Tolna Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 180-204. szám)

1957-08-27 / 200. szám

TOLNA MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT fcS A TANÁCSOK LAPJA II. Évfolyam 200. szám. ÁRA: 50 FILLÉR Kedd, 1957 augusztus 27. Képek a tamási munkásőr század zászlóavató ünnepségéről Tamásiban a munkásőrség zászlóbontó ünnepségen a Fornádi Állami Gazdaság dolgozói vörös selyem zászlót adományoztak a munkásőr századnak. Képünk, amely a község főterén készült — a munkásőrséget mutatja be az ajándékba kapott zászlóval. m****ow»*A 1VU.UUU a jaina iimiuutsurszdZdlUi a temetőbe vonult névadója — Gőgös Ignác — sírjához, hogy meghajtsa a kegyelet zászlóját a kommunista ve­zér emléke előtt. A kegyeletteljes megemlékezésen jelen volt Gőgös Ignác testvére is. Egy millió darab tégla raktáron Az augusztus 20-i munkaverseny­ben olyan termelési eredményeket értek el a Paksi Téglagyárban, mel­­­lyel az egyesülés üzemei közül az első helyre kerültek. Szépséghiba és az eredményen csupán csak az ront, hogy a mázai téglagyárban 1,2 %­­kal több téglát égettek, mint Pakson. Hónapokkal ezelőtt még az aug. 20-i verseny beindításakor az egye­sülés igazgatója célprémiumot tűzött ki a versenyben első helyezést elért üzem dolgozói részére. Az ünnepek után 1200 forintot adtak a paksi gyár téglakészítői­nek a nyersgyártási verseny meg­nyerésének jutalmaképpen. A gyárvezető megbeszélést tartott az üzemi pártszervezettel és a szak­­szervezeti bizottsággal és elhatároz­ták, javasolni fogják a dolgozóknak, hogy továbbra is párosversenyben végezzék munkájukat a Mázai Tégla­gyárral. A javaslatot a paksiak elfo­gadták, már el is küldték versenyvál­­lalásaikat Mázára. Elhatározták, hogy részleteiben naponta teljesítik a tervet. Ez az egyik legfontosabb a téglagyári munkában. Ezideig sem volt baj a terv na­ponkénti teljesítésével, hisz aug. 20-ig az éves terv esedékes részé­nek mintegy 120 százalékát már elkészítették, így a gyárban a téli hónapokra már közel egymillió darab nyerstéglát raktároztak. Havonta mintegy 100 ezer darabbal nő a téli égetéshez szükséges téglamennyiség. Rövidesen az üzletekbe kerül az idén készült savanyúság Télidőben, amikor a disznótorok nehéz, zsíros ételei amúgy is megnehezítik az ember gyomrát, ugyancsak van kelete a savanyúságnak, a savanyúuborkának, a paprikának, a papri­kasalátának. A leg­több háziasszony nyáron, a paprika­ az uborkaszezon idején gondoskodik a téli pecsenye mellé valóról — de gondoskod­nak a konzervgyárak is. Csak amíg a háziasszony eltesz tíz-húsz üveggel, ad­dig ott tíz- és tízezerszámra készül az ízletes savanyúság. Egy ilyen helyre, de nem a gyárba, hanem a raktárba vezetjük el most ol­vasóinkat. Ez a raktár Szedresen talál­ható. Naponta többször is fordul a teher­autó Kölesdről és Paksról, szállítja a sa­vanyúságot. Az egyik raktárhelyiséget — van vagy 50 méter hosszú ■— a savanyú­uborka uralja. Az ötliteres üvegek való­sággal kazalba vannak rakva, hétezer, hétezerötszáz van egy-egy ilyen „kazal­ban”. Ötvenöt­ezer ötliteres üveg cse­mege- és ecetesuborka az „összlétszám” ebben a raktárban. A másik raktárhelyiséget, a kastély alagsorát, a paprika uralja. Kétezer da­rab ötliteres üvegben ecetespaprika, 23 ezer 5/4 literes üvegben paprikasaláta. Aztán nem is gondolná az ember, mennyi munka van ezzel a sok savanyú­sággal. Először is, amint beérkezik, tisz­tára kell törölgetni, a fém zárófedőt meg­tisztítani a különféle foltoktól, rozsdától, majd utána beolajozni. A beérkezés után egy hét múlva az egészet át kell rakni, megvizsgálni, nem romlott-e meg közben egyik-másik üveg tartalma. Az ezzel fog­lalatoskodó asszonyok elmondják, hogy ezer üvegből egy-kettő csak az, ami nem sikerült. (A háziasszonyoknál viszont gyakrabban megtörténik.) Ez a készlet hamarosan megcsappan, egy része néhány nap múlva már a ke­reskedelembe kerül, nemsokára ott lesz az üzletekben. Egy-egy vagonnal szállí­­tanak például Székesfehérvárra, Moson­magyaróvárra és Csornára. Egészévi