Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-28 / 74. szám

6 Gyenge csatárteljesítmények a megyei labdarúgó válogatott szerdai előkészületi mérkőzésén Szerda délután mintegy 200 érdek­lődő előtt Szekszárdon játszott előké­születi mérkőzést a megyei labdarúgó válogatott keret. Váltott játékvezetés mellett háromharmados edzőmérkő­zésre került sor. Az első harmadban így állt fel a válogatott: Egyed — ívláb, Halmosi, G. Kiss — Dormány, Pados — Bö­­röcz, Bajza, Kondor, Wéber, Szabó. Az edzőtárs a Szekszárdi SC megyei bajnokságbeli csapata volt. Annak összeállítása a következőképpen ala­kult: Frei — Kiss, Hellebrandt, Bosnyák — Klézi, Baka — Csapó, Simon, Benács, Cziráky, Schlarb. Szekszárdi eredménytelen támadá­sok után Frei több ízben is bravúro­san hárított. Azt azonban már ő sem tudta megakadályozni, hogy Dor­mány szabadrúgásából Wéber az el­­alvó szekszárdi védelem mellett kö­zelről meg ne szerezze a vezetést. 1:0. Nem sokkal később Benács egyenlí­tett 1:1. Majd mintaszerű támadás után Böröcz visszaadta a labdát a 16-osra és onnan Kondor a jobb sa­rokba lőtte a labdát. 2:1. A második harmadban Ásvány — Schäffler, Halmosi, G. Kiss­­,Tallósi, Pados — Gelencsér, Németh, Wéber, Szabó, Pénzes összeállításban ját­szott­ a válogatott. Ebben a harmad­ban már sokat támadott a válogatott, de a csatárok nem értették meg egymást, vagy pedig a kitűnő for­mában lévő Frei hárított igen nehéz helyzetekben is, így az eredmény nem változott. A harmadik harmadban Egyed — G. Kiss, Dormány, Kornis összeállí­tású közvetlen védelemmel kísérle­tezett a szövetségi kapitány. Ez a harmad negyven percig tartott és bi­zony a nehéz talajon megmutatko­zott, hogy egyik-másik játékos nem a legjobb erőben van. Csapó meg nem adott lesgólja után Németh szép lövéssel növelte a válogatott előnyét a 6. percben, így a válogatott vég­eredményben 3:1 arányban győzött. Örvendetes összefogásnak a jele, hogy Gyüszü Ottmár a szövetségi ka­pitány és helyettese, Végh Emil mellett három edző, Albrecht, Vicze és Pálffy sporttársak figyelték a játékosok teljesítményét. Az edzés után megtartott megbeszélésen mind­annyian egyetértettek abban, hogy Pados, G. Kiss, Dormány, Tal­lósi, Ásvány, Egyed, Wéber ját­szott kiemelkedően. A fedezetek jó játéka mellett azon­ban meglátták a szakemberek­ azt is, hogy a szélsőhátvédek közül csak G. Kiss teljesítménye volt a megnyug­tató és bajok vannak a csatársor já­tékában is. Éppen ezért úgy döntött a bizottság, hogy a jövő szerdai nagy­mányoki edzésen kipróbálják a bony­hádi Endrődi és Major, valamint a bátaszéki Székely játékát is. A jövő heti edzőmérkőzésre a kö­vetkezők lesznek majd hivatalosak: Kapusok: Egyed és Ásvány. Hátvé­dek: G. Kiss, Halmosi, Major. Fede­zetek: Pados, Dormány, Tallósi. Csa­tárok: Gelencsér, Németh, Kondor, Wéber, Pénzes, Szabó, Székely, End­rődi. A Szekszárdi SC jó edzőtársnak bizonyult. Frei kiemelkedő teljesít­ményt mutatott. Rajta kívül még Bosnyák erőteljes játéka érdemel említést. A Fejér megye ellen idegenben (a mérkőzés helyét a Fejér megyei szö­vetség még nem közölte) lejátszásra kerülő mérkőzésre a válogatott csa­patot a nagymányoki jövő heti ed­zőmérkőzés után jelölik ki. Itt említjük meg, hogy az április 6-ra kiírt Fejér—Tolna ifjúsági vá­logatott mérkőzés megrendezését sem Paks, sem Bonyhád nem vállal­ta. Ezért a szövetség azzal a kérés­sel fordult az MLSZ-hez, hogy a mérkőzés április 5-én, szombaton Szekszárdon legyen lejátszható a Szekszárdi