Tolnai Népújság, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-27 / 277. szám
% * 4 «ÚJSÁG Közmeghallgatás Medinán Státusz van, orvos nincs Mivel a napirendi pontok között szerepelt az orvos-ügy, a medinai közmeghallgatáson megjelent dr. Sudár Géza tisztifőorvos is. Először a falu polgármestere Csajbók Kálmán köszöntötte a kultúrteremben megjelent majd' kilencven érdeklődőt és a képviselőket. — Az orvoshiányt a mai napig nem sikerült rendezni - mondta a polgármester. — A volt orvos júniusban hunyt el. Az özvegy és a képviselőtestület között még ma is tart a pereskedés, bizonyos anyagiak miatt. Orvos-helyettesről eddig még sikerült gondoskodni. Meghirdettük az állást, hat pályázat érkezett, a meghallgatások után „ketten maradtak fenn a rostán"! Ez a közmeghallgatás tulajdonképpen azért jött létre, hogy döntés szülessen, legalábbis a megjelentek közül szép számmal voltak abban a hitben, hogy ők „orvost választani" vannak itt. Dr. Sudár Géza elmondta: ő a törvényt képviseli, nem korteskedik egyik jelölt mellett sem, de lehetetlen a medinai helyzet, hogy van státusz és nincs orvos! S ezért nem azok a felelősek, akik szemben ülnek vele (a lakosság), hanem akik mellette (a testület). A főorvos nagy tapsot kapott. Felerősödött a moraj a teremben. Kezdődtek a hozzászólások, elhangzottak a nyílt és burkolt vélemények, személyeskedések, a támogató és ellenző hangok a széksorok közül, sőt káromkodás is hallatszott olykor. Tüzelés csípőből, igazi cowboy módra, nem kímélve a képviselőket, a polgármestert, tűz mindenkire! Néhány perccel nyolc óra előtt a főorvos elment, miután háromszor is elmagyarázta ugyanazt, hiába. Ez követően a jegyző a költségvetéssel kapcsolatos elemzésbe kezdett, de még fél kilenc sem volt, mikorra mindenki felállt és szétszéledt. Az egész est summázatát egy vendégségben lévő, vidéki atyafi adta meg: „ ... mintha cirkuszban lettem volna..." Addig, amíg változás nem következik, marad az ábrándozás a jövőről, a múltról. A korosabb medinaiak nosztalgiával gondolhatnak a megboldogult Kisfaludy Kálmán doktor úrra, aki 1931-től több mint három évtizeden át volt nagyon jó orvosa a falunak. Ment a beteghez gyalog, kerékpáron, hintával, lovas szánnal, autóval, tartott gyógyszert, injekciót, s ha kellett még fogat is húzott. K.L. Ezen sem lehet már csodálkozni! * Árukapcsolás? Ebben a rohanó világban már az ember semmin sem csodálkozik. Hisz már hozzászokott, hogy az élelmiszerboltban talál alsóneműt, a vasboltban illatszereket. Úgyhogy a tolnai polgárok sem csodálkozhatnak azon, ha a könyv-hanglemez bolt kirakatában nagybetűk hirdetik, hogy itt van a húsbolt is! Lehet, hogy ebben az új üzletben olyan árukapcsolást valósítanak meg a vállalkozók, hogy a pajzán dalok lemeze mellé disznófület,farkat, az egyházi könyvekhez meg püspökfalatját kap a kedves vásárló? Kövesdi János November 29-én (hétfőn) 16 órától tekinthetik meg a faddi Mese művelődési házban kicsik és nagyok a „Mesél az erdő" című zenés darabot. Amatőr színjátszók Nem, a felvétel nem mostanában készült, hanem 1924-ben. Tolnán ma nincsennek amatőr színjátszók, nem mondható, hogy pezseg a művészeti élet, másra sincs pénz, nemhogy kultúrcsoportok finanszírozására. Szinte hihetetlen, hogy egykor ilyesmi is létezett a településen. Az itt látható hölgyek és urak úgy tűnik, kedvezőbb körülmények között éltek hetven évvel ezelőtt, mint mi most. Ráértek „színészkedni", s bemutatni az Örök törvény című darabot, az akkori publikumnak. TOLNA ÉS KÖRNYÉKE A mikulás hozta télapó és a két krampuszlány Tolnán három testvér gondolt egyet. A város és környék gyerekeinek, játékos kedvű felnőtteinek, megjelenítik a láthatatlan télapót, aki az ablakba kitett fényes cipőkbe rakja ajándékait, s aztán eltűnik. Bár a meséskönyvekben, tv-ben, képeslapokon találkoztak már vele, mennyire más lesz az, ha hozzájuk