Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-26 / 122. szám

1957 MÁJUS 26. A FIATALOK ÉLETÉBŐL A KISZ fiatalok veszik ki legjobban részüket az iparitanu­ló kiállítás megrendezéséből !N­­­em először esett szó a KISZ­ről, a mi iskolánk fiataljai között sem, amikor egy ifjúsági gyűlésen megvitattuk a múlt év októ­beri ellenforradalmi eseményeket és a fiatalok előtt álló feladatokat. Új­ból felidéztük azokat a rémtetteket,amelyeket az ellenforradalom országszer­te végbevitt. Mi is saját bőrünkön érezzük,milyen szörnyű dolog az,mikor egy fiatalember ábrándjait és szép szándékait lelkiismeretlen kalandorok aljas ellenforradalmi céljaikra akarják felhasználni. Mindezeknek a tu­data ,egyre jobban megérlelte bennünk annak szükségességét, hogy egy olyan ifjúsági szervezetet hozzunk létre, amely lehetetlenné teszi a fiata­lok félrevezetését és szorosan felzárkózik a párt politikája mögé. így érlelődött meg bennünk az elhatározás, hogy belépünk a KISZ-be. Az elhatározást tett követte, mert május 13-án Szekszárdon az 505-ös MŰM ipari tanuló iskolában is megalakult a KISZ-szervezet 12 taggal. Már az alakuló ülés estéjén munkához látott a szervezet. Pár nappal később ,egy szombat délután ismerkedési estet rendeztünk, amelyre meg­hívtuk a helybeli iskolák tanulóit. Most aztán komolyabb munkára ké­szülünk. Ipari tanuló kiállítást rendez iskolánk. Tanáraink, akik irá­nyítják a felkészülés munkáját nyugodtan támaszkodhatnak szervezetünk tagjaira, mert a munkákból mi KISZ-fiatalok vesszük ki legjobban a részünket. Ez a kiállítás lesz a szervezet első nagyobb erőpróbája és az eddig végzett munka már azt mutatja, hogy a tanári kar jó segítőre, a szerve­zeten kívüli tanulók pedig jó vezetőre találtak a szekszárdi ipari tanuló iskola KISZ-szervezetében. Rajtunk múlik, hogy így legyen. MOZOLAI SÁNDOR - 505-ös MVM Iskola KISZ titkára. Készülődés a moszkvai IOT-n­ A paksi KISZ-szervezet fiataljai hasz­nos és szép programmal készülnek a YIT-re. A programban többek között szerepel egy 20X10 méteres csónakház építése, amelyet a fiatalok társadalmi munkával akarnak megvalósítani. N­agy a lelkesedés a fiatalok körében, akik vállalták, hogy a szükséges téglát is társadalmi munkával állítják elő. A paksi téglagyár vezetősége olyanformán segíti a fiatalok kezdeményezéseit, hogy hozzájárulnak ahhoz, hogy szombat dél­után és vasárnap a fiatalok földet regá­lázzanak és nyerstéglát készítsenek a telepen. Az építést a paksi Vegyesipari KTSZ és a Biritói Állami Gazdaság fia­tal építői végzik majd megfelelő szak­­irányítással. A munkálatokban mintegy 300 fiatal vesz részt, s a környékbeli fiatalok közül a pusztahencseiek és a biritóiak ajánlották fel segítségüket. A paksi KISZ-szervezet fiataljai úgy tervezik, hogy a csónakházat a hajó­állomás környékén építik fel, amelyet négy darab kétevezős regattával és hat­nyolc darab kajakkal szerelnek fel. KISZ-HÍREK A kisdorogi KISZ-szervezetbe ezideig 40 fiatal kérte felvételét. A fiatalok ér­deklődésének oka a szervezet jó mun­kája. A politikai nevelő- és felvilágosító munka mellett nagy súlyt helyez a szer­vezet vezetősége arra, hogy biztosítsa a fiatalok művelődési és szórakozási lehe­tőségeit. Az ifjúsági szervezet és a kul­túrotthon