adóját kifizette augusztus 20. előtt Az alkotmánynapi ünnepségek már fe­ledésbe is merülnek, legfeljebb arról esik szó, ki hogyan érezte magát, mivel töl­tötte el az ünnepeket. De nemcsak ez — és főleg nem elsősorban ez — jelenti az ünnep utáni hangulatot. Számba veszik ilyenkor, ki mit tett az ünnepért. Sokan voltak ugyanis, akik egy-egy helyen közreműködtek az ünnepségek előkészí­tésében, megrendezésében, és voltak, akik egyszerűen csak dolgoztak, csakhogy az ünnep tiszteletére jobban, mint azelőtt. Voltak ünnepi felajánlások most is, de nem olyan mondvacsináltak, mint az előző éveken keresztül. Így volt ez Kö­­lesden is, ahol több gazda adótartozásá­nak rendezését vállalta az ünnep tiszte­letére. Aki vállalt és amit vállalt, azt tel­jesítette is. Mónus József vállalását tel­jesítve, egész évi adóját rendezte az ün­nep előtt. Kiss István egyösszegben fi­zetett be 3000 forint adót. Patai József­nek csupán néhány forint van hátra az évi adójából, ifj. Oláh Istvánnak, Ned­ves Jánosnak, Kajdi Józsefnek úgyszin­tén. Amit vállaltak, teljesítették. Ez is szóba kerül az ünnep utáni hangulatban. Moszkva után —. új feladatok előtt A VI. Világifjúsági Találkozó sok­ban különbözött az előző ifjúsági ta­lálkozóktól. Nemcsak abban múlta felül az előzőket, hogy több ország fiataljai képviseltették magukat, ha­nem abban is, hogy a delegátusok számszerűen is sokkal nagyobbak voltak, mint előzőleg. Egy másik fon­tos körülmény, amely a­ találkozó je­lentőségét emelte, mindenekelőtt az volt, hogy Moszkvában, a szocialista tábor vezető országának fővárosában került megrendezésre. Olyan nemzet­közi helyzetben, mint amilyen volt, kevés ország vállalkozott volna a rendezésre. Nyugaton október óta megsokszorozódott a rágalom özöne a Szovjetunió ellen, különösen azért, mert segítséget nyújtott hazánknak az ellenforradalom leverésében. A tő­kések hivatalos propagandája szovjet és magyarellenes elkövetnek min­dent, hogy a két népet, a két országot befeketítsék a világ közvéleménye előtt. Ennek a rágalomhadjáratnak egy része az ENSZ úgynevezett ötös bizottságának jelentése is, amely va­lójában hatos jelentés, mert abban Mindszenty is részt vett. Bátran mond­hatjuk, hogy a magyar delegáció a nyugati küldöttek érdeklődésének központjában állt. Moszkvában, ahol igen nagy érdeklődés fogadta a ma­gyar delegációt, meggyőződhettek a nyugati fiatalok arról, hogy a magyar és szovjet nép barátságban él egymás mellett, egymást szeretik, tisztelik. Ez igen nagy meglepetést keltett a nyugati delegáció tagjai között. De amint a küldöttek egymás után — sok­szor politikai vitákon keresztül — megismerik a tényeket, egyre inkább nekünk adnak igazat, egyetértenek a magyar nép állásfoglalásával. Ezt bizonyítja egyébként a jelenleg Ma­gyarországon tartózkodó 18 ország 44 fiataljának tapasztalata is. Ők a töb­bi között Dél-Amerikából, Afrikából, Indiából, Angliából, Kanadából, Franciaországból jöttek a VIT-re és most útban hazafelé, hozzánk láto­gattak. A VI. Világifjúsági Találkozó újabb csapást mért a nyugatiak által ter­jesztett úgynevezett „vasfüggöny’’­­mesére is. A nyugati küldötteket is a nagyarányú nyugati rágalmak után meglepte az, hogy azzal és akkor be­szélhettek Moszkvában, akivel akar­tak, kedvükre fényképezhettek. A magyarok szempontjából, amel­lett, hogy mintegy 80 ország fiataljai­val találkozott delegációnk, vagy mi hívtuk meg őket, vagy ők hívták meg a mi fiataljainkat, egyéb okok miatt is igen fontos volt a találkozó. A nyugati hírügynökségek rádiók, televíziók és a sajtó azzal volt tele, hogy Magyarországon az októberi események után összeomlott a kul­túra, tönkrement a sport, Magyaror­szágról elment mindenki, aki ezen a területen az élvonalba tartozott. Nos, a moszkvai versenyek nem ezt mu­tatták. Igaz, a szovjet versenyzők mögött messze lemaradtunk, de mes­­­sze megelőzve az utánunk következő­ket, másodiknak végzett sportküldött­ségünk, amelyik pedig az előző dele­gációknál lényegesen kisebb létszámú volt. Sok