Tolnai Népújság, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-06 / 259. szám

4 «ÚJSÁG Megkezdődtek az „Egészség" hónap rendezvényei A professzor volt a hetedik gyerek Egy tízgyermekes család­ban hetedikként nőtt fel dr. Velkey László - aki ma jó nevű gyermekgyógyász pro­fesszor Miskolcon őmaga három gyermek apja, s már öt unokája is van. Tehát „nem minden előzmény nélkül" tar­totta meg szerdán a tolnai ze­neiskolában A szülővé válás folyamata című előadását. Ez volt a november 3-tól decem­ber 3-ig tartó „Egész-ség" hó­nap első akkordja, mindjárt a polgármester, Keszthelyi Már­ton köszöntő-üdvözlő szavai után. (A programokat egyéb­ként, melyeket a város műve­lődési házában, zeneiskolájá­ban és sportcsarnokában láto­gathatnak az érdeklődők, egy héttel ezelőtt részletesen kö­zöltük.) A professzor arról szólt, hogy a szülővé válás már a gyermek világrahozatala előtt kezdetét veszi, és tart mindha­lálig. Gyermekorvosi prak­­szisa során sajnos számos olyan esettel találkozott, ami­kor a kórokozó nem bakté­rium, nem vírus volt, hanem maga a szülő, a pedagógus vagy a társadalom. És ezek gyógyítása a nehezebb ... Még egy előadás elhangzott a nyitónapon. Dr. Papp István szekszárdi gyermekpszichiá­ter szólt a szocializálódás buk­tatóiról. Az „Egész-ség" hónap ko­reográfiája a következő: elő­adások, sportvetélkedők zaj­lanak, s azok előtt, után meg a szünetekben termékbemuta­tók, reformerek-kóstolók, ta­nácsadások, filléres gyermek­­ruha-akciók, stb. várják a pub­likumot a folyosókon, elő­csarnokokban. Szerdán sem volt ez másként, amikor a Bab-Lencse Reform Bolt, a Tolnai Sütőipari Rt., a Herbá­­ria Rt., a Bio-Fontana Labora­tórium és a helyi egészségügyi gondnokság kínálta portékáit a zeneiskola lépcsőházában. A jó szervezésért az önkor­mányzat titkársági osztályve­zető-helyettesét Pócs Margi­­tot, és kollégáit illeti dicséret.­­Wy-­Fotó: Degré Dr. Velkey László előadásán A Rio-Fontana standja Kölesdi történések • • Öregek napja: november 12-én Lépések tornateremügyben A legutóbbi kölesdi tes­tületi ülés témái között sze­repelt többek között a helyi költségvetési rendelet mó­dosítása, és szó volt a le­endő tornacsarnokról is. Utóbbival kapcsolatban Kocsis György polgármes­ter elmondta, hogy jelenleg a falu iskolásainak csupán egy aszfaltos sportpálya áll rendelkezésére a tornaórá­kon. Rossz idő esetén nincs hol mozogniuk a gyere­keknek, illetve csak egy kis tanterem szolgál e célra. Pályázatot nyújtottak hát be tornacsarnok építésére, de azt az illetékes hatóság az első körben visszadobta, mivel bizonyos részei nem feleltek meg a hazai szab­vány-előírásoknak. Most új tervet készíttettek, mely­nek beadási határideje no­vember 15. Kedvező elbírá­lás esetén, talán 1-2 éven belül már a kölesdi kisdiá­koknak is lesz tornacsar­nokuk. Még egy jelentős ese­ményről szólt a polgármes­ter, arról, hogy november 12-én öregek napját tarta­nak a község művelődési házában. A rendezvényt a helyi szövetkezet és Áfész is támogatja. A korábbi esz­tendőkben is voltak már hasonló akciók Kölesden, de azokat az idősek ottho­nában szervezték, szűkebb körben. Most viszont kiter­jesztették azt, köszöntik, vendégül látják a falu va­lamennyi idős emberét, szám szerint 430 meghívót küldtek ki. Ricardonak befellegzett Tolna főutcáján az utóbbi hónapokban, években sorra nyíltak a vendéglátó egységek. Érezhető volt a konkurenciaharc, s az, hogy egyik-másik előbb-utóbb bedobja a törölközőt. Azért erre­felé sem annyira szomjasak az emberek, hogy az egymástól fél rumnyi távolságra lévő csehek mindegyike virágozhasson. A