Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-25 / 251. szám

(Folytatás az 1. oldalról. ) A megyei sajátosságokat összegezve, az összdolgozókon belül az iparban és építőiparban foglalkoztatott munkások aránya alacsony, míg országosan 40 százalék, itt az egyharmadot sem éri el. Túlnyomó többségük közép-, sőt kisüzemi munkahelyen dolgozik. Nagy részük nem régen került a munkásosztály soraiba, életkorát tekintve is elég fiatal. Nagy a munkaidőn túl háztartással lekötött női munkások aránya. A vidéki élet hátrányai, alacsonyabb szakmai, politikai tapasztalatuk és öntudatuk is eltér a munkásosztály harcokban sokszorosan megedződöt nagyüzemi osztagaitól. Nagyobb gondot kell fordítanunk az eddigieknél a tanácsi, a szövetkezeti ipar munkásai, a szétszórt munkahelyeken lévő építőipari, közlekedési és kereskedelmi dolgozók politikai, szakmai képzettségének növelésére, műveltségi színvonaluk emelésére. Megyénkben az új munkások többsége rövid idő után jól beilleszkedik az üzem életébe, támogatják őket a kollektívák. Hasonlóan a régi munkáshoz, megismeri a szakma fogásait, lelkiismeretesen dolgozik, továbbképezi magát, bekapcsolódik a párt, a KISZ, a szakszervezet munkájába. A munkások egy része azonban A termelőszövetkezeti parasztság országos helyzetéről kialakított kép jellemző Tolna megyére is, azonban eltér az országos átlagtól a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya. Tolna megye mezőgazdasági adottságai jobbak az országos átlagnál, míg országosan az aktív keresőknek kevesebb, mint egyharmada dolgozik a mezőgazdaságban, megyénkben ez az arány több, mint 40 százalékos. Sajátos jellemvonása Tolna megye parasztságának, hogy több községben, mezőgazdasági üzemben őslakos magyarok, németajkúak, délszlávok, székelyek, valamint Szlovákiából és hazánk különböző területeiről idetelepült emberek alkotják. A szocialista nagyüzem mércéje a közösség javára végzett munka lett, mely nemcsak a korábbi vagyoni különbségekből fakadó, hanem a nemzetiségi ellentéteket is feloldotta. A kollektív munkában végképp megtalálták egymást, a más országból idejöttek új hazára, a hazánk más vidékeiről idetelepültek új otthonra leltek. Tolna megye termelőszövetkezeti parasztsága a legutóbbi pártértekezlet óta eltelt időszakban előbbre jutott a stabilizálódás, a szocialistává alakulás útján. Visszaáramlás is tapasztalható az erősebb termelőszövetkezetekbe, viszont a többiek egy része munkaerőgondokkal küzd, különösen a fiatalabb korosztályú munkaerő hiánya miatt. Négy év alatt a negyven évnél fiatalabbak részaránya 29- ről 34 százalékra nőtt ugyan, változatlanul feladat a fiatal és szakképzett munkaerő utánpótlásának biztosítása, azonban irreális törekvés a faluból eltávozottak hazacsalogatása. Reálisan a mindenkori falusi fiatalok egy részére lehet csak számítani, rövidebb-hosszabb idő után elhagyja munkahelyét, vándorol. Okai: leggyakrabban a nem megfelelő munkakörülmények, magasabb kereseti lehetőségek, személyes ellentétek, laza munkaerkölcs, munkaerő-csábítás és esetenként a gazdasági vezetés hibái. A Simontornyai Bőrgyárban 1969- ben 700-an cserélődtek, a Bonyhádi Cipőgyár tavalyi fejlesztése során felvett 700 új munkásból csak 350-en maradtak meg. Tolna megye munkásainak túlnyomó többsége — előbbiektől eltekintve —, becsülettel teljesíti kötelességét, a vezető osztályhoz méltóan él és dolgozik. A megye munkásai rendelkeznek mindazokkal a pozitív jellemvonásokkal — legfeljebb ma még nem eléggé kiforrott formában —, amelyek általában jellemzik a munkásosztályt, társadalmunk vezető osztályát. Ezt mutatja a szociális munkaversenyekben és a brigádmozgalmakban részt vevők számának növekedése, a munkásság közéleti aktivitásának fokozódása, az árvízkárosultak megsegítésére kibontakozott mozgalom, valamint a kongresszusi munkaverseny