Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)
1957-12-28 / 304. szám
1 . december 28. A társadalmi bíróságról 1. Az emberek együttélésének szabályai vannak. Ezek a szabályok, törvények, rendeletek tehát írott formában jelentkeznek. Van azonban számos olyan „íratlan törvény” is, ami a társadalmi együttélésre kihatással van. Míg az előbbiekhez valamilyen szankció fűződik — megsértőit büntető« éri — addig az utóbbinak ilyen következményei nincsenek, mégis valamilyen formában hatása van a megsértőkre. Az öregek tiszteletét, a betegek segítését, a gyengébbek védelmét nem írják elő törvények, mégis az udvariatlant, a durvát lenézik, elítélik az emberek. Igaz, hogy ezeket a következményeket nagyon sokan lebecsülik, nem tulajdonítanak annak olyan jelentőséget, mint a törvényt megsértőt ért büntetésnek. Ha azonban ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkozunk azt állapíthatjuk meg, hogy az emberek ítéletének, a társadalom jó, vagy rossz véleményének komoly jelentősége van és nagy szerepe van az emberi együttélés szabályozásában. Azt is meg fogjuk állapítani, hogy a törvények megsértőit, tehát a bűncselekményt elkövető személyt ért büntetés is csak akkor igazán büntetés, ha annak például a börtönön túl is hatása van, ha az ilyen személy felett a társadalom tagjai erkölcsileg is ítélkeznek. A gyilkost, a betörőt, a becsületes emberek megvetik, közösségükből hosszabb, rövidebb ideig kiközösítik, egyszóval számtalan formában éreztetik velük helytelenítő véleményüket. Több úgynevezett „vagányt” láttam már, akiket nem tört meg a bíróságok által kiszabott börtönbüntetés, akik cinikusan vették tudomásul az ítéletet, de akik összetörtek a munkatársaik, vagy ismerőseik megvető elhúzódásától. Amennyire természetes, hogy megvetéssel fordulunk el a gyilkostól, a nehéz munkával megszerzett személyi tulajdonunkat ellopó, a bennünket megcsaló személytől, olyan természetesnek kell lenni annak, hogy megvetjük azokat, akik megszegik a munkafegyelmet, akik a szocialista erkölcs szabályait megsértik, akik lopnak, sikkasztanak a társadalmi tulajdonból. Hiszen ezek bennünket lopnak meg, a cselekményeikkel okozott sérelmet mi fogjuk megérezni. Nekünk okoznak kárt, nekünk ártanak a garázda személyek, a sikkasztók is, mégha annak hatása nem is jelentkezik azonnal és közvetlenül. Sajnos az tapasztalható, hogy ezeket a személyeket közel sem kíséri a társadalomnak az a megvetése, ami pedig elengedhetetlenül szükséges az egyre inkább elszaporodó magatartásokkal, illetve cselekményekkel szemben. Az emberek nagy része közömbösen megy el amellett, ha valaki munkahelyén „lazsál”, ha „elemel” egy-két szerszámot, vagy nagyobb értéket a vállalattól. Biztos vagyok benne hogy ezek a közömbös emberek nem így viselkednének ha fizetéskor ezek a zsiványok elemelnék pénzüket vagy akár csak annak egy részét is. A munkafegyelem megsértője a társadalmi tulajdon fosztogatója ugyanezt teszi közvetett úton. Meg kell végre értenünk hogy jólétünk alapja a becsületes munka a közös vagyon és aki ezt megsérti, azt erkölcsileg is sújtanunk kell, azt megvetésünk kell, hogy kísérje. Az ellenforradalmi események az állami, állampolgári és munkafegyelmet is meglazították és erősen megrongálták azt a tiszteletet, amit a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatban az évek során kialakítottunk. Az ellenforradalmi