Történelmi szemle, 1973 (16. évfolyam)

TANULMÁNYOK - Bolla Ilona: A közszabadság a XI-XII. században. (A liber és libertas fogalom az Árpád-korban) I. rész

A KÖZSZABADSÁG A XI—XII. SZÁZADBAN 3 államok különféle vidékein még jóval később, az érett feudalizmus idején is léteztek a nemzetségi társadalom maradványelemeiként ,,régi" szabadok, mint önálló kistulajdonosok. Róluk kevesebb forrás beszél, mint az úri függésben levő likerekről. Ez a tény azonban nem csábíthatja a kutatót arra a feltevésre, hogy „régi" liberek nem is voltak. Ezek a közszabadok ugyanis nem rendelkeztek olyan jelentős földtulajdonnal és szolganéppel, hogy ügyleteikről okleveleket kellett volna kiállítani.­ A ,,régi" liberektől (Gemeinfrei) megkülönböztetik a számban folyton nö­vekvő ,,új" libereket, akik részben a servituson belüli emelkedésük, részben a „régi" liberek függésbe jutása következtében ötvöződtek jellegzetes feudális szolgáltató osztállyá. Szabadságuk is „új" libertás, amely a földesúrral való megállapodáson alapult.­ A külföldi marxista történészek szintén behatóan foglalkoztak a Königs­frei-elmélet kritikájával és a liber és libertás fogalom tartalmi változásával. Ebből a szempontból nemcsak a kapitulárékat, hanem a népjogokat is alaposan elemezték, s a liber és libertás fogalom alakulásában különféle periódusokat mutattak ki. Ezek a periódusok különösen a longobard forrásanyagban szemlé­letesek, de jellemzők más kialakuló feudális társadalom szerkezetében is.­ A kutatások szerint a nemzetségek felbomlása előtt a nemzetség liber tagjai számára a libertás olyan természetes állapot volt, amellyel csak a servus szolgasága állott szemben. Ebből adódik a szerkezetileg tagolatlan libertás foga­lom egységes értelmezésének lehetősége. A liber és servus közötti egyéb rétegek — számuk elenyésző volta miatt — a társadalom struktúrájában még nem ját­szottak szerepet. A nemzetségek felbomlásának kezdete kétirányú folyamatot indított meg. Egyrészt a likerek között igen nagy lett az egyenlőtlenség, anélkül azonban, hogy olyan élesen elkülönülő társadalmi csoportok jöttek volna létre, amelyeket már osztályoknak lehetne minősíteni. Jellemző módon e csoportok közül még a legelőkelőbbeket sem jelölték külön kifejezéssel (pl. a nobilis-szal), mert a liber fogalma még őket is magába foglalta. A liberek tömegétől ők csupán mint előkelő származásúak különültek el. Másrészt megindult a servus-elem differen­ciálódása. Uraiktól való, eredeti szoros függésük sokféleképpen lazult, de nem azonos fokban. Ezt a sokféleséget a felszabadítások formáinak változatossága is megfelelően kifejezte. Emellett jutottak új függésbe — hasonlóan változatos módon és fokban — eredetileg liber jogállásúak is, anélkül, hogy a liber neveze­tet elveszítették volna. Az eredeti liber és az eredeti servus jogállás között tehát 4 Fritz Wernli: Die mittelalterliche Bauernfreiheit. Studien zur mittelalterlichen Ver­fassungsgeschichte. I. Heft. Affoltem, 1959. 11. és kk. 1. Különféle svájci és alemann vidékek forrásanyagának feldolgozásával éles hangon bírálja és vitatja Th. Mayer és Dannenbauer Königs­frei-elméletét. A regionális vizsgálatok eredményeit összegezve a szahad parasztok továbbélését igazolja Georges Duby : L'économie rurale et la vie des campagnes dans l'Occident médiéval. Paris. 1962. 124. és kk. 1.; a közszabadok és közszabadság Karoling-kori és későbbi továbbélésére Friedrich Lütge: Deutsche Sozial- und Wirtschaftsgeschichte. Berlin. I9602 17. és kk. 1.; uö.: Geschichte der deutschen Agrarverfassung vom frühen Mittelalter bis zum 19. Jahrhundert. Stuttgart. 1963. 13. és kk. 1. 5 Friedrich Merzbacher : Die Bedeutung von Freiheit und Unfreiheit im weltlichen und kirchlichen Becht des deutschen Mittelalters. Historisches Jahrbuch, 90. Jahrgang, zweiter Halbband. 1970. 257. és kk. 1.; Jan Dhondt : Das frühe Mittelalter. Fischer Weltgeschichte B. 10. Frankfurt am Main. 1968. 27. és kk., 225. és kk. 1. 6 A. I. Nieussychin : Die Entstehung der abhängigen Bauernschaft. Berlin, 1961. A paraszti osztály kialakulásának elméleti kérdéseit vizsgálva a polgári történetírás álláspontjának kritiká­ját ld. 9. és kk. 1.

Next