Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)
1957-03-01 / 51. szám
TOLNA MEGYEI II. ÉIVFOLYAM, 51. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR PÉNTEK, 1957. MÁRCIUS 1. A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottságának ülése A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottsága 1957. február 26-án ülést tartott. A Központi Bizottság Kádár János és Kiss Károly elvtársak előadói beszédei alapján megtárgyalta az 1.Időszerű kérdések és feladatok, valamint a 2. Szervezeti és személyi kérdések című napirendi pontokat. A két napirendi pont együttes tárgyalása során az előadókon kívül 17 elvtárs szólalt fel. A Központi Bizottság a napirendi pontokkal kapcsolatban több határozatot hozott. A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottságának határozata az időszerű kérdésekről és feladatokról A Központi Bizottság megállapítja, hogy az ellenforradalmi erőkkel folytatott szakadatlan harc közben, a decemberi párthatározat végrehajtása eredményeként, jelentős sikerek A proletárdiktatúra, a népi demokrácia vezető erejének, a pártnak építése alapjában véve egészséges és kielégítő ütemben halad előre. Párttagságunk jelenleg heti átlagban is—12 ezer fővel növekszik és túlhaladta a 190 ezret. A városi pártszervezeteken kívül az ország falvainak 75 százalékában megalakult a pártszervezet; a párt alapszervezeteinek száma lényegesen meghaladta a 8 ezret. A párt központi lapja, a Népszabadság, hétköznap 620 ezer, vasárnap 690 ezer példányszámban jelenik meg, az egyéni előfizetők száma elérte a 250 ezret. A párt rendezvényeit általában a magasfokú látogatottság, az élénk, szabad elvi és építőjellegű vita, az üres, sablonos vonások eltűnése, a harcos hangulat és egység jellemzi. A párt egészséges fejlődését elsősorban azzal értük el, hogy élesen elhatároltuk magunkat a Nagy Imre —Losonczy-féle pártellenes csoporttól, szilárd és megalkuvás nélküli harcot folytattunk mindazok ellen, akik megkísérelték e káros végeredményében az ellenforradalom céljait szolgáló politika felújítását pártunkban. Visszavertük azt az ellenforradalmi támadást is, amelyet a „sztálinizmus“ „rákosizmus“ hamis jelszavával indítottak pártunk ellen, azzal a céllal, hogy a párt újjászervezését gátolják, a becsületes, aktív kommunistákat befeketítsék és üldözzék. A pártépítés eredményei továbbá annak a határozottságnak köszönhető, amellyel Központi Bizottságunk fellépett és fellép a szektás politika veszélye ellen is. E veszély leküzdése érdekében biztosítottuk a vezető szervek megfelelő személyi összetételét, hathatós intézkedéseket tettünk a belső pártdemokrácia érvényesülésére, a párt tevékenységének az önkéntes társadalmi munka alapjára való helyezésére. A függetlenített pártapparátus létszámát 64 százalékkal csökkentettük. Politikánk szilárd elvi alapokra való helyezésével s következetes gyakorlati keresztülvitelével sikerült biztosítani pártunk elvi, politikai és szervezési egységét. Ennek eredményeként sikerült elérni azt is, hogy pártunk vezető szerepe a Magyar Népköztársaság állami és társadalmi életében mind hatékonyabban érvényesüljön. A pártegységért való elvi harc, a proletárdiktatúra erősítése s a párt vezető szerepének biztosítása a jövőben is minden kommunista első és legfontosabb kötelessége. Az elmúlt két és fél hónap sikereiről szólva, nem hallgathatunk a pártmunka azon gyengeségeiről sem, amelyek az általános fejlődésen belül megmutatkoztak s a további egészséges fejlődést fékezik. Határozottan elítéljük egyes párttagjainknál megnyilvánuló