Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)
1941-05-31 / 41. szám
1941 május 31. Kálmán tábornok, Szongott Edvin alispán, dr Koch Nándor tankerületi főigazgató, dr Papp Antal a Magyar Cserkészszövetség országos elnöke, vitéz Vendel István polgármester, dr örffy Imre kincstári főtanácsos, felsőházi tag, dr Szakolts Pál orsz. gyűlési képviselő, vitéz Makray Lajos prépost, orsz. képviselő. — A szekszárdi strandfürdő megnyílik• Pünkösd vasárnap a város megnyitja a szekszárdi strandfürdőt Mint értesülünk, a strandfürdő artézi kútjának vizét a város most már nem fogja igénybe venni, úgyhogy a strand medencéiben állandóan friss artézi viz lesz. — A Vas Gereben Irodalmi és Művészeti Kör junius 1 én Nagydorogon és junius 2 án Sárszentlőrincen tartja kulturestélyeit, melyeken dr Toporczi Emil a Magyar Külügyi Társaság elnöki tanácsának tagja tart előadást. Ugyancsak junius 12 én tart kulturestélyt a Vas Gereben Kör Tolnán, a Levente Otthonban, melyen dr Szakáts István, a Vas Gereben Kör tagja »Időszerű magyar kérdések« ről tart előadást. Nésse meg pünkösd hétfőn délután a sportpályán fél öt órától atlétika, fél hatkor labdarugómérkőzés a budapesti MÁVAG, NBB és a TSB csapatai között— Értesítés: A »Világ« mozi igazgatósága Szekszárd, ezúton is felhívja kedves közönsége figyelmét, hogy junius 8 án (vasárnap) a műsorra kerülő film rendkívüli hosszúsága miatt az előadások kezdési ideje kivételesen megváltozik. Junius 8 án az előadások kezdésideje 2, fél 9, 7 és fél 10 óra. Bemutatásra kerül az év legnagyobb külföldi filmje, a Manderley ház asszonya. Főszereplők: Joan Fontaine és Laurence Olivier. TOLNA MEGYEI ÚJSÁG 5 Küzdelem az árvíz ellen Az egyetemes magyar társadalom széles rétegeit megdöbbentette a megvadult vizek pusztítása. Falusi házak ezrei omlottak össze és a máskor dúsan termő magyar földön vadvizek gátolták meg a termelő munkát. Most jelent meg a földmivelésügyi miniszter tájékoztatása, mely szerint ez év május 5 től május 12-ig 12.300 kat. hold föld került víz alá, s így az árterület 970.300 kat. holdra nőtt fel. Ismeretes a magyar kormány nagy munkája az árvízveszély megszüntetésére. Május 5—12 e között 135 500 munkanapon 658.500 köbméter földet termeltünk ki és 225 szivattyú állandó foglalkoztatásával 80 millió köbméter vizet távolítottunk el. Vitéz Bonczos Miklós államtitkár, dunai árvízvédelmi kormánybiztos most megjelent beszámolója megdöbbentő adatokat szolgáltat a téli árvízre vonatkozólag és nagy szakértelemmel ismerteti az árvízvédelmi szolgálat teljesítményeit. 1941 február 5—18-ig a megáradt Duna gátjain 630 méter hosszúságban 1000 m 3 jeges víz folyt ki percenként, ami mintegy 200 millió köbméternyi vizet jelent. Az árvízkáros Lábbeli és talpbél árusítók kijelölése* Előző számunkban közöltük azoknak a kereskedőknek a névsorát, akiket az alispán lábbeli, illetve talpbőr árusításra kijelölt. A kormányrendelet értelmében június hó 1. után másnak, mint kijelölt lábbeli , valamint talpbőrkereskedőnek lábbeli, illetőleg talpbőrkereskedést folytatni nem szabad. Az iparos az általa készített lábbelit, vagy talpbőrt iparjogosítványa alapján akkor is árusíthatja, ha lábbeli, illetőleg talpbőrkát felbecsülni jelenleg lehetetlen. Ugyanis a Dunai árterületén 160.000 hold került víz alá, mely területből 50 000 hold még víz alatt áll. A felbecsülhető