Történelmi szemle, 1962 (5. évfolyam)
1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Pogány Mária: A kialakuló kubikosság munkaviszonyai
38 IOVÁNY MÁRIA szervezetet, mely 1862-től magyar nevet kapott: Tiszaszabályozási Központi Felügyelőség. Az abszolutizmus idején meginduló hatalmas vizi munkálatok munkásgárdája a következő három összetevőből alakult ki: 1. az érdekeltségek természetbeni munkája, 2. a hatóságilag kirendelt közmunkaerő, 3. az érdekeltek pénzbeli hozzájárulásával és a kormány anyagi támogatásával toborzott munkaerőből. A gazdasági cselédek, kik az egyre nagyobb ütemben kapitalizálódó földbirtokok munkaerejét képezték, nem szívesen dolgoztak lakóhelyüktől néha messze levő munkahelyen, kényszerből, ingyen. 1853-ban Gerometa Mihály, a Hevesi Társulat mérnöke ellen vádakat hoz fel a Társulat, hogy nem halad kellő ütemben a munka. Védekezésében a mérnök többek között előadja: „Azért sem ment a munka, mert cselédeket küldenek ki dolgozni, akik az ingyenmunkán egész nap semmit sem tesznek, s a fizetést a mérnökök rakják zsebre." A munkának ez a fajtája nem is gyökeresedett meg a Tisza mentén. Ilyen hatalmas, lényegében kapitalista jellegű vállalkozást ennyire feudális munkarenddel nem lehetett végrehajtani. Ez az út nem is vezetett állandó munkásréteg kialakulására. A fentebb említett második összetevő, a közmunka, korszakunkban hatalmas tényező az ármentesítés gyakorlati végrehajtásában. Ennek a fajta munkaszervezetnek már több évtizedes előzményei voltak, hisz 1846 előtt a vízszabályozási munkák szervezése és végrehajtása a nemesi megye hatáskörébe tartozott, ezért a megyék évi közmunka kontigensük egy részét fordították erre a célra. Az 1850. évi pátens rendelkezik a közmunka felhasználásáról is. A töltések emelésének költségeit a társulatokra hárította, az átmetszések kiadásait pedig az állam vállalta magára. Ennek következtében a társulatok csak szórványosan vehették igénybe a kirendelt megyei közmunkásokat, leginkább azokon a helyeken, ahol a védőgátat úgy képezték ki, hogy egyúttal kocsiútnak is megfeleljen. Az állami érdekeltségű átmetszéseknél azonban százas, ezres tömegekben dolgoztatták őket. A közmunka kezdetben minden ellenszolgáltatás nélküli kényszermunka. 1857-ben a Felsőcsongrádi Tiszaszabályozási Társulat 100 köböl föld kiemelését vállalta el. Erre a munkára 976 lakost jelöltek ki, kik eddig „szakmájukat" nem dolgozták le. Felkéri a társulat a szolgabírói hivatalt, hogy a ,,Cs. k. Csendőrség közben jöttével egy városi szolga vezetése mellett a munkára kényszeríteni méltóztassék" a fent említett 976 lakost.6 A Hevesi Társulatnál 1854-ben október végéig 5327 fő ingyen közmunkás dolgozott a jenői 78. számú átvágás munkálatain." 3 Az adatok: Matlekovics : i. m. II. 889. 1. 4 OL. Abszolutizmus kori K. Centralkommission für die Theissregulierung (a továbbiakban: CTh.) Hevesi Társulat, 937/1853. 5 A Kákafoki Társulat 1858 májusában munkaerőhiányra való hivatkozással kéri a szarvasi szolgabírói hivatalt, hogy rendeljen ki részére közmunkaerőt. A szolgabírói hivatal ezt visszautasítja, mert,,. . .a Szarvas-szentesi útvonalban eső társulati védgátnak, miután az tsak a községé, nem pedig ország útnak tekintendő, fentartására s kiigazítására közmunka erő nem fordíttathatik". (Szentesi Levéltár, Kákafoki Társulat Iratai [a továbbiakban: SzeL. KáTál] 481. 1858. máj. 26-án Szarvason tartott közgyűlés jkv. 6. pont.) 6 SzeL. KáTál. 2435/1857. A polgármester utasítása a szolgabírói hivatalnak. 7 OL." CTh. Hevesi Társulat. 630/1855. A jenői 78. sz. átvágás 1855. III—IV. havi építési napló.