Tolnai Világlapja, 1928. október-december (28. évfolyam, 40–52. szám)
1928-11-07 / 45. szám
52 Tolnai Vllöglapfa Találkozás a kisleánnyal Kétségbeestem, mert azt gondoltam, hogy ezzel a balfogásommal örökre befejeződött a filmkarrierem ... Pedig ösztönösen reméltem, hogy egyszer csak mégis felragyog a szerencsecsillagom. Nagyon fáradt voltam, de a nyugtalanságtól mégsem tudtam aludni. Egész éjjel az utcán őgyelegtem. Ekkor találkoztam egy régi barátommal, Langdon Gillette-el, aki éppen két leányt kísért nagy buzgalommal. Bemutatott a hölgyeknek, akik közül az egyik egy alacsony szőke nő volt, nagy kék szemekkel és örökké nevető szájjal. A kis leányt Effienek hívták. Ha akkor este nem lettem volna rossz kedvemben, bizonyára első látásra beleszerettem volna, de így alig méltattam figyelemre. De Effie nevetős szája így is folyton kísértett álmaimban. Amikor másnap reggel a stúdióba igyekeztem, erős volt bennem a gyanú, hogy a tegnapiak után be sem eresztenek többé. De nem ez történt. Statiszta kosztümbe bújtattak és kiosztották rám a szerepet, mintha mi sem történt volna így ment ez hónapokig. Barátommal többször találkoztam, akinél Effie után érdeklődtem. Legnagyobb meglepetésemre azt mondta, hogy a kisleány Incevillében statisztál. De sohasem voltam olyan szerencsés, hogy Effiet a fölvételeknél csak egyszer is láthattam volna. Egy este Langdon meginvitált egy kis kabaréba, ahol legnagyobb örömömre Effiet fedeztem föl. Nem tudom, az atmoszféra, vagy a zene fede-e, de ezen az estén igazán boldognak éreztem magamat, különösen akkor, mikor Effie beismerte, hogy már többször látott a tömegben és feltűntem neki. A leány szemei Azon vettük észre magunkat, hogy mi ketten együvé tartozunk és sok-sok holdvilágos estén sétáltunk a tengerparton, egymás kezét fogva . . . Fiffie Santa Monicában egy kis házban lakott. Három kis szobát mondhatott a magáénak és ezeket a saját ízlése szerint rendezte be. A szobák japán stílusa valami egészen sajátságos bájt kölcsönzött Effienek, aki úgy virágzott ebben a környezetben, mint egy trópusi virág. Ebben az időben úgy osztottuk be az életünket, hogy a munka után mindig voltak kellemes estéink is és ezért igazán boldogok voltunk. Egy napon nagy szenzáció történt, epizódszerepet kaptam, de amikor a stúdióban körülnéztem, legnagyobb bosszúságomra Effiet pillantottam meg, amint kritikus szemekkel figyeli játékomat. Amikor az eprik jelenet felvételét befejeztük, hozzá léptem és arra kértem, hogyha játszom, ne figyeljen, mert nem tudok jót produkálni. Effie azonban nem fogadott szót és amikor a rendező ismét a gép elé hívott, újra megpillantottam vizsga tekintetét. William S. Hart mellett játszottam, olyan rosszul, hogy a rendező majdnem megpukkadt. Amikor később nagy partnerem megmagyarázta, hogy mit csináltam rosszul és egy kézmozdulattal azt intettem Effienek, hogy most már aztán menjen innen, a szerepet olyan jól játszottam el, hogy a rendezőm megdicsért. Ezen az estén nem kerestem fel szerelmesemet és a következő héten sem. Fájt ugyan nekem a válás, de azt képzeltem magamban, hogy a leány művészi munkámban akadályoz. Egy este egy kis murit rendeztem bútorozott szobámban és elindultam, hogy fölkeresem Effiet és meghívjam a mulatságra. Ott álltam a kis ház előtt, Santa Monicán ... Az ablakok sötéten meredtek rám, de a hálószoba ablaka nyitva volt. Felkiáltottam és a következő percben Effie kirohant a kapun és máris a karjaimban volt. Talán ez volt életem legszebb része, az a pillanat, amikor ismét ráakadtam Effiere. Valahol meghal egy kis statisztanő ... Egy reggel az autóbuszon, egészen véletlenül együtt utaztam vele Incevillébe és, bár az édes leány nevetve közeledett felém, igyekeztem hideg maradni, okulva a múltkori filmfelvételen. Utunk a stúdió előtt kettévált, mert nekem is, neki is máshová kellett menni. Effie eltűnt egy díszlet palota kapuján, amelynek erkélyéről pár perc múlva éles sikolyt hallottunk. Odarohantunk és megdöbbenve láttuk, hogy