Tolnai Népújság, 2020. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
2020-05-14 / 112. szám
12 MEGYEI KÖRKÉP Vecsési Sándor vászonra vitt kurdi temploma egy kényszerű költözést idéz A művész párja mellett fedezte fel és kedvelte meg a megyét Búcsú a kurdi templomtól. Ezt a címet viseli Vecsési Sándor 1975-ben készült festménye. Ekkor már tíz esztendeje birtokosa volt a Munkácsy-díjnak, az említett alkotás évében pedig érdemes művész lett. A Wosinsky Mór Megyei Múzeum képzőművészeti gyűjteményben található olajtempera - mely a Hónap Műtárgya - egy kényszerű távozás történetét idézi. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu SZEKSZÁRD, KURD Vecsési Sándor 1930. május 18-án született Nyergesújfalun, tehát a mai Komárom-Esztergom megye területén. Ugyanakkor életének egyik szakaszában Tolna megye is otthonként szolgált számára. Minderről Lovas Csilla Lovas Csilla irodalomtörténész, a múzeum főmuzeológusa adott tájékoztatást. Gyermekkoráról így vallott a művész: „földünk ugyan nem volt, de együtt őriztem tehenet a szomszéd gyerekeivel, tehát jól ismerem a paraszti világot, de apám munkás, magam is azzá lettem...” A hat elemi elvégzése után 1942-ben polgáriba íratták, de 1945-ben otthagyta az iskolát és villanyszerelő-inasnak állt az Eternit művekben. 1948-tól segédként dolgozott, szorgalmával és ügyességével gyorsan tekintélyt szerzett magának. 1949-ben minden előképzettség nélkül - hiszen korábban csak kedvtelésből rajzolgatott - jelentkezett a művészeti felsőoktatásba, mégis felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskolára és a Dési Huber Kollégiumba. „Olyan korban és olyan társakkal kerültem a főiskolára, amikor meg akartuk váltani a világot” - nyilatkozta erről az időszakról. „Ez még a fényes szellők nemzedékének vége. Lényegében mindent ott kaptam a főiskolán, idősebb kollégáktól, mesterektől, tanároktól, társaimtól; nemcsak műveltséget, nemcsak szakmai tudást, hanem világnézetemet is. És a hitemet, a kitárulkozó lélekkel befogadott igazságokat, amikhez, azt hiszem, egy életen át ragaszkodni fogok.” A főiskolán a tanárai közül Fényi Géza és Bernáth Aurél gyakoroltak rá maradandó hatást. Szoros barátságot kötött néhány növendéktársával: Novák Lajossal, Szemerédi Miklóssal, Kristóf Jánossal, Kokas Ignáccal, Patay Lászlóval, írcsik Józseffel, Csernus Tiborral, Szurcsik Józseffel és a szűkebb pátriánkban ugyancsak jól ismert, tavaly elhunyt Mözsi Szabó Istvánnal. Vecsési Sándor 1954-ben megházasodott. Felesége, a szintén festőművésznek készülő Bazsonyi Arany Gyulajon született, gazdálkodó családban. Miután édesapját kulákká nyilvánították, el kellett hagynia a budapesti Képzőművészeti Főiskolát. Ezért Dombóváron tanítói képesítést szerzett és 1952-től Pusztahencsén tanított. Vecsési Sándor ebben az időszakban ismerkedett meg Tolna megyével, Pusztahencse mellett Gyulajjal és Kurddal is. - Alkotásra ösztönözte az egyszerű falusi miliő és a természeti környezet - mondta Lovas Csilla. - Felébresztette benne a gyermekkori emlékeket, ekkor érlelődött első korszakának nagy témájává a falusi ház és udvar, mint látvány, és mint az eltűnőben lévő archaikus paraszti világ szimbóluma. A Búcsú a kurdi templomtól című alkotás óta A templom és a házak az örökkévalóság illúzióját hordozzák más arra, hogy felesége szülei Kurdról elköltöztek az Alföldre. Ezzel megszűnt az a biztos pont, mely Bazsonyi Arany és Vecsési Sándor számára otthont adott a megyében. A kurdi római katolikus templom 1756-ben épült, egyhajós barokk templom, nyugati homlokzata elé épített tornya magas, karcsú sisakot visel. A település központjában álló templom Vecsési Sándor festményein a magyar falu régi közösségének és eltűnő, felbomló szellemiségnek jelképévé nemesül. A Búcsú a kurdi templomtól című kép középpontjában a kisebb dombon álló templom hatalmasra növesztett tömbje áll, a toronysisak csúcsa nem is fér bele a kép kivágatába. Viharos téli tájban a templomot házak veszik körül, a falaikat és a tornyot az alkonyi fények színezik. A templom hátterében a behavazott domb és a gomolygó felhők egybemosódnak, a házak körül szélfútta fák hajladoznak, de a templom és a körülötte csoportosuló házak a mozdíthatatlanság, az örökkévalóság