Tolnai Világlapja, 1911. október-december (11. évfolyam, 40–52. szám)
Gyermekvilág - melléklet - 1911-12 / 12. szám
2 GYERMEKVILÁG Csokonai Vitéz Mihály. Csokonai az első valódi nemzeti költő volt. Mint tanuló ifjú nagy szorgalommal végezte iskoláit Debreczenben. És ez a szerény debreczeni diák már egész ifjan irt dalokat és költői műveket. De nem értették meg, nem birták felfogni műveit. Még Kazinczy is, az akkori irodalmi élet mozgató lelke, szokatlannak, formátlannak és nyersnek találta Csokonai verseit. Debreczenből valósággal elüldözték. Megfordult Sárospatakon, Pozsonyban, Komáromban, de legtöbb időt töltött mint tanár Csurgón, ahol legszebb s legjelesebb műveit írta. Végre megtörten, betegen visszatért Debreczenbe, ahol 32 éves korában meghalt. Petőfin kívül alig volt népszerűbb költő Csokonainál. Halála után tűnt csak ki, hogy milyen nagy szellem volt, mennyi eredetiséggel irt, dalolt. Egyszerre népszerűek lettek művei, mohón olvasták minden körben. Később Debreczen városa sírja fölé vasemlékoszlopot emelt, születési házát emléktáblával jelölték meg, majd a város egyik terén, a főiskola közelében, díszes érczszobrát állították fel, egészen a debreczeniek adakozásából. Újabban pedig Csokonai irodalmi kör alakult Debreczenben, birnak. Ezt a japán chinai gazdag házaknál ölebként tartják s mivel nagy hajlamuk van a hízásra , könynyen elpusztulnak. A lapunk számára lefényképezett kutyuskát, Szatmári Igaz Károly nyug. honv. főhadnagy küldte be közlés czéljából, korukban már az elöregedés jelentkezik náluk. Az emberre nézve nélkülözhetetlen háziállatok és sokféleképpen hasznosak. Ez a japán örebecske, amelyet képben is bemutatunk, a tacskók osztályához tartozik. Ezek a tacskók kis, összenyomott testtel, hajlott háttal, nagy fejjel, hosszú arczorral, lelógó fülekkel, rövid, idomtalan lábakkal, fel- és befelé kunkorodó farkkal Híres emberek és Csokonai Vitéz Mihály. Japán chin (öiebecske). A japán öiebecske. A gyerekek — fiuk és leányok egyaránt — igen szeretik a kutyákat. Valósággal pajtásai a kis és nagy kutyák a Bélácskáknak és Belluskáknak. És ezért szerfelett szükséges, hogy a kutyák pártfogói tudják azt, hogy azok az ősembertől megszelidített különböző farkas- és sakálfajokból származnak, őseik tehát vadak és vérengzők voltak, de az emberek közvetlen közelségében egészen megszelídültek. A kutyák manapság tanulékonyak; hűség, gyorsaság és éles szaglótehetségükben páratlanok. Előnyük az is, hogy étel dolgában nem valami finnyásak, vagy válogatósak, bár legjobban szeretik a húst, de azért mindent megesznek, amit a házbeliek nekik juttatnak. Azt szintén tapasztalta minden gyerek, hogy a kutyák majdnem valamennyien kitűnő úszók és futók, de meglehetősen ügyetlen, sőt rossz mászók. Az alvásuk éber, nyugtalan, igen gyakran álmodnak és álmukban ugatnak, nyöszörögnek, a holdvilágot és a zenét nem nagyon kedvelik. Egy nagy dolgot kell minden gyereknek a kutyákról tudni és ez az, hogy az ebek életkora meglehetősen rövid. A 25 évet ritkán élik meg és 12 éves A csodaduda. Faluvégen, az ér partján, bokros, bodros dombok alján állt egy fura házikó. Se ajtaja, se ablaka, de még csak kéménye sem volt ennek a házikónak. Gömbölyű volt, akárcsak egy gombócz. Sehol messze földön ilyen házat nem épített senki. Soha élő lélek meg nem közelítette ezt a fura házikót. A falubeliek meg éppen keresztet vetettek, ha arrafelé vitt az útjuk. Azt rebesgették úton, útfélen, hogy gonosz varázsló lakik ebben a házban, Isten óvjon tőle minden jótét lelket! /is*? De hogy la lakott legyen mégis ebben a kalyibában, azt valójában nem tudta senki. Körül-fordul az idő, csak meghúzzák ám a lélekharangot a faluban. Erzsóky nénének szólt a búcsúztató. Csöndesen elszenderült, mint ahogy kialszik a fogytán levő gyertyaszál. Előkerültek a szomszédok, ki kendővel, ki szoknyával, ki meg szemfedővel. Azután kiterítették Erzsók nénét annak rendje és módja szerint. Mert Erzsók néne világéletében csak tengett-lengett, mivelhogy egy szál foltos gúnyáján kívül egyebe sem volt. Kegyelemkenyéren élt, azonképpen állt ki a temetése is. Mindazáltal akadt, aki a papot is fizette, meg a harangszót. Így azután csak elföldelték szegény Erzsók nénét. Hogy a gyászos gyülekezet megtért a temetőből, csak felveti ám valamelyik a szót: — Hát ezzel a gyerekkel mi lesz ? Állatok világa