igen értékes díjat hozott el kultúrdelegációnk is. A moszkvai ünnepek után újra megkezdődnek a hétköznapok. A nagy sikerek mellett azonban látni kell azt is, hogy sok feladat vár még ifjúsági szervezetünkre, a KISZ-re. Több, mint ötezer KISZ alapszervezet mű­ködik már s mintegy 160.000 fiatal vesz részt azok munkájában. Ez a hatalmas fejlődés, amely szeptember­ben előreláthatólag tovább tart, főleg a parasztfiatalok és diákok bekapcso­lódásával szükségessé teszi, hogy az ideiglenes vezető szerveket véglege­sítsék. Meg kell választani a KISZ- bizottságok­a1 és a KISZ végrehajtó­­bizottságokat. Az alapszervezetekben azonban nem lesz választás, mert ott a szervezetek alakulásakor választás út­ján jöttek létre. Okt. 25—25 és 27-re összehívják a KISZ országos értekez­letét ,ahol értékelik a KISZ eddigi tevékenységét, megállapítják és elfo­gadják a KISZ Szervezeti Szabályza­tát, végül megválasztják a KISZ or­szágos vezetőségét. A KISZ szervei és szervezetei há­roméves programok kidolgozásához fogtak, amelyek megvalósítása a KISZ-szervezetek tevékenységének középpontjában lesznek. A KISZ pél­dául ifjúsági törvénytervezetet ké­­szít: meghatározza a sport- és kultúr­­munka rendszerének tervét, akció­­programot készítenek az ifjúság kol­lektív társadalmi munkájának meg­szervezésére, mint például az árvíz­­védelem, a fásítás, export és takaré­kossági mozgalmak. Van még tennivaló a fiatalok kö­zött a nacionalizmus és a sovinizmus maradványai elleni harc területén és a növekvő cinizmus ellen is, amely például úgy nyilvánul meg, hogy munka nélkül követelnek egyes KISZ-szervezetek anyagi támogatást gazdasági szervezetektől. Csak néhány gondolat mindez, amely természetesen a feladatoknak csak töredékét öleli fel, de arra ele­gendő, hogy bemutassa, az ünnepek után továbbra is nagy szükség van a folyamatos tevékenységre munkára. Mözsön választották meg az ország első cigány főbizottságát Vasárnap nagy ünnepre virradt a mözsi cigányság: itt választották meg az ország első cigány nőbizottságát. Már a kora délelőtti órákban megje­lentek a meghívott vendégek autói a művelődési otthon előtt, egymás után érkeztek meg a megye vezetői, Rapai G­yula elvtárs, az­ MSZMP megyei bi­zottságának titkára, Tuska Pál elv­társ, a megyei tanács vb. elnöke, szá­mos budapesti napi- és hetilap tudó­sítója, sőt a Magyar Rádió hatalmas kocsija is. A nagy érdeklődés indo­kolt volt, mert a megye egyik leg­nagyobb cigánytelepülése Mözsön van, ahol közel 100 család lakik. De eljöttek a szomszédos falu cigány la­kosai közül is sokan a mözsi ünnepre, elsősorban Bogyiszlóról és Faddról. Hamarosan megtelt a kultúrház nagyterme s zsúfolt nézőtér előtt mondotta el ünnepi beszédét Takács Mihályné, a Megyei Nőtanács titkára. Részletesen beszélt a cigányság pro­blémáiról, megoldásra váró gondjai­ról, de megemlékezett arról is, hogy a cigányság már teljesen szakított nomád életmódjával, letelepedett s hasznos, dolgos tagja lett a társada­lomnak. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után került sor a Nőbizottság meg­választására. A kilenc tagú bizottsá­got úgy választották meg, hogy ab­ban ne csak a Mözs környékiek le­gyenek képviselve, hanem a cigány­ság három­ különböző rétege is, a teknővájó beások, az állandó munka­helyen dolgozó leketárok és a muzsi-Nagy taps fogadta a Nőbizottság meg­választását, majd színvonalas műsor következett. Régi cigány énekek, ci­gány versek hangzottak­ el a mözsi kultúrház színpadán, bizonyítva, hogy a cigányságnak ma is élő, bár­milyen néppel egyenrangú költé­szete, zenéje van. Az ünnepi műsor után vidám tánc­­mulatság kezdődött s a késő délutáni órákig húzta a népi tánczenét a szekszárdi Csorba Géza és zenekara. Eredményes volt a vasárnapi mözsi cigányünnep s a most megválasztott cigány Nőbizottság minden bizonnyal nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a cigányság ma még megoldatlan pro­blémáit közös erővel megoldjuk s gazdag kulturális emlékeiket köz­kusok­ kinccsé tegyük.

Next