között az együttműködés igen jó. Közös program alapján dolgoznak, közösen használják fel a különböző ren­dezvények bevételeit. Csörgő István ta­nító, KISZ titkár és felesége — aki a kultúrotthon igazgatója — irányításával dolgoznak a fiatalok. A szervezet színjátszói Kodolányi: Végrendelet című színművét tanulják. A bemutatóra előreláthatólag három hét múlva kerül sor. A színdarabbal a helyi bemutató után ellátogatnak a környező községekbe, sőt, ha az előadás színvonala eléri a megfelelő mértéket, akkor Szek­szárdon is szeretnék bemutatni. M­egyénkben megalakult a 62-ik KISZ- szervezet Ezzel a KISZ-szervezetek tag­létszáma meghaladta az ezerötszázat. Va­lamennyi szervezetben érvényesül az az elv, hogy ellentétben a „tagszervezési kampányokkal”, a község, vagy üzem legjobb fiataljait veszik fel a szervezetbe, akik példamutatásukkal képesek irányí­tani valamennyi fiatal tevékenységét. Legeredményesebb munka a paksi já­rásban folyik, ahol 16 szervezet műkö­dik, mintegy 400 taggal. A megyei program ismertetése után valamennyi szervezet előkészíti saját munkatervét, amely már a gyakorlatban valósítja meg a KISZ célkitűzéseit. Ezek­ben a munkatervekben egyaránt szere­pelnek a politikai, művelődési és sport­­feladatok. A VI. Világifjúsági Találkozó tisztele­tére sportversenyeket hirdetett meg a KISZ Országos Szervezőbizottsága. A versenykiírásokat örömmel fogadták a Tolna megyei KISZ-fiatalok is, amely­nek eredményeképpen a hét folyamán megkezdődnek az asztaliteniszben és labdarúgásban a küzdelmek. A megyei versenyek győztesei országos területi összecsapásokon vesznek részt, amelyek első helyezettjei küldöttként részt vesznek a Moszkvai Világifjúsági Találkozón. H­arcon május 22-én az EPOSZ-szer­­vezet taggyűlést tartott. Ez alkalommal a fiatalok úgy határoztak, hogy csatla­koznak a KISZ-hez. A szervezetnek min­den tagja egyetért a KISZ célkitűzései­vel, elfogadja és igényli a párt segítsé­gét, vezetését, a pártirányítást. A fiata­lok úgy határoztak, hogy a június 30-án tartandó járási kultúrversenyen részt­vesznek. Ugyancsak hosszan tanácskoz­tak arról, hogy a nyár folyamán kirán­dulást szerveznek a Balaton mellékére, esetleg Pécset és környékét látogatják meg. A szervezetnek jelenleg 19 tagja TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 e­lőre! Tolna megyében eddig 76 úttörő csapat kért működési engedélyt. Különösen a bonyhádi, a domb­­óvári és a szekszárdi járás úttörő csapatai kértek nagy számban en­gedélyt. A 76 úttörő csapatban mintegy 4000—4400 úttörő van. Az úttörő vezetők eddig kevés se­gítséget kaptak felelősségteljes mun­kájukhoz. A megújhodó mozgalom­ban az úttörő vezetők segítségére úgynevezett szervező testületek ala­kultak. Az eddigi tapasztalatok alap­ján megállapítható, hogy különösen anyagi segítséget biztosít ez a társa­dalmi testület, de jelentős erkölcsi támogatást is ad a nevelők munká­jához. Az elmúlt években is láthattunk szép számmal táborozó úttörőket, akik vidáman töltötték egy-egy sátortáborban a szünidőt. Az idén előreláthatóan a sátortáborok és az abban résztvevők száma jelen­tősen emelkedni fog. A harci és a zombai fiatalok úgy tervezik, hogy a Sió­ partján a tüzek alatt ütik fel a sátortábort, a szekszárdi