Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-01 / 284. szám

2 Képújság Ifjú emberek dolga Ha majd évszázad múlva írja történésztoll a szocialista jövendőért harcba induló első szabad magyar esztendők históriáját, szólni kell a népi kollégistákról is. Ha forrásanyag után kutat a búvárkodó, kezébe akadhat a Bolyai Természettudományi Kollégium egyik vezetőségi ülésének félévzáró jegyzőkönyve is. Olvassa majd a kései utód, hogy a diákvezetőség napirendi javaslatát Pál Lénárd, a beszámolót meg Szekér Gyula mondta el, s nyilván gondos szorgalommal jegyzi cédulára — hogy a névmutató-összeállítás idején majd könnyebben boldoguljon —, miként haladt tudományos pályán, közéletben a következő évtizedekben a későbbi Kossuthdíjas akadémikus meg a vegyészmérnökből lett kormány-elnökhelyettes. Ha a NÉKOSZ-történet ma még csak részleteiben megírott lapjai elkészülnek, nyilván világossá válik, miért írhatta 1948-ban Lukács György: „Semmi kétség: a népi kollégiumi mozgalom létrejötte és felfejlődése demokráciánk egyik legnagyobb tette a kultúra megújítása terén.” Két nevet említettünk az előbb. Bárki megkeresheti a „Ki kicsoda?” életrajzi lexikonban a nevek mögött felsorakozó szűkszavú, mégis sokat mondó adatsort. Kereshet harmadik, tizedik, ötvenedik hasonló pályaképet is, egy egész nemzedék java fiatalját nevelte, indította el — akárcsak az idézett kettőt — nép, ország, szélesebb közösség, szocialista holnap szolgálatára a népi kollégiumok mozgalma. Kádár János, a József Attila kollégium egykori pártfogó testületi elnöke mondta: „A népi kollégiumok megalapítása fontos politikai tett volt, mert tömörítette azokat a munkás- és parasztfiatalokat, akikre a néphatalom támaszkodni kívánt.” A kollégiumi mozgalom gondolata még a felszabadulás előtt megszületett és gyökeret vert; első hívei már akkor megtalálták a jó utat, a haladás, a baloldali egység, majd az antifasiszta harc útját. Éppen a minap szólalt meg a „Századunk” egyik részletében a képernyőn — fájdalom, már élete egyik utolsó megnyilvánulásaként — a kollégista kezdet egyik tevékeny embere, Sipos Gyula, a költő. Az a Sipos Gyula, aki egyetemi hallgatóként, Győrffy-kollégistaként 1941 nagy antifasiszta megmozdulásán, a Kossuth-mauzóleum előtti tüntetésnél az egyetemi ifjúság koszorúját vitte. Az ő kortársai, elvtársai, barátai voltak nem sokkal később az ellenállás hű harcosai, a felszabadulás után a születő népi hatalom első mindenesei a munkásmozgalom régi harcosainak oldalán, a földosztók és új igazságok bátor hirdetői, a mély illegalitásból a szabadság napfényére lépő kommunisták pártjának hűséges katonái. S egyúttal: az utánuk következő nemzedék népi kollégiumi mozgalmának mentorai. Visszaemlékezések egyszerűségükben is gyönyörű mondataiból ismerjük a „kollégiumfoglaló, honalapító” elsők tanuló és oktató-tanító lázát; a legtöbbször üres, tört ablakú épületekben otthont és mindjárt közösséget is teremtő ifjú emberek igaz, őszinte hevületét. A fényes szelek fénylő tekintetű nemzedéke indult el a népi kollégiumok születésével 1946-ban és volt három éven át — igaz, ifjúi túlzásokkal, hol szektás hibákkal, hol meg narodnyik balfogásokkal — a felszabadulás utáni ifjúsági mozgalom egyik, lendületes politikai munkát végző rétege. Néhány évvel később — amikor az 1949-ben feloszlatott NÉKOSZ munkáját először értékelték reálisan — a párt Politikai Bizottsága úgy beszélhetett a mozgalomról, mint amely egyes hibái ellenére is egészséges hajtása volt a magyar kommunista ifjúsági mozgalomnak, s amely pozitív szerepet játszott az új szocialista értelmiség nevelésében. Évszázad múlva születő történelemkönyv gondolatával kezdtük az emlékezést — ám a jelen, a NÉKOSZ születésének harmincadik évfordulója mai szép szót, mai elismerést kíván azoknak a három évtizeddel ezelőtti kollégistáknak, akik közül szinte mindenki választott munkaterülete fontos, számon tartott embere lett. Akkoriban, három évtizede, akadtak néhányan az idősebb nemzedékek fiaiból, akik „egy kicsit túlságosan is csak politikacentrikusnak” tekintették a népi kollégisták mindennapjait, egész tevékenységükben csak ezt vették észre. Azóta tudjuk — három