elzárkózó szülöttek mind a politikai, a gazdasági és kulturális élet, mind a párt- és a tömegszervezetek fejlesztése terén. magatartást az értelmiségi dolgozókkal, úgyszintén a munkástanácsokkal szemben, mint káros és szektás hibát. Elítéljük azt a szektás nézetet is, mely szerint, „akik eddig nem léptek be a pártba, azokra már nincs is szükség.’1 Az MDP-nek azokkal a volt tagjaival szemben, akik eddig nem léptek be a pártba, türelmes, elvtársi és baráti viszonyt kell teremteni; az MSZMP-t az MDP volt tagságának túlnyomó részével a szocializmus győzelméért vívott hosszú és eredményes közös harc kötelékei fűzik össze. A volt MDP-tagoközül ,,akik 1957. május 1-ig felvételre jelentkeznek, régi párttagsági idejük elismerésével kell felvenni a pártba. Ez után az időpont után csak mint új tagok kérhetik felvételüket. A Központi Bizottság élesen elítéli az olyan helyenként megmutatkozó elvtársiatlan és intrikus magatartást, mely mindenáron és mindenkiben hibát keres. Ezt egészségtelen, vagy éppen a párt növekvő ereje és egysége láttán elkeseredett ellenforradalmi elemek szítják kívülről. Komoly fogyatékossága a pártépítés eredményeinek az, hogy viszonylagos lemaradás mutatkozik néhány budapesti és vidéki üzemben, egyes értelmiségi pártszervezetek fejlődésében és a kisebb falvak pártszervezeteinek építésében. Pártmunkánk komoly fogyatékossága volt az is, hogy a pártszervezetek rendszeres központi irányítása gyenge volt. A párt építésével párhuzamosan jelentős előrehaladás történt a szocializmus összes fő erőinek az ellenforradalom elleni harcra való aktivizálása és tömörítése terén. A küzdelem e célkitűzés sikeres és teljes megvalósításáért igen bonyolult politikai helyzetben indult meg és még távolról sem ért véget. Decembertől, miután az ellenforradalom nyílt erőit (a fegyveres osztagokat, s az október 23-a után gombamódra szaporodó fasiszta és egyéb burzsoá restaurációs pártokat és szervezeteket) szétvertük, maradványukat pedig illegalitásba szorították, a harc új szakasza kezdődött. Ismeretes, hogy az úgynevezett „területi“ és „központi“ munkástanácsok, a különböző „forradalmi bizottságok“ valamint az író- és újságírószövetség becsületes tagjai tiltakozása ellenére, a valóságban a nyílt harcban vereséget szenvedett ellenforradalom rejtett állásai voltak. E szervezetek közül egyesek feloszlatása, mások működésének felfüggesztése teljesen helyes intézkedéseknek bizonyultak. Az ellenforradalom erőinek teljes és végleges megsemmisítéséhez a proletárdiktatúra eszközeinek követee\ i nu cuv xvi id Vi időd cuciveueit a Központi Bizottság elhatározza: i 1. A Központi Bizottság és az Intéző Bizottság pártvonatkozású határozatainak végrehajtása s az operatív feladatok megoldása érdekéen létre kell hozni a Központi Biottság titkárságát. 2. Újból meg kell szervezni a Központi Ellenőrző Bizottságot, amely a párt sorainak tisztaságai felett őrködik. Működéséért a Közonti Bizottságnak felel. 13. Valamennyi pártszervnek a pártmunka egyik legfontosabb feladataként meg kell kezdeni a rendszeres kádermunkát, az eddiginél azonban lényegesen korlátozottabb aatáskörben. 1 4. A funkcionáriusok elméleti képzése érdekében hathónapos pártiskolát kell szervezni. 5. Az elméleti kérdések megfelelői feldolgozásának elősegítésére meg kell indítani a párt tudományos folyóiratát, a Társadalmi Szemlét. 16. Központi előadássorozatot kell indítani a legfontosabb elméleti kérdések tisztázására, a Nagy Imre— Losonczy-féle csoport által képviselt, a marxizmus—leninizmust megamisító revizionista nézetek és osztályáruló politika leleplezésére, s az októberi események helyes, marxista-leninista értékelésének k «dolgozására; ezen előadások alapján széles körben helyi előadássorozatot kell szervezni. 