események után több mint egy évvel sem számoltuk fel a dolgozók jelentős részében a közönyt, embertársaink ilyenfajta magatartásai iránt. A munkafegyelem megszilárdítása a közös tulajdon megvédése nemcsak az állami és társadalmi szervek feladata, hanem az össznépi feladat, kötelessége minden becsületes embernek. (Folytatjuk) Radnai Zoltán megyei ügyész Az eredményes munka kezdeti lépéseit már megtette a dombóvári művelődési otthon Már többször hallottam arról, hogy Dombóváron nem nagyon szeretik a szekszárdiakat. Megtapasztaltam a dolgot és kénytelen voltam látni, hogy a szóbeszéd nemcsak szóbeszéd, hanem sok igazságot tartalmaz. A dombóvári kulturális életre voltam kíváncsi, beszéltem néhány emberrel, köztük számos olyannal, akiknek nem kis gondja, hogyan lehetne fellendíteni itt a művelődés ügyét. Aztán beszéltem valakivel — hálistennek ilyen emberrel csak eggyel találkoztam — aki ahelyett, hogy konstruktív javaslatokat, terveket forgatna fejében, mindig csak másokat szidalmaz, s minden dombóvári bajnak az okát Szekszárdban keresi. Most, amikor a dombóvári kulturális helyzetet próbálom méregetni, legyen ez egyben vitairat is, amelyben szembeszállok ezzel a fiatalemberrel. A községben évek óta működik a járási művelődési otthon. Hosszú időn keresztül a rossz vezetés lehetetlenné tett minden eredményt. A művelődési otthon volt vezetője, azonkívül, hogy egy csomó kétes elemet odacsődített, semmit sem csinált. Most új vezetőt kapott a kultúra háza és Csíkos Imre elvtárs személye biztosíték arra, hogy rövidesen élettel telnek meg az öreg épület szobái, virágzásnak indul a népművelés. Nos de jelenleg még a terveknél tartanak és a versenyben bizony Szekszárd messze maga mögött hagyta Dombóvárt. A jelenlegi helyzetről csak annyit mondhatok: Van egy képzőművész kör, aztán van egy... nem, más sincs. A többi dolog egyelőre szándék, terv. Ezek a tervek szépek, dicséretesek. S külön dicséretes az, hogy mielőtt a tervek megvalósításához hozzákezdtek volna, megteremtették a munka alapfeltételeit. Mindenkit és minden szervet a művelődési otthon köré tömörítettek, amely kulturális tevékenységet fejt ki. Dombóváron, a járás székhelyén, állandó, szoros kapcsolat van a különböző szervek, intézmények vezetői között és hozzáláttak, hogy minden községben jólműködő Művelődési Bizottságot hozzanak létre. Fellendülőben van az ismeretterjesztés. Kocsolán, Szakcson, Nakon, Döbröközön és még számos helyen már több ismeretterjesztő előadást tartottak. Dombóváron a területi KISZ-szervezet a művelődési otthonban kapott helyet és munkáját igyekeznek szorosan összefűzni a kulturális tevékenységekkel. Rövidesen megvalósul az értelmiségi klub is a művelődési otthonban. Színházak, hivatásos együttesek átlag kéthetenkint rendeznek előadást, alakulóban van a tánccsoport és a színjátszócsoport. A tevékenység tehát kezd kialakulni, kezd szervezett formát ölteni a művelődési otthon munkája. De csak kezd! S hogy végre van valami, az elsősorban Csíkos Imrének köszönhető. Hogy megintcsak összehasonlítást tegyek: Dombóváron ugyanazok a hibák találhatók, mint Szekszárdon, csak még sokkal nagyobb mértékben. És míg Szekszárd kulturális élete már az utolsó lépéseket teszi kilábolandó a mélypontról, addig Dombóváron egyelőre a kezdet kezdetét tartanák. Helyes lenne — én csak a kultúra ügyéről beszélek —, ha egészséges