Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)
1876-09-11 / 37. szám
37. szám. • * Szegzárd, hétfőn september 11-én. Negyedik évfolyam 1876. TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Egész évre Előfizetési díj: ..............................4 .rt. Félévre • . . .........................g frt Megjelen minden hétfőn. Egyes példány ára :10 kr. Kiadóhivatal: Szegzárdon Széchenyi-utcza 172. szám. Szerkesztői iroda: Fejős-ház. Hirdetési díj: Háromhasábos petit sor 10 kr. Bélyegdíj minden igtatáskor 30 kr. Szegzárd, 1876. September 2. A megyeház gyűlési terme, mely alig egy hóval ezelőtt a kegyelet és megingathatlan hálaérzelmek manifestatiója végett fogadá be a bizottsági tagokat, ismét megnyílt, hogy ez alkalommal a bírákat üdvözölje, kik kárhoztató ítéletet mondanak, a Tolnamegye történetében páratlan azon esemény, okozója felett, ki az erkölcsi sírba, melybe önmagát temeté, magával, vivé egyszersmind a megye jó hírnevét is. A megyei közgyűlés, mely folyó,évi September 2-ára hivatott össze s melyre mintegy 100, kizárólag az értelmiséghez tartozó tag jelent meg, Forster Alfréd felfüggesztett dombóvári, szolgabiró sikkasztási ügyével foglalkozott s annak általános jellemzéséül mondhatjuk, hogy a szokatlan ügy nyomasztó hatása látható volt mindenütt az arczokon.„ Perczel István főispán úr délelőtt 10 órakor éljenzések közt a terembe lépve, szívélyesen üdvözlé a szép számmal megjelent bizottsági tagokat, megjegyezve, hogy Forster Alfréd esete szükségessé tette egy rendkívüli közgyűlés egybehívását; előadása további részében kifejti, hogy a megye követelése telekkönyvi előjegyzés által biztosíttatott ugyan, de ő ezenkívül még szükségesnek találta egy bizottságot kinevezni, mely a felfüggesztett szolgabiró vagyona liquidatiójával s az ügy finantialis oldalának rendezésével foglalkozzék s beható vizsgálat után a kiegyenlítési módra nézve javaslatot dolgozzék ki; ezt ő önkényileg tette ugyan, de ezen intézkedésére vonatkozólag a közgyűlés jóváhagyásával vél találkozni. A főispán urnak általános helyesléssel fogadott ezen szavai után felolvastattak: a közgyűlés egybehívását elrendelő belügyminiszeri intézmény, a főispán úr által kiküldött bizottság jelentése, ennek tárgyalásáról felvett jegyzőkönyv, végre az állandó választmány javaslata, mely a bizottság dolgozata alapján elfogadásra ajánlja azon lapunkban részletezett kiegyenlítési módozatot, mely szerint a felfüggesztett szolgabírónak egy közel rokona a fedezetre szolgáló vagyon átvétele mellett a megye összes követelésének kifizetését magára vállalja. Az egész bizottság helyeslő nyilatkozata kiséri a javaslatot, de hogy a terjengő hírek igazoltassanak, melyek egy a megye központi közegei ellen intézendő támadásról regéltek, mély csendesség közepette felállt Szluha Benedek képviselő ur s ékes dialecticával előadta, hogy neki az ügyről tudomása nem volt; sok irás olvastatott fel, melyek tartalmát egyszeri hallásra megjegyezni képtelenség s igy lehet, hogy téved s azért a helyreigazítást szívesen fogadja. Nézete szerint a szőnyegen forgó tárgy három részből áll s ezen részek szerint háromféle intézkedés szüksége forog fenn, melyek is: a szolgabiró bűntettének megtorlása, a kár megtérítési módozatainak megállapítása s *a vizsgálatnak kiterjesztése azon központi közegek ellen, kik a felügyelet elmulasztása által lehetővé tették a megyei vagyon elsikkasztását; minthogy ez utóbbi mellőzve lett, nem tartja a vizsgálatot kielégítőnek s a javaslatot elfogadhatónak. A kielégítési módozatot sem tartja kielégítőnek, mert a megye nincs a károsodástól megóva. Az elsikkasztott pénz ugyanis utcsinálásra volt szánva; az utak csinálása elmaradt a sikkasztás folytán s az összeg csak három év múlva fog befolyni, melynek már 1873-ik évben hasznosítva kellett volna lenni s igy a megye a kamatokat veszti A hol kár van, azt meg kell téríteni annak,ki azért felelős, annak, ki 4 évig nem vonta számadásra a szolgabirójc. Mindenki meg volt Szluha úr okoskodásának helyességéről győződve, csak a megyei főjegyző volt oly bátor, hogy azt megmosolyogja, mire beszédét ekképen végezé: a főjegyző úr mosolyoghat, azért ennek a dolognak szaga van, mert erkölcsi hanyatlás állt ott be, hol a tisztviselő ily manipulátiót vihet véghez. Sajnálattal mondja ezt azon teremben, hol alig egy hónappal előbb az örök igazság jelképe Bartalban ünnepeltetett. A szónokok egész sora szállt síkra e felfogás ellen s egyetlen egy sem akadt, ki Szluha urat ezen takart támadásban támogatni megkísérelte volna. Georgievics Pál megjegyzi, hogy az állandó választmány mindég javasolta a közmunkaváltsági hátralékok erélyes behajtását, de a megyei bizottság mindég, tekintettel a nyomasztó helyzetre, respiriumot adott, annak tehát, hogy a hátralékok felszaporodtak, maga a megye az oka. Szluha Benedek replikázott neki, hogy nem arról van szó, hogy a váltság be nem hajtatott, hanem hogy a vizsgálat és kellő felügyelet elmulasztatott, hatásosan állítva, hogy ő úgy tesz mint a római consul, ki mint ilyen fiát halálra itéte, de *11 # mint apa megsiratta. Ő kénytelen meggyőződését mindenkor kimondani. Utánna Ellmann Miklós szóllalt fel s tagadta, hogy a felügyelet hiányos lett volna. A tisztviselő felelősége három alapból következik: a törvény, a megyei szabályrendelet s a gyakorlatból. Egyikben sincs az iránt intézkedés, hogy a megyei központi közegeknek kötelessége minden egyes szolgabíróval leszámolni. A központi közegek ellenőrzik a központi pénztárt, de nem a járási szolgabírót. Nem lévén törvényes alapon kárpótlás kérési jogosultsága a megyének, el kell fogadni a javaslatot. Simon Rudolf törvényszéki elnök és bizottsági tag előre bocsájtva, hogy egyetért előtte szállóval, mert a felelőség nem új fogalom, de egyszesmind felhívja Szluhát, mint volt tisztviselőt, hogy mondjon egy esetet, midőn a szolgabiróval leszámolás történt. A tisztviselő hitelt érdemlő személynek tartatván, jelentésének is feltétlen hitel adatott. A kiegyenlítési módozatra nézve azt tartja, hogy itt nem azt kell kérdezni, quid juris, de azt hogy: quid consiliis minthogy a per kimenetele kétes, a bizonyos biztosísítást eldobni nem szabad. Utánna felszólalt Döry Dénes alispán s szavait rokonszenves helyeslés kiséri. Előrebocsátta, hogy Szluha indítványát tájékozatlanságból eredetinek tartja, mert a megyei vizsgálat ki lön terjesztve mindazon körülményre, melyet egy defraudatiónál lehetséges feltüntetni, az természetesen lehetetlen, hogy évenként mutattassék ki az elsikkasztott közmunkaváltság összege, minthogy van még kint hátralék a községeknél, melyet