Tolnai Hírlap, 2006 (16. évfolyam, 1-12. szám)
2006-01-01 / 1. szám
olna hírlap Tolna város hivatalos honlapja: www.tolna.hu Társadalmi havilap XVI. évfolyam 1. szám Tolna és Mözs polgárainak lapja 2006. január 25. A választások és a vállalkozások éve 2006 Ismét elmúlt egy esztendő és beköszöntött 2006., amely hasonló, de mégis más kihívásokat, örömöket, sikereket, és kudarcokat tartogathat. Az újév hajnalán minden jókívánságból az cseng ki, hogy a jó, az egészség, a siker, a földi javak bősége vegye körül barátainkat, és a rossz messze kerülje el őket és családjaikat. És elkezdődik egy új év a hétköznapokkal, a munkával és mindenki rádöbben, hogy életében csupán annyi változás történt, amit maga megtett, mert a világ egyik napról a másikra nem lesz sem jobb, sem rosszabb. A feladatok nem válnak könnyebbé, a környezet sem válik angyallá, de valljuk be, a helyzet gyökeres változásában csak az éjféli pezsgőmámorban hiszünk, általában reggelig, mert akkor jövünk rá ismét, hogy másnap minden folytatódik. Gondolom, hogy a tisztelt olvasó is hasonlóan gondol az évváltásra és tudja, hogy az ember életében az idő múlása csupán állapotváltozás. E gondolatok jegyében - a szót komolyabbra fordítva - mit hoz a tolnai, mözsi polgároknak a 2006-os év, mi változik és miben segíthetjük ezt a folyamatot? A várható változások előtt néhány gondolatban induljunk vissza az elmúlt évbe. Elkezdődött a tolnai, fácánkerti és mözsi területeket magába foglaló szennyvízhálózat építése, amely 530 millió Ft-ba kerül. A kivitelező szépen és jól dolgozott, az év végére 90%-ot meghaladó készültséget ért el. A kivitelezés haladt, látszólag mindenki elégedett volt, de a háttérben a jogi vita folytatódott és ma is folytatódik, munkát adva az igazságszolgáltatásnak. Befejeződött városunk második, értékben a legnagyobb útfelújítása, mely kissé drágábban, de megoldotta jó néhány útproblémánkat. Több helyen járdát korszerűsítettünk, utat javítottunk, gondoztuk a közparkokat, működtettük a várost és minden intézményét. Látszólag a szennyvízcsatorna-hálózat építésén kívül nagy dolgok nem történtek, de tovább korszerűsödött a központi orvosi rendelő, a Családsegítő Központ épülete, a mözsi ravatalozó. Biztos vagyok abban, hogy még sokan emlékszünk a kitűnő hangulatú városi rendezvényekre Mözsön és Tolnán, a nyári fesztiválra, a lovas napra, a falunapra, az arató felvonulásra, a sikeres kiállításokra és más rendezvényekre. A nagyrendezvényeket továbbra is támogatjuk. A kulisszák mögött - ahogy mondani szokták - folyt a tervezés, előkészítés, hiszen két nyertes pályázat megvalósítására kellett felkészülni, ami természetesen 2006. évben válik részben valósággá.Befejeződik az idősek otthona építése, valamint az ipartelepi út és kerékpárút építése a volt laktanya épületeinek korszerűsítésével és hasznosításával, és elkezdődik a régóta várt lovarda átépítése is, mely egy korszerű sport- és kulturális centrumot eredményez. Az említett két beruházás értéke meghaladja a 800 millió Ft-ot. Akkora értékű beruházást az önkormányzat tíz év alatt tudott korábban elvégezni. Elkezdődik a tolnai könyvtár korszerűsítése, befejeződik a központi orvosi rendelő, a mözsi volt tanácsház felújítása (melyben sok munkát végzett a Mözsi Civil Egyesület) és egy közel 5 millió Ft-os nyertes pályázat is ezt segíti. Tovább folytatódik az akadálymentesítés, és bízom abban, hogy elkezdődhet a százéves polgármesteri hivatal felújítása. Parkok, köztéri szobrok további felújítására készülünk. Gondot fordítunk a város zavartalan működésére, az utak, járdák javítására, és rengeteg pályázatot készítünk elő, mert ez a fejlődés egyetlen lehetséges útja. Az idei év egyik legnagyobb feladata a 2007 - 2013 közötti tervezési