SC 6-i TOTO mérkőzése miatt. A szövetség a kérést teljesí­tette és amennyiben Fejér megye is hajlandó a mérkőzést szombaton le­játszani, az esetben a szekszárdi szurkolóknak szombaton délután is lesz sportprogramjuk. Bajai Vasutas SK-Szekszárdi SC 61:48 (26:18) Szekszárd, 200 néző. Vezette: Kör­mendi és Goda dr. NB II-es női ko­sárlabdamérkőzés. A szekszárdi csa­pat ezen a mérkőzésen is vereséget szenvedett. A nyurga bajai lányok már ugyan eleve fölényben voltak az alacsonytermetű szekszárdi lá­nyokkal szemben, azonban még így is szoros lehetett volna a küzdelem, ha a szekszárdi csapat jobb napot fog ki. Igen rosszul ment a dobás a szek­szárdi csapatnak és főképpen ezért volt kénytelen átengedni a győzel­met a vendégcsapatnak. A bajai lá­nyok már az első félidőben maguk­hoz ragadták a kezdeményezést an­nak ellenére, hogy a bajai támadások sem voltak folyamatosak. Szünet után sem változott a játék képe, ek­kor azonban már nemigen tudták előnyüket növelni. Legjobb dobók: Mihályi 14, Alaga 12, Varga 7, il­letve Müller Magda 22 és Müller Éva 11. Legyőzték az Soponyai János tanító szombat éj­szaka keveset aludt. Félálomban for­golódott ágyában — s hiába akart — nem tudott másra gondolni, mint a tornászlányokra. Igen a tornászlá­nyokra, akikkel megbeszélte, hogy vasárnap reggel fél 7 órakor talál­koznak a Vassféle vendéglő előtt és utaznak Szekszárdra. Igen, mindez szép terv volt — gondolta magá­ban —, de hol vagyunk már ettől. Az országutat némely helyen méte­res hó borítja, az utak járhatatlanok és a szél rendületlenül hordja a havat. Nehezen virradt és ő már 5 óra után felkelt, bár tudta, hogy hiába az erőlködés, ma nem tudnak el­utazni Szekszárdra. Mindegy , el kell menni a vendéglő elé és a lá­nyoknak megmondani, menjenek ha­za, ilyen úton nem közlekedhetnek az autóbuszok. Útközben már arra is gondolt, hogy kár minden lépésért a lányok úgysem lesznek a megbe­szélt helyen. Nagy volt azonban a meglepetése, amikor öt lány már ott volt, a megbeszélt idő előtt.­­ — Menjetek haza lányok, itt hiába várunk autóbuszra, mert ilyen úton — és a hóval befújt útra mutatott — úgy sem jön meg. — Márpedig mi akárhogyan is ju­tunk el Szekszárdra, de ott tornászni fogunk, — mondta az egyik, mely­hez a többi lány helyeselt. — Hát jó, várjunk akkor és egy órai várakozás után áttették székhe­lyüket a másik autóbusz megállóhoz, ahonnan telefonon felhívták Szek­­szárdot. „Menjenek haza, ne várják az autóbuszt, a hófúvások miatt minden közlekedés szünetel” hang­zott a drót túlsó végéről. — Akkor is megyünk — mond­ták most már egyszerre a lányok és kérőleg fordultak testnevelőjükhöz. — Szerezzünk egy lovaskocsit vala­hol. Ő eleinte ki akart térni a kérés elől azzal, hogy ilyen időben úgy­sem fog be senki, de a lányok hajt­hatatlanok maradtak, akadályokat — Nem bánom, — mondta a taní­tó, — de addig míg én kocsi után nézek, gyertek el hozzánk, majd a feleségemmel készíttetek egy jó for­ró teát. Míg a leányok a forró teát itták, a tanító a tőle harmadik házban lakó Boros József vezetőségi tagot kereste fel, akinek elmondta jövete­le célját. — Hát jó, elmegyek, de akkor a lányok jól öltözzenek fel, mert hi­deg lesz. Míg Boros József a kocsit készí­tette elő az útra, addig bent a házban és Soponyaiéknál előkerül­tek a pokrócok­­ és a meleg téli holmik. Szükség is volt rá, így in­dultak el Szekszárdra heten, majd útközben Tolnán felvették a hato­dik tornászlányt, Gabula Terézt. Mintha még az időjárás is