kár mintegy 15 milliót tesz ki. Az április 25 ig beérkezett jelentések szerint 1000 nél több lakóház és 2000 nél több melléképület dőlt össze, 1000 ház és ugyanannyi melléképület pedig megrongálódott. A közutak 4,538.000, a vasutak pedig 630.000 pengő károsodást szenvedtek. Nagyon megszívlelendő az, amit Bonczos Miklós beszámolója összegezéseképen a jövő feladatairól ír: »az árvédelmi víziművek nem tökéletesek, s az árvédelmi készültségen is vannak kiegészíteni valók. Egységes tervet kell készíteni a folyam szabályozására, s ezzel szoros összhangban az ármentesítésre. A munkálatokat, áldozatokat nem kímélve egységes, állami vezetéssel erélyesen és múlhatatlanul végre is hajtani. Minden kicsinyes érdeket félre kell tenni. Legyen intő példa az idei 15 milliós kár és a mérhetetlen szenvedés, amit a szennyes áradat okoz ZOttc. kereskedővé nem jelöltetett ki. Azok a kereskedők, akiknek a jogosítványa a hatósági kijelölésnél történt mellőzés folytán megszűnik, meglévő készletüket folyó évi augusztus hó 31-ig árusíthatja. — Dalosünnep Bonyhádon. A völgységi járás el. iskolái junius 2-án, pünkösd másnapján d. 3 órakor az ev. gimnázium kertjében dalosünnepet rendeznek. A Himnusz után a megnyitó beszédet mondja dr Sulyok Kálmán kir. tanfelügyelő és szerepelnek; a bonyhádi I. számú óvoda, a hanti rk. el. iskola, a bonyhádi II. számú óvoda, a bonyhádi rk. eL iskola, a nagymányoki bányatársulati eL iskola, a grábóci rk. el. iskola, a nagymányoki rkel. iskola, a bonyhádi ev. el. iskola. Azután az ünnepély a szózattal végződik. — Halálozás. Régi előkelő szekszárdi családnak a főváros közgazdasági és társadalmi életében tekintélyes karriert megfutott tagja, Martin István m. kir. kormányfőtanácsos, m. kir. kincstári tanácsos, a Magyar- Olasz Bank nyug. igazgatója és felügyelő bizottságának elnöke, a Tisztviselő Kaszinó ügyvezető alelnöke, a Pannónia Evezős Club örökös tiszteletbeli tagja, a Régi Gárda tagja stb. 69 éves korában, boldog házasságának 42 ik évében május hó 27 én Budapesten elhunyt és 29 év délután 4 órakor a Kerepesi-út melletti temetőben a róm. kat. anyaszentegyház szertartása szerint óriási részvét mellett helyezték örök nyugalomra Az engesztelő szentmiseáldozatot 3- án mutatták be az erzsébetvárosi plébániatemplomban a Mindenhatónak. A megboldogultat gyászolják : özv. Martin Istvánná született Stökl Irén neje, Cifka Miklósné szül. I Martin Stefánia és dr Martin Antal gyermekei. Cifka Miklós veje, Cifka István, Cifka Mária, Cifka Adna unokái. özv. váraljai dr Fuhrmann Ferencné szül. Martin Olga, özv. dr Sereghy Zoltánné szül. Martin Erzsébet, dr. Martin József gazdasági főtanácsos, bikádi földbirtokos, özv. dr Madi Kovács Jánosné szül. Martin Julia testvérei. Dr. Martin Józsefné szül. miskei és csertői Gajáry Hona sógornője. Csáky Benjámin kővágószőllösi plébános, Kisszékely díszpolgára 58 Józsi úr DABOLCZI FEKETE LÁSZLÓNÉ Magam előtt látom hosszú szikár alakját és messzenéző szemeit, melyek fölött mindig egy zöld vászonból való ellenzőt viselt Testvérek voltak, de merőben ellentéte volt az öregapámnak. Csak abban hasonlítottak, hogy mindegyik magános, asszonytalan ember volt. Még belevacogott az ember lelke a didergető tavaszba, még olyannak látszott a vadvizek teteje a szakadozó jégtől, mint az erős szürke márvány, de már a bíbicsippantó hangja fölföl kiáltott