíván, köszön és tovább megy a csoport. A Szabadság étteremben is hasonló­képpen játszódik le minden. Itt is rendben van mindenkinek az igazol­ványa. A szállodai részt is ellenőrzik. Lent az italmérésnél már nehezebb a dolog. Ott iszik néhány olyan ember, aki nem erre a vidékre való. De mi­után megfelelően tudják igazolni, hogy hova mennek és miért , őket sem állítják elő. Lényegében hason­lón játszódik le a többi helyeken is az igazoltatás. Riporter szemmel te­­hát nem történt semmi „érdekesség’’, de mégis megírtuk ezt, hiszen az élet normalizálódását mutatja, amikor nincs szükség előállításra, letartózta­tásra, amikor nem csinál senki sem botrányt e helyeken mindenki tisz­tességes úton jár. Azért pedig senkit nem ér hátrány, mert mulat, szóra­kozik. Arra viszont szükség van, hogy a hatóságok biztosítsák a tisztessé­­ges emberek nyugalmát. B. F. Megjelent a Mezőgazdasági Kiadó új szakkönyve: Weltmann — Csákót A borjú felnevelése A borjú okszerű felnevelése a te­hénállomány létszámának és hozamá­nak növelésére irányuló célkitűzések egyik legfontosabb láncszeme. A fel­nevelésnek az a célja, hogy az újszü­lött a hajlam formában öröklött sa­­­­játosságait, a tenyésztő által megkí­vánt módon érvényre juttassa. Ennek eszköze az okszerű tartás és takar­mányozás. Ezeknek a szempontoknak figye­lembevételével egészítette ki Well­­mann professzor korábbi elméleti és gyakorlati megállapításait Czakó József, a borjúnevelés újabb ismere­­teivel Különösen vonatkozik ez az itatásos borjúnevelés kérdéseire, ame­lyek a korszerű felnevelésbe úgyszól­­ván nélkülözhetetlen tényezők. A könyv behatóan foglalkozik a borjúnevelés elméleti és gyakorlati kérdéseivel, így a borjú növekedésé­vel, táplálóanyag szükségletével az újszülött borjúval a borjú táplálásá­val, elhelyezésével, elválasztásával, a bikaneveléssel és még számos olyan kérdéssel amelytől a felnevelés ered­ményessége függ. A fényképekkel és rajzokkal illusz­trált anyag tanulságos és hasznos ol­vasmánya, kézikönyve mindazoknak, akik a szarvasmarhatenyésztéssel fog­lalkoznak. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Tavaszi készülődés A tavaszi készülődés örömmel töl­ti el az embert, a gazdát, s örömmel beszél erről a nagytormási állami gazdaság igazgatója, Kiss József is. — Közel 5 ezer holdon gazdálko­dunk és reméljük, hogy az idén s a következő években eredményeinket fokozni tudjuk. Arra alapozom mindezt, hogy bár tervezésünk reá­lis volt eddig is, de több olyan nö­vényféleséget kellett termelnünk, ami a mi földjeinken nem termet­te meg azt az átlagot amit kellett volna. Szántóterületünkhöz képest nagy volt a kenyérgabona vetéster­vünk. Az idei őszön 200 holddal ke­vesebb területen vetünk kenyérga­bonát, s helyette abraktakarmányt főleg kukoricát vetünk. Harminc holdon kellett vetnünk tavaly cukorrépát, nem sikerült a termés, a talaj sem cukorrépának való, jeget is kapott, így azután 55 mázsát takarítottunk be egy holdról a tervezett 120 mázsa helyett. Ellen­ben növeljük a kenderterületet és az idén 76 holdon vetünk napraforgót, ez pedig tavaly nem volt. Komoly területen kell növelnünk a pillangós virágúakat. Jelenleg a szántóterü­letnek alig öt százalékát teszik ki, ami nagyon kevés. Tervünk az, hogy az 1957-es évben 10 százalékkal nö­veljük a pillangós területet részben fő és részben felülvetéssel. Az ősz folyamán túlteljesítettük trágyázási tervünket. 