verseny alakulna ki a megye két legnagyobb és legjelentősebb lakhelye között, hiszen minden adottság megvan ahhoz, hogy Dombóvár, akár meg is előzze a megye székhelyét. S szeretném, ha egy esztendő múlva arról számolhatnék be, hogy a tervek már nem tervek többé, hanem megvalósult eredmények. S remélem, akkorra megszűnik, legalábbis a kultúra munkásai részéről, a Dombóvár kontra Szekszárd vita, mert a dombóvári művelődési otthon eredményeiben utoléri a szekszárdit. Letenyei György Zeng az erdő A bonyhádi cipőgyár művészeti márkájából egy évvel ezelőtt még hiányzott a színjátszás. Ezt a hiányosságot most a gyár KISZ-szervezetének színjátszócsoportja megszüntette. A csoport megtanulta és előadta Farkas Ferenc „Zeng az erdő” című daljátékát. Az előadás jól sikerült, a lelkes szereplők sok tapsot kaptak. Kedves és szép jelenetekkel ajándékozták meg a nézőket Farkas Mária és Gyurkovics Lajos, sok kacagást keltettek Nádasi Anna, Ország Mária, Szűcs Aladár és Réti János komikus szerepeikben, de sokat tapsolt a közönség Cseider Teréznek, Daradics Júliának, Vörös Évának, Béres Lenkének, Szániel Máriának és László Irmának is. Nagy Ernő megható jelenetekben sikeresen alakítja Kernács professzort. Meg kell még említeni Mohácsi Bálint Szabó Lajos, Miklós Kálmán, Nagy István és Fenyvesi Jakab dicséretre méltó alakításait. A darabot Szűcs Aladár rendezte a tőle megszokott gondossággal és ötletekkel. Dicséret illeti mindazokat, akik közreműködnek az előadások jó munkájában: Effinger Józsefet, Nagy Piroskát, Réti Jánosnét. A nyolctagú zenekar jól oldja meg feladatát. A zenekarban is helyet foglal két KISZ- tag fiatal köztük Paksi András, a szervezet titkára. A színjátszócsoport ezideig már két előadást tartott Bonyhádon, a megye területén pedig tíz helyen vendégszerepeltek. Mindenütt nagy sikert arattak. Nem kis gondot okozott az előadásokra való felkészülés és a jövőbenis a tagok lelkesedése szükséges ahhoz, hogy a sikersorozatot folytatni tudják. Remélhetőleg még sok községben aratnak jól megérdemelt sikert figyelemre méltó előadásukkal. Karácsonyi ünnepély az 5-ös számú napköziben A szekszárdi 5-ös számú Bajcsy- Zsilinszky úti napköziotthonban hétfő este rendezték meg a karácsony ünnepélyt, hogy a karácsonyestet a gyermekek otthonaikban tölthessék. A napközi otthon nagytermében felállított, csaknem kétméteres, gyönyörűen feldíszített karácsonyfa körül gyülekeztek a gyermekek szüleikkel, s a rövid kis megemlékezés után, amelyet a napközi otthon vezetője tartott, felcsendültek az ismert karácsonyi dalok a gyermekek ajkáról: „Fenyőünnep iríynár első Érkezik az újesztendő.” A fenkölt hangú, szépen szárnyaló dallamok után játékos, vidám dalocskák következtek: „Kiskarácsony, nagykarácsony Kisült-e már a kalácsom." S aztán ajándékokat osztottak a gyermekeknek. A napközi otthon szülői munkaközössége 1400 Ft-ot gyűjtött a gyermekek megajándékozásának céljára. Nemcsak a gyermekek, hanem a napközi otthon is kapott ajándékot ebből az alkalomból. A babákkal, babaágyakkal, építőkockákkal és képeskönyvekkel, amelyeket a napközi otthon kapott, megszaporodtak a gyermekek játékszerei. TOLNA MEGYEI NEPÜJ8AQ 3 n SZERKESZTŐSÉG POSTPÍPBŐL Levél a paksi IV. sz. Óvoda Szülői Munkaközösségének Kedves Szülők! Néhány hónappal ezelőtt minden szülő számára örömet hozó hír kapott szárnyra a községben: „A vállalat