Ricardo söröző kipontozódott, bezárt. Helyén már műkö­dik is a Cleopatra Szépségszalon - fodrászat és kozmetika -, mely az épület előtt „parkoló" biciklik számából ítélve, némileg nagyobb forgalmat bonyolít, mint elődje. Fotó: Kövesdi Már nem a szomjasak járnak ide, hanem a (majdnem) szépek TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1993. november 6., szombat A rendőrőrs kapitánysággá alakul? — Szeretnénk, ha létre­jönne egy rendőrkapitányság Tolnán - tájékoztatott Keszt­helyi Márton polgármester -, testületi ülésen már foglal­koztunk is a kérdéssel, de igazán komoly tárgyalások még nem történtek az ügy­ben. Mindenekelőtt a célnak megfelelő épületről kellene gondoskodnunk, s csak az­után térhetnek vissza a kép­viselők a részletek megvita­tására. • Az őrs '91 szeptemberé­ben létesült, előtte csak körzeti megbízott ténykedett itt, s el­képzelhető, hogy '94-ben már kapitányság lesz Tolnán? Mért van szükség erre a gyors tem­póra, mikor szerencsére közleke­dési baleset is, bűncselekmény is viszonylag kevés történik ebben a térségben? — Az őrsöt mindenkép­pen bővíteni kellene, erről már (körülbelül egy éve) szü­letett egy megállapodás köz­tünk és a BM között. Mind­két fél, a rendőrség és az ön­­kormányzat is 4,5-4,5 millió­­val szállna be. De mért ne néznénk távolabbra? Előbb­­utóbb megépül itt mellet­tünk az új Duna-híd, ami tet­szik vagy nem, a balesetek és bűnesetek szaporodását hozza majd magával. Fel kell készülni a városnak, a város rendőrségének erre, vagyis célszerű létrehozni egy kapi­tányságot. Másrészt az sem közömbös, hogy ha kapi­tányságunk van, akkor a ré­gió polgárai (Tolna, Fadd, Bogyiszló, Fácánkert) itt helyben intézhetik az ügyei­ket, nem kell a megyeszék­helyre utazniuk. Erről van szó, meg arról, hogy ha a tes­tület az őrs bővítése mellett voksol, megteheti, de akkor nálunk 10 éven belül kapi­tányság nem lesz, mert a BM nem ad minden esztendőben 4,5 milliót Tolnának, hol erre, hol arra ... - Wy - Profiltisztítás a tolnai áfésznél Meghirdette a közelmúlt­ban három Tüzép-telepét a Tolna és Vidéke Áfész. A mö­­zsit már birtokba is vette az új gazda - egy szekszárdi kft. -, a faddi és a bogyiszlói üze­meltetésére is akadt jelent­kező, de ezek még „átmeneti állapotban leledzenek", né­hány tisztázatlan (anyagi) kérdés miatt. Az áfésznek 24 üzlete ma­radt - elsősorban élelmiszer, műszaki és ruházati boltok -, a Tüzépekről épp a profiltisz­títás miatt mondott le. Ezt a törekvést, vagyis az élelmi­szer-forgalmazás irányába való elmozdulást jelzi az is, hogy a héten Skála diszkont áruház nyílt Tolnán, melyet a Skála Rt.-vel közösen üzemel­­helyi Áfész a Kaposszekcsői tér. Fotó: Degré A mözsi Tűzépen már az új gazda kínálja portékáit Padlások kincsei A rosta A rosta és a szita nem ugyanaz. A szita aprólyukú, a ló farokszőréből, majd réz­­drót-szövetből készült. Ezzel szitálták meg kenyérsütés előtt a lisztet. Szükség volt a szitára akkor is, ha a famo­zsárban megtört prézlit, vagy a frissen tört fűszerpaprikát akarták étkezésre alkalmassá tenni. A rosta a szita nagyobb testvére. Nagyobbak rajta a lyukak, s a fenék is vastagabb, erősebb drótból készült. Át­mérője kb 40 cm, oldalmagas­sága kb 20 cm. A kivert, kicsé­pelt szárazbab megtisztításá­nál és kiszerelésénél volt kü­lönösen használatos. Ha a cséplőgép szemetesen dolgo­zott, a búza és a rozs között sok pelyva és összezúzott szalmaszál maradt, ilyenkor a malomba vitel előtt a gabonát is átrostálták, tisztították, sze­­relték. Ezzel a nagylyukú ros­tával volt szokás szabadtűzön, késő ősszel, télen kukoricát is pattogtatni - Medinán. K.L. Zászlószentelés 1925-ben A Tolnai Ifjúsági Közművelődési Egyesület (TIKE) zászlószentelési ünnepélyén készült ez a felvétel, 1925-ben, a Fehér Ló Szálló (mai művelődési ház) udvarán. Harangszó férfiakért, nőkért Az a bizonyos utolsó út­­ Medinán Az emberi élet sorsfordulói közül a legszomorúbb az el­múlás. Az okot nem keresvén - legyen az családtag, rokon, utcabeli vagy falubeli - a te­metés mindig megrázó. Soha be nem tölthető űrt hagy maga után az utolsó útjára el­kísért. Ha valaki hosszan tartó be­teg, otthon ápolja a család. A hozzátartozók, közeli ismerő­sök néhányszor tiszteletüket teszik. A kórházi gondozásra szorulót a betegágyánál láto­gatják. Medinán, a hétszáz lelkes kis településen a harang zúgá­sából szereznek tudomást a lakók, hogy bekövetkezett a tragédia. A rendkívüli időben megszólaló harangszóra min­denki felkapja a fejét. S talán félórák, ritkán órák telnek csak el, s mindenki értesül ar­ról, hogy melyik családot súj­totta a bánat. A halálesetet­­ a medinai reformátusok­­ az egyház gondnokánál jelentik be. Amennyiben nő az el­hunyt, úgy kettőt csöndítenek egy haranggal, majd utána kettes haranggal is egy verset. Amennyiben férfit kell kiha­rangozni, akkor hármat csön­dítenek, három verset haran­goznak egy haranggal, s utána a kettessel is egyet. Ez a min­denki számára érthető jeladás megkönnyíti a személy meg­találását. Régi szokás, de még tartja magát ma is, hogy nap­nyugta után már nem haran­goznak ki senkit. A faluban szinte mindenkit pappal temetnek. A rokonság közül egyvalaki - rendszerint férfi - vállalja a „közbenjárói" feladatokat. Ő az, aki meg­hívja a sírásókat - régebben négy személyt, újabban hatot -, akikkel a család kívánságait is megbeszéli. Ugyancsak a közbenjáró feladata, hogy meghívja, felkérje a papot a szertartás levezetésére, elvég­zésére. Ez alkalommal tájé­koztatja a tiszteletes urat az elhunyt életútjáról, rokonsá­gáról, tetteiről, stb., hogy a búcsúztatóban mindez kapjon helyet. Régen a házaknál ravataloz­tak, s ha szükség volt rá, úgy a községi jégveremből hoztak jeget. Majd a faluban felépült halottasház vette át ezt a sze­repkört. Manapság Tolnára, Szekszárdra viszik, s csak a temetés napjának délelőttjén hozzák haza az elhunytat. Eközben a család a temetésre készül. A vidékről érkező ro­konoknak és a sírásóknak főz­nek. Régen „halotti tornak" nevezték, ma már kerülik ezt a szóösszetételt. A végső tiszteletadás nap­ján a közeli hozzátartozók, a család tagjai kb. egy órával előbb mennek a temetőben lévő ravatalhoz. Ez az idő al­kalmas arra, hogy azok, akik­nek az elhunyt oly sokat jelen­tett, végiggondolják, életútját, kapcsolatukat, a végső búcsú előtti percekben. Közben gyülekeznek a te­metésen részt venni szándé­kozók, az itt maradottak. Ha­rangszó jelzi, hogy a pap is el­indult, s a közbenjáróval együtt érkeznek. A szertartás azonnal meg is kezdődik: imádsággal, a tiszteletes úr búcsúztató szavaival és ének­kel. A ravataltól a sírhelyig - kriptáig - a sírásók viszik a koporsót és a koszorúkat. Ott megint imádkozás és ének az utolsó emberi szó, mindaddig, amíg a sírt teljesen be nem te­metik. A koszorúk ekkor ke­rülnek a friss hant fölé, majd a pap részvétnyilvánítása és elmenetele jelzi a szertartás végét. A faluban három felekezet van: református, katolikus és görögkeleti. Mindhárom fele­­kezetnél általános szokás a pappal való temetés. Néhány alkalommal ugyan voltak tár­sadalmi temetések is, de meg­honosodni ez utóbbi nem tu­dott. Sajnos az egyre szapo­rodó keresztek jelzik, hogy „fogy" a falu. Konrád László

Next