évtized bizonyítja —, hogy éppen ez, a harcos politikai állásfoglalás vállalása szolgált javukra tudományos, szakmai munkájukban is. Bebizonyosodott: aki népi kollégistaként azt vallotta, hogy világot megforgatni, megváltoztatni az ifjú ember dolga, s ez a politikai küzdelemben csak a kommunisták, a haladás lobogója alatt lehet — vallotta és vállalta: szakemberként is csak a szenvedély és lendület viszi előre a kisebb közösséget és az egész társadalmat. * G. M. LAPZÁRTA KAIRÓ A damaszkuszi rádió vasárnapi közlése után kedden az Al Ahram című félhivatalos egyiptomi lap is arról ad hírt, hogy Asszad szíriai államfő Egyiptomba látogat. A kairói lap közli az utazás időpontját is: a két kormány megegyezése értelmében a szíriai—egyiptomi csúcstalálkozó december 11-én kezdődik az egyiptomi fővárosban. A tárgyalások központi témája diplomáciai források szerint a genfi közel-keleti konferencia felújításának lehetősége lesz. Hoszni Mubarak egyiptomi elnök múlt heti damaszkuszi látogatása idején a diplomáciai források szerint a szíriai vezetőkkel folytatott tárgyalásain a két fél egyetértett a genfi konferencia összehívásának szükségességében. Az egyiptomi Mena hírügynökség jelentése szerint Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszter fogadta Nyikolaj Poljakovot, a Szovjetunió kairói nagykövetét. Hírek szerint e megbeszélés középpontjában is a genfi értekezlet munkájának felújítása állt. Az egyiptomi külügyminiszter fogadta Hermann Eilts amerikai nagykövetet is. PRÁGA Kedden Prágában Tordai Jenő és Premsyl Strougal külkereskedelmi miniszterhelyettesek aláírták az 1977. évi magyar—csehszlovák árucsere-forgalmi jegyzőkönyvet. Ez alkalomból Tordai Jenő nyilatkozott az MTI prágai tudósítójának. Elmondotta, hogy a jövő évre előirányzott 843 millió rubel értékű árucsereforgalom 10 százalékkal fogja meghaladni — azonos árbázison számítva — a tavalyi kölcsönös áruszállítások volumenét. Carter derűlátó a szovjet-amerikai kapcsolatokat illetően Plains (MTI) A Szovjetunióval kötendő második SALT-megállapodásról, egyéb külpolitikai kérdésekről és az új adminisztráció kinevezéséről nyilatkozott az amerikai CBS televízióállomásnak James Carter, az Egyesült Államok megválasztott elnöke. Carter csalódását fejezte ki amiatt, hogy a Ford-kormányzat elmulasztotta a Szovjetunióval való újabb SALT- egyezmény aláírását. Annak a véleményének adott hangot, hogy a kormány miniszterei közötti nézeteltérések akadályozták a stratégiai fegyverek további korlátozásáról szóló tárgyalások sikerét. Carter hangsúlyozta, hogy véleménye szerint az egyezményt már hónapokkal ezelőtt meg lehetett volna kötni. A szovjet—amerikai kapcsolatokról szólva elmondotta: Kissinger külügyminiszterrel folytatott megbeszélése során semmi olyat nem hallott, ami „óriási meglepetést” jelentett volna számára. Kissinger közölte vele: a Szovjetunió soha nem tett olyan határozott nyilatkozatot, amit később nem váltott volna valóra, noha — mint Carter kijelentette — az Egyesült Államokban néha az ellenkező „benyomást” hangsúlyozták. Az elnök sajtótitkára újságírók előtt a kérdéshez annyit fűzött hozzá, hogy Carter derűlátó a szovjet—amerikai kapcsolatok jövőbeni alakulását illetően. Az amerikai—kínai kapcsolatokról szólva Carter „ösztönzőnek” nevezte, hogy a kínaiak „minden esetben megtartják szavukat”. Az új adminisztráció tagjainak kijelölését érintve az Egyesült Államok elnöke elmondta, hogy nagymértékben szűkítette a számba jöhető jelöltek listáját. Közölte, hogy néhány napon belül sor kerül az első kinevezésre, amikor is bejelenti, hogy a közeli barátját, Bert Lance atlantai bankárt pénzügyminiszterré, avagy a szövetségi költségvetési és igazgatási hivatal elnökévé nevezi ki. Carter szólt a Ford-adminisztráció tagjaival való jövőbeni együttműködésről is. Elismeréssel beszélt Ford elnökről és reményét fejezte ki, hogy a jelenleg hivatalban lévő elnök segíteni fogja őt. Példaként hozta fel Truman egykori elnököt, aki ugyancsak kikérte Hoover volt elnök közreműködését. Carter hangsúlyozta: számít Kissinger jelenlegi külügyminiszterre is, hogy időről időre segítse őt a Közel- Kelettel, Afrikával vagy Panamával