Tolnai Népújság, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-25 / 97. szám
Felicísimo Gonzáles Rodríguez, a budapesti Spanyol Nagykövetség mezőgazdasági attaséja a Szekszárdi Mezőgazdasági Rt. meghívására érkezett a megyeszékhelyre. A szakmai programok, nyilatkozatok után sikerült szót váltani arról is, hogyan érzi magát Magyarországon, milyennek lát bennünket. Rodrígez úr 57 éves, enyhén őszülő halántéka ellenére (de lehet, hogy éppen amiatt) nagyon sármos, igazi „latin típusú” férfi, aki nem tagadja meg származását, válaszait erős gesztikulálással kíséri. — Ön két éve él hazánkban. Milyennek lát bennünket, magyarokat? — Nagyon jó véleményem van a az Önök országáról, és ezt, higgye el, nem udvariasságból mondom. A magyarok vérmérséklete, szokásaik, viselkedésük nagyon hasonlít a spanyolokéhoz. Mindkét nép alapvetően nyílt, vendégszerető, vidám, kedveli a zenét, a táncot, a mulatozást, ugyanakkor kitartó a munkában és nagyon mély történelmi gyökerekkel rendelkezik. Budapest, ahol élek, gyönyörű város. Könnyű volt itt megszokni, tehát nagyon jól érzem magam. A mezőgazdaság tartozik hozzám, így a Földművelésügyi Minisztérium munkatársainak köszönhetően sokat utazunk vidékre is, tehát sokat láttam már az Önök nagyon szép országából. A magyar falvak talán kicsit jobb helyzetben vannak, mint a spanyol vidék. - Család? - Két nagy fiam van, akik már felnőttek és önálló életet élnek. Egyedül lakom, de nem vagyok magányos. Évente kétszer, a szabadságom idején utazom haza, Madridba pár napra. Ennek ellenére nincsen honvágyam. Itt, Magyarországon is vannak barátaim. - Milyenek a magyar nők egy spanyol férfi szemével? - Gyönyörűek. Barnák, mosolygósak, kedvesek, nagyon nőiesek, talpraesettek, jó családanyák. Minden jót el lehet mondani róluk. - És a magyar ételek? - Szeretem a rántott, panírozott ételeket, a libamáj sokkal finomabb itt, mint Franciaországban, a cukrászsütemények szenzációsak. Az egri, a tokaji, a villányi, a szekszárdi, a balatoni boroknak, mind-mind egyéni arculatuk van. Ne kérdezze, hogy ezek közül melyik a kedvencem, mert az attól függ, mihez fogyasztom. Amit hiányolok, az a halfélék, a rákok, a tenger gyümölcsei. Spanyolországban a kedvencem a paella (ejtsd: pájjá), ez egy rizses étel, amely tengeri állatokkal van elkészítve. A spanyol konyha annyiban más, hogy nálunk a különböző tájakon (Andalúzia, Galícia, Katalónia stb.) más és más szokásokat alakítottak ki, tehát nagyon sokszínű a kínálatunk. Manthner ízletes a konyha, mosolygósak a nők SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNKKözelről Márton Péterné az RTL Klub vetélkedőjének első Tolna megyei nyertese Játékos kedvű dombóváriak A televíziós műveltségi vetélkedők igen népszerűek a dombóváriak körében, hiszen az Illyés Gyula Gimnázium és Szakközépiskola pedagógusai - dr. Berta Bálint igazgató, Bódogh Zoltán igazgatóhelyettes és Szenyéri Zoltán történelem- földrajz szakos tanár - nagyon sok alkalommal vettek részt és nyertek is ezeken a megmérettetéseken. Vágó István, Rózsa György és Egri János, a közismert műsorvezetők már közeli ismerősként köszöntik a három sikeres dombóvári pedagógust, akik közül dr. Berta Bálint még az 1970-es évek végén mutatkozott be a televízió képernyőjén az Aki mer, az nyer című játékban, amit rögtön meg is nyert. Azóta sikeresen szerepelt többek közt az Elmebajnokság, a Van benne valami, a Kerékbár, a Mindent vagy semmit?, a Kérdezz! Felelek! és a Lehet egy kérdéssel több? című játékokban. Ezekre az agytornákra a lakásában található számos használati eszköz és műtárgy gyakran emlékezteti. Bódogh Zoltán az Elmebajnokság, a Melyiket a három közül? és a Kerékbár című vetélkedők több fordulóján is sikeresen jutott túl, de amióta a nyereményt adóztatják, elment a kedve a játéktól. A Mindent vagy semmit? című műveltségi vetélkedő második Tolna megyei nyertese Szenyéri Zoltán volt, aki egy Opel Astrát nyert kilenc forduló után. Úgy tűnik, a játékkedv az utóbbi időben sem lankad a városban. Az egyik nemrégiben indult kereskedelmi adó, az RTL Klub minden hétköznap délután látható vetélkedőjében a műsorvezető ismét dombóvári nyertest köszönthetett. Marton Peterné lett a 100- ból egy című játék első Tolna megyei nyertese. — Már a legelső adástól férjemmel együtt figyelemmel kísértük ezt a játékot és