szól, s talán még a szakállát is meg lehet húzni. A testvérek, akik kétszeresen is tolnaiak, hisz Tolnán laknak és Tolnai Ritának, Lindának és Ferencnek hívják őket, elkészítették a szereposztást. Természetesen Ferenc lesz a télapó és a lányok Rita és Linda a krampuszok, akik majd segítik a télapó nehéz munkáját. Ami ötletük érdekes történetéhez tartozik, az az, hogy a két lánynak mintegy ajándékként hozta a mikulás ezelőtt 18 évvel öccsüket, Ferencet, Miklós napján. S miután a mikulás hozta télapó most tölti be a nagykorúságát, belépett a felnőtt, szóval a mikulás korba. A három testvér segítőtársa volt édesanyjuk is, aki a jelmezük elkészítését vállalta, s aki ezt a napot legalább olyan izgalommal várja, mint a három testvér és a sok-sok télapót váró gyerek. A tolnai óvodákban, bölcsődékben már megrendelhetik a télapót és az ő krampuszait, a kedves szülők, nagyszülők Tolnáról és környékéről. Az ajándékokat annak rendje és módja szerint vasárnap és hétfőn viszik ki a télapó és segítői, kedves meglepetésekkel a kívánt helyre. Abban, hogy kit kell majd dicsérni és ki kapja a virgácsot, máshol ajándékot, a télapó messzemenőleg figyelembe veszi a szülők és a nagyszülők kívánságait. A három testvér célja, hogy azoknál a családoknál, ahol majd járnak, a gyerekekben olyan szép emlékek maradjanak erről a kedves félköszöntő ünnepről, amelyre még felnőtt korukban is szívesen emlékeznek. Rita, aki tanárképzőbe jár, már találkozott gyakorlati oktatásokon kicsikkel, így Lindának, aki az államigazgatási főiskolára jár és Ferencnek, aki karosszéria-lakatos, útmutatást tud adni arról, hogy a mai gyerekek minek örülnek és hogyan lehet közel jutni hozzájuk. Ezek után már csak drukkolnunk kell, hogy a fehér hótakaró - mely bizony szokatlan most, novemberben - kitartson mikulásig, hogy a sok-sok ajándék télapóhoz méltó és illő szánkóval jusson el kicsikhez, nagyokhoz. Sas ErzsébetFotó: Ótós Réka Egy tolnai olvasónk (név, cím a szerkesztőségben) a következőket panaszolta: “ Vettem egy órát, 1800 forintért. Elromlott. A garancia papírján az állt, hogy Szekszárdra kell vinni meghibásodás esetén, Hradek Károlyhoz. De ez az órás elküldött minket, hogy nem vállalja a munkát. Mit tegyünk? Hradek úr érdeklődésünkre az alábbiakat közölte: — Már két éve felmondtam a garanciális szerződést a céggel, de úgy tűnik még mindig szerepeltetik a nevemet a listán. Emlékszem a tolnai hölgyre. Azt tanácsolhatom neki, hogy vigye vissza az órát oda, ahol vette. A jelenlegi jogszabály szerint ott kötelesek a javításáról gondoskodni, csereutalványt adni vagy kártalanítani a kuncsaftot. 1993. november 27., szombat „Időszerű" ügyTűzoltó-centenárium Faddon Szerencsére voltak, szeren errefelé, akik szívügyüknek csőre vannak olyan emberek tekintik a tűzvédelmet. Ennek köszönhetően, szép számmal akadnak nagymúltú tűzoltó egyesületek a megyében. Ilyen a faddi is, mely most 100 éves. Centenáriumuk hivatalos megünneplésére várhatóan január első hetében kerítenek sort az önkéntesek. Most a község vállalkozóinak jóvoltából egy munkaebédet tartottak a helyi kisvendéglőben, melyen a parancsnok, Pesti György megbeszélte a jelenlevőkkel, a leendő eseménnyel kapcsolatos tennivalókat. Várhatóan a januári rendezvényen a faddiak apraja-nagyja jelen lesz, s meghívják rá az állami és az önkéntes tűzoltóság prominens képviselőit is. Pesti György emelkedik szólásra Téli munka a faluban Szabó Józsi bácsi „elleste" a kosárfonást Amikor beütött a rossz idő, kifagyott a kézből a kapa meg a vasvella, a parasztember is behúzódott a melegre. Gondjaiba merülve értékelte, számolta a lepörgött esztendőt, s tervezte a jövőt. Tétlenségre azonban ekkor sem volt ideje. Kora hajnalban ott voltak az éhes állatok, az ólak, az istállók rendbetétele, takarítása, a gyorsan sötétedő délutánban pedig a szecskavágás, a kerék elkészítése, az