Történeti Lapok, 1875. április - 1875. december (2. évfolyam, 1-39. szám)
1875-09-12 / 24. szám
1202 TÖRTÉNETI LAPOK. kiháknak való instructiót vékony ittletem szerint concipiáltam; muftinak, Nakibnak, császárnak szólót azon szerént; vezérnek csak credentia kell. Az párokat az kapikiháknak mind meg kell küldeni. Noha pedig javallom ugyan az portán hogy vigyázzanak ez dologra és némely nagyságod jóakaróival közöljék is; de vékony tetszésem szerént, ennek még igen nagy lármát nem kellene csinálni. Okai ezek: 1. Mert tudnivaló dolog, nagyobb s több fantok vannak tatár khánnak, mintsem valamely keresztyén fejedelemnek. 2. Mert nagyobb hitele van neki, kapikidáinak és jóakaróinak, tekénteti az szerint; még pedig az kozákkal végben vitt dolga igen nevelte tekéntetét. 3. Mert nagy dolgok vannak nagyságod előtt s nem jó vádlással ellenségévé tenni, mert büntetése nem leszen, nagyságod csak az haragban marad. 4. Mert nem magának, hanem az portának láttatik hasznot keresni (maga és követsége által derekasban s azért harag ő (reá) nem lehet. 5. Mert az mi módunk szerént conditionalis az kévánság és mintegy informatio kévánás az havasad dologból, melyben való szorgalmatoskodása inkább hasznára, mintsem nehezétésére szolgál, az magának kivánt summán kívül. 6. Mert ezek másképen is mind lenyomulhatnak. És mindezekből conclusióm ez: az havasad vajda és bojárok informatiója által mind tolláltatik az ok, mely alatt kereskedni akar. Az segítség nem küldése felől is az nagyságod mentségei refutálják vádlását. Azonban isten nagyságodnak oly alkalmatosságot mutathat, az lengyelek csinálják meg az tatár khánnal való controversiáját, sőt oly is interveniálhat, vagy nekik akadályok, vagy nagyságodnak előmeneteli, hogy magok kedveskednek nagyságodnak. Vékony tetszésemből azért nem sietnének sem vezér, sem császár előtt való panaszt tétellel, ha mások nem adatnék rá ott benn, lennének csak készen nálok, avagy tudósítván nagyságodat, várnának újabb tanúságból; azonban nagyságodnak érkezvén hívei az lengyelországi állapotokról, esmét tanulhatna tovább való dolgokra. Mindazonáltal álljanak mindezek az nagyságod bölcs ítéletiben. Az úr isten nagyságodat stb. 1655. 27. Decembris, estve Gerenden. Járul ezekhez az is, én attól félek, kegyelmes uram, hogy az mit mostan az porta magától nem inditott volna, az khán írásából alkalmatosságot vévén, az két Oláhországból való nagy haszonvételnek hamis hírére nézve, vagy magok is kezdik valami nehéz kévánsággal nagyságodat terhelni, vagy az khán által extorqueálnak. — Nekik sok mesterségek van. Nagyságod méltatlan szolgája Kemény János m.p. Külczim. Az én kegyelmes uramnak, az erdélyi méltóságos fejedelemnek adassék. (Eredetije a m. k. kam. levéltárban.) (Az egész levél — a külczim is — Kemény János irása.) 1666. Januar 22. XVI. Kegyelmes uram, fejedelmem. Alázatosan elvettem nagyságod méltóságos levelét. Az inclulumokat kegyelmes parancsolatja szerént visszaküldöttem. Wesselényi Ádám halála is kár, mert úgy hallottam, jó indulatu ifjú volt, de nagyságodnak és szegény hazánknak Sulyok uram halála valóban káros és szomoruságos, azon által kell mennünk mindnyájunknak és Isten rendelése ellen nem állhatunk. Az Brandenburgus ha meg nem békéllik svécussal, félő, rosz kimeneteli leszen dolgának, nem az ő erejekhez való dologhoz kezdett, ha pedig azon triumphálhat, nagy vérontás fogja követni Lengyelországot. Az Isten ostora alatt is Pharahó módjára állhatatlankodnak, kevélykednek és persequalnak. Lator kozák, ha most nem hagyott valamit segitséget kint, nem jó júliusig, addig elválik dolgok. Az úr Isten nagyságodat kedves egészségben tartsa meg. 1656. 22. januar. Kövesden. Nagyságod méltatlan szolgája Kemény János m. p. Külczim: Az én kegyelmes uramnak, az erdélyi méltóságos fejedelemnek adassék. (Az egész levél Kemény János irása.) (Eredetije a m. k. kam. levéltárban.)