kiköltözik, megkapjuk az új óvodát!” Már két év óta vártuk az ígéret beváltását, hiszen évente legalább 80 gyermek maradt ki az óvodákból helyszűke miatt, s nem egy jogos panasz hangzott el: miért nem vették fel az én gyermeket? Hosszú várakozás után végre miénk lett az épület, de puszta falakkal, bizony nem éppen óvodának alkalmas állapotban. Pénz a rendbehozásra nem volt, az új óvoda két dolgozója ilyen nagy munka elvégzésére kevésnek bizonyult. Társadalmi munka, összefogás kell! A szülők segítségét kell kérni! Bevallom őszintén, féltem. Vajon kérő számra nem az lesz-e a válasz: „Már kezdik a kéregetést, hát mire való a községfejlesztési pénz?!’ Mégis elindultam Önökhöz, és kérnem sem kellett! Csak Önök tudják, milyen titkos híradással, kerteken keresztül, mamától mamáig jutott a jelzés: segíteni kell, tehát persze, hogy segítünk! S nekem csupán az időt kellett megmondanom, mikor kezdjük el a munkát. A kijelölt reggelre teljes felszereléssel valamennyien összegyűltek. Meszelő, vödör, súrolókefe került elő, még a nagymamák is részt kértek a munkából: üstházat, tüzelőt, létrát hoztak. A fürge kezek nyomán megtisztult a raktár olajos padlója, hófehérek lettek a falak, ragyogóak az ablakok. Mindössze három nap alatt! Egyikük sem panaszkodott, hogy fárasztó a munka, hogy ottthon halomra gyűlik a dolog, mert a gyermekeikért tették, mert szívükkel is dolgoztak! Nehéz köszönő szavakat találni, tudom, nem is azt várják, sokkal többet annál. Ígéretet, hogy gyermekeik jó nevelő kézben, kedves otthonra lelnek majd az új falak között. ígéretet teszünk és azt meg is tartjuk! ígéretet tettek a gyermekek is, akikért mindez történt: „Az új óvodában nagyon jók leszünk , és mindenre vigyázunk, hogy sokáig tartson!" Kedves Szülők! Példamutató munkájukért köszönetet mondok s kérem, támogatásukkal továbbra is segítsenek bennünket. Farkas Gyuláné a Paksi IV. sz. Óvoda vezetője. Faddon 50 gyermekkel több jár az óvodába A községi tanács és az MSZMP-szervezet közreműködésével a régi pártházat átalakították óvodának. Ezzel nagymértékben növekedett az óvodások száma. Az átalakítás költségeit a községi tanács, a takarítást a szülők vállalták. A felszerelést a megyei tanács VB. tervosztály biztosította. 1957 december 16-án megnyílt az óvoda kapuja. A szülők egymás után hozták a kezdetben félénk, de hamar megbátorodott gyermekeket. Tíz órára már 43 gyermek beérkezett, hét bejelentette a hiányzás okát. Így a létszám már az első napon teljes volt. Másnap ismét újabb 10 jelentkező volt. Ez mutatja, hogy a faddi szülők szeretik és megbecsülik az óvodát, az óvoda munkáját. December 18-án megalakították a Szülői Munkaközösséget. Megbeszélték a kezdeti nehézségeket és a soronlévő feladatokat. Megkérdeztük az óvónénit, Hóbor Évát, ki alig két hete került Faddra, szeret-e itt? „Nagyon örülök, hogy idekerültem Faddra. Mindig az volt a vágyam, hogy olyan óvodában dolgozhassam, ahol a szülők örömmel küldik a gyermekeiket. Ez a vágyam teljesült, éppen ezért nagy munkakedvvel dolgozom. Nevelem, oktatom azokat a gyermekeket, akiket nagy bizalommal bíztak rám a faddi édesanyák." Karácsonyi ajándékozás R. T. Karácsony ünnepe minden embernek jelent valamit: Kinek a Fenyőfa ünnepét, kinek vallási ünnepet, de mindenkinek a szeretet napját. A szívet jóleső melegség tölti be, s ajándékot veszünk annak, akit szeretünk. Már