Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-01 / 204. szám
XIII. évfolyam, 204. szám. Magyar államférfiak üdvözlő távirata a Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepére Dobi István, a Magyar Népelvtársnak, a Vietnami Dolgozók Köztársaság Elnöki Tanácsának Pártja Központi Bizottsága elnöelnöke és Kádár János, a Makének, a Vietnami Demokratikus gyár Szocialista Munkáspárt Köztársaság elnökének, Pham Központi Bizottságának első itt- van Dong elvtársnak, a Vietnami kára, a magyar forradalmi mun- Demokratikus Köztársaság mikás—paraszt kormány elnöke a nisztertanácsa elnökének, • Vietnami Demokratikus Köztár- Péter János külügyminiszter sajág nemzeti ünnepe alkalma- Xuan Thuay-nak, a Vietnami bős a Magyar Szocialista Mun- Demokratikus Köztársaság Kulkáspárt Központi Bizottsága, a ügyminiszterének küldött üdvözlő Magyar Népköztársaság Elnöki táviratot az évforduló alkalma- Tanácsa, a magyar forradalmi kilt. A SZOT elnöksége ugyanmunkás-paraszt kormány az csak táviratban üdvözölte a sietegész magyar nép és a maguk . . . , „ nevében távirati üdvözletét, jó- narru Szakszervezetek Központi kívánságait küldte Ho Si Minh Tanácsának elnökségét. A Legfelső Tanács külügyi bizottsága jóváhagyta az atomcsend-egyezményt Moszkva (TASZSZ): A Szov- légköri, magaslégköri és vízalatt etunió Legfelső Tanácsa Szövetti atomfegyver-kísérletek eltiltáségi Tanácsának és Nemzetiségijáról szóló szerződést és elható Tanácsának külügyi bizottságai hozták, hogy azt a Szovjetunió együttes ülésén másfél órás vita Legfelső Tanácsa Elnöksége elé után egyhangúlag jóváhagyták a terjesztik ratifikálásra, Gromiko külügyminiszter felszólalása Moszkva (TASZSZ): A Szovjet- A Gromiko után unió Legfelső Tanácsa Szövetségi képviselők valamennyien a szer Tanácsának és Nemzetiségi Tűződés ratifikálása mellett foglalnácsának külügyi bizottságainak állást. Petrovszkij akadémiegyüttes ülésükön az atomikus javaslatára a két bizottság fegyverkísérletek részleges elül- tagjai egyhangú határozatot hoztásáról kötött moszkvai szerző tak, amelyben javasoltak a Szevdcs ratifikálása mellett foglaltak jétunió Legfelső Tanácsa enökállást cégének a szerződés ratifikála A másfél órás vita során a sat. képviselők egyhangúlag megállapították, hogy a szerződés az első, rendkívül fontos lépés a nemzetközi feszültségenyhítés és leszerelés útján. Andrej Gromiko külügyminiszter a bizottságok tagjai előtt rámutatott arra, hogy a moszkvai szerződést világszerte pozitívan ítélik meg. Helyesen értékelik a szerződés emberbaráti vonatkozásait és politikai jelentőségét is. Gromiko közölte, hogy eddig a Föld országainak több mint kétharmada írta alá a szerződést. A nagyhatalmak közül csupán a Kínai Népköztársaság és Franciaország nem írta alá a szerződést. Gromiko hangoztatta, hogy a kínai vezetők nem akarnak számolni a tényekkel és a logikával. „Kötelességünknek tartjuk, hogy a közlemény előtt továbbra is rávilágítsunk a valóságos helyzetre és rámutassunk a Kínai Népköztársaság vezetőinek mélységesen hibás álláspontjára”. • „Úgy vélem — folytatta Gromiko —, a két bizottság tagjai egyetértenek abban, hogy az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány igen helyesen járt el, amikor előterjesztette javaslatát a szerződés megkötésére. A szerződés ratifikálása a Legfelső Tanács elnökségének részéről nagy jelentőségű lesz a szovjet külpolitika, a béke és a békés együttélés politikája szempontjából^ (5—6. o.) Négyszemközt az orvossal ARA: 70 FILLÉR Vasárnap, 1903. szeptember 1. Hruscsov és Tito mondott beszédet a velenjei nagygyűlésen Belgrád (MTI). Pénteken délután a szlovéniai bányavárosban, Velenjében nagygyűlés zajlott le, amelyen Nyikita Szergejevics Tito , Hruscsov és Joszip Broz Tito beszédet mondott. Elsőnek a nagygyűlés résztvevőinek nagy tapsa kíséretében Tito elnök lépett mikrofon elé. A szocialista országok egész háború utáni fejlődésükben szemben találták magukat kölcsönös viszonyuk és soraik marxista— leninista elvek alapján történő rendezésének problémájával. Ez nem könnyű dolog, és most sem megy könnyen — folytatta Tito. — Harcolunk minden olyan kísérlet ellen, hogy a forradalmi nemzetközi munkásmozgalmat, letérítsék’ a marxizmus—leninizmus útjáról’, s az álforradalmiság, a rasszizmus, az anarchia útjára taszítsák. Örülök neki, hogy itt is, mint mindenütt hazánkban, ahol Hruscsov elvtárs megfordult, a’ legközvetlenebb módon mutatjátok testvéri érzéseiteket a szovjet nép és személyesen Hruscsov elvtárs iránt ”— mondotta a jugoszláv elnök. — Nekünk Jugoszláviában a háború után sok nehézséget kellett leküzdenünk és sok problémát kellett megoldanunk. Utunkat körülményeink határozták meg. 1956-ban a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és a Szovjetunió Kommunista Pártja viszonyáról Moszkvában aláírt nyilatkozat hangsúlyozta azt a lenini álláspontot, hogy „a szocialista fejlődés útjai különböző országokban és különböző feltételek között különbözőek, és a szocializmus fejlődésének formagazdagsága hozzájárul erősödéséhez”. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban Hruscsov elvtárs spliti beszédében hangsúlyozta eme álláspont helyességét. Jóleső érzés számomra, hogy ebben a kérdésben álláspontjaink teljesen azonosak. Tito elnök így folytatta: Amikor a Szovjetunióban jártunk, alkalmunk volt meggyőződni arról, hogy az utóbbi évtized alatt rendkívül nagy fejlődést értek el az építés, az ipar, a mezőgazdaság, a kultúra, a tudomány és a technika minden területén, nagyszerű sikerek születtek a világűr meghódításában, a társadalmi viszonyok terén. Ez a szovjet párt és államvezetés és személyesen Hruscsov elvtárs lenini politikájának az eredménye. Mindez lehetővé teszi, hogy elérjék a kommunizmus építésének céljait, amelyeket az SZKP XXII. kongresszusán a párt programjába iktatott. Mi most dolgozunk Jugoszlávia fejlődése új távlati tervének ös 1970-ig szállításán. Az 1964-től terjedő új hétéves terv kidolgozásánál abból indulunk ki, hogy a szocialista Jugoszlávia gazdaságpolitikájának lényege a gondoskodás az emberről, a gondoskodás dolgozóink élet- és munkakörülményeinek állandó javításáról. — Örömmel állapíthatom meg, hogy álláspontunk a lényeges nemzetközi kérdésekben azonos — folytatta Tito elnök. — Teljesen egyetértünk azzal, hogy napjainkban a kommunisták, és általában a haladó emberek, különösen az államférfiak számára nincs fontosabb feladat, mint a háború megakadályozása, a világbéke megszilárdítása, és a népek közötti együttműködés erősítése. A különféle politikai kalandorok és az építő jellegű nemzetközi együttműködés ellenségei gyakran kiforgatják ezeket a nézeteket, s úgy akarják feltüntetni a Szovjetunió és Jugoszlávia, valamint a világ többi haladó erejének együttműködését, mint valamiféle „kapitulációt a kapitalizmus előtt” a „forradalmi harc feladását” és így tovább. A világ azonban nem fog ezekkel, haladni és nem is haladhat velük, mert kalandor elképzeléseik elfogadhatatlanok a nemzetközi munkásmozgalom számára, a világ népei számára amelyek, tudják, hogy mi a béke és mi a háború; el tudják dönteni, hogy mi a forradalom és általában a haladó, és mi nem az, amelyek a sokoldalú fejlődés feltételeit akarják biztosítani és hisznek a szocializmus erejében. Hruscsov elvtárasai alkalmunk volt ezúttal is részletesen megtárgyalni országaink kapcsolatait továbbfejlődésének konkrét kérdéseit — mondotta ezt követően Tito. — Ezek a kapcsolatok már eddig is jelentősen fejlődtek. (Folytatás a 3. oldalon) Álláspontunk a lényeges nemzetközi kérdésekben azonos — Jóleső érzés számomra, hogy előttetek, Velenje bányászai, dolgozói előtt üdvözölhetem azt az embert, aki a bányászok soraiból emelkedett föl a nagy Szovjetunió, az első szocialista ország élére, kedves barátunkat, Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtársat — mondotta bevezetőben Tito. - A szocializmus napjaink döntő erejévé vált. — folytatta. — Ezzel együtt növekszik a szocialista országok és minden szocialista és haladó erő felelőssége a világban. A szocialista rendszer fölényét a kapitalizmus felett csakis anyagi eredményekkel, a dolgozó tömegek életszínvonalának állandó emelésével lehet bebizonyítani, nem pedig mesékkel és forradalmi szólamokkal. Ezért mi teljesen egyetértünk a szovjet elvtársakkal, Hruscsov elvfelszólaló társsal, akik teljesen indokoltan hangsúlyozzák, hogy a szocialista országok számára most a leglényegesebb az, hogy fejlesszék gazdasági erejüket, megszervezzék a korszerű termelést, olyan szintre emeljék a dolgozók életszínvonalát, amilyent a kapitalizmus nem ismer. „Az évszázad tüntetése“ Washington: Az augusztus 28-i washingtoni hatalmas megmozdulás, amely a négerek politikai és gazdasági egyenjogúságáért szállt síkra. A képen: A hatalmas tömeg egy része.JÍételefoto ( MTI Külföldi Képszolgálat) 1 Y