etetés, az almozás. Közben egy-egy fél óra jutott szomszédolásra is. Legtöbbjüknek azonban a fabrikálás töltötte ki az idejét, hiszen a fészerben vagy a pajtában ott volt a satupad, vagy a maga szerkesztette „vonyószék". Itt készült a kocsilőcs, a saroglya, a kocsirúd. „Ilyen aprósággal nem kő bognárba menni, meg a péz is megmarad" - mondták. Akinek meg „vót hozzá fogalma" annak a fával való foglalatosságon túl a kosárkötés is beillesztődött a sorba. A gazdaságban a kosárra mindig szükség volt. Kukorica, burgonya szedésekor, gyümölcs hazahordáskor, a tüzelő bekészítésekor, sőt még a tojások összeszedésekor is. Az egyfülű és a kétfülű kosarak voltak ismertek. Az előbbiben a könnyebbb terhet, vitték, az utóbbiban - melyet vékának is neveztek - a cipelnivalót. Használták szecskavágáskor, répa és krumpli daráláskor, keveréskor, így nem csoda, hogy a beragadt, nedves keverék, no meg a naponta többszöri használat kirohasztotta a kosár fenekét. Ekkor a kötéshez értő gazda vagy „megfenekelte", vagy nekilátott, s újat készített. Szabó Józsi bácsi Medinán ma is hódol eme „szenvedélyének", amit még boldogult ifjú korában tanult. A kellemes meleg konyhában - mert a munka nem jár piszokkal - unaloműzésként veszi maga elé a kötőpadot és „alkot". — Ha az ember tud valamit az nem szégyen, különösen nem, ha a vásárlás bizony sok pénzbe kerülne! - mondja mély meggyőződéssel, s beszélgetésünk idejére felfüggeszti a ténykedését. — Kitől tanulta a mesterséget? — Csak „ellestem". Itt a szomszédunkban, a negyvenes évek közepén lakott egy Rácz Sándor nevezetű kosárkötő. Munkáival kiállításokon aranyérmet is nyert, olyan keze volt. Egy alkalommal láttam, hogy műhelyének ablakában egy arasznyi, fehér vesszővel bekötött diannás üveg van kiállítva - nyilván cégérnek! Többször átmentem hozzá, mint kíváncsiskodó, de az öregúr volt annyira ravasz, hogy ilyenkor mindig abbahagyta a munkát. Kértem, hogy tanítson, de elhárította, így hát nem tanultam, csak „ellestem". Ebből élek ma! — Hogy jut vesszőhöz? — Itt a Sió-part. Tavaly kiirtották végig a vízszegélyt, s most kihajtott az egyéves növés. Csak szedni kell. A hosszúsága, a vastagsága legyen megfelelő, kevés elágazással. Ez a vadvessző lényegesen törékenyebb a nemes rokonánál, de ha érett, akkor lehet vele dolgozni. Durvább munkákhoz (pl. kosárhoz), nagyon is megfelel. — Megvan a vessző, hogyan tovább? — A fenékkel! A kosárnak ez a legfontosabb része szerintem. A kör formájának mérete a kívánalomtól függ. Ha három meg három fenékvesszőt teszek keresztbe, akkor hatosnak nevezzük és az oldalt 24 karósnak. Ha nyolc a fenékvessző, akkor a kosár erősebb lesz - ez a 32 karós! Fonás közben állandóan igazgatni kell, hogy a fenék kifelé görbüjön, így a földre téve csak a széle ér le, kevéssé kopik. Amikor ez elkészült, helyére kerülnek az oldalkarók. Ennek kötésekor vigyázni kell, hogy a vesszők sora szorosan simuljon egymásra, ezért folyamatosan tömöríteni kell. Középtájon három vagy négyes kötéssel erősítsét kap. Amikor elég magas az oldala, szegéssel zárul. Az elkészült kosár fontos tartozéka a fül. Erősnek, jó fogásúnak, megfelelően vastagnak kell lennie. Fortélya az, hogy a fülkaró íves legyen, ne pedig törött, s legalább négyszer át kell tekerni és a szegélyhez lekötni. Metszőollóval a kiálló vesszővégeket lecsipkedem kívül, belül, s máris kész a kosár. — Eladásra is készít? — Ha van érdeklődő. Egy illető már tavaly kért, s most el is készítettem neki. A szomszédok is megkérnek néha, hogy a letört fület pótoljam ki; természetes, hogy megteszem. A nyugdíjas időmből futja. — Látok itt egy csinos bevásárló kosarat, fehér vesszőből. — Ez figyelmesebb munka, ehhez májusban kell szedni a vesszőket, amikor lében vannak. Ekkor könnyen lejön a héjuk, s csupaszon ilyen szép a színük. Konrád László A Sió-parti vesszők kosárrá formálódnak