a „palota" tetőzete beomlott, maga alá temetve a bennrekedt statisztákat. Izgalmas percek következtek és egyszer egy fehér, csukottszemű nőt húztak ki a romok alól, akiben rémülten ismertem fel szerelmesemet. És bár az emberek rám kiabáltak, hogy segítsek nekik a mentésben, órákig álltam ott földbegyökerezett lábakkal. Később tudtam meg, hogy Effie a kórházba való szállítás közben, már az úton meghalt. Otthagytam a stúdiót, a munkát, mindent, a kórházba rohantam, hogy a halott Effiet lássam. Nem eresztettek be hozzá. Hetekig tartott, amíg annyira megnyugodtam, hogy dolgozni tudtam. Fájó sebemre a munka volt az egyetlen gyógyszer. És mintha csak Effie halála lett volna az áldozat sikereimért, ebben, az időben kezdett szerencsecsillagom feltűnni. Egy napon a rendezőm bejött az öltözőmbe, karján egy kosztümmel és rámszólt, hogy öltözzem fel, mert próbafölvételt készítenek rólam. „Azt hiszem" — mondotta, — „hogy elvállalhatod a legközelebbi film főszerepét." A próbafölvételt elkészítették és én már nem mint extra álltam a műteremben, hanem úgy, ahogy tizenhét éves fejjel valamikor elképzeltem, mint egy igazi nagy filmszínész . . . Sztár! ... Mély csend ... John Gilbertnek már nincs mondanivalója. Mindössze csak néhány esztendő múlt el azóta és még ma is, amikor ezer és ezer nő küldi felé titkos sóhaját, John Gilbert első szerelmére gondol, aki egy filmpalota romtemetőjében is reágondol... A kis egyszerű statisztaleány, aki néma szemekkel itta magába az ő alakját, már régen elporladt a film névtelen hősi halottainak temetőjében, de árnya feljár és néha bekopogtat egy hollywoodi villa kapuján ... John Gilbert, a film híres hősszerelmese egy kis szürke halott leány nagy szerelmére gondol. Kíváncsi Dolly. "Willy Fritschelme: Berlin—Charlottenburg, Kaiserdamm 95., Olga Csehováé: Berlin, Paulsbornerstrasse 87. Mindkettőnek németül írhat. — Egy új előfizető. „A hindu síremlék"-ben a mérnök szerepét Paul Richter játszota. Az angol nyelvet könyvből is el lehet sajátítani, csakhogy ennek az a hátránya, hogy a kiejtése sohasem lesz helyes. Ha molyos a haja, legjobb orvoshoz fordulni. — Filénk. Ben Lyon címe: First National, Cosmopolitan Studio, 2247, Second Ave., New-York, City. Angolul. — S. Kató, Békéscsaba. Zukor Adolf címe : Famous—Players—Lasky Corp., 485, Fifth Avenue, New-York, N. Y. U. S. A. Ha válaszbélyeget küld, levélben is válaszolunk. — A. Béla, Pécs. Putty Lia Budapesten született. Elvált. Egy ismert földbirtokos felesége volt. Két gyermeke van- Amerikai címe: Universal Studio, Universal City, Calif. A kérdezett vállalat megszűnt. Tulajdonosai megszöktek. Hogy mennyi pénzt emészt fel a tanulás ideje alatt, az mindig az illető életmódjától függ. — Ig. S. Hart. A kérdezett két könyv Magyarországon nem kapható, kizárólag az angol kiadóknál rendelhető meg. — M. 1., előfizető. Ufa Film A.-G., Berlin S. ,W. 68, Kochstraste 6—8. — K. C., Szatmár. Gyakran a filmtéma is elég, de szívesebben veszik a kész szcenáriumot. Richard A. Rowland : First National Pictures Inc, Burbank, Calif. Természetesen angolul. Német gyárnak németül. A „Mein Film" Friedrich Porges bécsi mozilapja minden negyedévi előfizetőjének egy híres filmcsillag érdekes és izgalmas életregényét adja vaskos kötetben ajándékul. Féléves előfizetés esetén 3, egyéves előfizetőinek pedig 7 könyvet ad a lap. Előfizetni lehet: Wien VI. Mariahilferstr. 85, III. „Die BUßne", az ismert bécsi színházi hetilap legújabb, száma ismét rendkívül érdekes tartalommal jelent, meg. Érdekesnél érdekesebb cikkeket hoz a legújabb bécsi és berlini premierekről, valamint az egész világ filmeseményeiről. A lebilincselő cikkeken kívül pompás rovatok, u. m. grafológia, divat, sport, rádió stb. élénkítik ezt a pompás képeslapot, melyet több mint 100 gyönyörű kép díszít. Előfizetési ár magyarok számára 4 pengő havonta. Előfizetések a következő címre küldendők: Budapest, V, Bálvány u. 8, vagy "Wien, IX, Canisiusgasse 8—10. Riffi!Riffi!Riffi! * ^