já­rás több úttörő csapata pedig úgy határozott, hogy Fadd­ mellett, a holt Duna-ágnál táboroznak majd. A dombóvári járásban olyan ter­vekről hallottunk, hogy Tüske­­pusztán járási úttörő tábort állíta­nak fel. Amint arról a megyei út­törő-vezetőktől értesültünk, az idén az országos elnökség igen ol­csón biztosít sátrakat az úttörő­­csapatok részére. A megye területén állomásozó szovjet helyőrségek is segítenek a fiatalok nyári programjuk meg­valósításában. Többek között sát­rakat, sőt­ közlekedési eszközöket is biztosítanak a fiatalok részére. A közeljövőben a megye egész terü­letén megkezdődik az úttörőcsapatok vezetőinek kiképzése. A rajvezetők és őrsvezetők kiképzése már az iskolák­ban folyamatban van. A TÉVEDÉS MÉG NEM FELTÉTLENÜL JELENT BŰNT. Különösen ha az elkövetője kom­munista módon szembe néz vele és közvetlenül harcol ellene. Meg kell különböztetni a téves né­zeteket és ezen alapuló téves intéz­kedéseket, magatartást a bűnös tet­tektől. Természetesen nem szabad tévedésnek mondani az olyan embe­rek magatartását, cselekményeit, akik kiszolgálták az ellenforradal­mat, vagy aktív ellenforradalmárok lettek. —­ Egyszóval a párt és munkásosztály árulói lettek. — Ez bűn a párt és néphatalom­mal szemben, ezeknek felelniük kell bűneikért érdemük szerint. Az egyes elvtársak megítélésével kapcsolatos vitákat szorítsuk párt­szerű keretek közé. Pártfórumokon vitassuk meg; vezetőségi ülésen, tag­gyűlésen, járási bizottsági ülésen, nem pedig illetéktelen helyeken, de különösen nem az utcán. És ne tűrjük el a „háta mögötti sugdosást.“ Aki a párt ügyeit az utcára viszi, elvtársakat a háta mögött igyekszik befeketíteni, megrágalmazni, pártsze­rűtlenül jár el és ha figyelmeztetés­re sem hagy fel ezzel a pártszerűt­­len, a párt erejét és egységét alá­aknázó tevékenységével, szigorúan felelősségre kell vonni. Az intrika elleni küzdelem szük­ségszerűen megköveteli, hogy lehető­leg gyorsan és alaposan vizsgáljuk meg az egyes elvtársakkal kapcsola­tos bejelentéseket, pártfórumokon pártszerű keretek között vitassuk meg és annak alapján zárjuk le az ügyet. Ha a bejelentés alaptalan rá­galmazásnak bizonyul, vonják fele­lősségre azt, aki tette. Súlyosabb esetben bírósági eljárást is indítsa­nak az ilyenekkel szemben. A párt elvi és szervezeti egységé­gének megszilárdításával az alapta­lanul rágalmazókkal szembeni hatá­rozott eljárással lehet megszüntetni azt, hogy egyesek, másokat rágal­­mazva magukról eltereljék a figyel­met éppen azért mert nekik van félnivalójuk, ami napfényre kerül­het. „X“ párttagról, különböző ös­­­szetákolt bejelentések mentek a­­ párttitkár és tanácselnök ellen. Ugyanakkor ő, a bejelentő, novem­ber 2-án a „Nemzeti Bizottság’1 szol­gálatában két ízben letartóztatta a­­ párttitkárt, továbbá oktatta a nem­­­­zetőröket arra, hogyan kell a kom­munistákat letartóztatni. Tehát ki­­­­szolgálta az ellenforradalmat, bűnt­­ követett el és bűnös tetteiért felelős, a felelősségrevonás ebben az esetben nem maradhat és nem is fog elma­­­­radni. FOKOZOTT ÉBERSÉGET Az intrika elburjánzásához tág ta­lajt ad a politikai szűklátókörűség, a civakodó hajlam, a gyakran meg­mutatkozó elfogultság, a tárgyilagos­ság hiánya. Nem kevésbé segíti elő az intrikát