7. Elő kell készíteni és néhány hónapon belül össze kell hívni az országos pártértekezletet a párt helyzetének és feladatainak megtárgyalása, a pártmunka új tapasztalatainak megvitatása a párt vezető szerveinek megerősítése és véglegerésíá hal kezetes és erélyes alkalmazása elengedhetetlenül szükséges, de nem elegendő. A megtorló intézkedések mellett feltétlenül szükség van az ellenforradalom eszmei és politikai leleplezésére és elszigetelésére. A Magyar Népköztársaság megdöntésére irányuló támadás során az ellenforradalom a főcsapást a proletárdiktatúra vezető ereje, a párt ellen irányította (a párt rágalmazása, tekintélyének rombolása, a pártszervezetek, a pártházak, más pártintézmények feldúlása, a párttagok megfélemlítése, üldözése és fizikai megsemmisítése), hogy ezután a szocializmus vezető nélkül maradt tömegeinek egy részét szembeállíthassa a népi hatalommal, azaz saját érdekével. Az ellenforradalom a régi pártvezetés által elkövetett hibák miatt a tömegek egy részében meglevő jogos elégedetlenséget felhasználva, a dolgozók osztályöntudatát soviniszta, nacionalista, revizionista, antiszemita és más burzsoá ellenforradalmi nézetekkel igyekezett megzavarni a megtévesztett embereket tartalékerőként megnyerni s támadást indítani a népi államhatalom ellen. Az ellenforradalom a kisajátított gyárosokon, földbirtokosokon, nagykereskedőkön, kulákokon, a volt horthysta fasiszta tiszteken, rendőrtiszteken, csendőrökön kívül még december közepén is rendelkezett jelentékeny olyan tartalékokkal, melyek a megzavart és átmenetileg az ellenforradalom eszmei és politikai befolyása alá került rétegekből, kismértékben munkás- és parasztrétegekből is, nagyobb mértékben egyes értelmiségi, még jelentősebb mértékben fiatal értelmiségi (egyetemista, diák) rétegekből tevődtek össze. Egyes dolgozó rétegek ideológiai megzavarását, a pert, a szocializmus erőinek megbénítását mindenekelőtt Nagy Imréék idézték elő antimarxista, revizionista, valójában a proletárdiktatúra tagadását jelentő burzsoá-nacionalista, szovjetellenes nézeteikkel. Nagy Imréék a revizionista nézetekkel egy frontba kerültek az imperialista burzsoáziával, s október 23-a előtt az ellenforradalom előőrseinek, a november 4-i fordulat után pedig utóvédeinek szerepét töltötték be. A szocializmus erőinek tömörítése az elmúlt két és fél hónap alatt azért haladt viszonylag gyorsan és sikeresen előre, mert a párt a tömegek előtt nyíltan fellépett a Nagy Imre-csoport által képviselt revizionista nézetekkel szemben és magasra emelte a marxizmus—leninizmus a proletárdiktatúra, a proletár nemzetköziség általuk elárult zászlaját. A közelmúlt eseményeinek megítélésében a Magyar Szocialista Munkáspárt szervezeteiben elvi-politikai egység alakult ki. Párttagságunk egyre világosabban látja a Nagy Imre—Losonczy-csoport áruló tevékenységét és az a véleménye, hogy sikeres előrehaladásunk előfeltétele a jövőben is az lesz, hogy e csoport antimarxista nézeteit véglegesen felszámoljuk. Amilyen mértékben sikerült ezt a feladatot megoldani, olyan mértékben szabadítjuk fel a dolgozók megtévesztett rétegeit az ellenforradalom eszmei-politikai befolyása alól, és tömörítjük őket újra a néphatalom védelmére és a szocializmus építésére. A revizionista nézetek elleni harcban indult meg, s folyik még ma is a munkásosztály régi szervezeteinek a