Tolnai Népújság, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-16 / 242. szám
4 »ÚJSÁG Választások a régióban Bogyiszlói polgármestert, Tolnán önkormányzati képviselőt választanak a mostani, illetve a jövő hét végén. A tényeket már közöltük: kik kaptak megfelelő mennyiségű ajánlószelvényt, mikor és hol voksolhatnak rájuk a helybeliek. Arra itt most nincs lehetőség, hogy az összesen öt induló mindegyikét bemutassuk, fényképét közöljük, elképzeléseik felől érdeklődjünk - kínosan ügyelve az esélyegyenlőség megadására. Terjedelmi okok miatt sem tehetjük ezt (megtöltené a Tolna és környéke oldal felét-háromnegyedét), meg az adott esetben szükségtelen is. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk ugyanis - egy faluról és egy kisvárosi szavazókörzetről lévén szó -, hogy a választópolgárok személyesen ismerik a jelölteket. Nem kell az urnák elé járulókat segítenünk azzal, hogy „megmondjuk" ki, kicsoda. Ezért választottuk nyugodt szívvel azt a megoldást, hogy majd a szavazást követően, a befutókkal készítünk egy-egy interjút. Úgyis az a fontos, hogy aki bizalmat kapott, annak milyen tervei vannak, s nem az, hogy akit leköröztek, az mit is akart volna, ha ő nyert volna ... Wessely Hosszas huzavona után ... Az út befoltoztatik Itt a remek alkalom arra, hogy gyakoroljuk a pozitív újságírást, mivel eredményről számolhatunk be. Ha már - meglehetősen ironikus hangon - olvasóink tudtára adtuk azt, hogy a Tolnán átvezető főúton hetek óta ott éktelenkedik két csúnya kátyú, miközben az illetékesek azon tanakodnak, hogy ki is a hibás, ki is fizesse a majdani javítás majdani számláit, szóljunk most arról, hogy mozognak már a narancssárga autók és a narancssárga ruhás szakemberek a munkaterületen. Leástak a mélybe, ott kezdték a hibaelhárítást, az alapoknál. Most már csak a burkolás van hátra. Remélhetőleg e helyreállítást, foltozást követően megszűnnek a sorozatos süllyedések, burkolat-beszakadások a Deák Ferenc utcában! Ez - ahogy mondani szokás - nemcsak esztétikai, de közlekedésbiztonsági szempontból is igen fontos volna. -Wy- TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1993. október 16., szombat Maszekban jobban „tejelnek"? Két ló, 49 tehén, 18 borjú, két „vereb" és három „gazda". Ha nem számoljuk bele az állattartó telepeken előszeretettel tanyázó verebeket és az otthonosan mozgó legyeket, nagyjából így áll össze az „állomány" Bogyiszlón, az idei „munka ünnepe" óta priváttá lett egykori téeszes, ma „Zsidi-féle" tejelőtehén-farmon. A téesznek ráfizetéses volt, nem „tejelt" a tejelő telep. Felszámolták. Volt, aki mégis látott fantáziát a Holstein-fríz állomány fejésében. Úgy tűnik, jól számított a korábban a bogyiszlai „Duna Gyöngyében" dolgozó, vagyonjegyeikből „válogatott" teheneket vásárló Zsidi család. A tehenek átlagosan 20 liter tejre vannnak „kalibrálva", gondosan „tervezett" üszőszaporulatuk a minőségjavítás záloga, a „konkurrencia", belőlük kerülnek ki a leselejtezett tehén ősök dicső utódai. A takarmányt a téesztől veszik, az épületeket és az 50 hektáros legelőt is innen bérlik, amelynek vezetősége egyébként korrekt partnere a bogyiszlói „kovbojoknak". Persze akadnak irigyeik is, ami azonban magyarhonban természetes. Ez a családi vállalkozás nem jövedelmez rosszul, igaz, keményen kell dolgozni, de nem örökké „éjt nappallá téve", pihenésre is jut idő. A „titok" a költségek minimálisra szorításában (illetve egyes költségfajták megszűnésében) és a tej „kvalitásának" folyamatos biztosításában rejlik. Ha jó a minőség, 20-22 forint az árbevétel literenként, ha nem, akár 10 forintra is lecsökkenhet. Saját zsebre megy, nem kétségesek tehát a törekvések. Az érdekek olyan tisztán jelennek meg, mint a tehenek foltjai: feketén-fehéren (hogy egy kis költészetet is vigyünk az állattenyésztésbe). A jövő tervezése sem az égbolt rózsaszínűre való átfestéséből áll. Minimális állománybővítés és a minőség folyamatos javítása. „Ennyire" egyszerű. sk Fotó: Degré G. Az idősebb Zsidi János ... ... és az ifjabb Dombori újra elcsendesült Szezon végi beszélgetés Hirmann Bélával Elszállt a nyár, Dombori, az üdülőtelep újra elcsendesült. Vége a szezonnak, sőt az utószezon is gyakorlatilag befejeződött, már csak egy-két büfé tart nyitva, néhány szállóvendég akad, s itt-ott látni maszek hétvégi háztulajdonosokat, akik levelet söprögetnek, vízcsapot bugyolálnak be, téliesítik a bungallójukat. Egy kis szezon végi összefoglalót kértem Hirmann Bélától, a faddi önkormányzat munkatársától, aki már 8 éve vezeti a Domboriba kihelyezett gondnokságot. Elmondta, hogy