eredményei. Mindezek meggyőzően tanúsítják munkásságunk áldozatkészségét, öntudatának és felelősségérzetének fejlődését, mint mezőgazdasági dolgozóra. A tsz-parasztság politikai öntudatának fejlődésében a szocialista rendszerhez való megváltozottabb viszonya a legjelentősebb. Ma már nemcsak tudomásul veszi, hanem túlnyomó többsége megszerette és magáénak vallja a termelőszövetkezetet, mint életformát. Parasztságunk végleg és visszavonhatatlanul elkötelezte magát a szocializmussal, gondolkodásmódjának, erkölcsének formálódását a közös munkában tanúsított növekvő és szorgalmas helytállása mutatja. A szocialista termelési viszonyok, a termelőerők fejlődése és a nagyüzemnek megfelelő munkamegosztás szélesedése következtében szinte teljesen eltűnt a korábbi mindenes parasztmunka, felváltotta azt a szak-, a segéd-, és kisegítő tevékenység. Mindezek velejárója a parasztság újfajta, nem osztályjellegű tagozódása, a keresetek differenciálódása miatti ellentétek. Fel-felbukkantak még a múltban meggyökeresedett önzés, a közösség ügyei, a mások dolgai iránti közömbösség maradványai, az alapjában pozitív irányú fejlődés ellenére. A tsz-parasztság szocialista tudatának továbbfejlődéséhez kedvezőek a feltételek és a lehetőségek, gyorsítható a folyamat. A számszerűségében gyorsan növekvő (Tolna megyében az elmúlt évtizedben 25 százalékkal nőtt), szakmai és politikai felkészültségben fejlődő értelmiség szellemi képességeit, alkotóerejét hatékonyabban lehet és kell gyümölcsöztetni a közösség javára. Az alacsony létszámban megtalálható, szükséges és hasznos munkát végző kisiparosok, kiskereskedők egyenjogú, megbecsült tagjai a társadalomnak , részvételtől, a vezető állás vállalásától a többletmunka. Visszahúzó erő még a maradi felfogás, a velük szemben élő előítéletek, a helytelen, szubjektív szemlélet, találkozunk olyan nézettel is, amely vitatja a nők vezetésre való alkalmasságát. Új helyzetet teremtett a nők életében a megyében a mezőgazdaság szocialista átszervezése, és az utóbbi években bekövetkezett gyorsabb iparosodás. Tolna megyében a keresőképes nők 66 százaléka áll munkaviszonyban, ami egy százalékkal magasabb az országos átlagnál. Meg kell vizsgálni, hogy a keresőképes nők közül mennyien akarnak és tudnak valóban elhelyezkedni. A jövőben következetesebben és folyamatosabban kell foglalkozni a nők sajátos problémáival, gondjaival, tudatosabbak legyenek az erőfeszítések annak érdekében hogy mindenütt ott legyenek a közéletben a politikai szervezetekben, az állami, a társadalmi, a gazdasági és kulturális élet irányításában. Azt mutatják a tapasztalatok, hogy a vállalatoknál és az intézményeknél sem a gazdasági, sem a szakszervezeti vezetés nem foglalkozik megfelelően a nők sajátos problémáival. A párt ifjúságpolitikájának néhány kérdését fejtették ki ezt követően. Az MSZMP ifjúságpolitikájának az ifjúság szocialista nevelése a célja és tartalma, társadalmi ügy. Szakítani kell azzal a gyakorlattal, hogy az ifjúság neveléséért a KISZ-t tegyük felelőssé. Társadalmunk minden intézményének és szervezetének, a különböző kollektíváknak, az egyes embereknek és az illőknek meg kell hogy legyen a maguk kötelessége és felelőssége az ifjúság, a fiatalok nevelésében. Azt valljuk, hogy az ifjúság reális megítélésének alapja ugyanaz lehet, mint a felnőtteké: mit tesznek a gyakorlatban, hogyan élnek, dolgoznak, tanulnak, vagyis hogyan teljesítik kötelességeiket. A 14—26 éves fiatalok Tolna megyében az összlakosság 17 százalékát teszik ki, a fiatal keresők aránya az összeshez viszonyítva 26,7 százalék. Általánosítható tapasztalat, hogy ahol a pártszervezet és a szakvezetés igényli a fiatalok munkáját, ott azok tevékenyek, részt vesznek a lakóhely, munkahely problémáinak feltárásában és megoldásában. Kis hányadánál megtalálható a közömbösség, a cinizmus, a