próbá­ra akarta volna tenni a kocsi uta­sait, mert hideg szél fújt és néhol akkora hóakadályok voltak, hogy alig tudtak átmenni rajta. Amint a mözsi állomást elhagyták, a szembe­jövő hóeke állta el útjukat és a föl­deken át mentek a hatos műútra, hogy onnan a célba érjenek. Mire a Sió hídhoz értek, már a nap is kisütött. A versenybíróság csodál­kozott legjobban Szekszárdon, mi­kor meglátták a faddiakat. Mi már lezártuk a versenyjegyzőkönyvet — mondták —, mivel nem számoltunk arra, hogy még jön csapat. Termé­szetesen a faddi lányok — ha ki­csit késve is —, de bemutatták tu­dásukat.­­. Egyénileg Gabula Te­réz ért el legmagasabb pontszámot (9.3), utána Bitter Rózsa követke­zik (9.2). De Bencze Mária, Simon Júlia, Puskás Mária és Hóbor Éva gyakorlatai is azt mutatták, hogy készültek erre a napra. A gálagya­­korlatok különösen jól sikerültek. A verseny után Soponyai János boldogan ment a lányokkal Boros József kocsija felé, hogy elindulja­nak hazafelé a 20 kilométerre lévő Faddra, de most már sokkal boldo­gabban, mert most már megmutat­ták, hogy mit tudnak a faddi lányok. Ny. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 üt. Sporthírek A megyei ifjúsági labdarúgó válo­gatott keret ma délután 2 órai kez­dettel Szekszárdon, a városi sportte­lepen edzést tart. Az edzésre az alábbi játékosok hi­vatalosak: Kapusok: Takács DVSE, Bencze Szekszárd. Hátvédek: Somogy­vári, Siklósi DVSE, Hellebrandt Szekszárd, Méhes Dunaföldvár. Fe­deztek: Tamás, Pécsi, Bonyhád, Schalk­, Tolna, Horváth DIMSC. Csa­tárok: Mérei, Ábel, Horváth F. DIMSC: Keller, Tolna, Góth Máza, Gadó Simontornya, Kiss NI. Szek­szárd, Török, Cziráky Szekszárd. Az ifjúsági válogatott utolsó elő­készületi mérkőzését április 3-án, ugyancsak Szekszárdon játssza. Az ellenfél egy bátaszéki vegyescsapat lesz. A felnőtt válogatott ugyanebben az időpontban Fejér megyében ven­dégszerepel. A tavalyi gyenge szereplés után a szövetség az idén komolyan vette az ifjúsági válogatott előkészítését és a jelek szerint sikerült olyan együttest összehozni és összekovácsolni, amely sokkal nagyobb siker reményében képviselheti majd a megye ifjúsági labdarúgását, mint az 1957. évi . A szövetség úgy döntött, hogy a rendkívüli márciusi időjárás miatt március 23-án elmaradt bajnoki for­dulót a bajnoki idény végén kell le­játszani. De egyben ahhoz is hozzá­járult, hogy a Fadd—Tamási találko­zó az április 6-i szövetségi napon ke­rüljön megrendezésre. * A vasárnapi kényszerszünet egyes csapatoknak feltétlenül használt, ugyanakkor minden bizonnyal egyes sportköreinknek nem jött jól. Remél­hetőleg használ majd ez a kényszer­­szünet az NB III-ban legrosszabbul álló Tolnának. Tolnán különben a konszolidáció jelei kezdenek megmu­tatkozni. Hidegkúti Nándor a váloga­tott középcsatára vállalta, hogy két­hetente edzést tart a tolnai NB III-as csapat számára és a közbeeső hetek­re pedig olyan tapasztalt játékosok leküldését helyezte kilátásba, mint pl. Zakariás, Börzsei, Kovács I. stb. Tolnán máris megjavult a hangulat és nagy lelkesedéssel készülnek a kö­vetkező bajnoki fordulóra. * A kosárlabdázók is felvették a kap­csolatot a szomszédos Fejér megye kosarasaival. Augusztus 20-án a Fe­jér megyei férfi és női ifjúsági ko­sárlabdaválogatott látogat el majd­ Tolnába. Hogyan lehetne Szekszárd labdarúgását elmozdítani a mélypontról ? Hozzászólás Szekszárd sportjával foglalkozó cikkhez Nyakas István két folytatásban közölt cikke valóban a megyeszék­hely egyik égető