Tolnai Világlapja, 1938. április-június (38. évfolyam, 15–26. szám)
1938-06-15 / 25. szám
OLNAI VILÁGLAPJA A koldusszegény Frank Britton ősei legendás hírű vagyonát akarja felkutatni az elefántemetőben. Különc rokona a kastélyban rejti el a térképet. Frank felé kést dob valaki. A feketeruhás támadó elmenekül a kertből, majd a házban tűnik fel, ahol alapos felfordulást rendez. Frank és Hing nem tudja elfogni. A padlásról lehordja a holmit a két barát. Hirtelen gyorsasággal suhant elő egy hosszú, fekete árny a gerendák mögül, de nem a kupacból, hanem valahonnan az oldalfal mellől. Mintha eddig odakenve lapult volna, most levált, felrúgta a lámpát és nekirontott a kínainak. Suhogás hallatszott, az ismeretlen tölcsére megint működésbe lépett , ezúttal hatékonyan, mert a következő percben már Hing átható kiáltása hallatszott.— Megfojtanak! Segítség! Gyorsan! Nem látok semmit! Hing már a porban fetrengett és a fekete hosszú ember karcsú ujjai a szerencsétlen nyaka köré hurkolódtak. Elviselhetetlen szag áramlott a fekete ember szájából. Mérgező, bódító illat, melynek hatására Hing pillanatok alatt elnyúlt és mozdulatlanságba merevedett. Ezalatt Britton a nagy veszélyben annyira ajánlatos nyugalommal járt el. Gondosan a szeme elé emelte revolverét és várt. Várta, hogy a támadó szembeforduljon vele. A fekete ember köpenye szétnyílt és alóla egy vetőkésekkel telitűzdelt széles öv bukkant elő. — Most rajtam a sor, te átkozott — gondolta Britton és füttyentett. Ekkor az idegen ujjai lepattantak Hing nyakáról. Mintha eddig álmában dolgozott volna és csak most ébredt volna fel. Csak a szempillantás egy töredékéig maradt mozdulatlan, de ez is elegendő volt ahhoz, hogy Britton tüzelhessen. Éles csattanásokkal sült el a revolver, háromszor egymásután. Britton jól látta, hogy az idegen összecsuklik. Eltalálta! A fekete ember egyik kezével hol a melléhez, hol a nyakához kapott és saját maga körül megfordult kétszer-háromszor. — Mondtam úgye tarts velem! — kiáltotta Britton. — Most megkaptad a magadét. Még állsz? Nem akarsz már összeesni? No még egyet, pajtás? Még két lövés csattant, mindkettő pontosan ült és az idegen mégsem zuhant el. Hanem valami egészen érthetetlen, emberfeletti erővel megrázta magát, óriásit ugrott, legázolta Frankot, feldöntötte a lámpát s mialatt ezt Frank megmenteni igyekezett, máris lefelé robogott a lépcsőn. Frank még utána eresztett néhány acélmagot. De a fekete ember, akit öt lövés talált és mégsem veszítette el sem erejét, sem eszméletét, mér lent volt a hallban, kirohant a kertbe és zajosan becsapta maga mögött a hall nehéz tölgyajtaját Ekkor már magához tért a kínai újságíró is. — Nohát ilyet még sohasem láttam — magyarázta Frank társának. — A fejemet teszem rá, hogy ötször találtam a nyomorultat és mit szól hozzá, elvitte mind az öt golyót. Hadd lássam csak... nem is hagyott hátra vércsöppeket. — Biztos benne, hogy eltalálta? Végigkutatták a golyók útját és csak egyet találtak meg a gerendába fúródva. Égett vér szaga érződött rajta, annak jeléül, hogy még ez is keresztül ment az idegen testén. A többi négyet bizony hazavitte a szerencsétlen. A hajnal már bekandikált a szobákba, melyek holmi kirakodóvásárhoz hasonlítottak. Brittonék egész éjszaka dolgoztak. Minden ládát valósággal ízekre szedtek szét, hogy megtalálják Guy Buster térképének legalább egyik felét. De munkájuk sikertelennek bizonyult. Hajnalban már James, az inas is segített egy nagy fejszével. Egyszerűen szétverték a ládák amúgy is szúette fáját, leszedték a rozsdás vaspántokat, amik száz és száz esztendőn át tartották egybe a kemény teak-deszkákból