időszakra való felkészülés, tervezés. Ez látszólag ellent mond a realitásoknak, hiszen az önkormányzatunk és mások is pénzügyi hiánnyal küzdenek, de közben álmodnak a jövőről. Nem tehetünk és teszünk mást, mint folytatjuk a feladataink végrehajtását, mert erre kötelez bennünket eskünk és a lelkiismeretünk. Bízunk abban is, hogy a város polgárai közül idén többen fogják meg a söprűt és a gereblyét, hogy a házuk előtti közterületet rendben tartsák. Észreveszik, hogy a csapadékvízárok tisztításra szorul, vagy hogy kutyájuk az utcán kóborol, riogatva a gyerekeket és a környéket. Szólunk a gyermekeknek, ha szemetelnek az utcán, ha felborítják a szemétgyűjtőt, és segítünk megfékezni a randalírozót a rendőrnek, polgárőrnek. Vigyázunk egymásra, családunkra, a városunkra, értékeinkre, idősekre és fiatalokra. Külön is felhívjuk figyelmüket az elmúlt napokban történtekre, a besurranó tolvajokra, rablókra. A nyomozás a rendőrség dolga, de az értékek védelme, ingatlanaink zárása, biztosítása a mi érdekünk. Az idei év a parlamenti és önkormányzati választások éve is. A közhangulat emiatt is feszültebbé, hangosabbá válik, mert ezt így szoktuk meg. Mindenki döntsön saját belátása szerint, de vegye észre, hogy az ön érdekeit a kiabáló, vagy a szerényen érvelő képviseli-e jobban. A döntés joga és felelőssége az önöké, azt senki nem veheti el, bár sokan sokféleképpen igyekeznek azt befolyásolni. A 2006-os esztendő bőven ad munkát, feladatot, szükség van egymás segítésére, megértésére, támogatására. Ha együtt érezzük át a tennivalókat, egymást segítve munkálkodunk, lesz türelmünk egymáshoz, akkor egy jobb évet várhatunk. Én ehhez kívánok magam és munkatársaim nevében erőt, egészséget és boldogságot, előre is megköszönve segítségüket. Hány kanál só az ötven év? Aranylakodalom: Lampek János és Link Erzsébet A szó hallatán, hogy aranylakodalom, egy hófehér hajú nagypapára a karosszékben és egy mögötte kötögető nagymamára gondol az ember, akiknek legtöbb mondandója a már-már történelemmé szépült múltba révedve, többnyire, a „bezzeg még a mi időnkben” bevezetővel kezdik. Ehhez képest, ha nem ismerném a jelenlegi párost, most bajba lettem volna, mert lakásukba érkezvén, már jó ideje beszélgetve, hiába kerestem volna tekintetemmel az „öregeket". Mert Erzsi néninek még ma is heti „bérlete” van a fodrászhoz, Jancsi bácsi pedig, aki ötven év múltán is felvehetné vőlegény nadrágját - a fiával vagyok egykorú - valószínűleg még most is lefutna engem százon... Tizenkilenc, illetve tizennyolc évesen kerültek össze. Alig titkolt vélekedés volt a hátunk mögött, hogy nem fogunk együtt megenni fél kiló sót. Annyira fiatalok voltunk. És annyira szegények is. A nagy elhatározáson kívül, szinte semmink se volt. De kapcsolatunkat megalapozta már a sok éves ismertség, hiszen kertszomszédok voltunk, ám a nagy „házasságközvetítő” mégis csak a gyár lett - egészítik ki egymást. Vagyis a textilgyár, sok évtized alatt egyetlen egy munkahelyi bejegyzéssel... De ez már egy másik történet. És mi lett a fél kiló sóval? - kérdezem - ami a legjobb családban is „kiborul” néha? Válaszuk egy egymásnak adott mosoly, amit aztán a családfő foglal szavakba. A dolgok titka az, hogy sosem szabad haraggal lefeküdni, ez a legfontosabb. Hogy mire büszkék? Mindenre, ami körülveszi őket, s amit mind ők teremtettek meg. A két kezükkel. De legfőképpen a boldoguló családra, Jancsira, a fiukra, és annak két leányára, Beára, és Bernadettre, akik latin-magyar-kommunikáció szakos tanárként, illetve, építész-mérnöktanárként járják már a maguk útját. Hogy milyen messzire van mindez, a Cigánydombig nyúló, poros Festetich utca végétől, az olajszagú, flúgos szövődő, csattogó zajától? „Csak” ötven évnyire... ká