előre igyekszünk ellesni a legtitkosabb kívánságot, vágyat, s boldog izgalommal nyújtjuk át az ajándékozottnak a vágyból immár valósággá nőtt kicsiny ajándéktárgyat, amely talán értékben nem jelent sokat, de a szeretet és a boldogság naggyá növelte azt. Az őcsényi VIII. osztály tanulói is lázasan készülődtek a karácsony ünnepére. Mindenki gyűjtött, tervezett. Milyen ajándékot adjon az édesanyának, s mi okozna nagyobb örömet a kistestvérnek, ezt kérdezgették egymástól. S a lázas készülődés közben eszünkbe jutott kis iskolatársunk, akinek nincs édesanyja. Neki is örömet akartunk szerezni karácsonyra. Valamennyiünket az az érzés hatott át, hogy segíteni kell Kis Jóskán, aki két éven keresztül, jóban, rosszban, csínytevéseinkben társunk volt, aki most a faddi gyermekotthon lakója. S lassan szívünkbe lopta magát az örömszerzés érzése, s elkészítettük a tervet, amelynek végrehajtásában megértő osztályfőnökünk is készségesen segített. Pénzt gyűjtöttünk, szívből és szeretettel adott mindenki. Nem néztük ki, mennyit ad, úgyis tudtuk, hogy mindenki segíteni akar a kis árván. S lassan elkészítettük a csomagot és szívünk szeretetét is odatettük az ajándékok mellé. Azzal a gondolattal küldtük a csomagot Kis Jóskának, a faddi gyermekotthonba, hogy „nem felejtettünk el az édesanya helyett egy nagyobb közösség gondolt rád: a VIII. osztály.” Az Öcsényi Állami Általános Iskola VIII. osztályos tanulói. A Zeneiskola ünnepi Kodály estje A közönség szombaton este is megérezte, hogy a zeneiskola Kodály estje olyan eseményt ad, amelyet érdemes meghallgatni. Tehát nem csupán a sok szereplő hozzátartozója töltötte meg a zeneiskola nagytermét, jócskán láttunk az érdeklődők között olyanokat, akiknek semmi köze nem volt a szereplőkhöz. Bodonyi Ferenc tartott bevezetőül Kodály Zoltánról megemlékezést és ezúttal lendületesebben előadott megemlékezés megérdemelt sikert aratott. A hangversenyen mutatkoztak be a Kodály-verseny győztesei. A 24 növendék egy-egy kánont adott elő. A zeneiskola legjobb növendékei pedig Kodály 1—1 gyermektáncát mutatták be. Az alig két esztendős múltra visszatekintő zeneiskolának ez a hangverseny nagy ünnepe volt, mert Zucker Zsuzsa, Németh Viktória, Győri Katalin, Levente Jutka, Végh László, Szilágyi Eszter, Börcsök Gizella, Puskás Mária, Mihály Ágnes, Gálos Ágnes, Pataki Attila és Falusi Mária olyan muzikalitásról, olyan technikai felkészültségről tett tanúbizonyságot, amely régebb múltra visszatekintő zeneiskolának is becsületére vált volna. A zongoraszámokat ének, fúvós zenekari és énekkari számok tették változatosabbá. A szóló számok közül ismét Faragó Endre és Besenyő Hedvig aratta a legnagyobb sikert. De nagyszerű hangulatot teremtett az ifjúsági kórus négy Kodály száma Különös érdeklődéssel vártuk a szülői munkaközösség énekkarának a bemutatkozását, hiszen köztudomású, hogy a komoly énekkari kultúrával rendelkező Szekszárdon néhány év óta minden próbálkozás dugába dőlt, énekkar szervezésére. A még jobbára fiatalokból álló énekkar, amelyben azonban már jócskán helyet kaptak a szülők is (nemcsak anyák, de apák is) az Esti dalt és a Jeligét adta elő Kodály kórusművei közül. Az énekkar Bodonyi Ferenc nagyszerű dirigálásával minden várakozást felülmúlt és méltán zengett teljesítménye után az elismerésnek tapsvihara. Kíváncsian várjuk az énekkar további szereplését. . T. L.