illúzióját hordozzák. A kurdi templom motívuma újra és újra visszatérő témává vált Vecsési festészetében. Viszontlátjuk az 1979- es Magyar falu című művén, amit egy szófiai múzeum őriz. A gyönki Általános Iskola számára 1980-ban készített Életút szekkójának részletében is felismerhetjük a Búcsú a kurdi templomtól kép kompozícióját. Az 1984-es Egy tavaszi este alkonyi égboltja előtt a lenyugvó nap arany fényében ragyogó templomot látjuk viszont. Az 1987-es Kurd (magyar falu) című expresszív téli tájképe gondolja újra a sorozat első darabját. Az 1997-es Kurdra emlékezve lírai képén távolról látjuk a falut és a tavaszi tájból kiemelkedő sárga templomot. A sort a 2005-ös Tavasszal Kurdon című festmény színkavalkádja zárja. Lovas Csilla irodalomtörténész, főmuzeológus a kurdi templomot ábrázoló festmény mellett Fotó: M. K. Gyünkön van Vecsési Sándor utolsó köztéri műve Vecsési Sándor 1956-ban vette át diplomáját. A következő év elején a Művelődési Minisztérium támogatásával Budapesten egy frissen elkészült műteremházba költözött feleségével. A hetvenes évektől pedig dömsödi nyaralójuk lett a második otthonuk és alkotóhelyük. Pályája idején számos csoportos kiállításon vett részt, több mint harminc önálló kiállítása volt itthon és külföldön. Murális munkái megtekinthetők Oroszlányban, Orosházán, Kiskunfélegyházán, Vásárosnaményban, Nyergesújfaluban és újabb Tolna megyei kötődésként - Gyönkön is. Az általános iskolában látható, Életút című szekkója utolsó köztéri műve. Vecsési Sándornak Dömsöd, Nyergesújfalu és Pusztahencse egyaránt díszpolgári címet adományozott. A művész 85 évesen, 2015. június 13-án hunyt el Budapesten. Végső nyughelyre Bazsonyi Arany mellett, a dömsödi temetőben lelt. Felesége és alkotótársa négy évvel korábban, 2011. október 13-án hagyta el a földi létet. A járvánnyal kapcsolatos folyamatosan frissülő, hiteles információk: ► TEOL.hu Három szekszárdi helyszínen léptek fel az együttes tagjai Kultúrperceket adott a Bartina SZEKSZÁRD A Bartina Néptáncegyüttes is csatlakozott a szekszárdi szabadtéri kultúrpercek sorozatban fellépő zenekarok, együttesek táborához a közönség örömére. A bartinások szerdán három helyszínen, a Mérey utcai idősek otthonánál, a Kölcsey lakótelepen és a Csokonai utcai tömbbelsőben szórakoztatták énekkel és tánccal a szekszárdiakat. Jóföldi Gabriella, az egyesület elnöke elmondta, hogy a kollégái hívták fel azzal, csatlakozni szeretnének a kezdeményezéshez. Ezután kereste meg Ács Rezső polgármestert, aki örömmel fogadta el a néptáncosok felajánlását. Mivel a veszélyhelyzetben a védőtávolság betartásával páros táncokat nem lehetett előadni, az ifjúsági együttes lányai sárközi karikázó dalokat énekeltek, majd kiegészülve a felnőtt csoport lányaival felvidékit. A fiúk Felső-Tisza-vidéki férfi táncokat táncoltak, a felnőtt csoport férfi tagjai pedig válaszúti legényest. Hogy mindenkinek hiányzik a társaság, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a reméltnél jóval több kariinás jelent meg a rendhagyó fellépéseken. B. K. A Mérey utcai idősek otthonánál énekelnek a kartinások Fotó: M. D. * 2020. MÁJUS 14., CSÜTÖRTÖK Még két napon át tesztelik a megyét SZEKSZÁRD Ezen a héten tegnap volt a koronavírus-szűrővizsgálat, egyben kutatás első napja a Balassa János Kórház Szakorvosi Rendelőintézetében. A behívott lakosokat reggel hét és délután két óra között fogadták, a mintavétel az úgynevezett PCR-vizsgálathoz mindössze néhány percüket vette igénybe. Mintát vesznek az orr- és szájgaratból egy speciális pálca segítségével, valamint vérvétel is történik. A vizsgálat az érintett személynek is információt ad, hogy koronavírus-fertőzött-e,átesett-e egy korábbi fertőzésen. A behívottaknak érdemes elmenniük a vizsgálatra, amely még ma és holnap tart a megyében. Dr. Sebestyén Andor, a vizsgálatokat végző Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központjának elnöke lapunknak korábban elmondta, a kutatásban való részvétellel az ország egészségéért lehet tenni. A szűrővizsgálatok eredményei már most hatással vannak a döntéshozatalra, a várható intézkedésekre, képet kapnak arról is, hogy egy-egy intézkedés milyen mértékben befolyásolja a járvány helyzetét az országban. B. M.