Történeti Lapok, 1874. április -1875. március (1. évfolyam, 1-52. szám)
1874-11-08 / 32. szám
ISŐ ÉVFOLYAM. KOLOZSVÁRT, 1874. NOVEMBER 8. *2. SZÁM. Megjelenik minden vasárnap. — Előfizetési ár: Félévre 6 f. Egész évre 12. f. — Szerkesztőségi iroda: Lyceumi nyomda — Kiadó hivatal: Gr. Teleki Domokos ház nagypiacz. FELELŐS SZERKESZTŐ K. PAFF MIKLÓS. BYDESKUTI BOLDIZSÁR NAPLÓJA. Közli: K. Papp Miklós. történet feljegyezte, hogy 1690. tavaszán a betegeskedő, ugyszólva második gyermekkorra jutott Apafi Mihály fejedelem orvosi tanács következtében gyakran keresett magának szórakozást. Ez év husvét napját Teleki Mihálynál tölté el Heislerrel, ki a bécsi kormánynak legbizalmasabb embere volt. A Teleki lakomája fényes volt. „Ez a vendégség — vadászat, lejártatás — írja Erdély egyik krónikása —muzsika, táncz és minden apparátusaival bizony fejedelmi volt és hat nap tartott. Ez jön Apafi, Teleki, Heisler és Erdély tora.“ A krónikásnak igaza volt! A fejedelem e mulatság után Fogarasba ment, ágyba feküdt, s ápril 15-én elhunyt. Az ország leghívebb férfiai óhajtották volna, ha az elhunyt fejedelem fia, II-dik Apafi Mihálynak az ország tüstént tegye le a homagiumot, de Teleki ellenezte s a terv megbukott. Porumbakon titkos értekezlet tartatott Heislerrel, s ott elvégeztetett, hogy az ifjú fejedelem számára a megerősítést Bécsből kérjék, hol már ekkor tisztában voltak azzal, hogy erdélyi fejedelem nem fog létezni többé, hanem kormányzóságot állítanak fel, s e magas állásra Veteráni szemeltetett ki. 1691-ben (jan. 10.) az államtanács országgyűlést hívott össze Fogarasba. Ennek tagjai megelőzőleg Veteránival, Falkenheimmal, Absolonnal értekezletet tartottak. Az országgyűlés aztán szépen elfogadta azt az okmányt, melynek bevezetésében ki van mondva, hogy II. Apafi Mihály fejedelemségének kérdése nagykorúságáig, légióként a Tököli mozgalmak miatt, elhalasztatik, s Bánffi György kormányzóvá neveztetett. 1695-ben Il ik Apafi elérte huszadik évét, „sokan szerették tényleges fejedelemnek, személyét adorálták, kosnyatával (azaz fejedelmi süveggel) járatták, kalendárium elébe „II. Apafi Mihály fejedelemnek nyomatták,“ ami a bécsi kormánynak nem tetszett sehogy sem, s csakhamar ki is mondta, hogy II. Apafi mondjon le fejedelmi cziméről, uradalmait cserélje fel másokkal, Erdélyben csak télen lakhassák, s jövőre vegye fel a „Szent birodalmi gróf“ czímet. Íme így kanyarították le lassanként a Il-ik Apafi nyakából a fejedelmi palástot! A nemzet jobbjai nem engedték meg, hogy az ifjú Apafi e lealázó feltételeket elfogadja, de 1696. május 20-án kurtán furcsán lejött a parancsolat a kormányhoz, hogy Apafit „szemmel tartsák,“ nem sokára pedig egy második ukáiz meghagyja Lichtenstein tábornoknak, hogy Apafit kisértesse Bécsbe. És valóban igy is történt ! II. Apafi sohasem látta többé hazáját! Bethlen Miklós memoirjában megjegyzi: „így mené el aztán szegény bárány gyermek egy officier és német lovas sereg kisérvén.“ E kiséret között volt azonban I. Apafinak egyik hűséges embere, Bydeskuti Boldizsár is, kinek naplóját II. Apafi bécsi útjáról s további életéről alább közlöm az eredeti napló nyomán, mely az erdélyi múzeum birtokában van. Bydeskuti Boldizsár (atyya B. Ferencz, anyja Gencsy Klára) I. Apafi alatt alispán, 92