összefüggő különleges feladatok megoldásában. Carter közölte, hogy Kissinger hasonlóan a Ford-kabinet más tagjaihoz, nem zárkózott el az együttműködéstől. Az Egyesült Államok megválasztott elnöke végezetül reményét fejezte ki, hogy az amerikai acéltermelők eltekintenek az acél árának kilátásba helyezett 6 százalékos növelésétől. Ez — mint mondotta — azzal a veszéllyel jár, hogy az olajtermelő országokat az olaj árának emelésére ösztönözheti. A libanoni béketerv a megvalósítás útján Bejrúti megfigyelők feltételezik, hogy hamarosan sikerül felszámolni a libanoni béketerv végrehajtásának két fő akadályát. Az egyik az ország déli részét fenyegető izraeli veszély, a másik a polgárháborúban részt vett felek némelyikének szembehelyezkedése a kairói csúcstalálkozónak azzal a döntésével, hogy mindenkinek be kell szolgáltatnia a nehézfegyvereket. Az AFP keddi helyszíni tudósítása szerint úgy tűnik, hogy Eliasz Szárkisz libanoni államfő és George Lane amerikai ügyvivő hétfői megbeszélése nyomán kezd rendeződni az arab biztonsági erők Dél-Libanonba való bevonulásának kérdése. Lane állítólag arról tájékoztatta a libanoni államfőt, hogy Izrael többé nem kifogásolja „jelképes arab erők bevonulását Dél-Libanon konkrétan meghatározott körzeteibe”. A nehézfegyverek beszolgáltatását illetően mindeddig huzavona folyt az egymással szemben álló felek között. Az AFP kedden arról adott hírt, hogy a számos bizalmas jellegű kapcsolatfelvétel, így Ahmed IEl-Hadzs ezredesnek, az arab biztonsági erők főparancsnokának és Kamal Dzsumblattnak, a libanoni baloldal ismert vezetőjének hétfői telefonbeszélgetése nyomán kompromisszumos megoldás kezd körvonalazódni a nehézfegyverek összegyűjtése terén. Az AP amerikai hírügynökség kedden arról tudósított, hogy Szíriában szabadon engedtek 380 palesztint és 71 libanoni baloldali személyt, akiket állítólag azért vetettek szíriai börtönökbe, mert ez év júniusában „megpróbálták szabotálni Szíria libanoni akcióját”. 1976. december 1. Indiába utazik Losonczi Pál Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Shri Fakhruddin Ali Ahmednak, India elnökének meghívására 1976. december első felében hivatalos látogatásra Indiába utazik. L. Brezsnyev és W. Simon megbeszélése Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, kedden a Kremlben fogadta William Simont, az Egyesült Államok pénzügyminiszterét, aki az amerikai—szovjet kereskedelmi és gazdasági tanács ülésére érkezett Moszkvába. A beszélgetés során érintették a Szovjetunió és az Egyesült Államok kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainak helyzetét. Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta: a Szovjetunió következetesen folytatja azt a politikát, amelynek célja, hogy pozitív irányban, a kölcsönös érdeklődésre számot tartó valamennyi területen békés és szilárd alapokon fejlődjenek a két ország kapcsolatai. William Simon kifejezte az Egyesült Államok kormányának óhaját, hogy fejleszti a kölcsönösen előnyös együttműködést a Szovjetunióval. Folytatódott a közös piaci csúcstalálkozó Hága, Kis Csaba, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Kedden reggel folytatódott Hágában a közös piaci államok kormányfőinek idei harmadik csúcstalálkozója, az EGK tanácsának ülése. Az első napon Giscard d’Estaing francia elnök és a többi tagállam kormányfője holland kollégájuk, Joop den Uyl elnökletével gazdasági kérdésekkel foglalkozott. Az ülésszak egyetlen komolyabb megállapodása az volt, hogy a kilencek a fejlődő országokkal folytatott párizsi gazdasági tanácskozás, az úgynevezett észak—dél megbeszélések december 15- ére tervezett miniszteri szintű tanácskozásának elhalasztása mellett foglaltak állást. Hivatalosan ugyan nem javasoltak ilyen lépést, ürügyként azonban azt használják fel, hogy a párizsi megbeszéléseken részt vevő amerikai delegáció a kormányzat változása idején nem fogadhat el nagyobb horderejű döntéseket. A gazdasági kérdések sorában a legtöbb szó a nyersolajárak várható emeléséről esett. Giscard d’Estaing javasolta, hogy a Közös Piac tagállamai állapítsák meg nyersolaj-behozataluk felső határát, nehogy indokolatlanul túlzottan nagy összegeket