700 hold he­lyett 900 holdon teregettük szét és szántottuk alá a trágyát. Traktoro­saink lelkiismeretes munkájának az eredménye, hogy az ősszel mindös­­­sze 70 hold szántani való maradt vissza. Természetesen, amikor a munkát meg lehet kezdeni, a föld ki­csit megszikkad, azonnal pótoljuk a lemaradást. Hét erőgépet pedig társ­­gazdaságnak az alsópélieknek fo­gunk kölcsön adni. A vetőmag tisztítását nagyobbrészt befejeztük, csak a vetőmag-kukori­ca válogatását végzik jelenleg. Ki­tisztítottunk 168—168 mázsa zabot és tavaszi árpát, 240 mázsa takarmány­borsót és összesen 36 és félmázsa baltacím, — lóhere — és lucerna­magot. A nagy örömbe s készülődésbe, azonban üröm is vegyült. Gond és egyenlőre megoldatlan probléma a bérezés. Állítólag a megyei igazgató­ság fogja megadni, hogy milyen for­mában, hogyan számoljuk el a tel­jesítéseket. Nem tudjuk, hogy kiket sorolhatunk a gazdaság állandó dol­gozóinak, mert illetményföldet csak azok kaphatnak — fejezte be Kiss József. Így élnek ők kint az állami gazda­ságban, terveznek, dolgoznak gazdál­kodnak s hogy ne menjen minden olyan egyszerűen, néha bosszankod­nak is, hogy a megyei igazgatóság ilyen fontos kérdésekben, mint a bé­rezés is, miért nem tájékoztatja őket. AZ ANYAKÖNYVVEZETŐ A paksi anyakönyvvezető irodája sokban különbözik a többi hivatali helyiségtől. Tisztább is talán, az asz­tal ünnepélyesebb, mert szép bordó terítővel van borítva és nem hiány­zik róla a virág sem. Piros ciklá­men virít a virágcserépben, a virág­vázában mindig friss a fenyőgally. Jól beillik az ünnepélyes környe­zetbe a kedves mosolyú Kreskai Te­réz, aki immár 18 éve kezeli az anyakönyvet. Előtte kötnek házas­ságot a paksi fiatalok (néha időseb­bek is), ő vezeti be a születéseket, amely mindig jóval több, mint az elhalálozás. Évente körülbelül 120—150 há­zasságkötést bonyolít le. Az elmúlt év végén és az 1957-es év kezdetén különösen igen nagy volt a forga­lom. Október 23-a óta jóval többet mutat a házasságkötések statisztiká­ja, mint az azt megelőző évek ha­sonló időszakában. Hatvan fiatal es­küdött örök hűséget egymásnak ok­tóber 23-tól újévig. Ebben az év­ben, illetve a farsangban újabb 10 pár esküdött. De a beiratkozások azt mutatják, hogy még jóval több lesz. — Szép munka, életbevágó foglal­kozás az anyakönyvvezető hivatása. Nagyon­ szeretem ezt a munkakört — mondja Kreskai Teréz. — Szép dolog és felemelő­­ érzés gyönyörködni a fiatalok boldogságában, — bár az idén kissé sok volt a fiatalkorú, úgy­hogy csak gyámhatósági engedéllyel köthettek házasságot. Természetesen előfordul, hogy nem engedélyezi a házasságkötést a gyámhatóság, mivel a kiskorúak elhatározását nem he­lyeslik a szülők sem, így, jóllehet egy életre szóló elhamarkodott lé­péstől mentik meg a fiatalokat, me­lyet a későbbiek során ők maguk is megbánnának. Vannak azonban esetek, amikor meg kell adni a hozzájárulást, sőt a szülők konok ellenállásával is fel kell venni a harcot. A fiatalok nem akar­nak lemondani egymásról, nem akar­nak tovább várni. Előfordult már az is, hogy családi örömök sürgették a házasságot. — És milyen a születések aránya? — kérdezem. — A népmozgalmi adatokat bizal­masan kell kezelni, de azért annyit közölhetek, hogy általában kétsze­rese a házasságkötéseknek. Ez az év is jól kezdődik, mert több, mint 30 kisgyermek nevét vezettem be az anyakönyvbe. Sok szív kell az anyakönyvvezető munkájához. A házasságon kívüli születéseknél például nyomozni kell az apa után. A