a rétek fölött. Az őszi vetések gyenge smaragdszint vetettek a télből kivajudó égre s valahonnan elő öklözött a napsugár, mint hosszú, sápadt aranypenge. Szurkálta játékos marikálással az ébredező vén földet. Egy ilyen napon érkezett meg öregapámhoz. Hármasgallérú barna köpeny volt rajta mikor kivetkőzött a bundákból. Abban ült le a szobában is. Néztem a különös embert, egy kicsit féltem tőle, de azért kíváncsian mentem mindenütt utána. Kinyújtotta felém a kezét s azt mondta, menjek oda hozzá, hiszen ő jó és kegyes ember .. . lett. Nem nagyon igyekeztem. Meghajtottam magam feléje, szorgoskodtam öregapám mellett, aki éppen szilvóriumos poharat nyújtott feléje. A pohár megállott a levegőben, az ujjak szorosan fogták s az apró remegéstől ki-ki csordult belőle az ital. — Lettél ? .. . Hát nem voltál ? — kérdezte öregapám. A szikár ember megrázta fejét és szemellenzőjén vibrált az ablakon beszűrődő napsugár. Mintha nevetett volna. — Igen, lettem bátyám. Azért is jöttem el hozzád, hogy erre vonatkozólag egy két dolgot közöljek veled, mert fordulóponthoz érkezett el az életem. — Elég későn, hiszen majdnem hetven éves vagyok. — Jobb későn, mint soha. S mondhatom, érdemes volt ennyi ideig várnom erre a nagy eseményre, ami által tökéletesen megváltoztam. Jobb lettem, elnézőbb az emberek iránt, megértőbb, megfiatalodtam testben, lélekben. Láttam, hogy öregapám tekintete gyorsan végigszalad a másik emberen. Én is csodálkozva qiöregeztem a barna köpenyt, melynek hármasgalléru ölelésében úgy elveszett, hogy nem is látszott semmi más az alakjából, mint a feje és két kecsegeorrú fekete cipője. A szilvóriumos üveg félretolódott s nekem intett öregapám, hogy Péterrel én is menjek ki. Pedig furdalt a kíváncsiság. Szerettem volna megtudni azt, hogy milyen öreg lehetett öregapám vendége azelőtt. Péter a bundákat kefélte, én meg odaültem mellé a nagy utazóládára. Kérdezgettem, de nehezen adta a szavakat. Amit mondott sem értettem. Mint: — Nagy baj az szentem, ha az ember vénségbe szédül és még mindig úgy fodrozza jobbra, balra az élet szele a belső részét, mintha viharosra válik a Duna vize. Este rákönyököltem öregapám térdére, onnan néztem a titokzatos embert. Ő megkérdezte: — Tudod , ki ez a bácsi ? — A Józsi úr, mondtam gondolkozás nélkül, ahogy Pétertől hallottam. Ráncba futott öregapám homloka. Rettentő tenyerei átmarkolták sovány vállaimat. Maga felé fordított. — Nem Józsi úr, hanem bátyám. Megértetted ? — Megértettem. Bátyám. Igenis. — Most menj oda hozzá! A hideg futott keresztül a hátamon. Léptem feléje egyet, kettőt, hármat. Nyújtottam a jobbkezemet s mikor elértem a karját, belemarkoltam a barna Gallérokba. Az az érzésem volt, hogy nem valóságos ember, hanem fából van és egyszerre csak, ha én hozzányúlok, hanyattesik az egész alkotmány. De valóságos volt, mert sípoló hangján megszólalt: — Ez a gyerek neveletlen és istállószaga van. Ránéztem. Most már valóban féltem tőle. Honnan tudhatja, hogy én délután az istállóban voltam. Talán még azt is tudja, hogy fönn ültem a lovak hátán ? Visszahúzódtam öregapámhoz. — Messzibe állt a tekintete és szórakozottan babrált a fejemen. — Olyan okos az bátyám — mondta Józsi úr — mint a bibliai Abigail. Engem nem is szólít máskép, mint: Dávidom! A két szikár kar most fölfelé ölelt s a barna gallérok libegtek, mint a denevér szárnya.