tiszteletlenség, hiba, hogy a politikailag szilárdabb többségi nem lép fel mindig nyíltan és határozottan e káros jelenségekkel szemben. Határozott törekvés érvényesül a tanácsi szerveknél, hogy az ifjúság nevelésének, kultúráit szórakozásának bázisait megteremtsék. Nem mindig következetesek, ha az anyagi eszközök biztosításáról van szó, a szakszervezetek sem fordítottak megfelelő gondot a tagságuk több mint egyharmadát kitevő fiatalok nevelésére. A szakmunkásképesítést szerzett fiatalokat nem mindenütt foglalkoztatják képzettségüknek megfelelően, több helyen nem differenciálnak megfelelően a szak-, segéd- és betanított ifjúmunkások között a bérezés, a munkamegosztás terén. felvásárlási árak rendezése. A megye szocialista mezőgazdaságában kialakultak a nagyüzemi gazdálkodás keretei, koncentráltabbá vált a termelés, bővült az anyagi, technikai bázis, stabilizálódott a vezetés, a munkáslétszám, a tagság A mezőgazdasági termelés növekedésének ütemében Tolna megyében az ötéves terv idején 21—22 százalékos emelkedés várható az országosan előirányzott 13—15 százalékossal szemben. Mérsékeltebb eredményeket értek el az állattenyésztés terén mezőgazdasági üzemeink, mint a növénytermelésben. Mindössze három százalékkal emelkedett a szarvasmarhaállomány, lassan növekszik az egy tehénre jutó tejtermelés, a kocaállomány 1965 óta évről évre csökkent, ez évben haladta túl az eddig ismert legmagasabb szintet. A melléküzemági tevékenységgel úgy foglalkozott a beszámoló, hogy ott fejlődtek jó irányba, ahol saját termelvényekből félkész, vagy késztermék előállítására, a különböző szolgáltatásokba való bekapcsolódásra a tagok évközi szórvány- és téli munkaidejének jobb kihasználására törekedtek. Kedvező hatással bírt a gazdálkodásra a kedvezőtlen adottságú tsz-ek számára biztosított állami támogatás, bár helyzetük nem stabil, mert egyegy rossz gazdasági év a közepes színvonalat elért tsz.-ek egy részét is visszavetheti a gyengébb, illetve veszteségesen gazdálkodók közé. A mezőgazdaságban beruházott összeg a harmadik ötéves terv időszakában csaknem duplájára növekedett, megközelíti a két és fél milliárdot. Kétharmada építési beruházás, ebből valósult meg, illetve építés alatt áll szakosított, komplex tehenészeti és 12 komplex sertéstelep, korszerű épületszerkezeti és technológiai megoldással. A beruházások hatékonyságát lerontja, hogy lassú ütemű a járulékos beruházások megvalósulása. Számszerűleg növekedett, kedvezőbb összetételűvé vált az erőgépállomány, azonban lassú az elavult gépek lecserélésének üteme, a géppark több mint fele öt évnél idősebb, sok gondot okoz az akadozó alkatrészellátás. A párt agrár- és szövetkezetpolitikájának helyességét, megfelelően bizonyítják a mezőgazdasági üzemek eredményei, a jó politika a parasztság egyetértésével és cselekvő támogatásával találkozik. Parasztságunk végleg és visszavonhatatlanul elkötelezte magát A mik teljes egyenjogúsága, az ifjúság szocialista nevelése A nagy társadalmi kérdésként előtérbe került nőmunka a pártmunka szerves része kell legyen. A megye nőlakossága életében végbement változás hasonló az országoshoz, bíznak a nődolgozók a párt és a kormány politikájában, többségük a társadalom egészéhez hasonlóan ítéli meg a legalapvetőbb kérdéseket. Jelentős még a nők körében a politikai közömbösség, a békével, a nemzetközi munkásszolidaritással kapcsolatos politikai megmozdulásaik ellenére is. Több esetben visszatartja őket a közéletben való Gazdasági építőmunka — megyénk gazdasági fejlődése Az állami élet, a tanácsi tevékenység, a szocialista demokrácia, a törvényesség elemzését követően a tervezettnél gyorsabb gazdasági fejlődéssel foglalkozott a beszámoló. Lényegében valóra váltak azok a célkitűzések, amelyeket, az előző megyei pártértekezlet kitűzött, egyes ágazatokban magasabb szinten