legtöbb esetben so­kat el lehet érni jó szóval, okos be­széddel, különösen abban az esetben, ha a fiatalok is vonzódnak egymás­hoz. Az ilyen megbeszéléseknek az­tán házasság lesz a vége. A halálo­zásokról nem sokat beszéltünk, szo­morú erről beszélni, írni még akkor is, ha öregek elmúlásáról van szó és a halálozás aránya jóval kisebb, mint a születések száma. Állandóan sok munkája van Kres­kai Teréznek, a paksi tanács anya­könyvvezetőjének, aki fáradhatatla­nul, örömmel és nagy szívjósággal végzi sokoldalú, fontos hivatását.P A Tolna megyei földművesszövetkezetek megyei választmányának határosain Lapunk vasárnapi számában már közöltük, hogy ülést tartott a Tolna megyei földművesszövetkezetek vá­lasztmánya. Az ülés anyagának rö­vid ismertetése mellett arról is ír­tunk, hogy határozatot is fogadtak el. Az alábbiakban közöljük az el­fogadott határozati javaslat teljes szövegét: 1. A Tolna megyei földművesszö­vetkezetek megyei választmánya, mint a Tolna megyei földművesszö­vetkezetek törvényes képviseleti szer­ve, 1957. február 8-án megtartott ülésén határozatilag kimondja, hogy elítéli az 1956. október 23-án kirob­bantott , a magyar népi demokra­tikus államrend megdöntésére irá­nyuló ellenforradalmi cselekménye­ket. 2. Utasítja a Földműves szövetke­zetek Tolna megyei Szövetkezeti Központjának igazgatóságát, hogy vizsgálja felül, hol történt 1956. ok­tóber 23-a óta törvénysértés és te­gyen intézkedést a törvényes rend helyreállítására. 3. Az ellenforradalom hatására po­litikai okokból elbocsátott vagy el­küldött becsületes, a szocializmushoz hű szövetkezeti dolgozókat vissza kell helyezni a megye összes szövetkezeti szerveinél, korábbi munkahelyükre. 4. Utasítja a Földművesszövetke­zetek Tolna megyei Szövetkezeti Központjának Igazgatóságát annak megvizsgálására, hogy a megye szer­veinek dolgozói közül kik fejtettek ki aktív ellenforradalmi tevékenysé­get és anélkül, — hogy jószándékú, de megtévesztett i dolgozókat­­elma­rasztalnak — távolítsa el ezeket a személyeket a földművesszövetkezeti mozgalomból. 5. A választmányi értekezlet ki­fejezésre juttatja elismerését a for­radalmi munkás-paraszt kormánynak azért, hogy megtörte az ellenforra­dalmat, megsemmisítette fegyveres erőit és nehéz, de eredményes mun­kával biztosította a rendet, fegyel­met ,személyi biztonságot hazánk­ban. 6. A választmány kifejezésre jut­tatja azt a bizalmat, hogy a munkás­­paraszt forradalmi kormány az or­szág vezetésében mellőzi a régi szek­tám, hibás módszereket és a szocia­lizmus építésének olyan módszereit fogja kialakítani, amely leginkább megfelel a mai sajátos magyar viszo­nyainknak. Bízunk abban, hogy a szocializmus építése során nem té­vesztik szem elől a legfontosabbat, az érző és gondolkodó embereket, akikért építjük szocialista hazánkat és mindinkább szebb, nyugodtabb életet biztosítanak részükre. 7. A választmány bátran kijelenti, hogy a Tolna megyei földművesszö­vetkezeti mozgalom eredményeivel a szocialista rendszert kívánja erősíte­ni és támogatja a forradalmi mun­kás-paraszt kormányt minden mun­kájában. A Népújság kocsolai hírei JÖVŐ HÉTEN KEZDŐDIK,... A legáltalánosabb téma manapság falun a földekről beszélni. Közös vagy egyéni művelés, ki és mikor kapja vissza a földet? Ilyen és eh­hez hasonló kérdések zöme foglal­koztatja a falut. Kocsolán már nincs sokat töpren­geni ezeken, mert amint megkapták az új rendeletet, munkához láttak. Sokszorosították a végrehajtási uta­sítás szövegét, azt minden vb.