az az ellenforradalmi nyomás, amely a pártot éri. Az ellen­forradalom jelszavai már lelepleződ­tek és most intrikákkal cselszövés­sel, ezek szításával akarja gyengí­teni a pártot, kedvét szegni a párt aktív harcosainak és másoknak. Ezt a veszedelmes intrikát minden kommunistának kötelessége, hogy leleplezze, megakadályozza, nehogy külön csoportosuláshoz, frakcióhoz vezessen, vagy éppen azt, hogy ilye­nek funkciót könyököljenek ki ma­guknak. Ez most fontos feladat, a párt érdeke kívánja a fokozottabb éberséget. Így tudjuk megakadályozni azt, hogy az ellenség rést üssön sorain­kon, elterelje a párttagok figyelmét az ellenforradalom elleni harc fel­adatairól, a pártegység állandó erő­sítéséről és gazdasági feladataink­­­­ról. HARCOLJUNK áis intrika ellen! Megyeszerte tapasztaljuk, hogy PÁRTSZERŰ KERETEK KÖZÖTT elharapózott az intrika, ez a fondor­latos sokszor aljas cselszövés. Az intrika megnyilvánulása sokféle és­­ bonyolult. Felismerésére nem lehet általános receptet adni, mert ez csak ártana, nem vinné előre az ellene folytatott küzdelmet. Leggyakrab­ban megnyilvánul az egyes elvtár­sak magatartásának megítélésénél, úgy, hogy a ténylegesen megtörtént tévedést tudatosan, vagy tudatlanul eltúlozzák, bűnnek minősítik akkor is, ha az nem olyan nagy jelentő­ségű. Ha bizonyításra kerül sor, a leg­többször kiderül, hogy ettől, vagy attól hallottam, nincs aki konkrétan bizonyítani tudna. Itt van az intriku­­soknak a legtágabb tere. Ugyanis az októberi ellenforradalom előtt a jobboldali eszmék térhódítása követ­keztében szinte minden elvtársnak volt tévedése. Ennek ideológiai alap­ját — amit ma már világosan lá­tunk — az áruló Nagy Imre—Lo­­sonczy-csoport terjesztette be, akik tévedtek, azok közül november 4-e után közvetlenül, vagy később sokan levonták a tanulságot munkájukra vonatkozóan és ott harcolnak az első sorokban. „Erősebbek vagyunk, mint valaha44 Látogatás a bátai pártszervezetnél — Erősebbek, egységesebbek, szilár­dabbak vagyunk, mint valaha. — Van-e ennél örömtelibb, szívesebben hallgatott beszéd azok számára, akik féltik, őrzik, szeretik a népi hatalmat, különösen egy olyan támadás után, mint az tavaly ok­tóberében történt? Nincs! Ezért hallgat­tam én is szívesen ezt a nyilatkozatot itt Bátán, Fejes István, az MSZMP helyi alapszervezetének elnöke szájából. M­ár a pártszervezet adatait figyelve is látszik, alapja van ennek a beszédnek, s nem csupán üres dicsekvés, elkoptatott szólam. Az ellenforradalmi események előtt a pártszervezetnek 38 tagja volt. Most azonban 47-et számlálnak. Nem végleges szám ez, mert napról napra szaporodnak, s ami a legörvendetesebb, a falu jellegének megfelelően, a többség a dolgozó paraszt párttagokból tevő­dik ki. — összehasonlíthatatlanul jobban ál­lunk összetétel szempontjából is, — mondja Fejes elvtárs —, mint azelőtt. Most is éppen olyanoktól jövök, mint Ország Sugár István, vagy Babos Mi­hály dolgozó parasztok, akikhez a be­lépési nyilatkozatokat juttattam el. Alig győzöm ezután az egybeforrottság kisebb-nagyobb jeleinek leírását. „A tag­gyűlésekről mostanában senki sem hiány­zik”. „Nem elsősorban egyéni sérelme­ket vetnek fel a tagok, hanem teljesen belefolynak a vezetésbe, irányításba”. „Élesen bírálnak