fordítsanak erre a célra megcsappant tartalékaikból. A javaslatról nem született végleges megállapodás. A kormányfők megkezdték A nyugat-európai politikai unió jövőjével foglalkozó javaslat, az úgynevezett Tindemans-jelentés tárgyalását is, erről azonban szintén nem hoztak határozatot. A keddi ülésen a Közös Piac kilenc tagállamának vezetői szervezeti kérdésekkel foglalkoztak: kijelölték az EGK új végrehajtó testületét, a bizottság új tagjait. Kongresszusra készül a VSZK A vietnami kommunisták feladatai Vietnam-szerte folynak a Vietnami Dolgozók Pártja megyei küldöttértekezletei, amelyeken megvitatják a központi bizottságnak a párt IV. kongresszusa elé terjesztendő beszámolója tervezetét és megválasztják a kongresszusi küldötteket. A kongresszusi beszámolótervezet közzététele és megvitatása az egységes Vietnami Szocialista Köztársaság kiemelkedő jelentőségű politikai eseménye. Jelentőségét az is fokozza, hogy a párt megalakítása, 1930. óta az ország helyzete most tette először lehetővé a párt kongresszusi dokumentumának előzetes közzétételét és országos méretű nyilvános megvitatását. A központi pártlap, a Nhan Dan öt teljes oldalát megtöltő beszámolótervezet hét fejezetből áll: 1. A nagy győzelem és a történelmi fordulat, 2. a szocialista forradalom irányvonala Vietnamban, 3. a második ötéves terv iránya és feladatai, 4. a kulturális, társadalmi tevékenység 5. a szocialista állam erősítése, a tömegmunka, 6. a világhelyzet, a párt nemzetközi feladatai és külpolitikája, 7. a párt vezető szerepének és harci erejének növelése. A dokumentum bevezető részében elemzi a 35 éves felszabadító harc múlt évi végső győzelmének körülményeit. A szocializmushoz hű forradalmárok törhetetlenül harcoltak mindaddig, amíg mindkét imperialista hatalmat ki nem verték Indokínából és meg nem valósították az ország újraegyesítését. A VDP előző, III. kongresszusa óta 16 é év tett el. A beszámolótervezet ezt az időszakot elemezve megállapítja, hogy az amerikai agresszorok elleni hazafias ellenállás teljes győzelmével a vietnami forradalom új szakaszába lépett, amikor az egész ország független és egyesített, s amikor egyetlen stratégiai feladat előtt áll: a szocialista forradalom és a szocializmus építése. A beszámolótervezet megállapítja, hogy Vietnam az állami és szövetkezeti tulajdonban lévő termelőerőkre támaszkodva nagy eredményeket ért el a szocializmus anyagi-műszaki alapjainak megteremtésében. A fejletlen mezőgazdasági ország a kezdeti nehézségeken már túljutott. Északon fokozatosan tökéletesedik a nagyüzemi gazdálkodás és délen is megkezdték a szocialista típusú népgazdaság alapjainak lerakását. Vietnam rendelkezik a gyors fejlődés feltételeivel : az országnak gazdag nyersanyagforrásai vannak, s a Vietnami Dolgozók Pártja vezette nép dolgos és kitartó. Északon még fejletlen a nehézipar, az országban még hiány van bizonyos mezőgazdasági termékekben és nem egészen ésszerű a munkaerőelosztás. Délen még létezik a magántőke, esetenként ellenforradalmi szabotázsakciókat hajtanak végre, s naponta kell harcolni az amerikai és a saigoni rezsim maradványai ellen. A forradalmi erők előtt a beszámolótervezet a mai helyzetnek megfelelő feladatok teljesítését tűzi célul. A proletárdiktatúra megerősítése közben végre kell hajtani a termelési viszonyok, a tudomány és technika, valamint az ideológia és a kultúra forradalmasítását. Fontos feladat a mezőgazdaság korszerűsítésével az eddiginél jóval fejlettebb élelmiszergazdálkodás megteremtése és a terméshozamok növelése. A mezőgazdaság gyors fejlődése alapul szolgálhat az ipar reális, megfontolt, lendületes fejlesztéséhez, s a sokat nélkülözött nép jobb ellátásához. Gazdasági téren elsődleges feladat a nehézipar fejlesztése, de fel kell számolni a szegénységet, az elmaradottságot, s küzdeni kell az emberek szocialista tudatáért. Vietnam külpolitikájáról a beszámolótervezet hangsúlyozza, hogy a párt tovább kívánja fejleszteni a testvéri szocialista országokhoz fűződő jó kapcsolatait és erősíteni akarja a nemzetközi kommunista és munkásmozgalmat annak egységét, a marxizmus,leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján. BOGOS LÁSZLÓ