sportproblémáját ragadta meg. Én is úgy érzem, hogy helyes és kell is a cikkben felve­tett kérdésekkel foglalkoznunk, mert az újság hasábjain a nyilvá­nosság előtt lebonyolított vita hoz­zásegíthet bennünket a felemelke­déshez. Ebben a rövidre fogott hozzászó­lásban magam csak a labdarúgás kérdését ragadnám meg. Ha visszapillantunk egy negyed­­századot a megyeszékhely labdarú­gása történetébe, lehetetlen meg nem látnunk azt, hogy az elmúlt negyed­század a város labdarúgósportja fej­lődése legmegfelelőbb kereteinek a keresése jegyében telt el. A Turul és a Törekvés párharca után követ­kezett a TSE hosszú egyeduralma, amelyen csak a felszabadulás vál­toztatott. Akkor gomba módjára szaporodtak el a sportkörök és va­sárnapról vasárnapra több, mint 100 játékos húzhatta magára a mezt. Amennyire visszafejlődést eredmé­nyezett a pillanatnyi látszólagos fej­lődés ellenére is a TSE hosszú egyed­uralma, éppen annyira káros volt az is, hogy az erőket 1950 után an­­­nyira szétforgácsoltuk a sportkörök tömegében. Most, amikor ismét csak egyetlen sportkör foglalkozik labdarúgással, ismét átestünk a ló másik oldalára, amely semmiképpen sem rejtheti magában a fejlődést. Ma szinte mindenütt beszédtéma a Szekszárdi SC gyenge szereplése. A sok kudarc mellett meg kell lát­nunk ennek az eredménytelenség­nek az eredményeit is. A szekszárdi csapat gyenge szereplése ráirányí­totta a figyelmet arra, hogy Szek­szárd labdarúgósportja alaposan elmaradt a fejlődésben. Az a Kom­ló, az a PVSK, az a Pécsi Dózsa, az a Nagykanizsa, hogy csak a délnyu­gati csapatokat említsem, amelyek­kel annak idején a délnyugati egy­séges I. osztályban egyenrangú fél­ként vívtunk küzdelmeket, az el­múlt 10 esztendő során már megjár­ta az NB I-et is, vagy éppen most küzdhet a legjobbak mezőnyében akkor, amikor a szekszárdi labda­rúgás hosszú éveken keresztül még arra sem volt képes, hogy a megyei bajnokságban vezető szerepet játs­­­szék. Természetesen a Dózsa és a Petőfi bajnoksága kivételt képez, de már a két sportkör egyesüléséből létrejött új sportkör labdarúgócsapa­ta nem váltotta be a reményeket NB II-beli szereplésével. És ezek után nézzük meg azt, ho­gyan állunk az ifjúság nevelésével? Kétségtelen tény az, hogy az a körül­mény, hogy a Szekszárdi SC ifjúsági csapatának edzője van, még­pedig olyan edzője, aki maga is valamikor a szekszárdi szurkolóknak szerzett örömet játékával és akiben a biza­lom is összpontosul, ez már egyma­gában véve komoly előrehaladásnak számít. Az is tény, hogy a szekszár­di ifjúsági csapat jól szerepel az if­júsági bajnokságban, hiszen ott van állandóan a vezető DIMSC nyomá­ban. Az ifjúsági csapat eredményei azonban ne kápráztassanak el ben­nünket, hiszen nincsenek a mezőny­ben az NB III-as csapatoknak az ifjúsági csapatai, amelyek közül , mind Bonyhád, mind Dombóvár, mind Tolna szinte mindig a labda­rúgás utánpótlásának a fellegvára volt. És Simontornya sem bánja azt, hogy 4—5 évvel ennek előtte a me­gyei bajnokság résztvevői 8:6 arány­ban megszavazták az ifjúsági baj­nokság felállítását, amelynek kö­szönheti most Barocsait, Csapót, Kondort, Pénzest, Gadót, Smigurát, stb., akik most elfoglalhatták a ki­öregedett játékosok helyét a csapat­ban anélkül, hogy a sportkörnek az őrségváltáskor a játékosimporthoz kellett volna nyúlnia. De menjünk még tovább. Általá­nos iskolásaink vajon futballoz­­nak-e? Hol vannak a hajdani izgal­mas osztálymérkőzések a sportpá­lyán is, meg a vásártéren is, ha más­sal