készült tengerészládákat. Semmi eredmény. Frank sóhajtóra hagyta abba a munkát, miután belátta annak hiábavalóságát. De most Csun-Hing egy régi, leporolt képet mutatott fel. Érdekes festmény volt. Háborgó tengert ábrázolt egy hajóval, illetve annak a felével, mert a hajó másik fele kimaradt a képből. A régi, többárbócos brigg ugyanis teljesen a festmény szélére jutott s úgy hatott, mintha éppen a képen jelzett tengerrészből már félig kivitorlázott volna. Frank csodálkozva szemlélte a durva ecsetvonásokkal készített festményt. Egészen bizonyos, hogy a képet vagy maga Guy Buster vagy a legjobb esetben a képzőművészeti hajlamokkal megáldott másik ős, nevezetesen Ned Sparks festette. Sőt, most emlékszem rá, ugyanilyen képet láttam egykor, gyermekkoromban, a néniek szobájában! De azon a hajó jobboldalon volt! — Ha ez így meglenni van — szólt közbe bágyadt és álmos mosollyal Csun-Hung, — akkor Mutyi titka meg lenni oldozva! Hajó egyik fele itt, másik fele amott... mit jelent ez, mister Britton? — Az Isten áldja meg, ne kényszerítsen gondolkozásra, szerkesztő úr. Hiszen tegnap és ma már annyit gondolkoztam, mintha egyetemet jártam volna! — Érdemes megveszkelődni képpel, mert itt megvanni titok nyitja! Hajó egyik fele itt, másik fele ott, nyilvánosan való, hogy az eredeti festményt kettévágták. Mit megvágtak még ketté, mi Britton? — Csak nem akarja azt mondani... hát a Buster-féle térképet is, többek között! Hing már bontotta is a festmény szúette keretét és néhány perc múlva rendkívüli óvatossággal eltávolította a darabokat. Most derült ki, hogy a festmény vászna mögött még egy vékony ébenfalap is rejtőzik. Ez a lap tisztán és vízhatlanul épen tartotta a festmény hátulját, melyet a kínai diadalmas mosollyal fordított az ámulatában mozdulatlan fiatalember felé. A vászon hátlapján vastag, bomba vonásokkal rajzolt vázlat volt! Régi, elporladt, de egykor annyira rettegett, nehéz kalózkezek kereszteket és vonalakat és köröket rajzoltak fel a vászonra fekete kátrányfestékkel... — A Máltus-térkép egyik fele! — kiáltotta diadalittasan Frank és kikapta társa kezéből a vázlatot. — Persze, a ravasz és éppen a festmény hajója mögé rajzolt, aztán kettévágta a hajót, illetve festményt! Apámnak igaza volt! nézzük csak? James, hamar készítsen teát... öregem, gazdagok leszünk! Lássa, Hing, ez a vonal itt a tengerpart... és én azt hiszem, a mai Aranypart ábrája. Persze, itt a Guineai-öböl a makarikai mocsárvidékkel és a Tomé-szigetekkel... teremtette, én pedig sokkal délebbre jártam, a Kongó mentén. Hát a sivatagban is vannak elefántok, Hing, öreg barátom?— Az Aranypart mögött már nem meglenni sivatag... gyorsan lexikont, mi Frank! De várni csak. Ez a térkép megmutatni, honnan induljunk kincs után, de út közben megszűnni. — Szóval nem ér semmit? Ha már eljutottunk a térkép széléig a valóságban, a benszülöttek majd csak megmondják, hol keressük a Mutyihegyet? Majd beszélek Lenora nénivel, talán még meglesz a kép másik fele is, akkor nyert ügyünk van! Lenore néni már negyedszer csengetett a kertajtónál. Közben arra tévedt egy kósza sofőr a gépkocsijával és oly közel hajtott a járdához, hogy végigfröcskölte az öregasszonyt az éjszakai eső után maradt tócsák levével. Kelletlenül szitált a londoni köd s a távolból, valahonnan a Themzéről hajók elhaló dugása hallatszott. Még csak tíz óra volt és Britton ilyenkor még rendes körülmények közt sem szokott ébren lenni. De az 30 ZOMCREM szeplő, májfolt, pattanás, arctisztátlanságok ellen. Szépít, fiatalít. Próbatégely 80 fillér, nagy 1.80 előre fizetve. Utánvéttel drágább. HÁCZ T. JÁNOS gyógyszertára Kiskunhalas