embereik most az őszi nagytakarítást végzik a területen. Füvet nyírnak, avart söpörnek, betonnal erősítik meg a hullámtörőket, elaggott nyárfákat vágnak ki, s helyükre csemetéket telepítenek. Ha befagy a víztükör, akkor pedig nekilátnak a nádvágásnak. A látogatottságot az idei idényben jónak értékelte, nagyon sok ember megfordult Dombodban, de - mint mondta - ez a bevételekben nem realizálódott. Érezhető volt a szegényedés, a fizető vendég nem fizetett, nem vásárolt, hanem szatyorban hozta magával az enni-innivalót. Érthető is ez, mert ha egy négy tagú család kijön Szekszárdról busszal, már az útiköltségük is több száz forint. Módosult a vendégkör, bővült azokkal, akik lejjebb adták ezen a nyáron és a Balaton helyett megelégedtek Domborival. Egyértelműen pozitív hatást gyakoroltak a forgalomra Hirmann Béla szerint a televíziós közvetítések, a kajak-kenu versenyek. S azt is az idei szezon fontos eredményei között említette meg a gondnokságvezető, hogy most első ízben kelt el a pavilonsor minden egysége. Hogy megérte-e a vállalkozóknak bérbe venni ezeket az üzleteket, az majd jövőre derül ki: hányan jönnek közülük vissza '94 nyarán? Wg -Fotó: Pusztai T. Az elhagyott vízpart őszi nagytakarítás Padlások kincsei A vasaló Ma már megkülönböztetik, ott a jelzője, hogy „szenes". Hajdanán bizony jó szolgálatot tett, még pénzt is kereshettek vele. A vasaló nem magángyártmány, nem barkácsmunka. Öntöttvas testét gyárakban készítették, kereskedők árulták városon, falun egyaránt. A medinai háztartások mindegyikében megtalálható volt. A kikeményített gyolcsruhát, alsószoknyákat, blúzokat, ingeket, stb. nem volt szokás vasalatlanul felvenni. A vasaló mindig ott volt a konyhai tűzhely lapján, a „platnin", hogy felmelegedett állapotban bármely pillanatban lehessen „kinyomatni" az éppen szükséges ruhadarabot. A nagymosás utáni vasaláshoz már ez a platni-meleg nem volt elegendő. Ekkor tettek bele parazsat, a gazdagabbak izzó faszenet. Ilyenkor a tapasztalt háziasszonyok különféle izzítási „szertartásokat" végeztek. Hogy az öntöttvas test gyorsabban melegedjen, erőteljesebben izzan a parázs, az udvaron néhányszor lendületesen meglóbálták jobbra— balra a vasalót. A réseken át keletkezett huzat a pernyét, a hamut egykettőre „kifújta", így nem piszkolódott a ruha. A vasaló talpának melegét a gazdasszony megnyálazott ujjának odanyomásával, megérintésével állapította meg. Ha úgy ítélte, hogy a szunnyadó parázs egy kis „piszkálatra" szorul, akkor megint meglóbálta, meglengette, s az a friss levegőtől ismét új erőre kapott, folytatható volt tovább a ruhaszépítészeti tevékenység. A vasalás nem volt valami könnyű munka. Egyrészt, mert maga az eszköz is jóval súlyosabb volt mai, korszerűbb társainál, másrészt, mert az izzó faszén, a parázs fejlesztette gáz a vasalóasszonyoknak örökös fejfájást okozott. Mint ahogy költőnk, József Attila is írja: „ .. .fejük fáj a vasalástól" ... K.L. Pb-gázos hálózat Kölesden Olyan messze van Kölesd a meglévő földgázvezetékektől, hogy a falu vezetői nem láttak lehetőséget az azokhoz való csatlakozásra. Ezért önálló rendszert létesítenek - tájékoztatott Kocsis György polgármester -, méghozzá pb-gázosat. A tervezés első üteme elkészült, most az engedélyeztetési eljárás folyik, s a kivitelezéshez tavasszal kezdenek. Összesen 16, egyenként 5 köbméteres pb-tartályt helyeznek majd el, melyekről, vezetéken át kapja majd a fűtőanyagot a 185 igénylő. A készlet a benzinkutakhoz hasonlóan, tartálykocsik segítségével lesz utántölthető. Kölesd a harmadik olyan települése az országnak, ahol az energiaszolgáltatásnak ezt a formáját választják. Bíznak abban, hogy olcsóbban kijönnek így, minthogyha bármely más módszerrel próbálkoznának. Ha minden a terveknek megfelelően halad - közölte a polgármester -, a '94-es fűtési idényben már a fogyasztók szolgálatára áll a pb-gázos rendszer. Számítógépet kapott az iskola Számítógépet kapott a minap a szedresi iskola. Az IBM-XT kompatibilis gépnek örülhetnek a gyermekek. Az eddigi hét Commodore mellé igazán jól jön ez a nagyobb tudású, „intelligensebb" szerkentyű. Új, de nem teljesen ismeretlen ez a masina ebben az oktatási intézményben, hiszen egy társa már aktívan dolgozott korábban is a tanulók keze alatt. A szedresiek mostani IBM-gépe a községi önkormányzat, a CO-NET szekszárdi cég és egy programmenedzser közös ajándéka. K.L. Az iskola igazgató-helyettese, Fejős Károlyné vette át az ajándékot az adományozóktól, akik balról: Balogh Zsolt (a CO-NET képviselője), Honti Sándor (szedresi jegyző), Kőszegi János (programmenedzser)