is. Az ipari fejlődés főként a régebbi üzemek korszerűsítésében, valamint új üzemek létesítésében, termelésük felfutásában jelentkezett. Az iparban foglalkoztatottak létszámának növekedése az utóbbi években meghaladta az évi nyolc-kilenc százalékot, 1965 —69 között számuk több mint 8100-zal, összesen 43 százalékkal emelkedett. Megyénk iparára még a legutóbbi időszakban is jellemző volt az extenzív fejlődés, az egy foglalkoztatottra jutó termelés átlagos évi növekedése csupán három százalékos volt. Beruházásokra az elmúlt négy esztendőben 60 százalékkal többet fordítottunk, mint az azt megelőző időszakban. 1966- tól 1969-ig a megyében összesen 4121 millió forint került beruházásra. Ezen belül az iparban és építőiparban 917 millió, a mezőgazdaságban 1876 millió, a szállítás és hírközlés fejlesztésére 222 millió, kereskedelemre 135 millió, a kommunális ágazatokra pedig 371 millió forintot fordítottunk. Példázza az építőipar fejlesztését, hogy 1969-ben 35 százalékkal több dolgozót foglalkoztattak, mint 1965-ben. A megye szocialista építőiparának technikai ellátottsága is fejlődött, előrelépés elsősorban a korszerű építési módok és elemek alkalmazásában, a földmunkák gépesítésében történt. A mezőgazdasági termelés és a szövetkezeti mozgalom továbbfejlesztéséhez kedvező feltételeket teremtettek a IX kongresszus után megjelent gazdaságpolitikai intézkedések. A vállalatszerű gazdálkodást szolgálta az állami támogatási rendszer módosítása az új szövetkezeti törvény- a Munkamegosztás a MÁV és az AKÖV között A megye közlekedésének értékelését úgy vizsgálta a megyei pártbizottság beszámolója, hogy mennyiben tud eleget tenni a növekvő átmenő forgalomnak, az áruszállítási feladatoknak, hogy mennyiben tesz eleget a foglalkoztatottság növekedéséből és az emelkedő életszínvonallal együtt járó személyszállításból adódó követelményeknek. A közlekedéspolitikai koncepcióknak megfelelően jobb munkamegosztás érvényesült a közlekedés különböző ágai között. A megye vasúti közlekedése korszerűtlensége folytán nehéz körülmények között tesz eleget szállítási feladatainak. A vasútnál a rossz munkakörülmények, és a viszonylag alacsony kereseti lehetőségek a főbb okai annak, hogy nem szívesen mennek oda dolgozni az emberek, illetve az ott dolgozók egy része más munkahelyen igyekszik elhelyezkedni. (A Dombóvári MÁV Csomóponton állandó munkaerőhiánnyal küszködnek, havonta 40—50 dolgozójuk lép ki.) A szállítási csúcsforgalmak idején emberfeletti munkát végeznek a vasutasok. Nehézségeik ellenére becsülettel teljesítik kötelességüket, a négy esztendő alatt a megyében az áruszállítást nyolc százalékkal, a személyszállítást 27 százalékkal emelték. A közúti közlekedés követelményei szükségessé teszik a közúthálózat, a járműállomány és a kiszolgáló létesítmények összehangolt és együttes fejlesztését. Korszerűsödött a beszámolási időszakban úthálózatunk, ha nem is a kívánt mértékben. Nem lebecsülendő összeg a fenntartásra és korszerűsítésre felhasznált 338 millió forint, viszont az erős elhasználódás miatt nagyobb ráfordításokra van szükség. Az elmúlt évek során alakult ki a teheráru-fuvarozás területén a MÁV és az AKÖV között a munkamegosztás. Színvonalában is továbbfejlődött a közúti járműállomány, az IKARUSZ 30-as autóbuszok helyett ma már modernebbek állnak rendelkezésre, minden községet érint a menetrendszerű autóbuszjárat. Fejlődött a rakodás gépesítése, bár ennek foka alig éri el a 38 százalékot. Nagyban hátráltatja a járműpark kihasználását az alkatrészhiány és nehéz helyzetet okoz a vállalati gazdálkodásban is. Társadalmunk ideológiai, kulturális állapota és fejlődése Kiindulásul a IX. pártdigresszus határozatai szolgáltak, annak tükrében és a mai követelmények szerint vizsgálták az ideológiai célkitűzések teljesítését. Alapvető (Folytatás a 3. oldalon.)