-tag ta­nulmányozza, majd gyűlésen ismer­tették a faluval. A földrendezés kö­rülbelül 70 gazdát érint Kocsolán és 20—30 kártérítési ügyre lehet szá­mítani. A jövő hét elején már meg is in­dul a nagy munka. A megye mű­szaki segítségére valószínűleg nem lesz szükség a helyi végrehajtó bi­zottságból alakítanak műszaki cso­portot, amely végrehajtja a földren­dezést. ZSENIÁLIS ÖTLET.... Mint a legtöbb községben, Kocso­lán is volt termelőszövetkezet, de fel­oszlott. A gondolat azonban nem ve­szett ki, mert januárban két másik tsz alakult, s hogy előre is mondjunk valamit, talán egy harmadik is lesz, sőt szakcsoport alakulásáról is be­szélnek. EGY DOKUMENTUM... Ha bárki idegen Tolnába érkezik és érdeklődik a megye gazdasága iránt, nemsokára hallani fog Döb­­rököz, Szakcs, Kocsola, meg a többi állattenyésztő községekről. Kocso­lán 614 ház van és 1952-ben a falu kondása 80 sertést hajtott ki na­ponta a legelőre. Most viszont ugyan­annyi a kijáró sertés, mint a házak száma. Hatszázra nőtt a falka. Ha ez ilyen ütemben megy tovább, alig­ha lesznek húsgondok. A NYAKAS KOCSOLAIAK ... Tolna megyét úgy tartják számon, mint a Dunántúl egyik erősen villa­mosított részét. Alig van olyan köz­ség, ahol nincs villany. Csak egyről nem szabad megfeledkezni. Igen sok faluban részleges a villamosítás. Ko­csolán is ez a helyzet, de elhatároz­ták, azt a 3 kis utcarészt nem hagy­ják áram nélkül. A megyétől kértek rá pénzt, mivel azonban nem kaptak, más megoldást választottak. Február 12-én a vb. tanácsülés elé terjeszti a javaslatot, hogy a községfejlesztés keretében építtessenek vezetéket a 40—50 házhoz. Becsülendő ez a buz­galom, de óvatosságra intjük a ko­­csolaiakat. Kérdezzük meg előbb a DÉDÁSZ-t van-e elegendő vezeték, óra és egyéb a villamosításhoz. A Tolna megyei Rendőrfőkapitányság közleménye a gépjárművezetők rendőrorvosi megvizsgálásáról A Tolna megye területén lakó gép­­járművezetők rendőrorvosi megvizs­gálása a jövőben az alábbiak szerint történik: Gépjárművezetők rendőrorvosi vizsgálatra hétfő és csütörtöki napon jelentkezhetnek 9—12 h közötti órák­ban Szekszárdon, a Várköz 4. szám alatt működő rendőrorvosi hivatal­ban. Azon gépjárművezetők, akik a két­ évenként esedékes időszakos orvosi vizsgálatot kívánják megejteni, a je­lentkezés előtt kötelesek a lakhely szerint illetékes járási egészségház­ból beszerezni a tüdővizsgálati rönt­gen-leletüket, amely egy hónapnál ré­gebbi keltezésű nem lehet. Azon gépjárművezető jelöltek ,akik gépjárművezetői vizsga letétele céljá­ból kívánnak rendőrorvosi vizsgála­­ton megjelenni, a tüdő-röntgen lele­ten kívül beszerezni kötelesek a Wassermann (vér) vizsgálati orvosi bizonyítványt is. Az említett orvosi bizonyítványok a rendőrorvosnál tör­­ténő jelentkezés alkalmával felmuta­­tandók. A rendőrorvosi vizsgálat díja kis,­­motorkerékpárvezetői igazolvány ese­­tében öt forint, egyéb gépjárműve­zetői igazolvány esetében pedig 20 forint. A vizsgálati díjakat okmány­bélyeg formájában kell leróni olyan­képpen hogy az említett összegű ok­mánybélyegeket a jelentkezés alkal­­mával a rendőrorvosnak át kell adni. Felhívjuk a gépjárművezetők, vala­mint a gépjárművezető jelöltek figyel­mét a fentebb elmondottak maradék, talan betartására, mert azoknak hiá­nyában a rendőrorvosi vizsga a jövő­ben nem ejthető meg. TOLNA MEGYEI RENDŐR­ FŐKAPITÁNYSÁG KÖZ­LEKEDÉSRENDÉSZETI AL­OSZTÁLYA.

Next