Történelmi szemle, 1959 (2. évfolyam)
SZEMLE - A kelet-európai országok feudalizmuskori fejlődésének sajátságairól. Vita a Történettudományi Intézetben (Katus László)
A kelet-európai országok feudalizmuskori fejlődésének sajátosságairól Vita a Történettudományi Intézetben A Történettudományi Intézet szakmai-ideológiai feladatai közt — különösen az MSZMP téziseinek közzététele óta — elsőrendű helyet foglal el a történetírásunkban és történetszemléletünkben még szép számmal meglevő burzsoá nacionalista maradványok feltárása és felszámolása. E feladat megoldásának egyik lépése volt az a vita, amelyen az Intézet munkatársai Niederhauser Emil referátumai alapján megbeszélték a kelet-európai népek és országok történeti fejlődésének alapvető sajátosságait. A vita két tekintetben is hozzájárult a polgári nacionalista szemlélet maradványainak felszámolásához. 1. A történetíróink között még ma is gyakori provinciális szemlélettel szemben rámutatott arra, hogy a magyar történet alapvető problémáit csak egy szélesebb történeti keretbe helyezve, a szomszédos népek és országok történeti fejlődésével összehasonlítva érthetjük meg igazán. 2. Nagymértékben elősegítette a két világháború között létrejött, s különösen a második világháború idején előtérbe nyomuló harmadikutas és nacionalista Kelet-Európa koncepciók marxista értékelésének és bírálatának kialakulását. Zsigmond László helyettes igazgató felszólalásában rámutatott arra, hogy ezek a határozott tartalommal bíró polgári Kelet-Európa koncepciók — amelyek Kelet-Európát egyaránt szembeállították a kapitalista Nyugattal és a szocialista Szovjetunióval — továbbéltek a második világháború után néhány évig idehaza, majd a magyar emigrációban, s 1956 októberében itthon is ismét feléledtek. Vizsgálatuk és bírálatuk alkalmával tehát sohasem szabad szem elől tévesztenünk ezeknek a tudományos köntösbe öltöztetett koncepcióknak az időszerű politikai tartalmát és célját. Kétségtelen tény, hogy a kelet-európai országok történeti fejlődése számos vonatkozásban eltérő vonásokat mutat fel a klasszikusnak tekintett nyugat-európai fejlődéssel szemben. A kelet-európai — vagy amint Engels " nevezte: az Elbán-túli — népek fejlődésének leglényegesebb sajátságaira először éppen a marxizmus—leninizmus klasszikusai mutattak rá alapvető munkáikban. Az érdekelt népek történészei azonban még nem igen kísérelték meg Marx, Engels és Lenin idevágó elszórt megállapításainak egységes képben való összefoglalását, helyes és jogosult alkalmazásuk területének és határainak megállapítását. Pedig a magyar és külföldi polgári történetírás Kelet-Európa koncepciói helyes értékelésének éppen az lenne az előfeltétele, hogy kialakítsuk a marxista történettudomány álláspontját a kelet-európai népek fejlődésének bizonyos speciális és közös vonásai tekintetében. Niederhauser Emil referá t A referátum „Zur Frage der osteuropäischen Entwicklung" címen megjelen a Studia Slavica 1958. évi 3 — 4. számában, a 359—371. lapokon.