mivel úgy tűnt, hogy a többi műveltségi vetélkedőnél könnyebb kérdéseket tesznek fel benne, úgy döntöttünk, hogy mi is jelentkezünk játékosnak - mondta a nyertes. - Nagy meglepetésünkre a jelentkezést követő egy héten belül a tévétársaság egyik alkalmazottja arról tájékoztatott bennünket, hogy hamarosan sor kerülhet a játékunkra. Február végén nem kis izgalommal utaztunk Budapestre, a vetélkedő felvételére. A leggyorsabb tíz játékos közé mindkettőnknek sikerült bekerülni. Az alap vetélkedőt úgy nyertem meg, hogy a kérdésfeltevést követően 1,61 másodperc alatt sikerült a helyes választ jelző gombot megnyomnom. Férjem csak egy kicsit volt lassúbb nálam, azonban ő is a képzeletbeli dobogón végzett, harmadik lett. Az aznapi játék nyerteseként zsebemben már 25 ezer forinttal vághattam neki az utolsó kérdésnek, mellyel a 270 ezer forintos fődíjat lehetett megnyerni. Nagy szerencsémre egy olyan történelmi témájú kérdést kaptam, amit sikerült helyesen megválaszolnom. Családi és baráti körben rögtön elárultuk a hírt, de az április 15-i adást követően az utóbbi napokban egyre több ismerős és ismeretlen állít meg az utcán és gratulál - mondta hangjában büszkeséggel Zsuzsanna asszony. Úgy tűnik, Fortuna ezúttal jól döntött, hiszen a szülők a forrásadó levonása után kézhez kapott pénzből egy használt Trabit vettek és a háromgyerekes család ruhatárát is sikerült egy kicsit feltölteni.Klaub Marton Péterné férjével FOTÓ: BAKÓ Ötödik oldal A hiányzó választó II . Józsi, aki nem sokat köszönhet a rendszerváltásnak; sem az első, sem a második felvonásában, azt mondja: minek ennyi párt? Hogy eltartsuk őket? Elég lenne egy..., vagy kettő - teszi hozzá határozatlanul. Józsi - akinek egyéb okokból mély tisztelője vagyok - némi noszogatásra biztosan tudatára ébredne, hogy ez bizony nem mindegy, de nem érdekli. És épp ezért lefogadom, hogy legfeljebb véletlenül került mostanában politikai gyűlés közelébe. Ha pedig ez megesett vele, ő is hamar rájöhetett, hogy ez a mai kampányhevület ugyancsak lagymatag, s ezen az abszolút pártsemleges megfigyelésen célszerű elidőzni. Nem a politikusjelöltek tehetnek róla, hanem fogyasztóik: az örökbecsű közönség. Az alulfűtöttség önmagában persze nem lenne baj - nem számítva a kihasználatlanul maradt kampányipar-kapacitásokat, ami meg nem a polgár baja, az ellenben már lehangoló, hogy épp azok maradnak távol, akik választók, egészen pontosan, akik választani akarnak. „A” fórum 1998-ban úgy fest, hogy az aktuális kandidáns székfoglalójára a feltétlen hívek ülnek be szerény számban, akiket természetesen tisztelni kell, hiszen ők a „valamilyen pártot biztosan választók" kategóriájába tartozó közvélemény-kutatási alanyok, már meggyőződéssel rendelkeznek. Rendszerint ott van még két-három hivatásos érdeklődő, akik rendszerint összekeverik a kérdés és a monológ modalitását. Olyan polgár viszont, akit az érdekelne, hogy a jelöltek kínálati piacán milyen megoldások várnak vevőre az általa országos jelentőségűnek vélt dolgokban, nos, lényegesen kevesebb akad. Sőt, előfordulásuk gyakorisága nehezen kifejezhető. A jelölt egyszerűen nincs erőbedobásra késztetve. Ha van kérdés, vélemény, általában egyet kell értenie vele, s ez csak kevesek intellektusát teszi próbára. (Azért vannak kivételek). Az obligát bókok mellett megfigyelhető persze néhány valódi „tesztkérdés" is, amelyek közt előkelő helyen áll a halálbüntetésről alkotott vélemény. Ennek taglalása azonban már maga is kampánymunka lenne, ezért csak annyit: lehet, hogy döntő szavazatokat köszönhetnek majd képviselők éppen ennek a válasznak. És még néhány dolognak, de ezt majd kideríti az utókor. A x .Lz biztos, hogy rövidesen választ a magyar. És az eddigi ritka történelmi pillanatok utóélete mondja, hogy hamarosan elkezdi szidni, akiket megválasztott. (tf) miisitis ZORAN Nem hiszem, hogy akad bárki is Magyarországon, akinek semmit sem mond ez a név: Zorán. A hatvanas évek eleje óta van jelen a hazai zenei életben, előbb mint a legendás Metro együttes tagja, később mint sajátos világot teremtő szólója, énekes. Zorán felett szállhatnak , ugyan az évek, de amit a dalai üzennek nekünk, az nem öregszik. Ebben egyetértenek mindazok, akik a hétfői szekszárdid _raflS 'koncertjén zsúfolásig * megtöltötték a Babits színháztermét. Inno:(,orr\\i.i) károly DALA ♦