Történelmi szemle, 2017 (59. évfolyam)
2. szám - MŰHELY - Fodor Pál: A budapesti imám. Kísérlet a boszniai muszlimok integrációjára (1909–1911)
A BUDAPESTI IMAM megalapítani.17 A kudarcért legalább akkora felelősség terheli a magyar kormányt, mint az ide hívott személyeket, akiknek alkalmatlansága elég hamar nyilvánvalóvá vált. A kormány a maga részéről képtelen volt a tervet megfelelően finanszírozni. A Wágner család (a türbét illetően pedig a török kormány) tulajdonában lévő - akkori szóhasználat szerint - Gül Baba-mecset és a hozzá tartozó ingatlanok borsos vételárát nem tudta vagy nem akarta előteremteni, s ezzel az infrastrukturális hátteret eleve nem volt képes biztosítani a vállalkozáshoz.18 Rövid időn belül a szerencsétlen Abdullatif légüres térbe került, ráadásul sem szellemi, sem erkölcsi téren nem felelt meg az elvárásoknak. Ahogy Wekerle írta 1912. március 1-jén Thallóczynak: „Igen Tisztelt Barátom! Köszönöm közös művünknek, a budapesti török papnak ügyében tanúsított szíves érdeklődését és eredményes közbenjárását. A mi eszménk az volt, hogy Budapesten egy magasabb képzettségű és tekintélyű török pap legyen. Ezt az eszmét meg kell menteni s valóra váltani. Úgy látom, a miniszterelnökségnek is ez a törekvése. Latif papocskának személyisége bennünket kevésbbé érdekel, s ha csalódtunk benne, illő módon szabaduljunk tőle. Ha Törökországban állást szerzünk neki, néhány havi kielégítést és úti vagy átköltözési költséget adunk neki, nem lehet panasza. Mi annak idején úgy beszéltük meg a dolgot, hogy a bosnyák mohamedán papság előtt is tekintéllyel bíró szent életű, tudós konstantinápolyi török papot hozatunk, hogy Latif nem valami szent életű, erről csakhamar meggyőződtünk, mert első sikeres fellépése a Pannónia szállóbeli szobalány szorongatásában nyilvánult meg... De bármiként álljon is a dolog, most midőn kiderült, hogy képtelen állását megfelelően betölteni, egy valóban megfelelő egyénnel kellene felváltani.”19 Ám Abdullatif maradt, eleinte a miniszterelnökség fizette, aztán 1912-ben a vallás- és közoktatásügyi minisztérium vette át és alkalmazta a budapesti egyetem török lektoraként. Saját állítása szerint feladata az volt, hogy Magyarországra terelje azokat a török és bosnyák diákokat, akik külföldön akartak tanulni, hogy ismert zarándokhellyé tegye a Gül Baba-türbét, és hogy építse a török-magyar barátságot és kereskedelmi kapcsolatokat. A Budapesti Hírlap 1913. november 21-i számában közölt írás szerint „agitációjának eredménye, hogy a jelen iskolai évben száznégy török ifjú tanul nálunk, akik főleg az ipari technikát tanulmányozzák. Azonkívül a debreceni gazdasági tanfolyamot tizenkét török ifjú hallgatja. Az annektált Boszniából és Hercegovinából, hol hatszázezer 17 Medriczky Andor: A budapesti magyar mohamedán egyházközség megalakulásának jogi előzményei. Városi Szemle 20. (1934) 101-124., főleg 101-104., 120-124.; Leiferer György: A magyarországi iszlám újabb kori történetéhez (II. rész). Keletkutatás (1989. tavasz) 53-72. 18 MNL K 26-191-XLI-1886, főleg 6467/XI/11/1910 M.E. stb. A türbe sorsáról a török uralom után, így a tárgyalt korszakban is, ld. Ágoston Gábor-Sudár Balázs: Gül Baba és a magyarországi bektasi dervisek. Terebess, Bp., 2002. 74-83., 85-96. 19 OSZKK Fond XI/1075. Wekerle Sándor levele Thallóczy Lajoshoz. 1912. március 1. 1911-ben a budapesti török főkonzulátus titkára is arról értesítette a miniszterelnökséget, hogy megfelelőbb személyre volna szükség, mert Abdullatif a megbuktatott szultán mellett politizál, nem tud rendesen arabul, de törökül sem, mert a láz dialektust beszéli, és irodalmilag képzetlen. Vö. MNL OL K 26-1911 -XLI-1886, 7214 XII/13/1911. sz. ügyirat.