szakszervezeteknek a megszilárdítása. A párttól és a munkás-paraszt kormánytól „független“ szakszervezetek, valamint a munkásállammal szembeni sztrájkjog reakciós követelését visszautasították. A munkástanácsok jelentékeny része megalakulásuk után még hosszú ideig az ellenforradalom tartalékerőit képezte. A területi munkástanácsok feloszlatása óta azonban a munkástanácsok általában komoly (Folytatás a 2. oldalon.) I. A párt építése II. A szocializmus erőinek összefogása A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottságának határozata szervezeti és személyi kérdésekben 0 A Központi Bizottság elhatározta a párt vezető szerveinek megerősítését. Az Ideiglenes Központi Bizottságot * 14 taggal, az Intéző Bizottságot 2 tag* gal kiegészítette. Az Intéző Bizottság e mellett megszabott hatáskörrel létrehozta a Központi Bizottság öt tagú Titkárságát, valamint öt tagú Központi Ellenőrző Bizottságot. A vezető szerveket újonnan beválasztott elvtársakkal kiegészítve, az alábbi zölt összetételben erősítette meg. Az MSZMP Központi Bizottságának tagjai: 1. Aczél György építőmunkás, vállalati igazgató, 2.1 Apró Antal építőmunkás, iparügyi miniszter, 3. Benke Valéria tanítónő, a Rádió alelnöke, 4. Biszku Béla szerszámlakatos, pártmunkás, 5. Cservenka Ferencné textilmunkás, pártmunkás, 6. Dabronoki Gyula sütőipari munkás, vállalati igazgató, 7. Dögei Imre földműves, földművelésügyi miniszter, 8. Fehér Lajos újságíró, pártmunkás, 9. Fock Jenő műszerész, a SZOT titkára, 10. Földes László asztalos, miniszterhelyettes, 11. Friss István közgazdász, 12. Gáspár Sándor autószerelő, a SZOT főtitkára, 13. Gyenes Antal közgazdász, újságíró, 14. Horváth Imre lakatos, külügyminiszter, 15. Kádár János műszerész, miniszterelnök, 16. Kállai Gyula újságíró, pártmunkás, 17. Kiss Árpád mérnök, a Tervhivatal elnöke, 18. Kiss Dezső szerszámlakatos, pártmunkás, 19. Kiss Károly bőripari munkás, pártmunkás, 20. K. Nagy Sándor kertész, a túrkevei Búzakalász Tsz elnöke, 21. Komócsin Zoltán kereskedelmi alkalmazott, pártmunkás, 22. Kossa István közlekedési alkalmazott, pénzügyminiszter, 23. Köböl József műasztalos, pártmunkás, 24. Major Tamás színművész, színházigazgató, 25. Marosán György sütőipari munkás, államminiszter, 26. Dr. Münnich Ferenc jogász, miniszterelnökhelyettes, 27. Németh Károly húsipari munkás, pártmunkás, 28. Nyers Rezső nyomdász, megbízott minisztériumi vezető, 29. Pothornyik József bányász, trösztigazgató, 30. Révész Géza nemesfémipari munkás, altábornagy , 31. Rónai Sándor kőműves, az országgyűlés elnöke, 32. Sándor József szűcsipari munkás, pártmunkás, 33. Sándor Kálmán kubikos, pártmunkás, 34. Somogyi Miklós építőmunkás, a SZOT elnöke, 35. Szurdi István textilmunkás, pártmunkás, 36. Tömpe István kárpitossegéd, miniszterhelyettes, 017 TToli»rA flTriil riv/4 TT OrfTT 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. Az Intéző Bizottság tagjai: A Titkárság tagjai : Kádár János, a Központi Bizottság elnöke, Fock Jenő, a Központi Bizottság titkára, Kállai Gyula, a Központi Bizottság titkára, Kiss Károly, a Központi Bizottság titkára, Marosán György, a Központi Bizottság titkára. A Központi Ellenőrző Bizottság tagjai: Asztalos Géza vasmunkás, pártmunkás, Maróti Károly közlekedési alkalmazott, tanácselnök, Mózes Viktor szabósegéd, nyugdíjas, Dr. Neszvál Ferenc bőripari munkás, megbízott minisztériumi vezető, Péteri István textilmunkás, pártmunkás, Apró Antal Biszku Béla Fehér Lajos Kádár János Kállai Gyula Kiss Károly Marosán György dr. Münnich Ferenc Rónai Sándor Somogyi Miklós