s jó javaslatokat tesz­nek, melyek mind azt célozzák: minél eredményesebben tömöríteni a becsüle­tes dolgozókat a párt és a kormány ha­tározatainak végrehajtása érdekében”. H­arc kérdése ez, s együttes erővel, szervezetten sikerül is. Bírálták például az egyik taggyűlésen, hogy az ellenforra­dalmi eseményekben aktívan szereplők, mintha mi sem történt volna, nyugodtak vezetőhelyeiken maradtak. Nem hiába követelték ezek eltávolítását. Ennek ha­tására került ki a szövetkezetből Sümegi Mihály szeszfőzdés, Báling István fel­vásárló, stb. Erre a megérdemelt sorsra jutott Arató Jakab gazdasági előadó is. A munkásőrség megszervezésében is kollektív munkát végeztek s javaslatukra taggyűlésen beszélték meg, kik legyenek tagjai. A cél az volt, hogy olyanok le­gyenek, akik fegyverrel a kezükben, éle­tük árán is megvédik vívmányainkat. A vita után került a munkásőrségbe pél­dául Holcman József, Lukács József, Horváth János, Halász József és még többen. Beszélgetésünkből azonban az is ki­tűnik, nem volt a legkönnyebb, míg idáig jutottak. Az ellenforradalom idején a demokratikus jelszavak mezéből csak néha-néha villant ki az igazi szándék. És a kommunisták — az ellenforradalom idején még csak egypáran, majd novem­ber 4-e után már mintegy húszan — éppen ezeket a villanásokat ragadták meg. Akkor bizony a nagy szavak ide­jén még nem sokan látták tisztán, mit akar a nemzeti bizottság. Be kellett tag­jait ésrész valójukban mutatni, így értették meg lassan-lassan, mint­egy kábulatból ébredve, hogy a Sümegi Mihály, Vörös Mihály kulákok, vagy maga az elnök, Boe János kocsmáros ér­dekei csak a haszonszőrűekével azonos, de nem a falu többségével. Szerencsére, egy kicsit hamar is, elkiabálták magu­kat, amikor az egyik „hazafias” felvonu­láson már azt pengették: „Ezután nyol­­cados-tizedes kukorica lesz”. Ők nem mondták ki, de a kommu­nisták tovább fűzték a gondolatot, s elmondták: „Ha ezek így beszélnek, akkor a Mária Terézia alapítvány 1600— 1700 holdjára is rákerül a sor. Ekkor aztán újra a Lipták Béla s a Mayer Nándor-féle bérlők világa jönne vissza. A falu jórésze pedig nem a sajátjában dolgozna, hanem újra nekik, nap­számba, részibe”. Ezért is alakult újjá a pártszervezet, erősebbé, mint valaha. Az ellenforra­dalmi híresztelés csak ideig-óráig tudta megzavarni a többség gondolkodását. Előttük a legvilágosabb példa, hogy a népi demokratikus rendszer még hibái ellenére is, nem hasonlítható, véletlenül sem, össze az úri világgal. E­lőttük a példa, a súlyos árvíz­ okozta pusztítás után újjáépített falurész, mint­egy nyolcmillió forintos beruházással. Beszédes példa a kétszeri gyorssegély, a felbecsülhetetlen segítség élelmiszerben, ruhaneműekben. Kétszeresen felbecsülhe­tetlen ez, mikor olyanok élnek a falu­ban, mint Dér Péter, akinek 1941-ben, vagy Máté Mihály, Fejes Ferenc és a többiek, akiknek 1944-ben pusztította el az árvíz a hajlékukat, s akkor bizony se kölcsönt, se segítséget, még talán jó szót sem kaptak. Ki törődött velük? Senki. O­szladozott és oszladozik ma is a köd, melyet az ellenforradalom részt­vevői tudatosan fejlesztettek, s ha van is még hiba, baj, visszásság, az egyre erősödő pártszervezet teljes erejéből se­gít azokat kiküszöbölni. (i-e)

Next