nem, hát teniszlabdával, vagy rongylabdával mezitláb, pacskerben, vagy tornacipőben? Hol vannak már ezek a város szívében lévő grundok, a vásártér, de hol van már a város sajátnevelésű életerős labdarúgó­sportja is? A magam részéről úgy vélem, hogy a felemelkedéshez egy a közeli jö­vőre és egy a távoli jövőre kidol­gozandó tervet kell készítenünk. Abba már bele kell törődnünk, hogy a szekszárdi csapatnak nincsen re­ménye az NB II-ben történő bent­­maradásra. Éppen ezért már most meg kell kezdeni a jövő bajnoki év NB III-as csapatának a kialakítását a legjobb szellemű játékosok rész­vételével, egy-két sajátnevelésű szek­szárdi fiatal figyelembevételével. De azt is tudomásul kell venniük a szek­szárdi szurkolóknak, hogy ennek a csapatnak nem lesz feladata az 1958/ 59-es bajnoki évben az NB III-ban bajnokságot nyerni. A csapat elé leg­feljebb csak azt a célt szabad tűz­ni, hogy középcsapatként végezzen. Gondoskodni kell arról, hogy a Szekszárdi SC mellett még egy sport­kör alakítson labdarúgó szakosztályt, amely a II. osztályú bajnokságból igyekezzék felverekedni magát a megyei bajnokságba. Egyidejűleg különös gondot kell fordítani arra, hogy mind a két sportkör intenzíven foglalkozzék a fiatalok nevelésével, mindkét sport­kör működtessen ifjúsági csapatot és azon fáradozzék, hogy jó szellemű, képzett játékosok frissítsék fel az NB III-as és a megyei bajnokságba törekvő sportkör csapatát is. Komoly utánpótlást kell biztosíta­ni a két sportkör ifjúsági csapata részére. Éppen ezért az általános is­kolák számára bajnokságot kell ki­írni, amelyben résztvenni jogosult a szeptembertől vegyes iskolává ala­kuló három szekszárdi általános is­kola A) és B) csapata, valamint a Szekszárd-szőlőhegyi általános iskola együttese. Gondoskodni kell arról, hogy Szek­szárd központjához mennél közelebb kisméretű kapukkal ellátott úttörő pálya álljon az általános iskolások rendelkezésére. * Végül arról is gondoskodni kell, hogy a megyeszékhely három közép­iskolája, az 500-as létszámú általá­nos gimnázium két csapatot is sze­repeltetve városi középiskolás baj­nokságot bonyolítson le a megyei középiskolai bajnokságban való­­részvételen kívül. Ha mindezeket megcselekedjük, ak­kor 5—6 esztendő múlva a siker reményével rohamozhatjuk meg az NB II-et és bérelhetünk majd he­lyet ott magunknak, mint ahogyan a nem sokkal nagyobb Salgótarján bérel már mintegy két évtizede he­lyet az NB I-ben. Örülnék, ha mások is elmondanák véleményüket ebben az égető kér­désben, hiszen nem mondok újat, ha azt mondom, hogy a szekszárdi labdarúgócsapat szereplése azoknál, akik még nem fásultak el, vasárnap­ról vasárnapra csak bosszúságot, fej­fájást okoz és ahelyett, hogy a vasár­napi mérkőzések felüdülést hozná­nak, a vereségek után is kitartó 1000 főnyi szurkológárdának, a csapat gyenge szereplése még a dolgozók munkájára is rossz kihatással van. (P... y G... a) Apróhirdetés Normál gépkezelői vizsgával rendel­kező mozigépészt keresünk a szek­szárdi üzemünkhöz, állandó jelleggel. Moziüzemi Vállalat, Szekszárd. GARAY FILMSZÍNHÁZ Március 27-től 29-ig: A 420-AS URAK I. rész. Kétrészes indiai film. Előadások kezdete: Vasárnap: fél 4, fél 6 és fél 8. Hétköznap: fél 6 és fél 8. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt és a tanácsok lapja Felelős Kiadó: az MSZMP Végrehajtóbizottsága Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Szekszárd, Mártírok tere 15—17 Telefon* 20­10, 20­11 Szekszárdi Nyomda Telefon: 21-21

Next